Elgondolkodtatott engem is ez az egész Indigó/Kristály téma, mert sok helyen azt látom, hogy viták folynak, hogy szükség van-e a róluk szóló írásokra vagy sem, korlátoz-e ez a megnevezés vagy sem, túl felkapott-e a téma vagy sem, ám úgy éreztem, ezekben a vitákban elsikkad a lényeg. Én 2-3 éve találkoztam először az Indigó kifejezéssel, mikor a boltban megláttam egy Indigókról szóló könyvet, és rögtön megmozdított bennem vmit. Beleolvastam a könyvbe, és döbbenten fedeztem fel, hogy a legtöbb felsorolt tulajdonság illik rám. Majd miután megtudtam, hogy ez az aura színét jelenti, elmentem aurafotót csináltatni, arra várva, hogy majd vmi bizonyítékot is kapok rá, de ott bizony semmi indigó szín nem volt. Ettől kicsit elkenődtem, de továbbra sem hagyott azért nyugodni ez az egész Indigó-téma. Majd kölcsönbe megkaptam Doreen Virtue Indigó Gyerekek nevelésével kapcsolatos könyvét és egy másik Indigókról szóló könyvet.
A listák alapján rögtön kiestem, mint Indigó, mert 1977 előtt születtem, meg volt pár olyan tulajdonság, ami nem volt jellemző rám, de ahogy végigolvastam a könyveket, teljesen magamra ismertem bennük, egy csomó hasonlóság volt az általam megélt tapasztalatok és azok tapasztalatai között, akik megosztották a könyvben az élményeiket. Úgyhogy innentől nem foglalkoztam azzal, hogy elvileg nem lehetek Indigó, meg a pontszámaim nem estek a tiszta Indigó intervallumba, ÉREZTEM, hogy az vagyok. Volt bennem vmi nem oké érzés is a pontozással kapcsolatban, úgy éreztem, ez túl merev, nincsenek ilyen éles határok, nem lehet ennyire szigorúan behatárolni. Aztán persze ezek vissza is igazolódtak, mint kiderült, nem teljes a közvetítők, az Indigókkal/Kristályokkal foglalkozók között sem az egyetértés, legfőképpen abban, hogy mikor is érkeztek az Indigók/Kristályok.
Nekem nagyon sokat segítettek az Indigókról szóló információk abban, hogy megértsem, miért voltam mindig is más, mint a többiek, miért voltam képtelen bárhova beilleszkedni, miért reagáltam bizonyos dolgokra olyan haraggal és ellenállással, amit mások simán elfogadtak. Megértettem, hogy nem bennem van a hiba, hogy próbálkozhatok „átlagossá" válni, egyszerűen nem fog menni, mert a lelkem nem hagyja. Megértettem, hogy miért gondoltak naivnak és idealistának állandóan, mert ami számomra természetes volt, azt ők idealizmusnak látták. Sokat segítettek a könyvek abban, hogy tudjam, hogy ugyan a környezetemben senki sincs, aki hozzám hasonlóan gondolkozna, ám nem vagyok egyedül, mások is élnek szerte a világban, akik uezeket tapasztalták meg, akik uezekkel a problémákkal küszködtek/küszködnek. És ebből erőt tudtam meríteni.
Ami sokszor előkerül ezekben a vitákban, az az, hogy úgy jön le ezekből az írásokból, mintha az Indigók vagy a Kristályok felsőbbrendűek lennének. Az Indigók egyik alapvető jellemzője, hogy egyenrangúságra vágynak és törekszenek minden emberi kapcsolatukban, egyenrangúnak tekintenek minden embert, életkorra, bőrszínre, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ha saját magam tapasztalatait tekintem, akkor igen, volt olyan, hogy azt éreztettem másokkal, hogy felsőbbrendű vagyok, ám ez pusztán egy védekezési mechanizmus volt, miután nagyon sokszor azt éreztem/éreztették velem, hogy vmi gond van velem, hogy VELEM van a probléma. De nem ebből az alapállásból fordultam az emberek felé, hanem úgy, hogy egyenrangúnak ismerem el a másik felet, nem vagyok se alatta, se felette. És ha ő is így fordult felém, akkor sosem próbáltam magam alá gyűrni, mert egyszerűen nem vágytam erre. Nem vártam el, és nem is vágytam soha arra, hogy bárki is piedesztálra emeljen, többnek lásson magánál. Azért jöttünk, hogy arra tanítsuk az embereket, hogyan szerezhetik vissza SAJÁT hatalmukat, nem azért, hogy átadják nekünk.
A megnevezést egyébként én se szívesen használom, ha másokkal beszélgetek erről, pont azért, mert sokszor belefutottam abba, hogy félreértik. Ha az Indigókról és a Kristályokról olvasok, egyáltalán nem zavar az elnevezés, mert értem és tudom és tapasztalom, hogy ezek a lélek fejlődési folyamatának bizonyos állapotait írják le, viszont mint minden fejlődés, ez is folyamatos, képlékeny, ahol képtelenség éles határvonalat húzni, és egyik állapot sem jobb vagy rosszabb, alacsonyabb vagy magasabb rendű, mint a másik. Szóval számomra az Indigó és a Kristály elnevezések nem zárt dobozkák, amibe vagy belefér vki, vagy nem.
El lehet vitatkozni a témán, bele lehet kötni a megnevezésbe, abba, hogy ki mit ért Indigó illetve Kristály alatt, hogy vki Indigó-e vagy Kristály, csak ez nem vezet semmiféle megoldásra, ez pusztán elkülönít. Egyre több írás jelenik meg a témával kapcsolatban, ám rajtunk múlik, mihez kezdünk az információval: vitatkozási felületet keresünk-e, vagy a mondanivaló lényegére koncentrálunk, és arra használjuk, hogy jobban megértsük egymást, magunkat, az Indigókat, a Kristályokat, saját fejlődési folyamatunkat.
Mindannyiunkban ott él a megkülönböztető képesség, aminek a segítségével eldönthetjük, mihez kezdünk az adott infóval. Idézném a Csoportot: „A megkülönböztetés Isten legnagyszerűbb kifejeződése önmagadban, mivel ez tisztán a saját hatalmadat használja, hogy irányítsa a világodat. Ez a tanácsunk: Ha megpendíti szíved húrjait, fogadd el sajátodként. Ha bármi mást, ennél kevesebbet érzel, akkor engedd el ítélkezés nélkül, mert akkor ez egyszerűen csak másnak szól." Használjuk itt is!
(Ez pedig én voltam: Skultéty Ágnes)