...Ha nem tudta akkor a Diogenesnek van igaza vallasilag...
Diogenes-44-nek mindig igaza van saját gondolatai körében. Akárcsak neked is a Tiéid, és nekem is az enyéim körében. De hogy igazunk van-e bárki más gondolatai szerint is, az már egy nagyon szép hangszórót érő kérdés.
Na had vitatkozzak en is....
Nem mintha a Dioegenest akarnam vedeni mert velem se beszel regota.
Ha a Jezuska az volt aminek a biblia beallitja akkor nyilvan tudnia kellett hogy a tanitasainak milyen kovetkezmenyei lesznek. Es ha tudta akkor egeszen mas ertelmezest kell adnunk az egesz vallasnak.
:111:
Ha nem tudta akkor a Diogenesnek van igaza vallasilag...
Komoly feltételezések vannak itt! Az egyik az, hogy állitásod logikailag helyes. Már Diogenes-44 kollegának is sokszor felhivtam figyelmét rosszul felállitott szillogizmusaira, most is megteszem. De mielőtt a részletekbe vágnék ugyanaz a figyelmeztetés, ami Diogenes-44-nek is mindig mondtam. Isten nem tárgya logikai okoskodásoknak.
Akkor lássuk csak miket is állitasz:
- "Jézus az volt aminek a Biblia beallitja." Minthogy közel korabeli történelmi forrás Jézusról a Biblia könyvein kivül nem áll rendelkezésünkre, Jézus milyenségével kapcsolatban elsősorban a Bibliára kell hagyatkoznunk, bármennyire is divatos manapság mindenféle nyilatkozatokat tenni, hogy Jézus alakját, üzenetét igy meg úgy tévesen irja le a Biblia. Szóval fogadjuk el első premisszádat igaznak.
- Végső soron azt állitod, a) ha tudta, akkor Isten volt de nem foglalkozott a problémával. illetve b) ha nem tudta, akkor nem volt Isten. Remélem jól foglalom össze. Diogenes-44 igazságának ehhez az ég egy világon semmi köze. Ez a spekuláció ugyanarról a tőről fakad, amiről a "ha Isten jó hogy lehet hogy a világ nem az?" vagy "ha tudta volna, hogy az emberek ezt igy elcseszik, teremtett-e volna embert?" okoskodások, amik az embereket különösen a felvilágosodás óta foglalkoztatják. Hát én nem fogom megmondani, mit kellett volna vagy mit nem kellett volna Istennek csinálnia, hogy megfeleljen a logikai feladványok elvárásainak. Mellesleg, azt is megtehette volna, hogy a logikus gondolkodás képességét nem adja meg az embernek. Vagy, hogy egy régi viccre emlékezzünk, megadhatta volna a nőknek is az állva pisilés tudományát. A világ olyan, amilyen. Ha elfogadja az ember Isten mint teremtő létét, akkor fogadja el, hogy bár tehette volna, nem más világot teremtett, hanem ezt, amiben mi most ezen gondolkodunk.
Ha elfogadjuk, hogy Isten jó (a teremtőtől teljesen független attribútum), akkor próbáljuk meg azt is elfogadni, hogy van valami, amiért jó a világ ahogy van. Az ember persze dolgozhatna azon, hogy még jobbá tegye, de sokszor inkább mással foglalkozik. Például pénzhajhászással.
A természet törvényei sem jók, sem rosszak. Vannak. A fa az erdőben nem jó, nem rossz. Van. Hogy földrengések vannak, az nem jó és nem rossz. Vannak és kész. Persze tragikus, amikor emberek százai vagy ezrei pusztulnak a vulkánkitörés következtében. De ugyanaz a tűzhányó, ami egy települést semmisit, csodálatosan dús termőterületet is ad a későbbi generációk számára. A pusztitó hurrikánok a letarolt természet megújulását is hozzák. De a földrengés, akárcsak a vulkánok, a hurrikánok, a ciklonok, az évszakok váltakozása mind egy dolog jelei. Egy dinamikus, változó, talán élő világba lettünk teremtve. Jó ez nekünk? Rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele.
Komoly feltételezés az is, hogy tudjuk, mi a jó (ugye ha nem azt csinálták volna a későbbi korok...).
Mi jót cselekszünk? Tetteink gonoszak? Ki dönti el itt a világon? Általános társdalmi normák, családi, népcsoportbeli hagyományok, az ember harca a hatalomért, hitrendszerek, stb. Miért gondoljuk, hogy Isten a felelős azért, hogy egy román megerőszakolt egy olasz lányt, aztán megölte? Miért akarjuk, hogy az ember csak és kizárólag jó cselekvésére legyen képes? Ugyan mit jelentene az?
Hadd legyen itt egy szép történet Antony de Mellotól. "Valaki egyszer észrevett egy pillangót, amint éppen a bábjából próbált kimászni. Az illető a folyamatot túl lassúnak találta, ezért gyengéden lehelni kezdte a lepkét. A meleg fuvallat fel is gyorsította a folyamatot. De ami kibújt a bábból, az nem lepke lett, hanem egy szétroncsolt szárnyú lény." Ki dönti el, hogy amit emberünk csinált jó volt vagy sem, amikor is teljesen szivéből fakadó jó szándékkal tette, hogy gyorsitani akarta a folyamatot, ami által a pillangó nem küzdött életéért, és a küzdelem nem kényszeritette keringését, hogy felpumpálja szárnyait, amikkel aztán életképes lehetett volna? Ki dönti el, mi a jó?
Ne gondolja valaki, hogy el akarnám trivializálni a jó és a rossz ellentmondását. Amit viszont mondani akarok, hogy rettenetesen nehéz tudni, mi a jó és mi a rossz! Akiva rabbit a rómaiak máglyán égették el, mert nem volt hajlandó feladni a Tóra tanitását. (Diogenes-44 máglyagyűjteményébe beteheti, hogy nem csak boszorkányokat égettek, és nem csak katolikusok - mindegy.) Kinzása közben ezt kiáltotta "Örvendek a kegyelemben, hogy egész életemmel szerethetem Uramat, mivel eddig csak minden erőmmel és minden képességemmel voltam képes szeretni". A Bar Kochba felkelés résztvevőinek kivégzése emberileg gonosz, gyilkos cselekedet volt. Akiva rabbi számára a boldogság forrása is volt.
Ki dönti el, és milyen alapon, hogy Jézusnak mit kellett vagy nem kellett volna tennie? A világ nem focimeccs, aminek a szünetében mindenki összedugja a fejét, és az edző tisztán megmondja, Te Bütyök, elszúrtad azt a hosszú passzot a Boldizsárnak, a Tomaneknak kellett volna adnod, mert ő ziccerben volt...
Ki dönti el, mi a jó?