Ha valahol, valamilyen misztikus csodát felfedeznek, vagy megtalálnak, arra a kereszténység azonnal lecsap és magáévá teszi. Ismerve a keresztény társadalmat, ezzel a ténnyel, dologgal rövid úton végeznek.
Pédául Sedonába, a misztikus helyre azonnal autóút épült, keresztény templom (Manitu, ott fenn, mit szól ehhez?), a Smithsonian Intézet felderítette és közkinccsé tette ..... és ezzel hamarosan csak egy érdekes hely lesz, ahova a "hitetlen" turisták odarohanhatnak, lefényképezik, kipipálhatják és elfelejthetik, minden megilletődöttség és megértés nélkül. Lásd a japán nyugdíjas "falkák", akik odamennek, lekattintják és otthon elmondhatják, hogy ott is jártam .... De hol is járt? Miért ment el oda? Mert megteheti? A megértésről szó sincs.
Egy közelebbi jó, vagy inkább rossz példa erre: Plitvice. Igaz, ott templom még nem épült. Vagy mi nem figyeltünk eléggé.
Plitvicei Nemzeti Park nagy látványossága a Nagy vízesés. Külön felhívással, hogy NE SZEMETELJ! Erre mit lát az ember, ha odamegy? Üres, lekupakolt vizesflakon kering egy örvényben. És fénykepezik, hogy nahát! Itt is van szemét! Meg szelfik, csoportképek, csámcsogva evés és eldobott papírok - amiket a munkások időről időre összeszednek. Tülekedő emberek, ami különösen "jó" a méter széles járdákon a víz fölött. Csoda, hogy nem esik bele senki a vízbe.
Ezzel elveszett a természet bája, misztikuma, szépsége. Az a rész elkurvult. Kész, vége.
Valaki elesett az úton. Erre mi történt? Az emberek körbeállták, lefényképezték, szelfit csináltak, mert néé, Itt Egy Ember, Aki Elesett! Látványosság. De hogy bárki odament volna hozzá felsegíteni ...
De az is igaz, hogy ezek a kilóra megvett turisták a hosszú utakra nem mennek. Fárasztó. Izzadságos. Csak busszal, hajóval. Ne má', nem ezért jöttünk ide!
A busz végállomások körül a park a hűvösvölgyi Nagyrétet idézi. De onnan tovább már megint visszatér a táj szépsége, a védett Természet.