Folytasd a történetet...

Akik azzal a parancsal érkeztek hogy a naplopokat őfelsége elé vigyék.

- Atyaég. Ezzel egyenlő a halállal mondta az egyikük.

Majd hebegve habogva elkezdtek alkudozni a katonákkal, hogy megúszák ezt az egészet.

A katonák hajthatatlanok voltak.

Ők parancsot teljesítenek, így alkudozásnak helye nincs.

A katonák körbefogták a naplopókat , úgy hogy menekülni sem tudtak.

A naplopók látták, hogy semmi esélyük nincs a kitörésre.

Egy kis ellenállással még, de beletörődtek a sorsukba.

és akkor hirtelen az egyik íjász lekapta magáról a láncot, majd egy nindzsa mozdulattal öt katonát lefegyverzett eközben dzsiucus barátja a maradékot is ártalmatlanná tette. Majd mind a ketten örömükben kánkánt kezdtek járni.

A katonák nagy határozottsággal, keményen kísérték a naplopókat a keskeny folyosókon át a nagyterem felé.

Ám a hírtelen jött öröm hamar elillant, mert a lefegyverzett katonák segytségért kiálltottak.

Hamarosan ott termett egy tucat jól felfegyverzett katona, hogy a kitörő naplopókat ismét lefegyverezzék.

Ekkor valami nagyon fura dolog történt..

A fakardon 12 rovatka.

Ami azt jelentette, hogy tizenkét katonát vesztettek.

Ez még önmagában nem lett volna meglepő, de ahogy körülnéztek, egészen más látvány tárult a szemük elé.

Egy csodaszép zöldellő tisztáson találták magukat

Le is heverdtek,kipihenni a csata fáradalmait.

Pedig ha jól belegondolunk, a csata nem is volt fárasztó!

Vagy mégis?