Folytasd a történetet...

Szia! Hát te ki vagy?

Én egy időutazó vagyok aki utazgat a mesékben.Sok helyen jártam már -most épp a Jancsi és Juliskából jövök.(nagyon tetszett ez a mese ezért is maradtam a Juliska névnél)Nagy tapasztalattal rendelkezem a segítségetekre lehetek kérlek benneteket had menjek veletek.

Gyere velünk. Előtte azonban ki kell állnod három próbát...

Az első próba, hogy kiállsz a nyilam elé céltáblának.

körbe véve rózsákkal...

Juliska megrázta hosszú loboncát, és bosszúsan nézett rájuk.
- Nem! - mondta. - Ha azt akarjátok, hogy segítsek, segítsek visszaszerezni a fegyvereiteket, közületek kerüljön ki a győztes a tornán, és ha azt is szeretnétek, hogy az ifjú királyfi elérje küldetése célját, akkor vegyetek komolyabban.
Várakozva tekintett végig a meghökkent lovagokon, egyedül a gyermek szemében villant meg a jókedv szikrája.

- Akkor? - kérdezte Juliska. - A próba, ugye, letudva?
A lovagok durcásan néztek maguk elé, de a király szólásra emelkedett.
- Elfogadjuk a segítséged - mondta. - Talán nem tudod, de ha ma éjfélig, nem sikerül őt - mutatott a kis királyfira - a palota pincéjében ásott kúthoz vezetnünk, a világnak vége. És ez nehezebb, mint hinnéd - mégha varázslóvér csorog is az ereidben, sem biztos, hogy te, hogy akármelyikünk túléli.

Juliska gondolatban mar azt tervezte, hogy varazslattal eltorlaszolja az osszes kutat a kiralysagban.

De meggondolta magát. Egyet csettintett és a királyfit békává változtatta, majd még egyet s a palota dölyfös királyává vedlett át.

Azonnal kimutatta foga fehérjét /mivel volt neki vagy 32-tő/egy sátáni kacaj kiséretében.

Majd kaján vigyorral a képén elindult lefelé a pincébe vezető lépcsőn. Egy hatalmas zuhanás után a kard hegyét pillantotta meg elsőként, amint feleszmélt.

A kard egy fekete képü szerecsen, királyi zsoldos katona keze felé folytatódott tovább, az illuzió varázs majdnem lefoszlott Julisról, de észbe kapott, hiszen ő most a király!
Nosza rá is förmedt a szerencsétlenre: Le akarod tán ütni egyetlen királyod fejét?!

Egyetlen királyom, hogy gondolsz ilyet? Nem tudtam ki gurul a lépcsőn
lefelé és nekem Jancsit kell őriznem életem árán is. Ön mondta felséges királyom!

- Mondtam, mondtam...! Persze, hogy mondtam! Na, de most már nyújtsd a kezed, és segítsd fel királyod, különben leüttetem a fejed!

A király bosszúsan állt fel s rögvest kisietett hatalmas istállójához, hogy mérgét gyönyörű lovai nézegetésével ölje ki magából.

Bár ne ment volna! Rá sem lehetett ismerni a lovára! Sáros és vizes volt, mitha valaki jól meghajszoltavolna. Látszott a lovon, hogy kimerült. A lovászfiú éppen azon volt, hogy rendbe tegye.

Elgondolkodott a királynak álcázott Julis, a király lovát a királyon kívül használni senki sem merte, tehát a király visszatért és sietett, vajon mi lelte?
Komotosan megfordult, és elindult a várba, méghozzá a kút felé. Közben szája halkan varázs szavakat formált, abrakadabra denevérfül és sózott macska farka...változzak királynővé de azonnal! S lám már nem fenyegette a veszély hogy szembe találkozzon a királyal azaz az előbbi önmagával.
Kebleit kidomboritva, sietett fel a külső toronyba, ahogy felért a gyalogútra jobbra fordult és megfagyott a mosoly az arcán ott állt vele szemben a gyönyörüséges király lánya, az ő lánya!

Így szólította meg:

-Lányom!

A csodaszép arcon hitetlenkedés, és mély döbbenet látszott, ami nem sok jót jelentett az álkirálynőnek. Juliskának, ha nem akar lapátra kerülni, újra varázsolnia kell. Félelmében már a bűvszavakat lehelte újra, amikor hirtelen megakadt, mert nem tudta eldönteni varanggyá vagy galambbá változtassa az útját álló, leesett állú szépséget.

A pillanat amig eldöntötte egy örökkévalóságnak tűnt, a galambá változás mellett döntött, de nem a királylányt, hanem saját magát változtatta át, és néhány szárnycsapással megcélozta a belső udvart!
A királylány erre....