Hát ez nagyon mellbevágó volt... De örömmel olvasom, hogy boldog vagy. És ez a lényeg!
Azért ez manapság ritkaság, hogy korrekt módon rendeztétek le a válást. Nagyon sokan pont a gyerekeket használják fel arra, hogy valamilyen "bosszúnak nevezett valamin" sakkban tartsa a másikat.Húúú, de rég jártam itt
Azóta pedig el is váltunk. Nem bírta ki a házasságunk ezt a terhet.
Bátran mondhatom viszont, hogy remekül vagyok! Mázsás terhet tettem le. Nem volt könnyű az ide vezető út, de kétségkívül megérte, mert a személyiségem sokat fejlődött és erősödött ebben a csatában.
Már csak a gyerekekkel szembeni bűntudat gyötör néha, de ez is egyre ritkábban tör fel bennem. A válást és a vele járó dolgokat egyetértésben és kultúráltan vezényeltük le. Most is haveri kapcsolat van köztünk, és a kötelező találkozásokat nem terheli a korábbi feszültség. Ez jó nekem is, neki is, és legfőképpen a gyerekeknek is. Még ha ez most bennük nem is tudatosul.
A gyerekek miatt pedig annyiban talán ne legyen bűntudatod, hogy a rossz házasságot a gyerekek jobban megsínylik, mint a "korrekt módon levezényelt" válást.
Nem vagyunk ám mi Citromok !
Erre is igaz a "szeretkezz, ne háborúzz" szlogen!
Nem féltékenykedni kell, jelenetet rendezni, veszekedni, ha életünk párja későn ér haza, vagy másokon is megakad a szeme, hanem alaposan lekapni, mielőtt útnak indul, vagy félrekacsint.
Ha veszekedés van, nincs romantika. Ezek ugyanis kioltják egymást. Az pedig pont a harmadik malmára hajtja a vizet. Aztán jön a rinya, hogy jaj, megcsalt a párom!
Tetszik, nem tetszik, a másik hűsége rajtunk (is) múlik! Csak ezt akartam mondani.
(Mindkét nemre vonatkoztatva.)
Igazad van abban, hogy mindkét félen múlik. Hiszen ahogy egy jó kapcsolathoz ketten kellenek, úgy egy rosszhoz is közös út vezet.
Személy szerint: néztem magamba, hibás vagyok én is persze. Utólag pedig könnyű okosnak lenni.
Mégsem voltam/vagyok gondolatolvasó, hogy kitaláljam, a társamnak mi baja, gondja van. Találgatni lehet persze. Vagy beletalálsz vagy nem. Ő pedig nem beszél, elzárkózik, és mindenért téged okol. Na akkor mit csinálsz?? Ráveted magad és egy kis szexszel oké lesz minden? Túl egyszerű lenne... nem?
Ha pedig ott van a megcsalás: meg tudnál bízni benne 100%-ig újra? Tisztelettel tudnál ránézni? Erősen kétlem.
Van amikor kevés a szeretet.
Szerintem egy megcsalás - ha nem is dönti romba a házasságot - de a bizalmat és a tiszteletet megöli. A nélkül pedig mit ér egy szoros kapcsolat? Hazugsággal fertőzött közös élet? Ugyan már!
Kedves Eszter, mindenkinek az esete egyedi. Én csak egy általános tanácsot adtam. Tudom, hogy vannak ennél összetettebb problémák is.
Ha nem megfelelő a kommunikáció a két fél között, akkor valóban nem lehet kitalálni, mit szeretne a másik, vagy mi a problémája. Egy kapcsolatban létfontosságú, hogy mindent nyíltan és őszintén meg lehessen beszélni. De ez is mindkét félen múlik.
Az viszont biztos, hogy kommunikáció nélkül is könnyű kitalálni, ha egy házasságban nincs szex, vagy csak elvétve, akkor abból hűtlenség lesz (mindkét nemre igaz).
És az is biztos, hogy mindenki másként éli meg, ha megcsalják. Van, akiben ez örök törés, és van, aki túl tud lépni rajta. De biztos, hogy az a kapcsolat már nem szoros és nem tökéletes, ahol a hűtlenség megesett. Csak hát az a kapcsolat már korábban sem volt az, ha ez megeshetett. A házasságot tehát nem hűtlenség döntötte romba, hanem az a helyzet, ami a hűtlenséghez vezetett. A hűtlenség nem az ok - az már a tünet.
Az is egyéni, kinek, mennyit bír el egy kapcsolata. Lehet, hogy valakinél egy félrelépés már megöli a bizalmat. De ha az a másik mégis visszajön, mégis minket akar? Akkor is érdemes felrúgni egy házasságot? Nem érdemesebb-e megbeszélni, mi volt a probléma, ami a másikat erre a lépésre késztette? Mit nem kapott meg a házasságában, amit egy másiknál keresett?
Ezt pedig azért érdemes megbeszélni, mert le lehet ugyan cserélni sértett önérzettel a hűtlenkedő társat, de mi a biztosíték rá, hogy ha nálunk is volt hiba, akkor a következő társunk nem fog ugyanúgy hűtlenkedni?
A saját érdekünkben is érdemes tisztázni a másikkal, mi az, amit mi szúrtunk el.
Egyetértek a leírtakkal. Ha lehet beszélni a másikkal, értelmesen érdemben kommunikálni, valamint mindkét fél rendbe akarja tenni a kapcsolatot, a házasságot, akkor van esély arra, hogy ne váljanak el útjaik.
Hiába a megcsalt fél beismerése, hogy ő is hibás, ha a másik már lélekben kilépett, és nem tesz meg minden tőle telhetőt, hogy a helyzet rendeződjön.
Azt is el kell ismerni, ha nincs értelme. Akkor viszont tovább kell lépni. Mert egy életünk van.
"Nem az a dicsőség, ha soha nem vallunk kudarcot, hanem az, ha minden bukás után képesek vagyunk felállni." - Gandhi