Gondolataim az egoról!
Az ego szó jelentése:Én
Tehát az ÉN központúság. Mit is takar ez? Mi rejtőzik az Én alatt?
Az ego nagyon betudja folyásolni egy ember személyiségét.Vagy felmagasztal minket,vagy lealacsonyít.Rengeteget tud ártani.Akár a felmagsztalásról van szó,akár a lealacsonyításról.
Felmagasztalás.
Mikor az ember abból indul ki,hogy Ő saját maga tökéletes.Mikor az ember azt képzeli,hogy Ő a király, a legszebb a legjobb stb.
Nah ez aztán vezethet elég sok hűhóhoz.Ilyenkor szokott előfordúlni leggyakrabban a veszekedés egymás emberek között. A másik ember lehet,hogy jogosan szól ránk valami miatt ,ami esetleg a "hiba" bennünk. De mi ezt megsértődve támadásnak vesszük..mert Én vagyok a tökéletes ugye? Pedig lehet,hogy igaza van..Közben pedig a másikat hibáztatjuk,mert az egonk nem engedi,hogy szembesüljünk a saját hibáinkal.Inkább a könnyebb utat választjuk, hogy kimagyarázzuk magunknak, megmagyarázzuk,hogy Ő a csúnya mert sérteget engem a véleményével. Annyira vigyázni kell ezzel. Mert ha valaki olyan szinten magasztalja fel magát, a kudarcokat sem képes elviselni. Azt gondolja pl magáról,hogy nagyon tuti valamiben,és amikor ott van egy bizonyítási alap, és azt kapja vissza ettől,hogy kiderül ez nem így van. ( lásd X Factor,Megasztár stb.) ...Sokan mekkora lelkitöréssel mentek el,csak azért mert azt gondoltatta velük az egójuk,hogy Ő nagyon tud. Na ez a kudarc szokott dühöt,és minden egyéb nem jót kiváltani.
És ez az ego felmagsztalás elég sok konfliktushoz vezethet,mint a sértődés, az irigység, düh stb...
Lealacsonyítás
Mikor az ember azt gondolja,hogy Ő egy senki. Ő egy nulla.Sokszor beállítja magát egy "áldozatnak".Csinálhat "ál" mártírt is az emberből. Ez is nagyon veszélyes! Ez szokott önbizalom hiányhoz,és depresszióhoz is vezetni. Ebből kifolyólag is sajnos ugyan csak több konflikus alakulhat ki köztünk és a környezetünk között.Nem is beszélve arról,hogy így állandó "rossz" érzésekkel vagyunk tele. Egy idő után ha súlyosbodik,akár totális szeretetlenséghez vezethet,az pedig megszüntetheti bennünk a ragszkodást is.Kiöli belőlünk a szeretetet,a ragaszkodást.Pedig mind a szeretet adása,kapása,és a ragaszkodás is fontos.
A ragaszkodás az gondoskodáshoz vezet.És itt a lényeg.Kell mindenkinek valami célja legyen az életben.És a gondoskodás a családunkról, vagy akár emberekről,állatokról,természetről (akár kert),és a saját magunkról.Ez adja meg az életünk fő célját.Az egonk lealacsonyítása pedig totálisan a normális életvitel ellen dolgozik.
Hogy mi a megoldása ennek,hogy az egyensúly meglegyen?
Először is... tudnunk kell ,hogy senki nem tökéletes! Mi magunk sem! Mindig ezt kell szem előtt tartani. Aki képes ezt belátni,és elfogadni.Netán még képes arra is,hogy magába nézzen,hátha az a "tükör" amit az embertársunk elénk tartott, talán igaz. Megkell ismerni önmagunk gyengeségeit.Végig kell gondolnunk azokat a hibákat "bűnöket" amiket esetleg elkövettünk.Csakis a felismert hibáinkból tudunk tanulni,és ha ez sikerül, akkor már értelemmel kitudjuk szűrni.Ez egy kissé lassú folyamat! Renegeteg csatát kell az embernek megvívnia magában ezzel. De értelemmel kell szemlélni a világot.Egy olyan ember,aki belátja tudja,és fel is fogja,hogy sem Ő sem más ember nem tökéletes, sokkal könnyebben tud reagálni mindenre ami Őt éri. Pl: Nem fog összetörni a véleménytől az Xfactor színpadán,ha tudja,hogy "mindenki jó,de mindenkinél van jobb!". Mert már eleve úgy megy oda,hogy senki nem tökéletes.Ezek az emberek már képesek arra,hogy szeretettel álljanak egymás mellé. Képesek elfogadni egymás örömét,és ők is ugyan úgy örülnek más örömének.A saját kudarcukat pedig sokkal könnyebb elviselni,hiszen már nem tragédiának fogják fel,hanem ha nem is sikerült,de egy kellemes élménnyel gazdagabbak lesznek.
Egy ami a lényeg: Értelemmel kell neki állni.Vigyázni kell, nagyon mert az érzelmek által tör be az egonkba a jó és a rossz is.Simán egy másik ember is képes felmagasztalni ,és lealacsonyítani az egonkat.Felmagsztal,mert olyan dolgokat beszél belénk,hogy már elhisszük,hogy mi vagyunk a tökéletes hercegnők,vagy hercegek...Vagy éppen lealacsonyít ,hogy mi vagyunk a a legbalkezesebb rémek.Ezeket csak értelemmel tudjuk kiküszöbölni.Nem szabad hagyni sem a dicsértetet sem a lealacsonyítást,hogy érzelmileg megérintsen minket.Ha mondják nekünk,tudjunk mögé látni az értelmünkel ,hogy mi szándéka van a másik félnek ezzel? Fogjuk meg azt a "tükrtöt", és a valóságot nézzük,ne pedig azt,amit jó hallanunk!... Ne a dícséretekből éljünk,hanem a valóságból! .... Mert senki nem tökéletes!Még én sem! ...