Ezt akkoriban meg en adtam topic nyito temakent, akkoriban fogalmam sem volt az elme es annak csodas mukodeserolJópofa ennek a topiknak a címe )) "hogyan iktassuk ki az egónkat" csak az ego akarja kiiktatni az ego-t ))
Ezt akkoriban meg en adtam topic nyito temakent, akkoriban fogalmam sem volt az elme es annak csodas mukodeserolJópofa ennek a topiknak a címe )) "hogyan iktassuk ki az egónkat" csak az ego akarja kiiktatni az ego-t ))
Nos, ez valójában, nem egészen így van...csak az ego akarja kiiktatni az ego-t ))
Ez nem meglepő... Ebben az évben(Covid-19), sokunknak lett, sok ilyen ismerőse...Van par kenyszerbetegsegben szenvedo ismerosom ( OCD betegseg) es emiatt kerdezem. Tanacs, otlet? Ugy nez ki ujra el kell kezdenem foglalkozni az elme es gondolkodas mukodesevel kapcsolatban. Itt az agyban valamilyen biokemiai vegyulet megy tonkre ami felelos a kenyszerbetegsegekert.
Persze, meg szeretne világosodni, felébredni, vagy bármi mást amit úgy érez, hogy elérhet. De ezzel csak önmagát tartja fönn tovább.Nos, ez valójában, nem egészen így van...
Az egónak nincsenek alapvetően öngyilkos hajlamai... A legerősebb motivációja, az önfenntartás...
Hmm...!Persze, meg szeretne világosodni, felébredni, vagy bármi mást amit úgy érez, hogy elérhet. De ezzel csak önmagát tartja fönn tovább.
Csak hallgasd rendszeresen és ne csinálj egyebet! A tudatod majd elvégzi a dolgát. Más szavakkal: okozat szinten soha nincs megoldás, ok szinten lehet beavatkozni, ha mást akarok tapaztalni. Ez a hanganyag éppen erre jó.Sziasztok, üdv ismét!
Nagyon rég nem jártam a CH-n, de most valamiért úgy alakult - Giraffe hiánya miatt, 8 éve már, hogy meghalt - , hogy benéztem ide és visszaolvasgattam a korábbi évekkel ezelőtti hozzászólásaimból jó párat a 2010es évekbeli megtapasztalásaimmal. Furcsa volt olvasni ezeket, olyan életidegennek tűntek számomra, mintha nem is én tapasztaltam volna meg ezeket. Igazából egy kisebb elakadásban vagyok, vagy önmagam elvesztésében és nem igen tudok belőle kikecmeregni... Ugye régen napi 5-10 hozzászólást is lehetett olvasni tőlem élmény beszámolókról, hajtott nagyon a kíváncsiság és a tudni akarás és rengeteg mindent megtapasztaltam, noha tanfolyamokon sose vettem részt. Majd olyan 2015 környékén abbahagytam mindent, aminek köze volt az ezoterikához, beleértve a meditációkat is és olyan 2021 környékén kezdtem el ismét a meditáció irányába elmenni, de az energiák, belső fényesség, eggyé válás az atmámmal, azok már nincsenek jelen, amik voltak korábban nagyon erősen és intenzíven - míg abba nem hagytam - azok napjaimban egyáltalán nincsenek jelen. Már nem jönnek úgy az energiák, vagy ez a "büntetés", hogy abbahagytam mindent, most meg szó szerint meg kell szenvednem azért, ha 1-2 másodperc erejére enyhe verzióban valami belső fényesség félét átélek. Azt hozzáteszem, hogy régen ülve meditáltam mindig, 2021 óta meg fekve meditálok mindig. Gondolkodom azon, hogy visszatérek az ülve meditálásra, hátha a régi évek megtapasztalásaiból valami visszatér hozzám.
Aztán itt a CH-n ma pár órát eltöltöttem azzal, hogy olvasgattam a hozzászólásaimat, megtapasztalásaimat, aztán kerestem mindenféle információt a Narayana technikáról, aminek 4 fokozata van, azóta se találtam semmit, akárcsak 2010-ben. Illetve a meditációs technikámat keresgéltem, amit Giraffe tanított nekem, mert csak foszlányokban emlékeztem rá (de ezt megtaláltam korábbi hozzászólások által). Aztán most az olvasgatások hatására megint zűrzavar féleség van bennem, miben, kiben, hogyan higgyek. Higgyek egyáltalán, olyan, mintha agymosásom lett volna, mindent kérdőjelezek meg, mint 2015-ben, amikor abba hagytam az egészet. Aztán olyan kérdések bukkannak fel bennem, hogy biztos szükségem van újra ezeket elkezdeni, átélni, jó irányba tartok-e. Az utóbbi 2 évben borzasztóan kicsúszott a "kontrol" a kezeim közül EGO ügyileg, ítélkezem, minősítgetek, össze-vissza csaponganak a gondolataim, nem is veszem észre, hogy milyen gondolataim vannak, tök nagy káosz van a fejemben. Úgy érzem, hogy még a 2010-2013-as önmagamat sem érem el (úgy értem, ekkoriban sokkal jobban tudtam figyelni az elmém, a gondolataim, nem azonosulni dolgokkal, most meg 2021 óta káosz van bennem ilyen téren). Nincsenek rendszeres meditációk, ha vannak meditációk, semmi energiát nem kapok úgy, mint régen, emiatt csalódott vagyok. Vagy ha kapok energiát, akkor nagyon minimálisan és 1-2 másodpercig utána fél évig megint semmi. Azt gondoltam, hogyha visszaidézek pár korábbi megtapasztalásomat, akkor elhiszem, hogy ezek tényleg megtörténtek velem és kapok belső motivációt arra, ami inspirál, hogy kezdjem újra el megint. Amolyan belső lelkesedés félét várok/vártam, de ez nem igazán érkezett meg. Illetve az is a problémám, hogy tudom mit kellene csináljak napi szinten, mint belső kötelesség, hogy ezáltal a boldogság állapotába induljak el megváltoztatva a belső világomat, de úgy érzem, hogy olyan, mintha a tudatosságom blokkolva lenne önmagam által és bár tudom mit kéne tegyek (testmozgás, reggeli és esti meditáció és a tudatalattim megváltoztatása és adott napi spirituális gyakorlat gyakorlása), ellenben még sem csinálom meg. Olyan, mintha megint lázadoznék, és mindent elvetek, megkérdőjelezek, ideértve a saját múltbeli megtapasztalásaimat is, ami azért ambivalens számomra, mert ezeket ide régebben mind leírtam és én voltam, aki ezeket átélte. Na de most ezeket is elvetem, megkérdőjelezem és megint ott tartok, hogy hogyan kellene szeressem önmagam. Honnan tudom, hogy mikor szeretem önmagam, mik a lépései az önszeretetnek, stb. Mint 2010-ben, kb most megint itt tartok, és visszanézve 13 évet nem előre fejlődtem, hanem visszafele. Vagy csak én hiszem azt, hogy nem fejlődtem. Önfegyelem, kitartás, akaraterő fényévekre áll tőlem spirituális útkeresőként (Isten keresőként). De közben érzem és tudom, hogy hiányzik valami az életemből és körbe és körbe járok és nem találom, pedig tudom, hogy itt van bennem, nem kell eljutnom semerre, akkor leszek boldog és akkor szűnik meg a hiányérzetem és minden problémám forrása, ha Istent napi szinten élem, ha Istennel a kapcsolatom napi szintű, közeli kapcsolat.
Igazából jó nagy katyvasz lett, amit most ide leírtam, nézzétek el nekem, kicsit vagy nagyon káosz van most bennem, mert nem vagyok a helyemen, és amolyan kiégett, lelkileg elfáradtam állapotban vagyok már egy hosszabb ideje.
Nem tudom, hogy ez segít-e neked, de azért elmondom az én tapasztalatomat.Sziasztok, üdv ismét!
Nagyon rég nem jártam a CH-n, de most valamiért úgy alakult - Giraffe hiánya miatt, 8 éve már, hogy meghalt - , hogy benéztem ide és visszaolvasgattam a korábbi évekkel ezelőtti hozzászólásaimból jó párat a 2010es évekbeli megtapasztalásaimmal. Furcsa volt olvasni ezeket, olyan életidegennek tűntek számomra, mintha nem is én tapasztaltam volna meg ezeket. Igazából egy kisebb elakadásban vagyok, vagy önmagam elvesztésében és nem igen tudok belőle kikecmeregni... Ugye régen napi 5-10 hozzászólást is lehetett olvasni tőlem élmény beszámolókról, hajtott nagyon a kíváncsiság és a tudni akarás és rengeteg mindent megtapasztaltam, noha tanfolyamokon sose vettem részt. Majd olyan 2015 környékén abbahagytam mindent, aminek köze volt az ezoterikához, beleértve a meditációkat is és olyan 2021 környékén kezdtem el ismét a meditáció irányába elmenni, de az energiák, belső fényesség, eggyé válás az atmámmal, azok már nincsenek jelen, amik voltak korábban nagyon erősen és intenzíven - míg abba nem hagytam - azok napjaimban egyáltalán nincsenek jelen. Már nem jönnek úgy az energiák, vagy ez a "büntetés", hogy abbahagytam mindent, most meg szó szerint meg kell szenvednem azért, ha 1-2 másodperc erejére enyhe verzióban valami belső fényesség félét átélek. Azt hozzáteszem, hogy régen ülve meditáltam mindig, 2021 óta meg fekve meditálok mindig. Gondolkodom azon, hogy visszatérek az ülve meditálásra, hátha a régi évek megtapasztalásaiból valami visszatér hozzám.
Aztán itt a CH-n ma pár órát eltöltöttem azzal, hogy olvasgattam a hozzászólásaimat, megtapasztalásaimat, aztán kerestem mindenféle információt a Narayana technikáról, aminek 4 fokozata van, azóta se találtam semmit, akárcsak 2010-ben. Illetve a meditációs technikámat keresgéltem, amit Giraffe tanított nekem, mert csak foszlányokban emlékeztem rá (de ezt megtaláltam korábbi hozzászólások által). Aztán most az olvasgatások hatására megint zűrzavar féleség van bennem, miben, kiben, hogyan higgyek. Higgyek egyáltalán, olyan, mintha agymosásom lett volna, mindent kérdőjelezek meg, mint 2015-ben, amikor abba hagytam az egészet. Aztán olyan kérdések bukkannak fel bennem, hogy biztos szükségem van újra ezeket elkezdeni, átélni, jó irányba tartok-e. Az utóbbi 2 évben borzasztóan kicsúszott a "kontrol" a kezeim közül EGO ügyileg, ítélkezem, minősítgetek, össze-vissza csaponganak a gondolataim, nem is veszem észre, hogy milyen gondolataim vannak, tök nagy káosz van a fejemben. Úgy érzem, hogy még a 2010-2013-as önmagamat sem érem el (úgy értem, ekkoriban sokkal jobban tudtam figyelni az elmém, a gondolataim, nem azonosulni dolgokkal, most meg 2021 óta káosz van bennem ilyen téren). Nincsenek rendszeres meditációk, ha vannak meditációk, semmi energiát nem kapok úgy, mint régen, emiatt csalódott vagyok. Vagy ha kapok energiát, akkor nagyon minimálisan és 1-2 másodpercig utána fél évig megint semmi. Azt gondoltam, hogyha visszaidézek pár korábbi megtapasztalásomat, akkor elhiszem, hogy ezek tényleg megtörténtek velem és kapok belső motivációt arra, ami inspirál, hogy kezdjem újra el megint. Amolyan belső lelkesedés félét várok/vártam, de ez nem igazán érkezett meg. Illetve az is a problémám, hogy tudom mit kellene csináljak napi szinten, mint belső kötelesség, hogy ezáltal a boldogság állapotába induljak el megváltoztatva a belső világomat, de úgy érzem, hogy olyan, mintha a tudatosságom blokkolva lenne önmagam által és bár tudom mit kéne tegyek (testmozgás, reggeli és esti meditáció és a tudatalattim megváltoztatása és adott napi spirituális gyakorlat gyakorlása), ellenben még sem csinálom meg. Olyan, mintha megint lázadoznék, és mindent elvetek, megkérdőjelezek, ideértve a saját múltbeli megtapasztalásaimat is, ami azért ambivalens számomra, mert ezeket ide régebben mind leírtam és én voltam, aki ezeket átélte. Na de most ezeket is elvetem, megkérdőjelezem és megint ott tartok, hogy hogyan kellene szeressem önmagam. Honnan tudom, hogy mikor szeretem önmagam, mik a lépései az önszeretetnek, stb. Mint 2010-ben, kb most megint itt tartok, és visszanézve 13 évet nem előre fejlődtem, hanem visszafele. Vagy csak én hiszem azt, hogy nem fejlődtem. Önfegyelem, kitartás, akaraterő fényévekre áll tőlem spirituális útkeresőként (Isten keresőként). De közben érzem és tudom, hogy hiányzik valami az életemből és körbe és körbe járok és nem találom, pedig tudom, hogy itt van bennem, nem kell eljutnom semerre, akkor leszek boldog és akkor szűnik meg a hiányérzetem és minden problémám forrása, ha Istent napi szinten élem, ha Istennel a kapcsolatom napi szintű, közeli kapcsolat.
Igazából jó nagy katyvasz lett, amit most ide leírtam, nézzétek el nekem, kicsit vagy nagyon káosz van most bennem, mert nem vagyok a helyemen, és amolyan kiégett, lelkileg elfáradtam állapotban vagyok már egy hosszabb ideje.
Nem tudom, hogy ez segít-e neked, de azért elmondom az én tapasztalatomat.
Én más irányba járok, működöm és ezért nem óhajtok beleszólni más gyakorlatába. Tehát amit most leírok, az az én gyakorlatom, tapasztalatom.
--
Engem is tanítottak meditálni. Így kell ülni, úgy kell elérni a meditatív állapotot, stb. De semmi nem stimmelt. Leültem, behunytam a szemem és elvesztem, szinte azonnal. Az a röpke fél óra simán kiesett az életemből .... A mesterem azt mondta, hogy semmi baj, te ilyen vagy és nem véletlenül. A vezetett meditáció nem neked való. ( Jártam egy ITC gyakorló csapatba. Egyszer a csapat vezetője nem ért rá és megkérte egyik társunkat, vezesse le az órát, de a végén a meditációt vezessem le én. Ez volt ott az első és az utolsó ilyen kérés, mert azt mondták (no nem nekem, de a gyakorlat vezetőjének,) hogy olyan volt a veuetés nélküli meditáció, mintha mindenkit fejbevágtak volna,
Ezért változtattam. Leültem és meghatároztam, mi a célom, mit kell megoldanom. Ezután leültem, behunytam a szemem és elvesztem .... röpke fél óra és semmi ..... .... addig, míg legközelebb szükségem nem lett a (meg nem válaszolt?) korábbi kérdésemre ... Pont. Mert akkor már tudtam merre és hogyan tovább. Biztos van valamilyen néven nevezendő technika, ami ezt tanítja és megvalósítja.
Ami miatt ezt írom, az az, hogy kb. ugyanazt tapasztalom, amit te. Leülök, meghatározom ... Ismét leülök, becsukom a szemem (és eszembe jut, mit nem vettem meg a boltban a listáról). Majd kinyitom a szemem és élem tovább az életem. Hova lett a korábbi
Na ez az.
Tehát, ha már ketten vagyunk így, felejtve és "megzavarodva", akkor bizonyára vannak mások is ezzel a problémával.
Remélem, hogy a VÁLASZ egyszer majd be fog ugrani és mehetünk tovább az utunkon. Hacsak már nem azon vagyunk.
Szia, sosincs katyvasz, csak most "pihensz", most majd minden, amit tapasztaltál, tanultál, az ülepedik benned, most tisztul, kristályosodik a tudásod, mert felismerted, hogy milyen állapotban vagy, és teljesen megújulsz majd. Én is voltam így, nagyon beledobtam magam a spiri életbe, de aztán ráébredtem arra, hogy mi nekem a jó, melyik tanítás számomra az igaz, mi segít nekem......egészséget és csodás napokat kívánok NekedSziasztok, üdv ismét!
Nagyon rég nem jártam a CH-n, de most valamiért úgy alakult - Giraffe hiánya miatt, 8 éve már, hogy meghalt - , hogy benéztem ide és visszaolvasgattam a korábbi évekkel ezelőtti hozzászólásaimból jó párat a 2010es évekbeli megtapasztalásaimmal. Furcsa volt olvasni ezeket, olyan életidegennek tűntek számomra, mintha nem is én tapasztaltam volna meg ezeket. Igazából egy kisebb elakadásban vagyok, vagy önmagam elvesztésében és nem igen tudok belőle kikecmeregni... Ugye régen napi 5-10 hozzászólást is lehetett olvasni tőlem élmény beszámolókról, hajtott nagyon a kíváncsiság és a tudni akarás és rengeteg mindent megtapasztaltam, noha tanfolyamokon sose vettem részt. Majd olyan 2015 környékén abbahagytam mindent, aminek köze volt az ezoterikához, beleértve a meditációkat is és olyan 2021 környékén kezdtem el ismét a meditáció irányába elmenni, de az energiák, belső fényesség, eggyé válás az atmámmal, azok már nincsenek jelen, amik voltak korábban nagyon erősen és intenzíven - míg abba nem hagytam - azok napjaimban egyáltalán nincsenek jelen. Már nem jönnek úgy az energiák, vagy ez a "büntetés", hogy abbahagytam mindent, most meg szó szerint meg kell szenvednem azért, ha 1-2 másodperc erejére enyhe verzióban valami belső fényesség félét átélek. Azt hozzáteszem, hogy régen ülve meditáltam mindig, 2021 óta meg fekve meditálok mindig. Gondolkodom azon, hogy visszatérek az ülve meditálásra, hátha a régi évek megtapasztalásaiból valami visszatér hozzám.
Aztán itt a CH-n ma pár órát eltöltöttem azzal, hogy olvasgattam a hozzászólásaimat, megtapasztalásaimat, aztán kerestem mindenféle információt a Narayana technikáról, aminek 4 fokozata van, azóta se találtam semmit, akárcsak 2010-ben. Illetve a meditációs technikámat keresgéltem, amit Giraffe tanított nekem, mert csak foszlányokban emlékeztem rá (de ezt megtaláltam korábbi hozzászólások által). Aztán most az olvasgatások hatására megint zűrzavar féleség van bennem, miben, kiben, hogyan higgyek. Higgyek egyáltalán, olyan, mintha agymosásom lett volna, mindent kérdőjelezek meg, mint 2015-ben, amikor abba hagytam az egészet. Aztán olyan kérdések bukkannak fel bennem, hogy biztos szükségem van újra ezeket elkezdeni, átélni, jó irányba tartok-e. Az utóbbi 2 évben borzasztóan kicsúszott a "kontrol" a kezeim közül EGO ügyileg, ítélkezem, minősítgetek, össze-vissza csaponganak a gondolataim, nem is veszem észre, hogy milyen gondolataim vannak, tök nagy káosz van a fejemben. Úgy érzem, hogy még a 2010-2013-as önmagamat sem érem el (úgy értem, ekkoriban sokkal jobban tudtam figyelni az elmém, a gondolataim, nem azonosulni dolgokkal, most meg 2021 óta káosz van bennem ilyen téren). Nincsenek rendszeres meditációk, ha vannak meditációk, semmi energiát nem kapok úgy, mint régen, emiatt csalódott vagyok. Vagy ha kapok energiát, akkor nagyon minimálisan és 1-2 másodpercig utána fél évig megint semmi. Azt gondoltam, hogyha visszaidézek pár korábbi megtapasztalásomat, akkor elhiszem, hogy ezek tényleg megtörténtek velem és kapok belső motivációt arra, ami inspirál, hogy kezdjem újra el megint. Amolyan belső lelkesedés félét várok/vártam, de ez nem igazán érkezett meg. Illetve az is a problémám, hogy tudom mit kellene csináljak napi szinten, mint belső kötelesség, hogy ezáltal a boldogság állapotába induljak el megváltoztatva a belső világomat, de úgy érzem, hogy olyan, mintha a tudatosságom blokkolva lenne önmagam által és bár tudom mit kéne tegyek (testmozgás, reggeli és esti meditáció és a tudatalattim megváltoztatása és adott napi spirituális gyakorlat gyakorlása), ellenben még sem csinálom meg. Olyan, mintha megint lázadoznék, és mindent elvetek, megkérdőjelezek, ideértve a saját múltbeli megtapasztalásaimat is, ami azért ambivalens számomra, mert ezeket ide régebben mind leírtam és én voltam, aki ezeket átélte. Na de most ezeket is elvetem, megkérdőjelezem és megint ott tartok, hogy hogyan kellene szeressem önmagam. Honnan tudom, hogy mikor szeretem önmagam, mik a lépései az önszeretetnek, stb. Mint 2010-ben, kb most megint itt tartok, és visszanézve 13 évet nem előre fejlődtem, hanem visszafele. Vagy csak én hiszem azt, hogy nem fejlődtem. Önfegyelem, kitartás, akaraterő fényévekre áll tőlem spirituális útkeresőként (Isten keresőként). De közben érzem és tudom, hogy hiányzik valami az életemből és körbe és körbe járok és nem találom, pedig tudom, hogy itt van bennem, nem kell eljutnom semerre, akkor leszek boldog és akkor szűnik meg a hiányérzetem és minden problémám forrása, ha Istent napi szinten élem, ha Istennel a kapcsolatom napi szintű, közeli kapcsolat.
Igazából jó nagy katyvasz lett, amit most ide leírtam, nézzétek el nekem, kicsit vagy nagyon káosz van most bennem, mert nem vagyok a helyemen, és amolyan kiégett, lelkileg elfáradtam állapotban vagyok már egy hosszabb ideje.
Sziamindent elvetek, megkérdőjelezek, ideértve a saját múltbeli megtapasztalásaimat is
Fény kódok nélkül nincs tapasztalás, persze kellenek a jel kódok is. Igen érdekes fényeket lehet látni. Jellemünk a kulcs mindenhez. Sokat vitáztam veled valamikor. Ritkán járok ide. Ha érdekel jelzed...Sziasztok, üdv ismét!
Nagyon rég nem jártam a CH-n, de most valamiért úgy alakult - Giraffe hiánya miatt, 8 éve már, hogy meghalt - , hogy benéztem ide és visszaolvasgattam a korábbi évekkel ezelőtti hozzászólásaimból jó párat a 2010es évekbeli megtapasztalásaimmal. Furcsa volt olvasni ezeket, olyan életidegennek tűntek számomra, mintha nem is én tapasztaltam volna meg ezeket. Igazából egy kisebb elakadásban vagyok, vagy önmagam elvesztésében és nem igen tudok belőle kikecmeregni... Ugye régen napi 5-10 hozzászólást is lehetett olvasni tőlem élmény beszámolókról, hajtott nagyon a kíváncsiság és a tudni akarás és rengeteg mindent megtapasztaltam, noha tanfolyamokon sose vettem részt. Majd olyan 2015 környékén abbahagytam mindent, aminek köze volt az ezoterikához, beleértve a meditációkat is és olyan 2021 környékén kezdtem el ismét a meditáció irányába elmenni, de az energiák, belső fényesség, eggyé válás az atmámmal, azok már nincsenek jelen, amik voltak korábban nagyon erősen és intenzíven - míg abba nem hagytam - azok napjaimban egyáltalán nincsenek jelen. Már nem jönnek úgy az energiák, vagy ez a "büntetés", hogy abbahagytam mindent, most meg szó szerint meg kell szenvednem azért, ha 1-2 másodperc erejére enyhe verzióban valami belső fényesség félét átélek. Azt hozzáteszem, hogy régen ülve meditáltam mindig, 2021 óta meg fekve meditálok mindig. Gondolkodom azon, hogy visszatérek az ülve meditálásra, hátha a régi évek megtapasztalásaiból valami visszatér hozzám.
Aztán itt a CH-n ma pár órát eltöltöttem azzal, hogy olvasgattam a hozzászólásaimat, megtapasztalásaimat, aztán kerestem mindenféle információt a Narayana technikáról, aminek 4 fokozata van, azóta se találtam semmit, akárcsak 2010-ben. Illetve a meditációs technikámat keresgéltem, amit Giraffe tanított nekem, mert csak foszlányokban emlékeztem rá (de ezt megtaláltam korábbi hozzászólások által). Aztán most az olvasgatások hatására megint zűrzavar féleség van bennem, miben, kiben, hogyan higgyek. Higgyek egyáltalán, olyan, mintha agymosásom lett volna, mindent kérdőjelezek meg, mint 2015-ben, amikor abba hagytam az egészet. Aztán olyan kérdések bukkannak fel bennem, hogy biztos szükségem van újra ezeket elkezdeni, átélni, jó irányba tartok-e. Az utóbbi 2 évben borzasztóan kicsúszott a "kontrol" a kezeim közül EGO ügyileg, ítélkezem, minősítgetek, össze-vissza csaponganak a gondolataim, nem is veszem észre, hogy milyen gondolataim vannak, tök nagy káosz van a fejemben. Úgy érzem, hogy még a 2010-2013-as önmagamat sem érem el (úgy értem, ekkoriban sokkal jobban tudtam figyelni az elmém, a gondolataim, nem azonosulni dolgokkal, most meg 2021 óta káosz van bennem ilyen téren). Nincsenek rendszeres meditációk, ha vannak meditációk, semmi energiát nem kapok úgy, mint régen, emiatt csalódott vagyok. Vagy ha kapok energiát, akkor nagyon minimálisan és 1-2 másodpercig utána fél évig megint semmi. Azt gondoltam, hogyha visszaidézek pár korábbi megtapasztalásomat, akkor elhiszem, hogy ezek tényleg megtörténtek velem és kapok belső motivációt arra, ami inspirál, hogy kezdjem újra el megint. Amolyan belső lelkesedés félét várok/vártam, de ez nem igazán érkezett meg. Illetve az is a problémám, hogy tudom mit kellene csináljak napi szinten, mint belső kötelesség, hogy ezáltal a boldogság állapotába induljak el megváltoztatva a belső világomat, de úgy érzem, hogy olyan, mintha a tudatosságom blokkolva lenne önmagam által és bár tudom mit kéne tegyek (testmozgás, reggeli és esti meditáció és a tudatalattim megváltoztatása és adott napi spirituális gyakorlat gyakorlása), ellenben még sem csinálom meg. Olyan, mintha megint lázadoznék, és mindent elvetek, megkérdőjelezek, ideértve a saját múltbeli megtapasztalásaimat is, ami azért ambivalens számomra, mert ezeket ide régebben mind leírtam és én voltam, aki ezeket átélte. Na de most ezeket is elvetem, megkérdőjelezem és megint ott tartok, hogy hogyan kellene szeressem önmagam. Honnan tudom, hogy mikor szeretem önmagam, mik a lépései az önszeretetnek, stb. Mint 2010-ben, kb most megint itt tartok, és visszanézve 13 évet nem előre fejlődtem, hanem visszafele. Vagy csak én hiszem azt, hogy nem fejlődtem. Önfegyelem, kitartás, akaraterő fényévekre áll tőlem spirituális útkeresőként (Isten keresőként). De közben érzem és tudom, hogy hiányzik valami az életemből és körbe és körbe járok és nem találom, pedig tudom, hogy itt van bennem, nem kell eljutnom semerre, akkor leszek boldog és akkor szűnik meg a hiányérzetem és minden problémám forrása, ha Istent napi szinten élem, ha Istennel a kapcsolatom napi szintű, közeli kapcsolat.
Igazából jó nagy katyvasz lett, amit most ide leírtam, nézzétek el nekem, kicsit vagy nagyon káosz van most bennem, mert nem vagyok a helyemen, és amolyan kiégett, lelkileg elfáradtam állapotban vagyok már egy hosszabb ideje.
Nem meditálok. Mentális látásban vagyok azonnal. Nyitott csukott szemmel is. Mikor melyikre van szükség. Adott munka közben nyitott szemmel. Teszem a dolgokat közben benne vagyok a mentális látásban is. Elsajátítható mindenkinek.Nem tudom, hogy ez segít-e neked, de azért elmondom az én tapasztalatomat.
Én más irányba járok, működöm és ezért nem óhajtok beleszólni más gyakorlatába. Tehát amit most leírok, az az én gyakorlatom, tapasztalatom.
--
Engem is tanítottak meditálni. Így kell ülni, úgy kell elérni a meditatív állapotot, stb. De semmi nem stimmelt. Leültem, behunytam a szemem és elvesztem, szinte azonnal. Az a röpke fél óra simán kiesett az életemből .... A mesterem azt mondta, hogy semmi baj, te ilyen vagy és nem véletlenül. A vezetett meditáció nem neked való. ( Jártam egy ITC gyakorló csapatba. Egyszer a csapat vezetője nem ért rá és megkérte egyik társunkat, vezesse le az órát, de a végén a meditációt vezessem le én. Ez volt ott az első és az utolsó ilyen kérés, mert azt mondták (no nem nekem, de a gyakorlat vezetőjének,) hogy olyan volt a veuetés nélküli meditáció, mintha mindenkit fejbevágtak volna,
Ezért változtattam. Leültem és meghatároztam, mi a célom, mit kell megoldanom. Ezután leültem, behunytam a szemem és elvesztem .... röpke fél óra és semmi ..... .... addig, míg legközelebb szükségem nem lett a (meg nem válaszolt?) korábbi kérdésemre ... Pont. Mert akkor már tudtam merre és hogyan tovább. Biztos van valamilyen néven nevezendő technika, ami ezt tanítja és megvalósítja.
Ami miatt ezt írom, az az, hogy kb. ugyanazt tapasztalom, amit te. Leülök, meghatározom ... Ismét leülök, becsukom a szemem (és eszembe jut, mit nem vettem meg a boltban a listáról). Majd kinyitom a szemem és élem tovább az életem. Hova lett a korábbi
Na ez az.
Tehát, ha már ketten vagyunk így, felejtve és "megzavarodva", akkor bizonyára vannak mások is ezzel a problémával.
Remélem, hogy a VÁLASZ egyszer majd be fog ugrani és mehetünk tovább az utunkon. Hacsak már nem azon vagyunk.
Ez volt az, amitől "sikítva" menekültem.Nem meditálok. Mentális látásban vagyok azonnal. Nyitott csukott szemmel is. Mikor melyikre van szükség. Adott munka közben nyitott szemmel. Teszem a dolgokat közben benne vagyok a mentális látásban is. Elsajátítható mindenkinek.
Nem tudni miről beszélni kicsike kínai lenniEz volt az, amitől "sikítva" menekültem.
Egyik reggel lementem a piacra. A kapuban egy tüdőtágulat beszélgetett egy prosztatarákkal. Visszarohantam a lakásba és leültem meditálni: köszönöm a tisztánlátást, de ez így nem kell! Visszaadom.
Visszavették. Azóta csak azt látom, amire koncentrálok. De azt tisztán látom.
Úgyhogy visszamentem az utcára és köszöntem: Csókolom Erzsi néni, hogy van?
Edit koszonom! Szeretnem, ha szemelyesen talalkoznank es beszelgetnenk kicsit.Szia
Nagyon helyes!
Végre élsz
Nem más mondja meg, mit tegyél, h legyél jó
Elfeledted, h pont azokban van remény, akik megkérdőjeleznek bármit is?!
Ahol felmerültek kérdéseid, ott vannak válaszaid is, pontosan, ahogy hsz-ed végén megfogalmaztad!
Benned keresd, nem kívül, mástól, ott van az, nálad, csak a mindennapi sodródás alá került; csak vájkáld meg, ahogy Giraffe mondaná, áss le.
Fővárosi lettem, ha szeretnél személyesen, keress meg; nem én fogom szádba adni, te találsz válaszaidra.
Sosem késő, tudod, nagyon jól, bármekkora kunkort csaptál, az életed nem hagyhatod ki, nem maradsz le róla; oka van a kunkornak.
Örülj, h rácsodálkoztál, és élj, ne félj
Csak hallgasd rendszeresen és ne csinálj egyebet! A tudatod majd elvégzi a dolgát. Más szavakkal: okozat szinten soha nincs megoldás, ok szinten lehet beavatkozni, ha mást akarok tapaztalni. Ez a hanganyag éppen erre jó.
Mi ez a mentalis latas? Hogy kapod meg? Kered? Jar veszellyel, be tudsz a latottaktol "kattanni"? Ha a mentalis latas a tisztan latas, akkor az 3. szem. En nagyon regota nem meditaltam olyan minosegut, mint sok sok evvel ezelott 2010ben mikor meg zoldfulu kezdo voltam es magamtol kezdtem a kivancsisagom altal tapasztalni dolgokat. Es jelenleg energetikailag eleg szarul allok, ellenallok mindennek ami spiritualis onkereses beleertve a meditaciokat is, pedig nagy szuksegem lenne a meditaciora, de jelenleg padlon vagyok mar egy ideje egy ismetlodo ordogi kor miattEz volt az, amitől "sikítva" menekültem.
Egyik reggel lementem a piacra. A kapuban egy tüdőtágulat beszélgetett egy prosztatarákkal. Visszarohantam a lakásba és leültem meditálni: köszönöm a tisztánlátást, de ez így nem kell! Visszaadom.
Visszavették. Azóta csak azt látom, amire koncentrálok. De azt tisztán látom.
Úgyhogy visszamentem az utcára és köszöntem: Csókolom Erzsi néni, hogy van?