Tavasz és hippre-hoppra - máris itt kopogtat a május,
a Szerelem hónapja!
Igaz, nemcsak májusban lehetnénk szerelmesek, de az év bármelyik napján. A találkozások mindig sorsdöntőek és bizony többször meseszerűek is. Itt és most felidézem néhány ismerősöm varázslatos szerelmének kezdetét.
Az előző történet egyik főszereplőjének az édesanyja és édesapjának találkozását szeretném megírni. No szóval élt Szegeden egy boltos. Hatalmas boltja volt, ahol szó szerint mindent lehetett vásárolni. A legszebb kelméktől kezdve, a különleges porcelánokig, sőt a bolt másik részén mindenfajta fűszer, bor is kapható volt. A boltosnak a feleségét Karolinának hívták, s volt nekik 6 leányuk. Egyik szebb volt, mint a másik. Hiába no, fiút szerettek volna, aki majd folytatja a bolt vezetését, de csak nem jött össze. A 6. leányzónál berekesztették a sort. A papus, mert így hívták, azt mondta:
-
Majd egyik leányomból csak boltost nevelek!
Össze is jött (volna) a reménye, de a Sors, vagy inkább a szerelem közbe nem szólt volna. De közbeszólt, méghozzá nagyon furcsán.
A legidősebb leánya KarolinaSarolta, már aprócska korában ott tüsténkedett a pult mögött. A boltos felesége, a mama is ezt felismerve, őt szemelte ki arra, hogy a 3 havonta Bécsbe való utazását megossza a leányával. KarolinaSarolta 17 éves éppen elmúlt, s már sokadjára utazott az édesanyjával Bécsbe. De mit tesz a Sors? Amikor megérkeztek, az első éjszaka kegyetlen fogfájás kínozta. A mama mit tehetett mást, mint másnap elment a szokásos bécsi boltjába és megrendelte a fűszer csomagot, amit majd Szegedre haza visznek. Kifizette, megállapodott a bécsi üzletvezetővel, hogy az összekészített csomagot elfuvaroztatja a szállodába, ahol az éjszakát töltötték. Az üzlet vezetője 2, vagy 3 fajta fűszert nem tudott (volna) adni, mert azokra 4 napot várni kellett, mert nem érkezett meg Keletről. Óh, hát régen, az 1800-as években még minden másképpen működött, mint manapság.
Mama nem tudott mit tenni, sürgönyt adott fel a Szegeden élő családnak, hogy Bécsben időznek, mert nem érkezett meg minden fűszer.
Ezek után az aggódó édesanya, belekarolt a leányába és Bécs utcáit járta. A házakra kitett táblákat kémlelte, hol talál majd olyan jó fogorvost, aki leányának kínjait csittítja. Több táblát is meglátott, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszését. El nem tudom képzelni, hogyan és miként vont egyenlőséget a tábla kinézete és a fogorvos felkészültsége között. Ki tudja, ki és mi irányította azokat a mamai lépteket?
No végre az egyik tábla elnyerte a tetszését, első emelet
Dr. Jozef P. szájszebész, fogász és tüdőgyógyász. Kicsit ugyan elbizonytalanodott, hogyan jön ide a tüdőgyógyász doktorátus, de mivel ott díszelgett a szájsebész végzettség is, így bekanyarodott a hatalmas tölgyfa kapun. A rendelőbe érkezve az orvos rendkívül szimpatikus volt, sőt sármos. A leányának el is nyílt a szeme, széles mosollyal ült a fogovosi székbe. Nem volt nagy a baj, az orvos ügyes keze meggyógyította a beteg fogat. Ezek után érdeklődve tette fel a kérdését a mamának, hogy hol szállnak meg? A mama készségesen válaszolt. Az udvarias orvos ezek után engedélyt kért egy délutáni találkozásra. A mama bele is egyezett, igaz, kicsit kérette magát, mert azért az nem járja, hogy az első kérésre igent mondjon. De képtelen volt levenni a szemét a
két fiatalról, a leányáról és az orvosról. Ahogyan ők egymásra néztek? Abban minden benne volt. Törte is a fejét, hogy mit is tegyen, messze a férje a papus, tanácsot nem kérhet, így kissé nehezen bár, de beleegyezett a délutáni kávéházi találkozóba.
Az orvosi rendelőből kilépve a leányának arca úgy kipirult, mintha ki lett volna festve.
Kissé csodálkozva rá is kérdezett, hogy nem lázasodott-e be? Mert olyan forró és piros volt lányának az arca.
-
Mamuska, neeem, nem, nincs bajom! - hárított a leányzó. Akkor még nem sejtette, hogy sorsa és élete megpecsételődött.
Nagyon keservesen és LASSAN, érkezett el a délutáni időpont. A kávéház teraszán már ott ült a jóképű orvos, Jozef két hatalmas virág csokorral és egy szép kis csomaggal várta a mamát és a leányát. KarolinaSarolta képtelen volt lassan, udvariasan a csomagot felnyitni, csak úgy tépte a rózsaszín szalagot, s egy nagyon szép himző rámát talált. A mama tüzetesen kikérdezte az orvost, a háromszoros diplomája után. Jozef őszintén és büszkén felelte, minden vizsgája a legkitünőbb minősítést érte el. S, hogy a hét 3 napján fogász, a hét 2 munkanapján pedig, mint tüdőgyógyászként dolgozik. A tüdőgyógyász rendelője u.azon az emeleten van, csak a tulsó végén. Középen pedig az orvosi lakása, amit egy másik orvossal, egy sebésszel, a barátjával oszt meg.
A találkozás a következő nap is megismétlődött, újabb csomag, benne újabb himzőráma.
Sőt a harmadik napon a csokrok mellé a Jozef részéről a kérés is, hogy mikor mehet(ne) Szegedre, "vizitbe".
Mama válasza az volt, ezt mindenképpen meg kell beszélnie a férjével, mivel ő nagyon szigorú, pontos ember. Ő nem dönthet, majd táviratilag értesíti, ha a férje erre rábólint.
A papa a kérésre rábólintott, Jozef hamarosan meg is érkezett Bécsből - Szegedre. Nem húzta, halasztotta a dolgát, azonnal a leánykérésre tért.
Egy évig folyamatosan, minden vasárnap érkezett Szegedre és hétfőn utazott vissza Bécsbe.
Egy év után esküvő és boldogan éltek, míg meg nem haltak, nagyon, de nagyon sok évig. Ők voltak a dédszüleim. No igen, a himzőráma az egyik még megvan, a másikat tovább ajándékoztam unoka húgomnak, hozzon neki is szerencsét.
A varázslat az, hogy két fiatal így találkozzon Dédapám Prágában született, Bécsben tanult és ott is rendelt. Dédanyám Szegeden született, onnan 3 havonta utazott az édesanyjával Bécsbe és így találkoztak. Az esküvő után a boltosnak szánt leány Bécsbe ment a férje után. Így papuska terve dugába dőlt.
*
Második történetem is nagyon érdekes.
A harmincas éveiben járó asszony egy hónapja, hogy elküldte férjét, mert Az őszinténé vallotta be, hogy szerelmes lett. Az asszony ezek után keservesen morzsolta napjait és sokat sírt. Volt egy szívbéli barátosnője, aki feltette a nagy esküt, hogy ezt nem hagyja annyiban. Közel egy hónapra a "kenyér törés" után az asszonyt szó szerint: ordibálással, de rávette, hogy el kell velük menni egy lakásavató bulira. Becsavarta a haját, rácibálta a legszebb ruhát és betuszkolta az autóba, majd a budai öröklakás felé vették az útjukat.
Megérkezve a fiatal asszony azonnal feltérképezte a lakást, hol bújhat el, mert nem volt kedve a vidorkodáshoz. Meglelte a konyhát, s azonnal tudta, hogy ott fog tüsténkedni.
Marika utána ment és mosollyal, de erővel a szobába kísérte.
Ott a sarokban volt egy hatalmas, öblös fotel, s abban ült egy szakállas, vonzó, kékszemű férfi. Aki meglátva az asszonyt, azonnal felállt, inkább azt írnám, hogy "kigöngyölítette" magát a fotelből, mert szép nagy termetet adott neki a Teremtő. A kék és a barna szempár nézése kettőjük között szikrázóan, de összekapcsolódott.
Szavak nélkül tudták, érezték, nincs mit tenni, itt és most beléjük vágott az "Isten nyila, de írhatnék Ámort is", tehát az a bizonyos villám, amit megénekelnek a "cukros" és nosztalgikus filmek, olvasmányok.
Nem húzom, halasztom, hamarosan egy pár lettek. Sőt a találkozást követő második évben megszületett a leányuk is.
Mi ebben a varázslat?
Az asszony Budapestről, a férfi Békés megye egyik településéről érkezett a budai lakásba. Ki és mi irányította őket egyszerre és egy helyre, hogy megismerhessék egymást? No igen, még egy érdekesség, a férfi SEM akart feljönni Budára, őt pedig a barátja és annak felesége cipelte magával. Maga mögött hagyva egy válást.
*
Esküvőre készülődnek. A férjjelölt budapesti, de Írországban dolgozott évekig. Üzelti, hívatos útja Varsóba parancsolta, s ott ismerte meg végzete asszonyát, aki ukrán származású és szintén Varsóban dolgozott. A beszélgetés hol oroszul, hol angolul folyt, de egészen addig, amíg leány kérés nem kerekedett belőle.
*
Hát igen, vannak ám találkozások, sorsok és remények...
*
Várom az érdekes történeteket, találkozások leírását. S, megerősítem, hogy higgyünk a mesében, mert a mesék - VALÓSÁGGÁ - vál(hat)nak.