A világ legtöbb Nobel-díjával az Egyesült Államok büszkélkedhet: összesen 368 medáljuk van. Ezt főként annak köszönhetik, hogy rengeteg bevándorló tudóst fogadtak be a viharos 20-ik század során, csakhogy ennek a hatása nem tarthat örökké. Egy friss kutatás szerint már ma sem képesek annyi Nobel-díjast kitermelni, mint korábban, és fokozatosan lecsúszhatnak a "trónról". Ráadásul, ha az egy főre jutó medálokat tekintjük mérvadónak, akkor már most sem ők a befutók. De akkor ki lehet?
A halál kereskedője, a tudomány kitüntetője
Ha van ezer ötletem, de pusztán csak egy válik be, én elégedett leszek.
Ezt Alfred Nobel, svéd kémikus és feltaláló mondta egyszer. Saját magára is remekül illik a mondás, hiszen 355 szabadalmából végül csak a dinamittal futott be igazán. 1866-ban fejlesztette ki ezt a pusztító eszközt, amit ő egyébként kifejezetten békés célokra szánt, mint amilyen a bányászat vagy az alagútépítés. Az ötlet (ami tulajdonképpen a nitroglicerin biztonságosabb formába öntése volt) temérdek pénzt hozott Nobelnek, aki ezt végül egy igazán nemes célra fordította: a tudományok kitüntetésére.
Pontosan nem tudjuk, mi vette rá, hogy a Nobel-díjról végrendelkezzen, de sokak szerint nyomasztotta, hogy milyen lenyomatot is hagy majd a világon. A Le Figaro nevű francia lap egyszer tévedésből a halálhíréről számolt be (amikor valójában testvére, Ludvig hunyt el), és ekkor a nem túl hízelgő "halál kereskedője" címmel illették. A híres feltaláló bizonyára nem szerette volna, ha így emlékezik majd a Nobel névre az utókor. Bárhogy is volt, egy dolog teljesen biztos: mára a Nobel-díj a tudományos elismerés csúcsát jelenti. A díj 1895-ben jött létre, elsőként pedig 1901-ben osztották ki.
Klikk a képre!
Forrás: Shutterstock
Kinek van több?
Az óriási presztízzsel és egymillió dolláros jutalommal járó elismerés mára a nemzeti büszkeség forrásává is vált a világon. Adja magát ugyanis az a feltételezés, hogy amelyik ország sok Nobel-díjassal bír, az vagy tele van zsenikkel, vagy példaértékű tudományos élettel bír. Netán mind a kettő. Ezért aztán nem lehet meglepő, hogy mennyire fontos kérdéssé vált a Nobel-díjak világrangsora.
Ha nyersen a díjak számára tekintünk, akkor az Egyesült Államok az egyértelmű befutó a maga 368 aranymedáljával. A második helyezett Egyesült Királyság, jócskán lemaradva, 132 díjazottal büszkélkedhet, majd őt követi Németország 107-tel, és végül a franciáké a negyedik hely 62 medállal.
Csakhogy a Nobel-díj számolásának is van egy tudományosabb megközelítése, ami ezt a sorrendet felülírja! Claudius Gros, a frankfurti Goethe-Universität professzora alaposabban is szemügyre vette a sorrendet és a következővel állt elő. Először is, az egy főre jutó medálokat számolta, hogy a népesség mérete ne torzítsa az arról alkotott képet, hogy mennyire is képes egy ország Nobel-díjasokat kinevelni. Majd a megosztott díjazással is korrigált, ugyanis a Nobel-békedíjat leszámítva akár három ember is kaphatja megosztva az elismerést. Gros professzor csak az adott törtrésszel növelte az országeredményeket, így ha például az USA és Németország egy évben megosztva kapott díjat, akkor csak fél-fél pont járt nekik.
A tanulmányban a német tudós szándékosan kihagyta a pusztán néhány díjjal rendelkező kisebb országokat. Emögött az a megfontolás húzódik, hogy az alacsony elemszámból nem igazán lehet a tendenciákra következtetni. Másképpen fogalmazva: attól, hogy az 50 ezres lakosú Feröer szigeteknek éppen van egy Nobel-díjasa, még értelmetlen azt állítani, hogy ők a legproduktívabbak a tudós-zsenik kinevelésében.
Ez a helyes rangsor
Egyszóval, ha arra keressük a választ, hogy ténylegesen melyik ország is gyűjti a legsikeresebben a Nobel-díjakat, akkor ezeket a fenti korrekciókat mind el kell végeznünk. Ennek eredményeképpen pedig már nem az amerikaiak, hanem a britek kerülnek a trónra. Sőt, emiatt az USA egészen a harmadik helyig csúszik vissza, a németek mögé. A közvélekedéssel ellentétben tehát nem az amerikaiak ülnek a Nobel-díj "trónján", hanem az európaiak.
Ez ráadásul lényegében a díj alapítása óta így van. A 20. század során annyi történt, hogy a németek a második világháború elvesztése után a tudományos élvonalból is kiestek, míg az USA a 70-es évekre feltört, megelőzve a franciákat. A Nobel-díjak alakulásának ezt a történetét az alábbi ábra mutatja:
Klikk a képre!
Az ábrán az látszik, hogy miként növekedett a vezető országokban a 100 millió főre vetített Nobel-díjasok száma. Forrás: Claudius Gros, Royal Society
Az idézett munkában a német tudós azzal is foglalkozott, hogy milyen tendencia látszik a Nobel-díjak elnyerésében. Úgy találta, hogy az amerikaiak kezdenek lemaradni, és elveszteni a korábbi lendületüket. Amennyiben kiszámoljuk az évente elnyert népességarányos díjak számát, akkor még szembetűnőbbé válik, hogy miként alakult az országok produktivitása ezen a téren. A német tudós előrejelzést is készített ez alapján, ami szerint az USA 2020-at követő teljesítménye tovább fog hanyatlani. Mindezt az alábbi grafikonon láthatjuk:
Klikk a képre!
Az ábra azt mutatja, hogy 100 millió főre vetítve hány Nobel-díjast könyvelhet el magának évente egy ország. Forrás: Claudius Gros, Royal Society
Persze az ilyesfajta ökonometriai kivetítésekkel mindig csínján kell bánni. Ugyanakkor a számokból kiolvasható fordulatot alátámasztja egy történelmi megfigyelés is: az USA pont azt követően vált a legproduktívabbá (Nobel-díj termelésben), miután befogadott rengeteg Európából menekülő tudóst a 20-ik század viharos időszakában. Elképzelhető, hogy ennek az óriási tudományos löketnek a hatása mára kifújt, és emiatt fokozatosan lemaradnak majd az amerikaiak.
Mi, magyarok, jelenleg 13 Nobel-díjnál tartunk, ami egy főre vetítve egyébként nem egy rossz eredmény. Ahhoz ugyanakkor még messze nem szerzünk elég rendszeresen medált, hogy az esetünkben is értelme legyen az említett módszertannal az elemzésnek.
A halál kereskedője, a tudomány kitüntetője
Ha van ezer ötletem, de pusztán csak egy válik be, én elégedett leszek.
Ezt Alfred Nobel, svéd kémikus és feltaláló mondta egyszer. Saját magára is remekül illik a mondás, hiszen 355 szabadalmából végül csak a dinamittal futott be igazán. 1866-ban fejlesztette ki ezt a pusztító eszközt, amit ő egyébként kifejezetten békés célokra szánt, mint amilyen a bányászat vagy az alagútépítés. Az ötlet (ami tulajdonképpen a nitroglicerin biztonságosabb formába öntése volt) temérdek pénzt hozott Nobelnek, aki ezt végül egy igazán nemes célra fordította: a tudományok kitüntetésére.
Pontosan nem tudjuk, mi vette rá, hogy a Nobel-díjról végrendelkezzen, de sokak szerint nyomasztotta, hogy milyen lenyomatot is hagy majd a világon. A Le Figaro nevű francia lap egyszer tévedésből a halálhíréről számolt be (amikor valójában testvére, Ludvig hunyt el), és ekkor a nem túl hízelgő "halál kereskedője" címmel illették. A híres feltaláló bizonyára nem szerette volna, ha így emlékezik majd a Nobel névre az utókor. Bárhogy is volt, egy dolog teljesen biztos: mára a Nobel-díj a tudományos elismerés csúcsát jelenti. A díj 1895-ben jött létre, elsőként pedig 1901-ben osztották ki.
Klikk a képre!
Forrás: Shutterstock
Kinek van több?
Az óriási presztízzsel és egymillió dolláros jutalommal járó elismerés mára a nemzeti büszkeség forrásává is vált a világon. Adja magát ugyanis az a feltételezés, hogy amelyik ország sok Nobel-díjassal bír, az vagy tele van zsenikkel, vagy példaértékű tudományos élettel bír. Netán mind a kettő. Ezért aztán nem lehet meglepő, hogy mennyire fontos kérdéssé vált a Nobel-díjak világrangsora.
Ha nyersen a díjak számára tekintünk, akkor az Egyesült Államok az egyértelmű befutó a maga 368 aranymedáljával. A második helyezett Egyesült Királyság, jócskán lemaradva, 132 díjazottal büszkélkedhet, majd őt követi Németország 107-tel, és végül a franciáké a negyedik hely 62 medállal.
Csakhogy a Nobel-díj számolásának is van egy tudományosabb megközelítése, ami ezt a sorrendet felülírja! Claudius Gros, a frankfurti Goethe-Universität professzora alaposabban is szemügyre vette a sorrendet és a következővel állt elő. Először is, az egy főre jutó medálokat számolta, hogy a népesség mérete ne torzítsa az arról alkotott képet, hogy mennyire is képes egy ország Nobel-díjasokat kinevelni. Majd a megosztott díjazással is korrigált, ugyanis a Nobel-békedíjat leszámítva akár három ember is kaphatja megosztva az elismerést. Gros professzor csak az adott törtrésszel növelte az országeredményeket, így ha például az USA és Németország egy évben megosztva kapott díjat, akkor csak fél-fél pont járt nekik.
A tanulmányban a német tudós szándékosan kihagyta a pusztán néhány díjjal rendelkező kisebb országokat. Emögött az a megfontolás húzódik, hogy az alacsony elemszámból nem igazán lehet a tendenciákra következtetni. Másképpen fogalmazva: attól, hogy az 50 ezres lakosú Feröer szigeteknek éppen van egy Nobel-díjasa, még értelmetlen azt állítani, hogy ők a legproduktívabbak a tudós-zsenik kinevelésében.
Ez a helyes rangsor
Egyszóval, ha arra keressük a választ, hogy ténylegesen melyik ország is gyűjti a legsikeresebben a Nobel-díjakat, akkor ezeket a fenti korrekciókat mind el kell végeznünk. Ennek eredményeképpen pedig már nem az amerikaiak, hanem a britek kerülnek a trónra. Sőt, emiatt az USA egészen a harmadik helyig csúszik vissza, a németek mögé. A közvélekedéssel ellentétben tehát nem az amerikaiak ülnek a Nobel-díj "trónján", hanem az európaiak.
Ez ráadásul lényegében a díj alapítása óta így van. A 20. század során annyi történt, hogy a németek a második világháború elvesztése után a tudományos élvonalból is kiestek, míg az USA a 70-es évekre feltört, megelőzve a franciákat. A Nobel-díjak alakulásának ezt a történetét az alábbi ábra mutatja:
Klikk a képre!
Az ábrán az látszik, hogy miként növekedett a vezető országokban a 100 millió főre vetített Nobel-díjasok száma. Forrás: Claudius Gros, Royal Society
Az idézett munkában a német tudós azzal is foglalkozott, hogy milyen tendencia látszik a Nobel-díjak elnyerésében. Úgy találta, hogy az amerikaiak kezdenek lemaradni, és elveszteni a korábbi lendületüket. Amennyiben kiszámoljuk az évente elnyert népességarányos díjak számát, akkor még szembetűnőbbé válik, hogy miként alakult az országok produktivitása ezen a téren. A német tudós előrejelzést is készített ez alapján, ami szerint az USA 2020-at követő teljesítménye tovább fog hanyatlani. Mindezt az alábbi grafikonon láthatjuk:
Klikk a képre!
Az ábra azt mutatja, hogy 100 millió főre vetítve hány Nobel-díjast könyvelhet el magának évente egy ország. Forrás: Claudius Gros, Royal Society
Persze az ilyesfajta ökonometriai kivetítésekkel mindig csínján kell bánni. Ugyanakkor a számokból kiolvasható fordulatot alátámasztja egy történelmi megfigyelés is: az USA pont azt követően vált a legproduktívabbá (Nobel-díj termelésben), miután befogadott rengeteg Európából menekülő tudóst a 20-ik század viharos időszakában. Elképzelhető, hogy ennek az óriási tudományos löketnek a hatása mára kifújt, és emiatt fokozatosan lemaradnak majd az amerikaiak.
Mi, magyarok, jelenleg 13 Nobel-díjnál tartunk, ami egy főre vetítve egyébként nem egy rossz eredmény. Ahhoz ugyanakkor még messze nem szerzünk elég rendszeresen medált, hogy az esetünkben is értelme legyen az említett módszertannal az elemzésnek.