Kár, hogy elcsendesedett ez a topic, pedig nagyon érdekes és fontos témát feszeget.
Annak, hogy a gyerek megszületése ne szorítsa háttérbe a férjet egyetlen módon lehet ellene tenni. Hogy nő számára érzelmileg fontosabb marad a férje, mint a gyereke, még akkor is, ha a gyermek, különösen kezdetben, több figyelmet és törődést igényel, mint a férj. Ám ahogy a gyerek nő és fejlődik, be kell állnia a normális sorrendnek, és nem szabad, hogy továbbra is a gyerek legyen az első helyen. Az első helyen a férjnek kell lennie egy nő életében. Csak így biztosítható, hogy a házasság boldog legyen, ami a gyermek érdeke is. Ráadásul ez később nagyban megkönnyíti a gyerek önállósodását majd elengedését is, mert az anya nem a gyerekében látja az élete értelmét, és nem ragaszkodik hozzá görcsösen. Mert akkor a nőnek a férje lesz a lelki társa, ahogy lennie is kell, nem pedig a gyereke, ami egy abszolút egészségtelen viszony, legfőképp a gyerek szempontjából.
A gyerek akkor érzi biztonságban magát, és akkor tud helyesen fejlődni a személyisége, ha a szülei szeretik egymást, nem pedig akkor, ha az anyja ajnározza, és bálványt csinál magának belőle.
Ki lehet próbálni fordítva, és a gyereket tenni az első helyre, és borítékolható a rossz párkapcsolat, sőt, az ilyen anyákból lesznek később a rettenetes anyósok is, akik életük végéig úgy érzik, saját maguknak szülték a gyereküket, és állandóan irányítani akarják a gyerek életét, már a középkorú gyerekét is, tisztelet a kivételnek!
És még egyet mondok: amelyik nőnek nem a férje van a szívében az első helyen, hanem a gyereke, az nem is szereti a férjét!
Annak, hogy a gyerek megszületése ne szorítsa háttérbe a férjet egyetlen módon lehet ellene tenni. Hogy nő számára érzelmileg fontosabb marad a férje, mint a gyereke, még akkor is, ha a gyermek, különösen kezdetben, több figyelmet és törődést igényel, mint a férj. Ám ahogy a gyerek nő és fejlődik, be kell állnia a normális sorrendnek, és nem szabad, hogy továbbra is a gyerek legyen az első helyen. Az első helyen a férjnek kell lennie egy nő életében. Csak így biztosítható, hogy a házasság boldog legyen, ami a gyermek érdeke is. Ráadásul ez később nagyban megkönnyíti a gyerek önállósodását majd elengedését is, mert az anya nem a gyerekében látja az élete értelmét, és nem ragaszkodik hozzá görcsösen. Mert akkor a nőnek a férje lesz a lelki társa, ahogy lennie is kell, nem pedig a gyereke, ami egy abszolút egészségtelen viszony, legfőképp a gyerek szempontjából.
A gyerek akkor érzi biztonságban magát, és akkor tud helyesen fejlődni a személyisége, ha a szülei szeretik egymást, nem pedig akkor, ha az anyja ajnározza, és bálványt csinál magának belőle.
Ki lehet próbálni fordítva, és a gyereket tenni az első helyre, és borítékolható a rossz párkapcsolat, sőt, az ilyen anyákból lesznek később a rettenetes anyósok is, akik életük végéig úgy érzik, saját maguknak szülték a gyereküket, és állandóan irányítani akarják a gyerek életét, már a középkorú gyerekét is, tisztelet a kivételnek!
És még egyet mondok: amelyik nőnek nem a férje van a szívében az első helyen, hanem a gyereke, az nem is szereti a férjét!