A jogi egyetem záróvizsgáján a két utolsó diák izzad a kihúzott tétele felett.
- Jöjjön kolléga! - szólítja egyiket a professzor. - Na kolléga, tudja a tételt?
- Hát... nem jut eszembe semmi - válaszolja a nebuló.
- Hát kolléga, akkor maga nem lesz kolléga - mondja a professzor.
- Professzor úr! Lehet egy ajánlatom?
- Halljuk!
- Ha fel tudok Önnek tenni egy olyan jogi jellegű kérdést, amire nem tud válaszolni, beírja az ötöst?
- Ilyen pofátlan kérés a 40 éves pályafutásom alatt még sohasem volt. No, de lássuk!
- Rendben. Mi az, ami egyben törvényes, de nem jogos, jogos, de nem törvényes, és se nem törvényes, se nem jogos?
Pörögnek a kódexek, izzad a professzor, de nem tudja a választ.
- Rendben, megfogott. Itt az ötös, és takarodjon innen!
- Na halljuk, mit produkál az utolsó vizsgázó! - szólítja az utolsó diákot.
- Professzor úr, sajnos, én sem tudom ezt a tételt.
- Hát mi van ma itt? - fortyan fel a professzor - Hallotta az előző diák által feltett kérdést?
- Hallottam - feleli a diák.
- Rendben. És tudja rá a választ? Ha igen, és megmondja, akkor átengedem egy kettessel.
- Igen, tudom professzor úr. - Szóval az, hogy Önnek, professzor úr van egy 20 évvel fiatalabb felesége, az törvényes, de nem jogos. Azt, hogy a feleségét az előző diák kefélgeti, az jogos, de nem törvényes. Az pedig, hogy ezért ő most ötöst kapott, én meg kettest, az se nem törvényes, se nem jogos...