És ez azt jelenti, hogy félre törvény, azt jelölök be, amit gondolok?
Nem Neked, Ellened szól a kérdés, inkább csak ízlelgetem. Ráadásul tapasztalom, hogy a jelölés félreértés alapja is.
Szóval a papírok, a tanultak sufniba, ha azt mondom értek hozzá, elég?
Nem mondom, hogy, aki tanulta, rögtön mestere is, és, akinek gyakorlata van, nincs papírja, nem ért hozzá - de mégis - hol a határ, amit át lehet szabadon lépni? Szóval, ha valaki úgy gondolja, az elég? Az "Ide nekem az oroszlánt is" lendületét, ki állítja meg? Nem lesz ez a Mekk mesterek munkája?
És pontosan ezért, ha a DARI-ban szerepel az általunk megjelölt gyakorlat (kihagyva azt a nem mellékes tényt, hogy a DARI felületünk eltűnt), akkor az elég, s ha erre hivatkozik az OH, nem törölheti a minősítést, pedig a törvény "szakképzettséget" ír elő.
És meg egy - sokan nem ismerik a gyógypedagógiai képzést, oktatást.
Több elnevezéssel létezünk, attól függően, mikor végeztünk (40-60 éves korosztály), pl. gyógypedagógiai tanár, gyógypedagógus valamilyen szakirányon, közoktatási v. klinikai specializációval, vagy egyetemi szinten okleveles gyógypedagógus pl. gyógypedagógiai terápiák szakirányon. Tanárok és terapeuták is vannak köztünk , de ez a kettő nem ugyanaz (a kétszakos képzés idején válaszható szakirány volt egyik és másik).
Egy gyógypedagógiai szakembernek három szempont szerint kell dolgoznia: ok-következmény-terápia (a terápia itt a megelőző, fejlesztő, hátránycsökkentő tevékenységet jelenti, ami minden oktatási-nevelési területen "át kell jöjjön"). Ahhoz, hogy ezt megfelelően tudjuk végezni, természetesen nemcsak a kóros, hanem az "ép" fejlődési menetet is ismernünk kell - így anatómiai, kórtani, pszichológiai, pedagógiai, stb. szempontok alapján.
A két képzés (tanító-gyp) kompetencia köre persze nem azonos, de nagyon sok az átfedés, ahogyan a tanárképzéssel is. Ezért tudja Riasv2 megfelelő tudással megítélni, hogyan dolgozik egy tanító a rábízott gyerekekkel.
És ez nemcsak bemondással szerzett szakértelem.