Vitatkoztál a végtelennel, hatalommal, szerelmeddel,
Gyakran kézen fogva jártál a jövőtől való félelemmel.
Harcoltál elméddel, kezeddel, ösztönöddel,
A lombokon átszűrődő napfény erejével.
Telt, múlt, szállt a kor feletted,
Görcsös lett a munkától kenyérkereső kezed.
S ahogy elnyelik a napfényt a zöld falevelek,
Úgy nyelte le az idő a feletted szálló éveket.
Ahogy az őszi napfény színesre festi a falevelet,
A múló idő úgy színezte ezüstre a tűnő éveket.
Dolgod ma is van még, fontos minden tetted,
Alkotnak még ma is a megfáradt kezek
Ha erőd morzsányi, esténként fáradtan hajtod párnádra fejed,
Légy boldog ha szenderegve vár veled megőszült hitvesed.
Ő legyen veled akkor is ha már nem lehet melletted,
Mondj jó éjt a csendben, lapozz tovább életed könyvében.
pont azon gondolkodtam, hogy kb. 48 oran at fogok itt ulni, hogy vhogy ertelmes bejegyzest irjak, ne zavarjak senkit, mint kezdo es tudatlan.. most megnyugodtam... remelem...
This site uses cookies to help personalise content, tailor your experience and to keep you logged in if you register.
By continuing to use this site, you are consenting to our use of cookies.