szia ionon...azt kéred, értsem meg, a fényben élek...hogy tehetném?...azt sem tudom, mit jelent a fény...hogy tudhatnám akkor, milyen élni benne...ha megkérdezném "mi a fény?"...mit mondanál?
amiben élsz és alkotsz szükséges részed, ha elakadsz ő ad bizonyságot rá, hogy jó úton jársz( tudod vannak akik ha éjszaka mennek a feje körül olyan fehérfény van) nem tartok ott hogy így legyen de sok fényt tudsz látni ha gyakorolsz érdekes módokon
...egy definíciót?...a fizikából?...a kvantummechanikából?...valamilyen spirituális tanításból?
saját tanítás gyakorold a képzeletedet és annak kivetítését, ne csak belső-látásban tudj hanem amikor látod a széket lásd a látó-térben a székedet is, na gyakorolj és sikerül
...netán a Bibliából?...segítene az nekem abban, hogy megértsem, mit nem értek?...látod...a sok kérdés mégtöbbet szül...és ennek így sosincs vége...a megértés nem vezet sehova, csak falakat emel közéd és az Igazság
igazságok közt nincsenek falak
közé...a rész sosem fogja megérteni az egészet...korlátozott végessége csak a hatának pereméig engedi
tudatosság határait sikerült elérnem, marad a fény-tudatosság amit cserkész be
...és te tudod belül, hogy van tovább, de oda az elme segítségével nem léphetsz be...bármennyit képzelődsz, vagy fantáziálsz...
ha nincs fejlesztet képzeleted hogyan tudsz látni olyat amire gondolatod sincs? gyakoroljelem csak zsákutca számodra hisz csak benne tudsz éledni? pedig minden ott kezdődik ahol az elme véget ér
képzeld el a végtelen számegyenes utolsó pontját...az univerzum szélét...az n-edik dimenziót
nincsenek dimenziók hisz egyszerre látsz mindent mért tagolod szét apró részletekre?
...azt, milyen hangot ad egy tenyér, ha összecsapod...megy?...nekem nem...ott a vége, fuss el véle...a képzeletnek is vannak határai
nincs határa hisz maga a kozmosz vagy
...ott, ahol minden koncepció végetér, és mégis van tovább...ott találod meg az igazságot
nem én vagyok hanem te vagy?
...magadról...persze, hogy nem Gangaji szavaiban fogod megtalálni...de talán elkalaúzolhatnak addig a pontig, ahonnan nincs tovább...azokat is le kell tedd...mert nem viheted magaddal őket...ezt nevezem elengedésnek...szabadságnak...ezt nevezem csendnek...amit nem tudok...hanem tapasztalok...
azt mondod sosem volt börtön...szerencsés vagy...nekem volt...nem is akármilyen...szűk kicsi cella...pont akkora, mint a koponyám...és tele volt kacatokkal...amikkel telepakoltam a cellám eddigi életem során...és csak pakoltam...pakoltam...és amikor már minden falat körberaktam, már fény se jött be a rácsokon...mindenkinek az életében eljön egy pont, mikor megtelik a cella...és akkor elkezded kipakolni...egyesével...kidobni már nehezebb, mint bepakolni, mert megjelenik a
tudod vissza nézni mily nagyszerű látni hova és mire kellenek a dolgok
ragaszkodás...de nem volt mit tenni...csak pakoltam kifelé...és láss csodát, egy idő után újból lett fény a cellában....és találtam egy ajtót is...és képzeld, találtam kulcsot is...mindvégig nálam volt...a zsebemben...többen mutogattak a
zsebemre...hadonásztak, kiabáltak, mutogattak, de én csak nem értettem mit mondtak...aztán egyszercsak megtaláltam, amikor nem is kerestem...nem mondom, hogy teljesen szabad ember vagyok...sokszor visszamegyek a cellámba...mert ott biztonságos, ismerős...de tudom, hogy van egy ajtó, ami ha kell, nyitva van...és amihez a kulcs...ott lóg a szívemben...kiss