Szőlősgazda és a rigó
Kisütött a meleg márciusi nap. Vidáman csörgedezett a hólé az ereszeken. A szőlősgazda fogta a metszőkést, és így szólt a rigóhoz:
- Gyerünk rigó komám, metsszük meg a szőlőt!
- Nem mehetek - felelte a rigó -, mert dolgom van. Éppen fészket rakok.
- Azzal elrepült szalmaszálakat keresni.
Meleg tavaszi szél fújdogált a dombok felett. A szőlőtőkén új hajtások sarjadtak. Méhek döngicséltek a kertekben. A szőlősgazda a vállára vette a kapát, és a rigó fészke felé pillantott.
- Gyere rigó komám, kapáljuk meg a szőlőt.
- Szó sem lehet róla! - felelte a rigó. - hiszen éppen most kezdek tojásokat rakni.
És csak kotlott tovább a fészkén.
Megzendült az ég júniusban. Záporesők fürdették a földet. A gazda most a permetezőt vette a vállára és megint odaszólt a rigónak:
- Rigó komám, gyerünk permetezni, mert különben rozsdás lesz a szőlő.
- Menj csak magad! Nem látod, hogy most költöm a fiókáimat? - kérdezte a rigó, aztán csak ült csöndben a fészkén.
Sűrű dudva verte fel a szőlőt. A gondos gazda megfente az irtókapát, és megkérdezte a rigótól:
- Rigó komám, nem jössz velem gyomot irtani?
- Nem! - felelte a rigó. - Hiszen most tanítom a fiókáimat repülni!
Beköszöntött az ősz. Borostyánszínű szőlőfürtök csüngtek a tőkén. A gazda most a taposókádat vitte ki a szőlőbe.
- Merre vagy, rigó komám? - kiáltotta.
- Itt vagyok - csicseregte a rigó.
- Gyere menjünk szőlőt szüretelni!
- Jövök! - rebbent fel a rigó. - Csak várd meg, amíg idehívom a fiókáimat. Jönnek ők is szüretelni.
Kisütött a meleg márciusi nap. Vidáman csörgedezett a hólé az ereszeken. A szőlősgazda fogta a metszőkést, és így szólt a rigóhoz:
- Gyerünk rigó komám, metsszük meg a szőlőt!
- Nem mehetek - felelte a rigó -, mert dolgom van. Éppen fészket rakok.
- Azzal elrepült szalmaszálakat keresni.
Meleg tavaszi szél fújdogált a dombok felett. A szőlőtőkén új hajtások sarjadtak. Méhek döngicséltek a kertekben. A szőlősgazda a vállára vette a kapát, és a rigó fészke felé pillantott.
- Gyere rigó komám, kapáljuk meg a szőlőt.
- Szó sem lehet róla! - felelte a rigó. - hiszen éppen most kezdek tojásokat rakni.
És csak kotlott tovább a fészkén.
Megzendült az ég júniusban. Záporesők fürdették a földet. A gazda most a permetezőt vette a vállára és megint odaszólt a rigónak:
- Rigó komám, gyerünk permetezni, mert különben rozsdás lesz a szőlő.
- Menj csak magad! Nem látod, hogy most költöm a fiókáimat? - kérdezte a rigó, aztán csak ült csöndben a fészkén.
Sűrű dudva verte fel a szőlőt. A gondos gazda megfente az irtókapát, és megkérdezte a rigótól:
- Rigó komám, nem jössz velem gyomot irtani?
- Nem! - felelte a rigó. - Hiszen most tanítom a fiókáimat repülni!
Beköszöntött az ősz. Borostyánszínű szőlőfürtök csüngtek a tőkén. A gazda most a taposókádat vitte ki a szőlőbe.
- Merre vagy, rigó komám? - kiáltotta.
- Itt vagyok - csicseregte a rigó.
- Gyere menjünk szőlőt szüretelni!
- Jövök! - rebbent fel a rigó. - Csak várd meg, amíg idehívom a fiókáimat. Jönnek ők is szüretelni.