Felsősök, középiskolások: Tankönyvek, szemléltetőanyagok, kötelező olvasmányok.. -

csipkebogyo témája a 'Pedagógusoknak' fórumban , 2007 Március 22.

Témaállapot:
Not open for further replies.
  1. livingstons

    livingstons Állandó Tag

    A moszatok törzsei

    A moszatok törzsei


    A moszatok, más néven algák közé tartoznak a legegyszerűbb növények. Elsősorban vízi szervezetek, de megtalálhatók a talaj felszínén és a kőzetek repedéseiben is. A vízi életközösségek legfontosabb termelő szervezetei. Környezetükből teljes testfelületükön át veszik fel az anyagokat. A legkezdetlegesebb felépítésű moszatok testében a sejtek sejttársulást alkotnak. A sejttársulásban a sejtek között nincs számottevő működésmegosztás, a sejtek alakja és felépítése alig különbözik egymástól.
    A fejlettebb moszatfajokra telepes testszerveződés jellemző. Sejtjeik között kisebb-nagyobb működésmegosztás van. Egyes sejtek rögzítik a telepet, mások fotoszintetizálnak, megint mások osztódnak, és ezzel a növekedésben játszanak szerepet. A telepes testszerveződésű moszatok között vannak egyszerűbb
    felépítésű fonalas és elágazó fonalas szervezetek. A fejlettebbek lemezes telepeket vagy teleptestet alkotnak.
    Lemezes telepű moszat

    Teleptestű moszat

    A tengeri saláta

    Fonalas moszat

    A zöldmoszatok törzsébe tartozik a legtöbb moszatfaj. Főleg az édesvizekben élnek, de gyakran láthatók a tengerek partközeli, napfényes területein is. Színanyagaik összetétele a magasabb rendű szárazföldi növényekéhez hasonló. Az élővilág fejlődésében kiemelkedő szerepük volt, mivel belőlük alakultak ki a mai szárazföldi növények, a mohák és a harasztok első képviselői.

    Vörös moszat

    Barna moszat
     
  2. livingstons

    livingstons Állandó Tag

    A gyűrűsférgek törzse-Az orvosi pióca és a folyami rák

    A gyűrűsférgek törzse

    A gyűrűsférgek szelvényezett felépítésű állatok, testük szabad szemmel is jól láthatóan hasonló részekre, úgynevezett szelvényekre tagolódik.

    A gyűrűsférgek bőrizomtömlővel mozognak, és nyálkás bőrükön keresztül lélegeznek.

    Bélcsatornájuk három szakaszra, elő-, közép- és utóbélre tagolódik. Két nyílása a szájnyílás és a végbélnyílás. Az előbél feladata a táplálék felvétele, aprítása, átmeneti tárolása. A középbélben történik a szerves tápanyagok emésztése. A megemésztett tápanyagok felszívódnak a bélcsatorna falán keresztül, és a vérkeringéssel eljutnak a test minden részébe. Az emészthetetlen salakanyagok a végbélnyíláson át távoznak a testből.

    A gyűrűsférgek a legegyszerűbb olyan állatok, amelyek testében megtalálható a sejtek, szervek közötti anyagszállítást végző keringési rendszer. Az érhálózatban áramló testfolyadék, a vér többek között tápanyagokat és légzési gázokat – oxigént és szén-dioxidot – szállít.

    A gyűrűsférgek legismertebb képviselői, a földigiliszták a talajban élnek, szerves törmelékekkel táplálkoznak, tehát korhadékevők.

    Földigiliszta

    Fontos szerepük van a talaj összetételének és szerkezetének kialakításában, a humuszképzésben.
    Hosszúkás, hengeres testük ismétlődő részekből, gyűrűkből áll. Mozgás közben testük egyik szakasza megnyúlik, majd összehúzódik, és maga után húzza a következő, megnyúlt szakaszt. A megnyúlás és az összehúzódás végigfut az egész testen. A mozgásnak ez a fajtája a féregmozgás. A földigiliszták petékkel szaporodnak. A peték lerakásában van szerepe a vastagabb és sötétebb gyűrűkből álló testrésznek, a nyeregnek.

    Az orvosi pióca gerinces állatokon élősködő vérszívó.


    Teste feji és farki végén található tapadókorongjaival kapaszkodik meg a gazdaszervezeten, és állkapcsával sebet ejt annak bőrén. A seben keresztül kiszivattyúzott vért előbelének kitágult tasakjaiban raktározza.
    Ha elegendő táplálékot vett magához, leválik a gazdaszervezetről. Lassú folyású folyókban, tavakban él. A part menti kövek között rejtőzik.


    A rákok osztálya

    A rákok osztályának tagjai csaknem kivétel nélkül a tengerek és az édesvizek lakói.
    Testük két testtájra: fejtorra és potrohra tagolódik. Kitinpáncéljuk a magas mésztartalomnak köszönhetően szilárd, kemény, így hatékony védelmet nyújt a víz fizikai hatásaival szemben. A kitinváz nem növekszik együtt az állat testével, ezért a fejlődő, növekedő állatok időnként levetik páncéljukat, és újat, nagyobbat hoznak létre a régi helyett. Ez a folyamat a vedlés. A rákok ragadozók vagy mindenevők. Táplálékukat rágószájszervükkel morzsolják szét. Légzőszervük erekkel sűrűn átszőtt kopoltyú. A magasabb rendű rákoknak 5 pár lábuk van, amelyek közül az első pár a táplálék megragadására szolgáló olló. Fejükön két pár csáp található, ezeknek a tapintásban és a szaglásban van szerepük. Összetett szemeikkel meglehetősen jól látnak.
    A rákok hazai képviselője, a folyami ráka tiszta vizű folyók, patakok lakója. Az európai tengerpartokon gyakoriak a tarisznyarákok.

    A vizekben sok apró, szabad szemmel alig látható rák él. Ezek közé tartozik a vízibolha, amely hosszú csápjával hajtja előre magát a vízben. Halivadékok, szitakötőlárvák tápláléka. Akváriumi halak etetésére tenyésztik is, így állateledelt árusító üzletekben beszerezhető. A vízibolhákhoz hasonló méretű és testfelépítésű, ún. alacsonyabb rendű rákok a tengeri és az édesvízi plankton jellemző állatai.
     
    KBree, barcazoli, huskym22 és 1 másik tag kedveli ezt.
  3. livingstons

    livingstons Állandó Tag

    Középkor irodalma:A középkori lovagi irodalom

    Világi irodalom:

    I. Lovagi irodalom:

    Lovagi eposzok: Roland-ének(Francia), Niebung-ének(Német),

    Igor-ének(Orosz)

    Lovagregények: Trisztán és Izolda története

    Lovagi költészet: Walter von der Vogelveide



    A lovagi líra állandó témája a szerelem.
    A lovagi szerelem, a legtöbb esetben nem az átélt, a megélt szerelem, hanem a „plátói”, vágyakozó, be nem teljesedő szerelem, melyben fontosabb maga az érzés, mint annak beteljesedése. Ennek oka a lovagi eszményben keresendő: a hős lovag egyik meghatározó erénye a nők védelme és tisztelete (nőkultusz). A legtöbb esetben a szeretett nő nem független, hanem előkelő, férjes asszony, így a trubadúr számára elérhetetlen. A szerelem erkölcsi érték, az imádott nő nem a lovag szerelmese, kedvese, netán múzsája, hanem misztikus, éteri lény. A lovag és az imádott nő viszonya hűbéri viszony. A lovagi szerelem lényegét jól érzékelteti például Trisztán és Izolda története is.
    Egyik műfaja a vita (tensons) a szerelemről. Ebben a vitázó felek arról beszélnek, mi az igazán fontos a szerelemben: a megvalósulás vagy a szenvedés.

    A lovagi líra alapműfaja a sablonos, stilizált hajnali dal, az alba. Lényege a szerelmes vallomása az imádott nőhöz. Fontos eleme a „figyelmeztetés”: lovag és imádottja kapcsolatának véget vet a hajnal, a napfelkelte, erre gyakran valaki kívülálló figyelmezteti a szerelmeseket.

    Eszmény és valóság élesen szemben áll egymással, de igen ritka, hogy a lovagi költő ezt tudomásunkra hozná. Ezért igazán értékes pl. Walter von der Vogelweide (e. valter fon der fógelvejde; 1170 k.–1230 k.) költészete. A trubadúrköltő ( német párhuzama: minnesänger ) két híres verse, A hársfaágak csendes árnyán... és az Ó, jaj, hogy eltűnt minden... arról tanúskodik, hogy a lovagi lírában is élt az „igazi” költészet, a személyesség, a humor, a realizmus.

    Fogalmak:

    trubadúr: a lovagi erényeket és az udvari szerelmet megéneklő provanszál költő; udvari költő, lovag-költő

    alba: hajnali dal; középkori lírai műfaj, a szerelmesek hajnali elválását megéneklő forma, a provanszál trubadúrok kedvelt költői formája

    Lovagi eposz

    A középkori lovagi irodalom feltámasztotta és új fénybe öltöztette a korábbi évszázadokból származó hőskölteményeket. A lovageposz virágkora a 12. és a 13. század. Hőse rendszerint távoli országokban harcol a „pogányok”, a törökök, mórok, szaracénok ellen, s így válik igazi, tökéletes lovaggá, a kereszténység bajnokává. Kötelessége a gyengék, az üldözöttek, a szegények oltalmazása és az eszményi szerelem (a hűbérúr felesége iránt).

    A lovagi epika verses és prózai alkotásai elsősorban francia és német nyelvterületen születtek. A 13. század folyamán osztrák és bajor földön is számos költemény keletkezett. Ezek a lovagi eposz modorában – lazán összefüggő kalandok során – ősi germán mondákat adtak elő.
    [​IMG]
    Középkori lovag képe

    [​IMG]
    Szent László legenda

    Fogalmak:

    Lovageposz: híres uralkodóról vagy hősről szóló, eposzi méretű és fenségességű középkori epikai műfaj, a cselekmény középpontjában a kalandok, a bajvívás állnak.

    Lovagi irodalom: a középkori világi irodalom elnevezése; epikus és lírai alkotások egyaránt beletartoznak (pl. trubadúrének, lovageposz ). Virágkora a 11-15. század időszaka, témája a lovagi élet, eszmény és értékrend, különösen a nő tisztelete.


    lovageposz (Irodalom):
    Roland-, Nibelung-, Igor-ének. A lovageposzok jellemzői: cselekményük többrétű, kalandos; szerkesztésük epizodikus; lovagjaik egyéni hősi vállalkozásokra, sőt kalandokra indulnak, szerelembe esnek és attól indíttatva cselekszenek; tündérekkel, sárkányokkal.

    Roland ének

    A francia irodalom születését egy remekmű jelzi, a Roland-ének. Ma ismert formáját valamikor a 11-12. században nyerte el, régebbi eseményt elevenítve meg: Nagy Károly hispániai hadjáratát. A francia nemzeti eposz Roland, Olivér és a többi frank hős haditetteiről szól, önfeláldozó küzdelmükről, amelyet a szaracén túlerő ellen vívnak, Ganelon gróf árulásáról, a császár bosszújáról, kereszténység és pogányság élethalál küzdelméről. Az emberfeletti hősiesség lenyűgőző példái mellett a legmélyebb emberi érzések szólalnak meg a költeményben: a hit, a hűség és a barátság, a bajtárs halála feletti fájdalom és a gonoszság gyűlölete. Egy rég elmúlt világ gondolkodása, magatartása tárul elénk a Roland-énekben, a lovagvilág még őszinte, romlatlan eszményei mozgatják a szereplőket. Valamikor egész Európában elterjesztették az énekmondók ezt a hőskölteményt, Roland alakja legendássá vált, számos későbbi költőt is megihletett. A világ eposzirodalmában ma is a legnagyobbak között tartjuk számon.


    CLI

    látja Roland barátját holtában
    teste elnyúlt arca föld porában
    siratja is szíve bánatában
    „szánhatom már vitézséged társam!
    együtt kivel évek sorát jártam
    nem sértettél s okát én sem adtam
    fáj az élet hogy itt fekszel holtan”
    szavát mondja s szédül lelke nyomban
    Éber nevű ménjén ül aléltan
    arany kengyel tartja csak szilárdan
    hogy ne bukjék járjon bár tudatlan

    CLII

    alig éled Roland gróf ocsudva
    ájultából alig tér még vissza
    látja immár míly szörnyű nagy kára
    elhullt a frank jutott mind halálra
    érsek maradt s Valtér csupán állva
    ki megtért ím hegyekből leszállva
    hispánokkal dúlt kemény csatája
    embereit pogány mind levágta
    völgy felé fut nincs más választása
    segítségül Rolandot így hívja
    „jó gróf! hol vagy? vitézlő dalia!
    hol te harcolsz nem félek én soha!
    Valtér vagyok Mélgut hódítója
    ősz Drohonnak öccse atyjafia
    kit jó szívvel vittél sokszor hadba
    lándzsám törött pajzsom is hasadva
    páncélomnak szétfoszlik sodronya
    belém hatolt pogánynak vasa
    ím meghalok nagy volt ám az ára”
    e szavakat Roland hogy meghallja
    tusázva jő lovát sarkantyúzza

    CLIII

    gyászol Roland búsul keservesen
    új tusát kezd hol legtöbb az ellen
    huszat vág le gaz hispán szerecsent
    Valtér hatot érsek ötöt menten…
    szól pogány nép „bitangolnak itten
    ne engedjük őket elevenen
    urak! hitvány ki rájuk nem megyen
    s gyáván hagyja szökjenek sértetlen”
    vad üvöltés hangzik fel éktelen
    minden felől pogány rájuk megyen

    CLIV

    jó Roland gróf lám míly nemes bajnok
    hummi Valtér hős lovag jó harcos
    érsek úr is sok próbát kiállott
    társukat hogy elhagyják nincs oly ok
    dúló harcban sűrűk a csapások
    ezer pogány áll ellenük gyalog
    s negyvenezren lovon szaracénok –
    közelítni nincs ám bátorságok
    karjuk lándzsát dárdát meg kopját dob
    vetnek gerelyt s nyiluk is röppen sok
    meg is ölik Valtér jó lovagot
    rejmszi Türpin ékes pajzsa romlott
    sisakja hull vas zúz fején csontot
    mállik vértje sodronya is foszlott
    négy lándzsa üt sebet testén nagyot
    ménje holtan alatta összerogy
    esik Türpin! soha íly bánatot!

    CLV

    rejmszi Türpin midőn érzi estét
    s négy lándzsarúd hogy átveri testét
    talpra szökik nem késik a derék
    Roland felé szaporázza léptét
    röviden szól „verve nem vagyok még!
    vitéz míg él nem hagyja, hogy győzzék!”
    vonja Almaszt szép rőt kelevézét
    ezerszer sújt dúlja harc sűrűjét
    szól majd Károly: lám senkit sem kímélt
    s leli véle négyszáz holt tetemét
    ezt sebezte annak szelte testét
    sok közűlük ott vesztette fejét –
    gesta mondja s ki csatát látón néz
    Szent Egyed úr isteni csodaképp
    Lanban rótta klastromban jegyzését –
    ki ne tudná? volt róla szó elég!

    CLVI

    jó Roland gróf hősként vívja harcát
    verejtékzik forró láz járja át
    szörnyű fájás gyötri koponyáját
    kürt fúvása tépte halántékát
    jön-e Károly áhítja tudását
    fogja kürtjét gyönge halk hangot ád
    torpan császár hogy meghallja szavát
    „urak! – így szól – nyögjük sors csapását
    Roland öcsém éri ma végnapját
    kürt szavából hallom halódását
    ki segélyt hoz gyorsan vágtasson hát!
    fújjatok meg mindahány harsonát!”
    hatvanezret fújnak meg – hadd hallják!
    fölzeng a hegy völgyek is harsogják
    szaracénok tréfának nem tartják
    „jő mireánk Nagy Károly!” kiáltják

    CLVII

    szól pogány nép „visszajő a császár!
    halljuk hangját frank had mint trombitál
    Károly ha jő ránk itt ma nagy vész vár
    Roland ha él újul harcunk immár
    Hispániánk elvesztjük – míly nagy kár!”
    sisakosan négyszáz ím előáll
    jobbat senki e hadban nem talál
    Roland ellen mind ádáz harcba száll
    dolgából gróf ki nem fogy soha már

    CLVIII

    látja Roland mint jőnek feléje
    erőt merít éled büszke kedve
    meg nem hátrál míg csak tart élete
    jó ménjén ül Éber annak neve
    sarkantyúnak színarany tüskéje
    hol csata dúl tör az ellenségre
    s Türpin érsek szintúgy együtt vele
    szólnak azok „bőrét ki-ki mentse!
    halljuk hangját zeng a frank sok kürtje
    hatalmas úr Károly tér meg ide”

    CLIX

    gyávát Roland nem szívelt sohasem
    dölyfösszívűt és hamislelkűt sem
    s lovagot sem ha nem küzd keményen
    érsek úrhoz Türpinhez szól fennen
    „gyalog harcolsz míg én ülök ménen
    kedvellek ám s melletted a helyem
    jó sors rossz sors minket együtt érjen
    nem hagylak el bárki ember kérjen
    pogányokra menjünk mind a ketten!
    Dürendálom tusáz igen szépen!”
    szól az érsek „ki nem küzd becstelen
    jő már Károly s értünk bosszút veszen”

    CLX

    szól pogány nép „balsorsra szült anyánk!
    felvirradt ím szörnyűség napja ránk
    sok vezérünk pusztult meg daliánk
    bajnok Károly hadával jő reánk
    halljuk immár frank kürtszó míly harsány
    Örömhegye! hallik át zsivaján
    Roland gróf meg oly dühödt kapitány
    hús-vér ember meg nem győzi csatán
    vegyük célba s hagyjuk itt azután”
    lándzsát kopját dárdát dob valahány
    vetnek gerelyt s nyíl röppen: rajta szárny
    nagy rést ütnek Roland gróf tört pajzsán
    szakad a szem szétroncsolt páncélján
    ám teste ép nincs benne csepp hiány
    harminc mély seb tátong Éber lován
    holtan rogy le gróf ült eddig hátán
    elhagyják már menekül a pogány
    egymagában áll Roland gróf talpán

    CLXI

    fut a pogány bús haraggal szívén
    szaporán lép iszkol hispán földjén
    marad Roland őket nem űzhetvén
    elpusztult már Éber jó csatamén
    járhat gyalog restelli bármiként
    érsekhez megy Türpinhez segítvén
    aranymívű sisakot old fején
    fehér vértjét fejti róla gyengén
    selyemingét szalagokra tépvén
    kötést pólyál vérző sok mély sebén
    átöleli viszi széles mellén
    zöld pázsitra nyugtatja le szegényt
    s kedves szóval szól hozzá kérlelvén
    „ó nemes úr! ekként hadd tegyek én:
    sok hű társunk kit szerettünk egyként
    ne hagyjuk itt szerte holtan fekvén
    lelném őket s híven fölismerném
    te elébed szép sorba helyezném”
    „menj el s térj meg – érsek úr szól ekként –
    Úrnak hála tiéd e föld s enyém”
    Rajnavölgyi Géza fordítása

    Roland-ének (La Chanson de Roland)

    A szöveg elektronikus átirata az alábbi kiadás alapján készült:
    Roland-ének; Bp., Eötvös József Könyvkiadó, 1996.

    Nibelung ének


    A XII. század végére tehető a középfelnémet nyelven írt hősi eposz keletkezési ideje. A IV–V. századból való ősi germán történeteket a szájhagyomány őrizte meg a lejegyzés koráig. A ismeretlen szerző valószínűleg a mai Ausztria területéről származott. Eredeti kézirat nem maradt fenn, de három, némileg eltérő szövegváltozatból rekonstruálható a mű. Babits Mihály meghatározása szerint műfaja regényes lovagi költemény, de rokon a hősi eposzokkal is.

    A Nibelung-ének három réteget épít egymásra:

    1. Ősi mitikus-mondai réteg: a bosszú barbár világa, szereplői óriások, törpék, kellékei kincs, bűvös sapka, sárkányviadal.

    2. Történelmi mondavilág: a germán mondakör történeteit egészíti ki a hun Attiláról szóló regékkel.

    3. Udvari-lovagi réteg: a költő a maga idejének, a lovagvilág fénykorának szellemiségével, erkölcsével itatja át, s az udvari életforma jellegzetes külsőségeivel köríti a történetet: lovagi torna, ünnepségek, lakomák, fegyver- és öltözetleírások.

    A történet kettős pilléren nyugszik.
    Az első a Nibelung–burgundi–frank Siegfried-mondakör, a második a Nibelungok pusztulásának története, Krimhilde bosszúja és a hun Detre-mondakör összekapcsolása.
    A Nibelung-ének a két rész egyesítésével jött létre. A történet központi mozgatója a nők tiszteletének és szolgálatának lovagi kötelessége, valamint a vazallusi hűség, a hűbérúr iránti szolgálatkészség.

    A történet A főhős, Siegfried királyfi számos hőstett végrehajtója, igazi lovag.[/B][/B] Álruhában érkezik Gunther király udvarába. Legyőzi a Nibelung királyfiakat, megszerzi a kincset. Megöl egy sárkányt, megfürdik a vérében, és sebezhetetlenné válik, csak a válla marad védtelen. Gunther feleségkérőbe küldi Siegfriedet Izlandra Brünhilde királynéhoz. Siegfried Gunther képében kiállja a próbát, és megszerzi urának Brünhildét. Hazatérve jutalmul Gunther feleségül adja Siegfriedhez Krimhildét. De a két nő összevész egymással. Brünhilde Hagennel megöleti Siegfriedet. Krimhilde bosszút esküszik. Hagen javaslatára Gunther békét ajánl Krimhildének, hogy megszerezhesse a Nibelung-kincset, amely Krimhilde nászajándéka volt. Krimhilde beleegyezik, hogy a kincseket Wormsba szállítsák, egy részét azonban idegen lovagoknak ajándékozza. Hagen elrabolja a kincset, és a Rajnába süllyeszti. Tizenkét év múlva Krimhilde feleségül megy Etzel (Attila) hun királyhoz, és férjét is felhasználja a bosszú kivitelezéséhez. Meghívja Gunthert és kíséretét a hunok országába. Azok, bár vonakodnak, mégis vállalják az utat. Velük tart Hagen is. A barátságos fogadtatás azonban csak álca. Hatalmas vérontás zárja a történetet. Krimhilde bosszúja beteljesül, de maga is áldozatul esik. A keresztények és a pogányok együtt siratják halottaikat.

    A versforma A Nibelung-ének négysoros, páros rímű versszakokból áll ( Nibelung-strófa ). A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása adja a verses szöveg ritmusát.

    Fogalmak:

    Nibelung-strófa: a Nibelung-ének versszaktípusa; négysoros, páros rímű hangsúlyos verselésű strófa, az első három sorban 4/3; a negyedikben 4/4 az ütembeosztás, a félsorokban az utolsó szótag mindig hangsúlyos. A magyar fordítás általában jambikus sorokkal adja vissza.

    Nibelung-ének - szöveggyűjtemény

    Nibelung-ének
    Előhang. Kriemhilda álma


    I. ének

    Számos csodát regélnek a régi énekek,

    dicséretes vitézek híréről zengenek,

    víg ünnepség fénye, panaszló gyász homálya,

    lovagság hős erénye megírva hajdani krónikába.

    Virult Burgundiában egy szép, nemes leány,

    különb nem volt nála a föld hajlatán,

    Kriemhiltnek nevezték, erényes, büszke, szép,

    kiért sok hadverő hős áldozta testét, lelkét,

    ...

    Kriemhilt im álmot látott, jóslattal terheset:

    erős, szép vad sólymot magasba röptetett,

    és két sas széttépte és nem segíthetett.

    Nagyobb csapást szívére a földi kín nem mérhetett.

    Anyjának mondja álmát aggódással teli,

    hallgatja Ute asszony s csak egyképp fejtheti:

    „A sólyom, melyet láttál: egy férfi, jó, nemes;

    kívánom, Isten óvja: rá titkos balszerencse les.”

    „Mért említesz férfit, édes jó anyám?

    az életet pár nélkül könnyebben élem ám,

    nem vágyom én szerelemre, mélyén gond lakik,

    azt ákarom: szűz maradjak örökre, mindhalálomig”

    De anyja e szókra rávág: „Ne mondj ilyet nekem!

    óhajtom és remélem, szíved boldog legyen,

    s derék lovag szerelme a nőnek üdvöt ád,

    Isten ne szánja tőled egy hű vitéz csodálatát.”

    „Nem mondhatok mást, édes jó szülém,

    lemértem már sok asszony megtört tekintetén,

    hogy minden szerelemnek zsoldja gyötrelem,

    mindkettő elkerüljön, szívemben békesség legyen.”

    Kriemhilt tisztasága mátkát megtagad,

    gond nélkül így szállt, így tünt napra nap,

    találgatták, ki légyen, kit elfogadni kész,

    míg elnyerte végül egy messzi, tündöklő vitéz.

    Ő volt a sólyom, kit megjósolt az álma

    s kit néki szánt az anyja s kinek gonosz halála

    sok bosszúvért kivánt, sok testvért, rokont

    s még mennyi anya könnye, még mennyi lovag vére folyt.


    „Világ-híres csodákat beszélnek ős-regék
    Dics-teljes daliákat, harczok történetét,
    Zaját víg ünnepeknek, siralmas bánatot,
    Bosszut, mely földet renget: most ily csodákat halljatok!”
    -A kezdő strófa Szász Károly fordításában

    „Virult Burgundiában egy szép, nemes leány,
    Különb nem volt nála a föld hajlatán,
    Kriemhiltnek nevezték, erényes, büszke, szép,
    kiért sok hadverő hős áldozta testét, életét.”
    -A második strófa Weöres Sándor fordításában

    A Nibelung-ének
    A legjelentősebb lovageposz a Nibelung-ének (1200 körül), amely az alsó-frank, a burgund, a keleti gót és a hun mondakör hőseinek egymásba fonódó történetét énekli meg (39 énekben).

    A történet középpontjában a Nibelungok mesés kincsének megszerzéséért folyó küzdelem áll. Ez a kincs és vele együtt a Nibelung név a szép, fiatal burgund királyfira, a sárkányölő Siegfriedre (szigfríd) száll. Siegfried feleségül veszi Krimhildét, s tíz évig boldog házasságban élnek, mégis – akaratlanul – az ifjú hitves lesz férje halálának okozója. Gyanútlanul – mert cselszövéssel ráveszik – kereszttel jelöli meg Siegfried ruháján azt a helyet, ahol férje teste sebezhető (ott ugyanis nem érte egykor a sárkány vére). Vadászat ürügyén Siegfriedet ellenségei orvul megölik. – Krimhilde később, 13 évi özvegység után, Attila hun király felesége lesz, de éveken át csak férje halálának megbosszulására és a Nibelungok elrablott kincseinek visszaszerzésére gondol. Ez a mértéken felüli bosszú vezet a burgundok pusztulásához, a kíméletlen kegyetlenség pedig Krimhilde halálához.

    A magyar költők közül a legnagyobb hatást Arany Jánosra gyakorolta a Nibelung-ének. Ez főként a Buda halála című elbeszélő költeményében figyelhető meg.

    [​IMG]
    Metszet

    [​IMG]
    A Nibelung-ének kéziratának első oldala, 1220-1250 körül


    [​IMG]
    Siegfried halálának ábrázolása a kéziratban, 1480-1490 körül


    Lovagregény
    A 12-13. században divatos regénynek nevezett műforma, amely lovagi eposzok prózai átírásából keletkezett. Pl.: A Trisztán és Izolda, amely a középkor egyik leghíresebb lovagregénye volt. A lovagregények hősei még nem valódi személyiségek, egy meghatározó.

    Malory
    Arthur király történetének máig legismertebb változata az ő Le Morte d'Arthur (Arthur halála) című műve (1485).

    Cervantes
    Saavedra Miguel ( 1547-1616) Spanyol író. A lepantói csatában ( 1571) megsérült. Fő műve Az elmés és nemes Don Quijote de la Mancha ( 1605-1615) c. regény.

    lovagregényparódia
    A lovagregény műfaját kiparodizáló, jellemző jegyeit a végletekig fokozó, és ezáltal nevetségessé tevő alkotás. Pl. Cervantes Saavedra, Miguel de: Don Quijote.


    A középkor egyik leghíresebb lovagregénye ( prózai formájú), illetve lovageposza ( verses ) a Trisztán és Izolda szomorú történetét feldolgozó irodalmi alkotás.
    Régi francia és német nyelven maradtak fenn ezekből terjedelmes töredékek. – Trisztán a kornwalli Márk király unokaöccse, követség élén Írországból hozza unokabátyjának feleségül a királylányt, Aranyhajú Izoldát. A hajón – tévedésből – isznak az örök szerelem italából, s ezzel megpecsételődik sorsuk: a fellángoló szenvedély ellen most már képtelenek védekezni. Titkuk napvilágra kerül, s Trisztánnak menekülnie kell. Hiába vesz feleségül egy másik leányt, a Fehérkezű Izoldát,első és egyetlen szerelméhez hű marad. Amikor újra súlyosan megsebesül, Izoldáért üzen, mert csak ő tudná meggyógyítani, mint ahogy már korábban megmentette a haláltól. Aranyhajú Izolda azonban a vihar miatt késve érkezik, Fehérkezű Izolda pedig féltékenységből félrevezeti a haldokló hőst: azt mondja, hogy a várt fehér vitorla helyett fekete vitorla lobog a hajón. E hírre Trisztán meghal, szerelmese pedig követi őt a halálba.


    [​IMG]
    Trisztán és Izolda

    Cornwall (Kornwall): helység Walesben.

    Trisztán és Izolda - szöveggyűjtemény
    Trisztán és Izolda - Részlet: Izolda siratja halott kedvesét


    „Hogy halva látlak, Trisztánom,

    Nem élhetek tovább, tudom.

    Megölt értem a szerelem,

    Engem pedig a gyötrelem,

    Hogy nem jöhettem hamarabb

    Meggyógyítani bajodat;

    Hogy te halott vagy, kedvesem;

    Meg nem vígasztal senki sem,

    Föl nem vidíthat senki sem;

    A szélvész átkozott legyen!

    Miatta volt, hogy késlekedtem,

    S időben hozzád nem jöhettem.

    Ha partot érhetek elébb,

    Új életet öntök beléd;

    És gyöngéden beszélhetek

    Kettőnk szerelméről neked,

    Elmondhatom szomorúságunk,

    Minden örömünk, boldogságunk,

    Minden jájdalmunk, gyötrelmünk,

    Mit csak okozott szerelmünk;

    Felidézhetjük mind együtt

    Sok csók és ölelés között.

    Ha meg nem gyógyíthattalak,

    Hát véled együtt meghalok;

    Hogy nem jöttem hozzád időre,

    És sorsod nem láttam előre,

    S már csak holttested láthatom,

    Hát véled egy italt iszom;

    Értem vesztetted életed,

    Kedveshez illően teszek:

    És én is éretted halok.”

    Trisztán teste mellé lerogy,

    Csókólja ajkát, homlokát,

    S oly szorosan öleli át,

    Hogy egészen ajkán az ajka,

    S lelkét az Úrnak visszaadja.

    Ekképp mellette fekve hal meg

    Fájdalmában, mit érte érzett;

    Trisztán meghalt, úgy áhította,

    S mert későn jött, meghalt Izolda.

    Így halt Trisztán a szerelemtől,

    S a szép Izold a gyötrelemtől.


    Fogalmak:

    Lovagregény: a lovagi életről, harcról, eszményről, szerelemről szóló kalandos történet; a 15-16. század divatos epikus műfaja. Leghíresebb képviselői közé tartozik Thomas Malory Arthur halála című regényével; később megszületik a lovagregény paródiája is Cervantes Don Quijote című művével.
     
    KBree és huskym22 kedveli ezt.
  4. livingstons

    livingstons Állandó Tag

    Diákköltészet,vágánsköltészet,Francois Villon

    Diákköltészet


    Diákköltészet, más néven vágánsköltészet a 12-13. szd-ban élte virágkorát. A világi lírának egy harsányabb hangú ága. A művelt városi vándordiákoknak a költészete volt.
    Minden hangja az egyéniség és az ösztönök szabad kibontakozásáért száll síkra a feudális kötöttségekkel, és az egyház túlzásaival szemben. Ezt nevezzük lázadó poézisnak.
    Költeményeikben keserű indulattal ostorozzák a középkori társadalmi rend mindhárom képviselőjét: a papot, a nemest és a parasztot. Legfőbb témájuk az életörömök hirdetése, a tavasz, a bor és a szerelem dicsérete, az ifjúság magasztalása.
    A szerelmi versek azonban vágyakozásukban, bánatukban és örömükben is kollektív jellegűek. Még hiányzik belőlük a későbbi reneszánsz dalciklusainak nagy lelki regénye, halhatatlan gazdagsága, érzelmi finomsága.
    A főleg latinul írt versek rendkívül változatos formájú, többször refrénnel is ellátott, rímes alkotások. Gyakran himnuszok ritmusára és dallamára komponálták őket. A leghíresebb gyűjtemény, a 13. szd-ból való Carmina Burana, ami több mint kétszáz latin nyelvű diákéneket tartalmaz.

    Műfaji, formai szempontból a világi líra sokrétű: a komoly, filozófiai, meditatív művek éppúgy megtalálhatók benne, mint a gúnyversek, tréfás epigrammák, bensőséges szerelmes költemények vagy az ókori költészetre visszavezethető életöröm-versek.

    Az ókori szerzőkhöz való kötődés a vágánsirodalomban a legerőteljesebb. A vágánsok csavargó, vándorló diákok (goliard). Művelt, egyetemet végzett, tudós emberek, akik nem tudnak vagy nem akarnak beilleszkedni a társadalom rendjébe. Vándorolnak, csavarognak, éppúgy jelen vannak a köznép kocsmáiban, mint a főúri, királyi udvarokban. Szabad és független szellemű lázadók. A lázadás motívuma költészetüket is meghatározza. Szabadosak, szabadszájúak, nem ismernek el semmiféle tekintélyt. Tisztelik, követik az ókori szerzőket (főképp Ovidiust), kigúnyolják az egyházat, a papokat, az ostoba nemeseket, de van öniróniájuk, realitásérzékük is.


    A vágánslíra legnagyobb teljesítménye a Carmina Burana és Villon költészete. A Carmina Burana középkori latin nyelvű versgyűjtemény, amelynek szerzői vágánsok (vándordiákok), valamint korabeli neves költők. A kétszáznál több dal világi témákat szólaltat meg. Carl Orff a gyűjtemény 24 versére oratóriumot írt (1935–36).

    A vágánslíra műfaji sokszínűsége mellett igen fontos formai változatossága is. A Carmina Burana verseiben (és Villon költészetében) uralkodó a rímes forma, gyakran élnek a költők az ismétlés eszközeivel, az alakzatokkal ( anafora, refrén ), illetve egyéb formai remeklésekkel (pl. akrosztichon ). Alapműfajai a dal, az epigramma, a táncvers (középkori francia ballada ), a himnusz (pl. vallásos himnuszok átiratai). A vágánslíra egyaránt kötődik a kortárs vallásos lírához, a lovagi lírához, a népköltészethez és az antik hagyományokhoz.

    Fogalmak:

    kantáta: ének- és zenekarra írt lírai jellegű zenemű

    akrosztikon: „versfőbe rejtés” (gör.), névrejtés; a vers sorainak vagy szakaszainak első betűi egy névvé vagy mondássá olvashatók össze

    anafora: előismétlés (gör.); retorikai és stilisztikai alakzat, amelyben az egymást követő mondatok, sorok, versszakok azonos szóval kezdődnek

    vágáns dal: a középkori vándordiákok által szerzett szabados stílusú és életszemléletű ének

    refrén: a versszakok végének ismétlődő része, ritkán előfordul a versszak elején is; stilisztikai szerepe az ismétlés tartalomerősítésében vagy hangulati meghatározottságában rejlik; a ballada és a rondó versformának alkotóeleme


    Vágáns költészet - szöveggyűjtemény


    Félre, könyvek, doktrinák,


    1.
    hív az édes dáridó!

    kivirult az ifjuság,

    szűzi csokrát szedni jó,

    vénhez illik a komolyság,

    neki már csak az való!

    Ránk dohosul az idő

    könyvek börtönében,

    tréfa és csók, nóta, nő

    az igazi éden!

    2.

    A tavasznak lába kél,

    és a testet gond nyüvi,

    küszöbünkön áll a tél,

    életünket hergeli,

    vérünk szárad, szívünk fárad,

    fogy az öröm, elmarad,

    öregedő nyavalyáknak

    pereputtya riogat.

    Ránk dohosul az idő

    könyvek börtönében,

    tréfa és csók, nóta, nő

    az igazi éden!

    3.

    Éljünk, mint az istenek:

    régi tanács, bölcs tanács!

    A szerelem integet,

    rajta fiúk, indulás:

    mozogjunk hát a piacra,

    az utcára ízibe,

    viszket már a lányok talpa,

    táncra cincog a zene.

    Ránk dohosul az idő

    könyvek börtönében,

    tréfa és csók, nóta, nő

    az igazi éden!

    4.

    Ingó-bingó, karcsu szűz

    akad ott száz, ezer is,

    arca, szeme csupa tűz,

    karja gyors és lába friss;

    hej, hogy perdül az a szőke,

    az a barna hogy hajol,

    a szemük, míg nézem őket,

    lelkemtől is megrabol.

    Ránk dohosul az idő

    könyvek börtönében,

    tréfa és csók, nóta, nő

    az igazi éden!



    Tavasz édes mámorában
    l.

    Tavasz édes mámorában,

    nem májusban, még korábban

    mikor teljes napsugár van,

    nemes arcú szüzet láttam

    gyenge lombok sátorában,

    száján szólt bürökduda.

    2.

    Sors akarta rájalelnem,

    nimfában nincs ennyi kellem,

    hogy vele versenyre keljen;

    s mihelyt megpillanta engem,

    hangos nyájával a berken

    megriadva elfuta.

    3.

    Ér remegve a karámba,

    én, kérlelve, a nyomába;

    nem kell néki gyöngy, se násfa,

    csak csitítom, ám hiába,

    s ajándékom dobva sárba,

    szól a szűzek csillaga:

    4.

    „Amit adtál, nem kell, tessék,

    szándékodban nincs tisztesség!”

    Kis szilkével védi testét.

    Megragadom a szüzecskét,

    bőre hó-tündökletesség,

    és rejti darócruha.

    5.

    Ő viseli a nehezet,

    én pedig a kellemeset.

    „Mit műveltél? jaj, megesett!

    gonosz, mégis hála neked,

    csak titkold el szégyenemet,

    hogy ne tudják meg soha.

    6.

    Mert ha sejtené apácskám,

    avagy Márton testvérbátyám,

    akkor jönne rossz világ rám,

    vagy ha megtudná anyácskám,

    rosszabb az négy kígyónál ám,

    nagy vesszőzés hangzana.”


    CARMINA BURANA
    XIII-XIV. századbeli versek a
    Kloster Benedictbeuer 112 lapos gyűjteményéből
    Pödör Ferenc fordítása


    Ó, FORTUNA
    (O Fortuna)

    O FORTUNA (Chorus)

    O Fortuna
    velut luna
    statu variabilis,
    semper crescis
    aut decrescis;
    vita detestabilis
    nunc obdurat
    et tunc curat
    ludo mentis aciem,
    egestatem,
    potestatem
    dissolvit ut glaciem.
    Sors immanis
    et inanis,
    rota tu volubilis,
    status malus,
    vana salus
    semper dissolubilis,
    obumbrata
    et velata
    michi quoque niteris;
    nunc per ludum
    dorsum nudum
    fero tui sceleris.

    Sors salutis
    et virtutis
    michi nunc contraria,
    est affectus
    et defectus
    semper in angaria.
    Hac in hora
    sine mora
    corde pulsum tangite;
    quod per sortem
    sternit fortem,
    mecum omnes plangite!


    1

    Ó, Fortuna,
    mint a Luna
    egyre-másra változol:
    majd nagyobbodsz,
    majd meg elfogysz;
    hej, az élet ronda sor:
    gabalyítja
    s igazítja
    játszva az ember fejét:
    mind szegénység,
    mind kevélység
    olvad tőle, mint a jég.

    2

    Ó, cudar sors,
    esztelen gyors
    szeszéllyel forgó kerék!
    Rút állapot,
    s látszatra jobb,
    foszlik, mint a búborék.
    Ködfátyolban
    alattomban
    környékeztél engem is;
    tréfád által
    csupasz háttal
    nyögöm mostan vétkeid.

    3

    Jószerencse
    kegyes kedve
    engem immár cserbehagy,
    nyom a bánat
    s nyavajának
    kénye-kínja fojtogat.
    Még ez órán
    a lant húrján
    dalt zendítsen ujjatok,
    s a balsorson,
    mely tör folyton,
    vélem együtt sírjatok!

    Fordította: Szedő Dénes


    Szedő Dénes fordítása
    FORTUNE PLANGO VULNERA

    Fortune plango vulnera
    stillantibus ocellis
    quod sua michi munera
    subtrahit rebellis.
    Verum est, quod legitur,
    fronte capillata,
    sed plerumque sequitur
    Occasio calvata.
    In Fortune solio
    sederam elatus,
    prosperitatis vario
    flore coronatus;
    quicquid enim florui
    felix et beatus,
    nunc a summo corrui
    gloria privatus.

    Fortune rota volvitur:
    descendo minoratus;
    alter in altum tollitur;
    nimis exaltatus
    rex sedet in vertice
    caveat ruinam!
    nam sub axe legimus
    Hecubam reginam.

    Fortúna megcsalt, összetört,
    átkom utolérje.
    E hűtlen, rossz, csalfa nőt
    verje bosszúm érte.
    Mint két kedves együtt élt,
    úgy éltünk mi csendben.
    Míg velem volt, el nem ért
    semmi gond, baj engem.
    Fortúna mellett szép az út,
    könnyű sor az élet.
    szíve ha érted lángra gyúlt,
    rád hoz minden szépet.
    Ám ha egyszer másra néz,
    mást fog át a karja,
    rád tör menten minden vész,
    gyűlik baj a bajra.

    Fortúna mindig változó:
    csókja rövid álom.
    Hiába hívja őt a szó:
    újra sosem látom.
    Új kedvessel messze jár,
    azt is majd megúnja,
    állhatatlan kedve már
    azt is bajba húzza.


    vágánsok
    Középkori vándorénekes, vándordiák. A vágánsköltészet a XII-XIII. században élte virágkorát, jellemző jegyei: elítélik az egyházi világnézet túlzásait, a pénz hatalma ellen lépnek fel, nem ismerik el a születési nemességet. Témáik az életöröm hirdetése, a

    goliárd
    ( "vágáns" , kóborló) költő) az iskoláit félbehagyó vagy azokat befejező, de papi hivatást mégsem vállaló személy, aki járatos az irodalomban, de az önérzete már fejlett, szemlélete kritikus, hangja olykor metszően gúnyos.

    Orff
    A 20. század német zenéjének egyik legsikeresebb személyisége. Orff legismertebb alkotásai színpadi művek. Első nagy sikere az 1937-ben, Frankfurtban bemutatott Carmina Burana volt.

    oratórium
    Drámai elbeszelő mű, mely legtöbbször vallásos tárgyú. Több tételből áll, előadásában énekkar, magánénekszólam, zenekar vesz részt.

    anafora
    ( gör) Több egymás után következő mondatnak vagy mondattani egységnek ugyanazzal a szóval vagy szócsoporttal történő kezdése. pl. és amikor meglátták és amikor meghallották és amikor tudomásukra jutott.

    refrén
    (fr.=visszacsengés) Több szakaszból álló dal vagy vers szakaszainak végén található utolsó sor, sorok, illetve dallamrészek többé-kevésbé változatlan formában történő ismétlése.

    akrosztichon
    névrejtés - olyan vers, melyben a versszakok vagy sorok kezdőbetűi összeolvasva egy nevet adnak ki.

    kantáta
    ( lat) Egytételes, vagy rövid többtételes énekelt zenemû, hangszerkísérettel.


    http://mek.niif.hu/00300/00347/00347.htm#5


    Francois Villon - Bevezető
    Villon (e. vijon; 1431–?) a francia irodalom első világirodalmi rangú szerzője.
    Bár a XV. század már a reneszánsz időszaka Európában, Villont mély vallásossága, halálfélelme és bűntudata, az isteni kegyelemben való reménykedése, városi vágáns költészete a középkori irodalomhoz kapcsolja.

    A kor Franciaországát folyamatos háborúk jellemzik (százéves háború). Az angol–francia vetélkedés eredménye társadalmi, politikai és gazdasági anarchia Franciaországban. Nyomor, éhínség, járványok, banditizmus. Ebben a világban az értékek megkérdőjeleződnek, a szellem kiváltságosainak helyzete is megrendül.

    Fogalmak

    százéves háború

    Több mint száz évig, 1339-1453-ig tartó háborúskodás. Eredménye az lett, hogy a Franciaország jó részét elfoglalva tartó angolokat kiverték az országból.

    Mészöly Dezső
    Műfordító, író, Mészöly Gedeon nyelvész fia. Othello-fordításáért 1953-ban József Attila-díjat kapott. Rendkívül sokat fordított, főleg drámai műveket.

    Sorbonne
    Híres francia egyetem, pl. József Attila is megfordult ott.

    testamentum
    Végrendelet, végrendelkezés.

    Charles d'Orleans
    ( 1394-1564) Francia királyi herceg, költő. Korának jelentős francia lírikusa Villon mellett. Témái a szerelem, a magány, a honvágy, hagja őszinte, közvetlen.

    XI. Lajos
    1461-1483 között uralkodó francia király, aki híres volt ravaszságáról és hűtlenségéről. Nagyon céltudatos uralma idején kialakult az egységes, központi kormányzatú Franciaország. Állandó zsoldossereget állítottak fel, míg a főnemeseknek megtiltották a ma



    Amit Villonról tudunk, azt részben őtőle, verseiből, részben pedig egykorú rendőri aktákból tudjuk” ( Mészöly Dezső ). Már életében legendák kapcsolódtak nevéhez. Párizsban született 1431-ben. Apja korán meghalt, Villon valószínűleg nem is ismerte. Anyja egyedül nevelte. Eredeti családi neve Montcorbier vagy des Loges lehetett. A Villon nevet Guillaume de Villontól, anyai nagybátyjától, egy jómódú, a gyermek nevelését magára vállaló paptól kapta. Iskoláit is az ő támogatásával kezdhette meg. Később a Sorbonne egyetem hallgatója. 1449-ben megszerzi a baccalaureatust, 1452-ben pedig a maîstre és arts fokozatot. Egyetemi tanulmányainak színvonaláról eltérően vélekednek az irodalomtörténészek. Maga Villon „hitvány iskolakerülő”-nek mondja magát. De túlzás volna pusztán költői zsenialitásnak tartani a fegyelmezett és pontos versformákban alkotott életművet. Valószínűleg az igazság a kettő között lehet. Annyi bizonyos, hogy az „egyetemi életet” teljességgel átélte az ifjú költő.

    A XV. századi egyetem nem csupán oktatási intézmény, hanem egy életforma biztosítására szolgáló keret is volt. Szinte külön államként működött, önálló rendőrséggel, önkormányzattal és költségvetéssel. A diákélet szélsőséges és vad volt: a könyvtári tanulástól, az értekező vitáktól a kocsmai életig, verekedésig, sőt a diáklázadásig terjedt. 1453-ban egy ilyen diákmegmozdulás miatt tíz hónapra be is zárták a párizsi egyetemet. Villon a Testamentumban tudósít az efféle eseményekről. Elveszett művét, az Ördögi szellet című verses regényét is ezek az élmények ihlették. Villon nemcsak szemtanúja, hanem részese is effajta eseményeknek.

    1455 júniusában egy utcai csetepaté során Villon megsebesített egy Philipe Chermoie nevezetű papot, aki nem sokkal később meghalt. Menekülnie kellett a városból, élete menthetetlenül félresiklott. Csak 1456 januárjában térhetett vissza Párizsba. Az év végén azonban újra menekülnie kellett. Néhány társával kifosztotta a Sorbonne teológiai fakultásának pénztárát. A rendőrség előtt immár nem ismeretlen Villonnak el kellett hagynia a várost. Először Angers-be utazott, egy rokonánál húzta meg magát. Feltehetően itt készült a Hagyaték, az utókor ezt nevezi Kis Testamentumnak. Verses végrendelet ez, a középkor divatos műfaja szerint. Barátainak és ellenségeinek szóló szellemi végrendelet.
    [​IMG]
    1456–61 közé esik a „vándorlás” időszaka. Pontos útvonalat, állomásokat az irodalomtörténet nem ismer. Egy-egy versében felbukkannak helynevek, de ezek csak töredékesen tájékoztatnak a viszontagságokkal teli időszakról. Rövid időre Charles d' Orleans herceg vendége volt Blois-ban, majd Jean II. de Bourbon mecénás támogatását élvezte. 1461 nyarán d' Aussigny püspök Meung-sur-Loire-ban lopás miatt bebörtönözte. A Testamentumban Villon részletesen ír a börtönben átélt szenvedésekről. Szerencséjére még ez évben az új francia király, XI. Lajos uralkodói körútján érintette a várost, így Villon is részesült a szokásos közkegyelemből. Visszatért Párizsba, de életmódján semmit sem változtatott. Szinte törvényszerű, hogy újabb bajba keveredett. Ebben az évben készült fő műve, a Testamentum (Nagy Testamentum ).

    1462 novemberében egy újabb utcai verekedés pecsételte meg sorsát ( Villon nem vett részt benne, kardot rántó társa viszont kegyelmet kapott). A rendőrség körözést adott ki ellene, elfogták, s mint rovott múltú egyént „kötélre és megfojtásra” ítélték. A halálos ítélet árnyékában írhatta Epitaphium (Akasztottak balladája) című versét. Villon azonban a szerencsével sem állt hadilábon, kilátástalannak látszó kegyelmi kérvényét elfogadták, a bíróság a halálos ítéletet száműzésre változtatta, tíz évre száműzték Párizsból. 1463. január 8-án „kilép Párizs kapuján, s hirtelen és örökre eltűnik szemünk elől, mint aki immár elmondotta üzenetét a világnak” ( Mészöly Dezső ).

    Villon fennmaradt költői életművét négy csoportba szokás sorolni.

    1. Hagyaték (Kis Testamentum)

    2. Testamentum (Nagy Testamentum )

    3. Vegyes költemények

    4. Le Jargon et Jobelin (Mészöly Dezső fordításában: Hadova és Hamuka versek )

    Villon világirodalmi rangját a Testamentum verseinek köszönheti,
    irodalomtörténeti érdekessége és különlegessége azonban Hadova és Hamuka verseknek van.

    Fogalmak:

    testamentum: végrendelet (lat.); irodalmi értelemben a költő szellemi végakaratának kifejezése, létösszegzés, számvetés lehet; legismertebb példái: Villon: Hagyaték és a Testamentum, József Attila: Kész a leltár

    1. Hagyaték (Kis Testamentum)

    A verscsoport 1456-ban keletkezett. A verses végrendelet középkori műfaj.
    „A költő, mielőtt messzi útra indul, ünnepélyesen kinyilvánítja végső akaratát, s ezzel az ürüggyel jól megmondja véleményét ellenségeinek és barátainak. Villon műve telve van ma már homályos hajdani aktualitásokkal” ( Mészöly Dezső ). A hagyaték szétosztásának okáról a lírai életrajz 2–7. szakaszában tudósít Villon: a szerelmi bánat gyötrelmei elől kénytelen menekülni, így hát szétosztja mindenét az utazás előtt. Valójában azonban az igazságszolgáltatás elől kell menekülnie.

    A végrendelet hagyományozó része a IX. szakasszal kezdődik. Minthogy Villonnak nincs semmilyen értékes személyes hagyatéka, mindaz, amit másokra testál, költői fikció vagy gúnyos élcelődés tárgya csupán. Így kaphat buggyos gatyát Robert Vallée, sapkát és cipőt Fournier vizsgálóbíró. Így hagyja nevelőapjára hírét, vagy kardját arra, aki kifizeti érte a zálogdíjat. Pókhálós ágyát egy ispotály, levágott tincseit örökre egy borbély tarthatja meg. „Bőkezűségében” Villon kocsmákat, várakat, rablótanyákat is elosztogat. A Hagyatékot kettős befejező formula zárja. Mivel a tinta megfagyott, a gyertya elfogyott, az adományozást a költő bezárja. A dátum szerepe a hitelesítés.

    A Hagyaték nyolcsoros jambikus lejtésű szakaszokból áll ( oktáva ). A sorok nyolc szótagosak, s általában egyező a rímképlet is: ababbcbc

    Fogalmak:

    oktáva: jambikus lejtésű nyolcsoros szakasz; a sorok nyolc szótagosak, rímképlete: ababbcbc


    Francois Villon - Hagyaték - szöveggyűjtemény
    I.

    Ezt négyszázötvenhatban írom,

    Én François Villon deák,

    Ki már zablámat jól kibírom,

    Fogamra csusztatván vasát,

    S megjegyzem a szentenciát,

    Mit Vegetius hirdetett;

    Ki dolgáról számot nem ád,

    Tulajdonmagát csalja meg.

    II.

    Azévben, melyet fönt jeleztem,

    Karácsonytájt, zord ég alatt,

    Oly farkasorditó hidegben,

    Mikor mindenki bent marad,

    Fölszítva jól a parazsat:

    Világgá menni vágytam én,

    Hogy ne sinylődjem, mint a rab

    Gyötrő szerelmem börtönén.

    III.

    Eldöntöttem, hogy így teszek,

    És nem tekintek többet arra,

    Ki tétlen nézi vesztemet,

    Pedig belőle semmi haszna:

    A Mennyekig megyek panaszra:

    Szerelmek sok kisistene

    Kínom megtorlatlan ne hagyja,

    S megtört szivem kötözze be!

    IV.

    Hiába volt becéznem Őt,

    Az édes arcot, szép szemet,

    Mert észrevétlen vetve tőrt,

    Míg feltüzelte véremet,

    Nekem még jó szót sem vetett,

    S nagy kínomban cserben hagyott;

    Bölcsebb, ha másnál zörgetek,

    S új földbe vetek új magot.

    V.

    Épp annak bűvölt el szeme,

    Ki szívtelen, ki csapodár!

    Bár nem vétettem ellene,

    Kínpadra ítél, s arra vár,

    Mikor jön értem a halál!

    Csak az segít, ha elhagyom.

    Majd megszakad köztünk a szál,

    S Ő meg se hallja bús jajom.

    VI.

    Jobb útra kelnem, míg tudok,

    Hogy elkerüljem vesztemet.

    Agyő! Angers-be indulok,

    Mert Ő örökre elvetett,

    S már semmit sem remélhetek:

    Halott vagyok — bár testem ép —

    Mint szent rajongó szenvedek

    Mártírhalált szerelmemért.

    VII.

    Akárhogyan fáj is, bizony

    Válásra int az óra már.

    Csekély eszemmel is tudom:

    Más az, kit Ő szivébe zár.

    A sós hering nem oly szikár,

    Mint én, ki érte asztam el!

    Kiáltó szóm az égre száll,

    Hogy dolgom Isten fogja fel.

    VIII.

    És mert nagy útra indulok

    — S ki tudja, visszatérek-e? —

    (Tudom, hogy vasból nem vagy)

    S a lelkem bűnökkel tele,

    S múló az ember élete,

    S a síron túl, „nincs több foga”

    Hát készülődvén messzire,

    Elvégzem Hagyatékomat.

    IX.

    Atya, Fiú, Szent Lélek Isten,

    S az örök kárhozat felett

    Győzelmes Szűz Anya nevébe

    Ki által élnek mindenek: —

    Ihol, testálom híremet,

    Magister Vilhelmus Villonnak,

    Kit méltán övez tisztelet:

    Meghajtom néki lobogómat.

    X.

    Item, az említett leánynak,

    Ki eltaszított ridegen,

    Hogy egyre érte öl a bánat,

    És nincs azóta örömem:

    Fakó, halott, meredt szivem

    Hagyom ereklye-tokba téve.

    Akármit vétett ellenem,

    Isten ne verje őt meg érte.

    XXXIX.

    Ám most, hogy elmém szárnyra kap

    S agyamban ujra fény ragyog,

    Bevégezném a dolgomat:

    De tentám közben megfagyott,

    És gyertyacsonkom elfogyott,

    S úgysem lelek taplót, kovát...

    Vackot vetek s elszunnyadok:

    Ha nincs tovább — hát nincs tovább.

    XL.

    Kelt jelzett év karácsonyán

    Jó Villon testamentuma,

    Ki nem él fügén-datolyán:

    Szikár, sötét, mint piszkafa;

    Se birtoka, se holmija:

    — Megkapták mind a cimborák —

    S ha még maradt egy-két vasa:

    Holnapra már nyakára hág.



    A Testamentum 1461-ben született. 173 nyolcsoros strófából, 15 ballade -ból (e. bállád), egy panaszból, egy rondóból, egy tanításból, egy dalból és egy sírfeliratból áll. A börtönből alighogy kiszabadult Villon lírai számvetést készít. „Az élet szépségei, örömei és súlyos viharai negatív módon jelennek meg, mint örökre elveszett és visszasírt értékek vagy fájdalmas őszinteséggel megbánt bűnök” ( Mohácsy Károly ). Villon, az esendő ember hisz az isteni megbocsátásban, keresi a feloldozást. Ugyanakkor ott van verseiben a kicsapongó, bűnös élet vállalása is. A mű szerkezetét meghatározza a hagyományozó formula, a lírai önéletrajzi elemek, az elmélkedések és a beékelt önálló versek váltakozása.

    A kompozíció leglényegesebb eleme az ellentét: vallásos áhítat bűnös élet; haláltudat életszeretet; halálfélelem életöröm.

    A halál központi téma Villon költészetében. A kor általános felfogása ez. Az élet mulandósága és a halál könyörtelensége a való világ értékeinek relativizálódásához vezet. Erről tanúskodnak az irodalomban és a társművészetekben megjelenő haláltánc motívumok is. A haláltánc (dance macabre) allegorikus és egyben valóságos jelenet is. A temetők falán vagy fametszeteken látható képek a halált ábrázolják, amint utolsó táncra kéri fel az élőket, mielőtt elragadná őket. A megborzongni vágyó ember a temetőkertben sétálva láthatta a sűrűn kihantolt emberi csontok halmait. A vasketrecbe zárt emberi maradványok társadalmi rangra, életkorra vagy nemre való tekintet nélkül hevertek egymáson. A való világ hierarchiáját eltünteti a halál, de megszünteti a földi élet szépségeit és az ember számára biztató értékeket is.

    Az elmúlás gondolatából születő fájdalom érzését szólaltatja meg Villon költészete. A Testamentumba illesztett ballade -ok közül talán az Ének a hajdanvaló hölgyekről és az Ének a hajdanvaló urakról vagy A hajdanszép csiszárnénak vénségén való siralma című versek érzékeltetik ezt a legjobban.
    [​IMG]
    Nagy Testamentum

    A Testamentum ballade-jai közül naturalisztikus stílusával kiemelkedik az Ének avagy recipe című. A lírai önjellemzés és helyzetrajz az Ének Villonról meg a Duci Margóról címűben a legsikerültebb. A középkori vallásos himnuszköltészet sémáira leginkább az Ének, melyet Villon anyja kérésére szerzett című ballade -ja épül.

    A Testamentum záródarabja a Záróballada vagy Búcsúzó ének. A vers egyes szám 3. személyben búcsúztatja az életből immár kilépő Villont. A „nagy hagyományozás” is véget ért már. Összegző vers ez is, mint megannyi társa a Testamentumban. De a végső összegzés önironikus. A halál okaként újra csak a szerelmet jelöli meg Villon. A gyászos hangulatot azonban átszínezi a játékosság. Az élettől búcsúzó költő így borral köszön rá az itt maradókra, a vers ajánlása feloldja a feszültséget.

    Hasonló szellemű sírfelirata is:

    „Örök időkre itt pihen meg

    Egy ágrul szakadt kis deák,

    kit Francois Villonnak neveztek,

    s kit Ámor a szívén talált.

    Zsebében nem volt egy peták,

    De szétosztotta mindenét:

    Asztalt-ágyat, subát-gubát-

    Bucsúztassátok így szegényt:” Mészöly Dezső fordítása

    Majd egy rondó zárja imával az elképzelt szertartást.

    Fogalmak:

    haláltánc: középkori műfaj, groteszk vízió arról, hogy a „halál” utolsó táncba hívja az embereket nemre, korra és társadalmi rangra tekintet nélkül

    ballade: e. bállád; „tánc, táncdal” (fr.) szóból; provanszál táncdalformából önállósult lírai műfaj, versforma; 3 db 8-12 soros rímes és refrénes szakaszból áll, melyet egy 4-6 soros ajánlás követ (pl. Villon versei)

    Francois Villon - Testamentum - szöveggyűjtemény
    Testamentum

    I.

    Már harminc évem elhagyott,

    S fenékig ittam szégyenem.

    Se bölcs, se bolond nem vagyok:

    Kínszenvedés lett életem.

    Hogy így kijutott énnekem,

    Azt d’Aussigny-nak köszönöm...

    (Áldást oszt úton-útfelen,

    De még attól nem püspököm!)

    II.

    Se nagyuram, se szentatyám!

    Sosem hallotta eskümet!

    S hiába vadászik reám:

    Sutája, bakja nem leszek!

    Egy nyáron át kényeztetett

    Kenyéren-vízen börtöne.

    Ahogy rám gondot ő viselt,

    Úgy bánjon Isten ővele!

    III.

    S ha szemrehányást tenne bárki,

    Hogy illetlenség Villon átka:

    Figyeljen és be fogja látni,

    Nem mondok én rosszat reája:

    Csak kérem, hogy a menny Királya

    Kegyelmes véle úgy legyen,

    Amint Őeminenciája

    A Püspök Úr volt énvelem.

    X.

    Én meg, mivelhogy elfogyott —

    Ha nem is erőm, de a pénzem —

    Míg elmém tiszta és nyugodt,

    (Bár nem sok van belőle nékem,

    Mástól meg kölcsön sose kértem)

    Megállapodva, józanon,

    Magam végakaratja képpen,

    Megírom Testamentumom.

    XI.

    Ezt jegyzem négyszáz hatvanegyben,

    Mindőn királyunk Meung-be jött,

    S megkeresett irgalma engem

    Rideg börtönfalak mögött,

    ...

    Ének avagy jó tanács rosszéletűeknek
    Áruld a bűnbocsánatot;

    Szerezz vagyont cinkelt lapon;

    Rossz pénzzel csald az államot,

    Hogy üstben főjj egy szép napon

    Gaztettedért a vérpadon;

    Vagy tolvaj légy, utak betyárja:

    Bármennyit lopsz, rabolsz vakon,

    Elúszik végül borra, lányra.

    Légy kókler, légy táncos bolond;

    Játssz passiót a búcsukon;

    Danolj, dudálj pojácamód;

    Komédiázz a színpadon;

    Forogj, ha szól a cimbalom;

    Vagy nyerj, ahol a kugli járja —

    Hová kerül a kis haszon?

    Elúszik végül borra, lányra.

    Az ocsmány hasznot nem birod?

    Kapálja, vagy szánts az ugaron!

    S kefélj, vakarj öszvért, csikót,

    Ha nem tanultál! (Mondhatom,

    Megél, ki nem ugrál nagyon.)

    De bár csépelsz, takarsz rakásra,

    A béred odavész, tudom:

    Elúszik végül borra, lányra.

    Ajánlás

    Díszköntös, csizma, sok vagyon,

    A drága hímes holmik ára

    — Ha túl is juttok száz bajon —

    Elúszik végül borra, lányra.

    Ének Villonról meg a duci Margóról
    Mért tartanátok hitványnak s veszettnek

    Ha szépleányt szolgálok, mint lovag?

    Van rajta bőven, amit megszeressek!

    Kezem hiven kardot, pajzsot ragad;

    S lábom — ha pasi jön — borért szalad.

    Hozom a sajtot, gyümölcsöt s a zsemlét,

    Nem morgok, sőt ha jól fizet a vendég:

    Bene stat — súgom — ne feledje házunk!

    Ha nőszhetnék, keressen csak meg ismét

    E bordélyházban itt, ahol tanyázunk!

    Hanem, ha Margó üres kézzel tér meg,

    Van akkor bezzeg halálos harag!

    Ha csak ránézek, már elönt a méreg:

    Ingét, övét kapom egy perc alatt,

    S fogadkozom, hogy zálogban marad.

    Bőg a boszorka, majd’ kiadja lelkét,

    Krisztusra esküszik, hogy soha, nem még

    Ha megveszek se! Jól egymásra mászunk:

    Úgy szájon vágom, elharapja nyelvét —

    E bordélyházban itt, ahol tanyázunk.

    Majd elcsitul, de orrom alá szellent,

    S közben, mint mérges dongó, úgy dagad;

    Majd meg bunkómhoz nyúl, kaccantva egyet:

    „Mi lesz, Gogo?” — azzal combomra csap.

    S alszunk végül, beszopva, mint a csap.

    Ha gyomra kordul reggel, mert ehetnék,

    Ő hengerül fölébem — félti terhét —

    S lepényre nyom, míg tart a hancuzásunk:

    Kiszíjja velőm minden árva cseppjét —

    E bordélyházban itt, ahol tanyázunk.

    Ajánlás

    Van jó kenyerem — nagy télben mi kell még? —

    Ily rongyalakhoz ringyót ád a bölcs ég.

    Lám zsák a foltját megtalálja mindég:

    Lelhetsz-e bárhol illőbb párt minálunk?

    Ocsmányok egymást ocsmányul szeressék!

    Nem bánt a Virtus (mink se őkegyelmét)

    E bordélyházban itt, ahol tanyázunk.

    Ének avagy recipe
    Végy arzénes savat, salétromot,

    S avas faggyút habos lúggal maratva;

    Hozzá olvadt ólombul egy csomót,

    Forró szurokkal, kénnel elhabarva,

    Zsidónő piszkát is hozzá vakarva;

    S vedd leprás ember lábmosó levét,

    Meg ócska bocskor átizzadt belét

    Áspis kigyó sürű vérébe mártva;

    Tégy hozzá róka-, farkas-, borz-epét,

    Az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!

    Szedd egy halászni rest, öreg, kopott,

    Fogatlan macska agyát száz darabra;

    Végy vén, veszett eb ínyéről habot,

    Öszvér turháját hozzá aprogatva

    — Ha már az ollód szeletekre szabta —

    S kell hozzá még csatorna-hordalék,

    Amelybe patkány dugja orrhegyét,

    Folyik zöld és varangyos-béka nyála,

    Fut kígyó-, gyík-had s más ily büszke nép:

    Az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!

    Míg élő sikló köldökét rakod

    — Kézzel nem érve — gyilkos szublimátba,

    S holdtöltekor a vért hozzá csapod,

    Mely megalvadt a borbély-tálban állva,

    S egy részin barna, másutt hagyma-sárga:

    Végy piszkos teknőbül pelenka-lét,

    Adj hozzá vedlő rossz sebet, fekélyt,

    Egy szajha öblitő-vizébe hányva,

    (Nem járt lebújban az, ki meg nem ért):

    Az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!

    Ajánlás

    Jó Herceg, törd át mind e csemegét,

    Ha szitád, rostád, zsákod nem elég,

    Egy sárga üllepű gatyán, vigyázva,

    — De disznó-szarral ízesítsd elébb —

    Az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!

    Ének melyet Villon anyja kérésére szerzett, hogy azzal könyörögjön Miasszonyunkhoz
    Ki égen-földön tartod trónusod,

    S pokol fertőjét fennen ülve nézed,

    Szent Szűz, ne vesd meg az alázatost:

    Tiéid közzé bocsásd bé a vétkest!

    Bármily esendő s gyarló is e vén test,

    És lelkem bármily sok teher nyomasztja,

    Száz annyi a Te irgalmad malasztja!

    Kinek Te kincsed ingyen nem adod,

    Az mennybe nem jut — esküszöm szavamra —

    E hitben élek, e hitben halok.

    Mondd meg Fiadnak: hittel áldozok,

    S váltságot én csak általa reménylek,

    Adjon hát nékem bűnbocsánatot,

    Mint amaz Égyiptomi nőszemélynek,

    S mint Theophilnak, kit nem vert itélet,

    Bár önként szánta lelkit a pokolra —

    Te óvj, hogy én ne bukjam így botolva! —

    Ó, Szűz, kiben tisztán fogantatott

    Az Ő szent teste, az Oltári Ostya —

    E hitben élek, e hitben halok.

    Én csak szegény kis vénasszony vagyok,

    Oly együgyű, a betühöz sem értek;

    De templomunkban, festve látom ott,

    Hogy zeng a mennyben lantszó, hárfa, ének,

    Míg a pokolban kárhozottak égnek:

    Ez elborzaszt, az ád reményt vigaszra —

    Te vígasztalj és Te emelj magasba,

    Mi Asszonyunk! Hiszem, Te hallgatod

    A bűnöst is, ha benned van bizalma —

    E hitben élek, e hitben halok.

    Ajánlás

    Viselted Őt méhedben, Isten Anyja,

    Isten Fiát, ki trónját odahagyva,

    Lelkét miértünk szolgaságra adta,

    Leszállt a mennyből, s veszni nem hagyott;

    Ontotta vérét, értünk élve, halva;

    Nagy Isten Ő, örökkön áll hatalma —

    E hitben élek, e hitben halok.

    Ének a hajdanvaló hölgyekről
    Ki tudja már, hol lelni meg

    Szép Flórát, Róma asszonyát?

    Archippiáda hová lett?

    Vagy kérdjem Thaist, jó hugát?

    S tündér Echó hol szól tovább,

    A tapsolásra riadó,

    Túlzengve minden földi lányt?

    De hol van a tavalyi hó?

    Tudós Héloďse hol lehet,

    Kiért szerelmes Abélard

    Fönn Saint-Denis-ben szenvedett

    Én lőn herélt és lőn barát?

    Hol a királyné, a csalárd,

    Ki zsákba varrva mély folyó

    Vizébe ölte Buridánt?

    De hol van a tavalyi hó?

    Hóarcu Blanche hogy énekelt!

    Szava sziréndal volt, ha szállt!

    S Lúdlábkirálynét se feledd,

    S Haremburgist, Maine asszonyát,

    S Bietrist, Alist, s a drága Jeanne-t,

    Kit fölperzselt angol bakó!

    Hol vannak, hol mind, Szűz Anyánk?

    De hol van a tavalyi hó?

    Ajánlás

    Herceg, ne is kutasd nyomát

    Annak, ki eltünt — mire jó?

    Csupán a refrén zeng tovább:

    De hol van a tavalyi hó?


    Francois Villon: Ellentétek

    Francois Villon - Ballade
    A versek műfaja ballada, ez Villon gyakran visszatérő műformája. Eredetileg provanszál eredetű táncdal. Elsősorban versformát jelent, de tágabb értelemben műfaj-kategóriaként is használhatjuk. Terjedelme alapján kétféle lehet. Az egyszerű ballada három nyolc-tizenkét soros versszakból áll. A szakaszzáró sorok refrénként ismétlődnek, rímképlete általában ababbcbC. Ehhez tartozik egy négy-hat soros strófa, az ajánlás. Szerepe összegzés, s gyakran megszólítással („Herceg”, „Uram” stb.) kezdődik, rímképlete változó. A kettős ballade abban különbözik az előzőtől, hogy hat strófából áll, és hiányzik az ajánlás. A szakaszok hossza és rímképlete megegyezik az egyszerű ballade -éval.

    Villon ballade-jainak műfaja (gyakran balladának nevezik) nem azonos az irodalomelmélet ballada műfaj-kategóriájával, például Arany János balladáival sem. Ez utóbbiak összetett, tragikus tárgyú, verses, kisepikai alkotások, melyekben párbeszédes és lírai részek egyaránt megtalálhatók („tragédia dalban elbeszélve”).

    A középkor irodalma
    A középkor elnevezésében bizonyos leértékelés rejlik, hiszen a reneszánsz jelölte meg így a közte és a példaképnek tekintett antikvitás között eltelt, átmenetinek és meglehetősen barbárnak tartott időszakot. Ezt az egyoldalú minősítést a felvilágosodás is magáévá tette, s jórészt csak a középkor negatív jelenségeit volt hajlandó tudomásul venni. A reneszánsz és a felvilágosodás elfogultsága érthető, hiszen részben olyan új értékeket akartak megvalósítani, amelyek csak a hagyományos szemléletmód lerombolása révén jöhettek létre. A középkor még ma is gyakran felbukkanó, egyoldalú megítélését azonban felesleges volna mentegetni, hiszen már régen rendelkezünk azzal a történelmi távlattal, amely alapján a tárgyilagos megítélés joggal elvárható.

    A középkor kifejezés használata csak Európára vonatkoztatva értelmes, tévedés arab vagy japán középkorról beszélni. A fogalom ugyanis nem egyszerűen egy időintervallumot jelöl, hanem egy sajátos kultúra, értékrend és társadalmi szerkezetet stb. együttesét. A középkor datálásakor megjelölt évszámok természetesen szimbolikusak, mert egyrészt minden új korszak kialakulása hosszú folyamat eredménye, másrészt pedig a különböző országok, területek esetében komoly eltérés mutatkozik abban, hogy meddig állnak fönn azok a viszonyok, amelyek még döntően a középkorra jellemzőek. Ezeket figyelembe véve a középkor kezdetének jelképes meghatározására a Benedek-rend alapításának éve, az i.sz. 529 a leginkább alkalmas. A középkor végének jelölésére pedig leggyakrabban Amerika felfedezésének éve, 1492 használatos.

    A középkor műveltségének egésze - így az irodalom is - lényegében három forrásból táplálkozott: a keresztény - és az ezt megalapozó zsidó - hagyományból, az antikvitásból és az Európába beáramló népek saját kultúrájából. A középkor mindent átható transzcendens világértelmezésének következményeként e három kultúraalkotó tényező közül a legerősebb s egyben integráló elem a keresztény hagyomány volt. Ami ennek ellentmondott, vagy amelyet ez nem építhetett magába aligha emelkedhetett a hivatalos kultúra rangjára. Ennek ellenére a régi, kereszténység előtti szokások egy része változott formában ugyan, de tovább élt. Az antik hagyományt részben az ókeresztény irodalom közvetítette a középkor számára, részben - de lényegesen kevésbé jelentékeny módon - a fennmaradt és apátsági könyvtárakban megőrzött eredeti művek. Kezdetben ezek száma nagyon csekély (a középkor például csak három Platón-dialógust ismert ) később azonban egyre több szöveg vált ismertté részben arab részben bizánci közvetítéssel. A középkor legnagyobb teológiai teljesítménye, a skolasztika nem születhetett volna meg Arisztotelész ismerete nélkül.

    A középkor műveltségének hordozója és fenntartója elsősorban az egyház, ugyanakkor a keresztény szemlélet a társadalom egészét áthatotta, ezért az irodalom elsősorban vallásos célokat szolgált, a lélek épülése, a hitbeli elmélyülés elősegítése volt legfontosabb feladata. Az egyházi irodalom műfajai (prédikáció, legenda, himnuszköltészet) mellet azonban lassan a kultúrának egy új rétege fejlődött ki. A lovagi kultúra megszületése ugyan nem volt teljesen független az egyházi irodalomtól, s a lovagi erények között is első helyen szerepelt a keresztény hit védelme, a lovagi irodalom mégis világibb jellegű volt az egyházi irodalomnál. A lovagi líra - bár részben a Mária-kultusz nyomán haladva - létrehozta a trubadúrköltészetet, amelynek középpontjában a szerelmi szolgálat állt. Az elérhetetlen úrnő iránti szerelem ugyan nem mentes szakrális, vallási vonatkozásoktól, de az amor sanctushoz viszonyítva mégis profánabb, földibb szerelemértelmezést mutat. A lovagi epikában újjászületik a hírnév kultusza, amely összekapcsolódik a miles Christianus vallásos öntudatával. Az elfogadott kultúrarétegek alatt a középkorban létezett egy másik kultúra is, amely nem nyert hivatalos rangot vagy elismerést. A vásárokon előadott szabadszájú komédiák, a népszerű vaskos történetek, a fabliau-k mégis részei a középkor irodalmának, akárcsak a magas irodalom műfajai.
     
    Juliaska_2007 és huskym22 kedveli ezt.
  5. bubal

    bubal Állandó Tag

    Matematika gyakorló

    Matematika gyakorló
    (bocs ezelőtt nem ment el) :)
     

    Csatolt fájlok:

  6. bubal

    bubal Állandó Tag

    Szövegértés 3

    Szövegértés 3
     

    Csatolt fájlok:

  7. bubal

    bubal Állandó Tag

    Programozás gyakorló

    Programozás gyakorlás
     

    Csatolt fájlok:

  8. bubal

    bubal Állandó Tag

    Matek gyakorló feladat

    Matek gyakorló feladat
     

    Csatolt fájlok:

  9. bubal

    bubal Állandó Tag

    Matek gyak.

    Matek gyak.
     

    Csatolt fájlok:

  10. bubal

    bubal Állandó Tag

    Matek gyak. 1

    Matek gyak. 1
     

    Csatolt fájlok:

  11. bubal

    bubal Állandó Tag

    Matek gyak.2

    Matek gyak.2
     

    Csatolt fájlok:

  12. bubal

    bubal Állandó Tag

    Matek gyak.3

    Matek gyak.3
     

    Csatolt fájlok:

  13. bubal

    bubal Állandó Tag

    Matek gyakorlás A/4 1

    Matek gyakorlás A/4 1
     

    Csatolt fájlok:

  14. bubal

    bubal Állandó Tag

    Matek gyakorlás A/4 2

    Matek gyakorlás A/4 2
     

    Csatolt fájlok:

  15. bubal

    bubal Állandó Tag

    Matek gyakorlás A/4 3

    Matek gyakorlás A/4 3
     

    Csatolt fájlok:

  16. bubal

    bubal Állandó Tag

    Matek gyakorlás A/4 4

    Matek gyakorlás A/4 4
     

    Csatolt fájlok:

  17. bubal

    bubal Állandó Tag

    Matek gyakorlás A/4 5

    Matek gyakorlás A/4 5
     

    Csatolt fájlok:

  18. bubal

    bubal Állandó Tag

    Ókori Róma

    Ókori Róma
     

    Csatolt fájlok:

  19. bubal

    bubal Állandó Tag

    Ókori görögök Matek

    Ókori görögök Matek
     

    Csatolt fájlok:

  20. bubal

    bubal Állandó Tag

    Ókori görögök Csillagászat

    Ókori görögök Csillagászat
     

    Csatolt fájlok:

Témaállapot:
Not open for further replies.

Megosztás