Szerbizmusok nyelvhasználatunkban (1.)
Adalék sajtó- és köznyelvünk kórbonctanához
TOMÁN LÁSZLÓ
Évtizedek óta szerb nyelvű környezetben élünk. Az utca, a hivatalok, az üzletek nyelve szerb. Sokan a magyar mellett szerb újságokból értesülnek a világ menetéről, s a szerb nyelvű tévék műsorát is nézik. Elkerülhetetlen, hogy ez a nyelvi túlsúly ne befolyásolja az egyébként magyar anyanyelvűeket, még akkor is, ha ép az úgynevezett nyelvérzékük. (Nyilvánvaló, hogy a helyes magyar beszédhez és íráshoz ez nem elegendő. Tudásra, nyelvi tudatra is szükség van.) Aki olvassa a Vajdaságban magyar nyelven megjelenő sajtót, bizonyára észrevette, hogy a szövegekben találkozik olyan kifejezésekkel, fordulatokkal, amelyek nem felelnek meg a magyar nyelvhelyességnek. Ha ezek a szerb nyelv egyenes hatásának tulajdoníthatók, szerbizmusoknak nevezhetjük őket.
Jó ideje gyűjtöm ezeket a kifejezéseket. Remélem, hasznos lesz, ha közülük néhányat a nyilvánosság elé tárok. Meg kell jegyeznem, hogy ezúttal csak a legkirívóbbakat teszem közzé.
Íme a példák, ábécé-sorrendbe szedve.
„H. D. M. z-i akadémiai szobrás és grafikus...” -- állt az újságban. A szerb nyelvhasználatban azokat, akik a képző- vagy iparművészeti akadémiát (egyetemi szintnek számít) végzik, akademski slikarnak, grafičarnak, vajarnak nevezik. A magyarban nem így használatos; festőművészről, szobrászról, grafikusról beszélünk.
„Az ünnepi akadémia műsora...” A szerb nyelvben az ünnepi rendezvényekre azt mondják, hogy svečana akademija. A magyar csak a legrangosabb tudományos intézményt nevezi Akadémiának, viszont ünnepi műsort, ünnepi rendezvényt mond, s ez felel meg a szerb svečana akademijának.
„A Wittman fiúk nem adtak átmenő osztályzatot...” A szerb prelazna ocenát mond, a magyarban ez pozitív osztályzat, érdemjegy, esetleg elégséges vagy jó osztályzat. Ilyen példát is feljegyeztem: „... egy közepes átmenő jegyet mindenképpen megérdemel ...” Természetesen itt elég lett volna a közepes vagy az elégséges osztályzat vagy érdemjegy.
„Ezerkilencszázötvenháromban beírta az iskolát.” Ez azt jelenti, hogy egy könyvbe, füzetbe bevezette, tehát beírta az iskola nevét. Persze nem erről van szó, hanem a szerb upisao je školu szolgai fordításáról. Iskolába, egyetemre, sőt egyesületbe is beiratkozni szoktak. (Egyesületbe, szervezetbe, pártba belépni is lehet.)
„A DP-be való betagosodás egyenlő a munkahely elnyerésével” -- olvastam. Lehet betagolódni, betagozódni, a földet tagosítják, de betagosodni (például egy pártba) nem lehet. Ez az učlaniti se szolgai fordítása. Helyesen: „a DP-be való belépés (beiratkozás)...”
„Nem egyeznek Vajdaság eltaposásával...”; „... nem egyeznek a gučai fúvós fesztivállal...” Egykori ismert nyelvművelőnk, Kossa János már 1962-ben megírta (tehát 46 évvel ezelőtt!), hogy az egyezik szó nem felel meg a szerb slagati se kifejezésnek. Ezt magyarul így mondják: Nem értenek egyet Vajdaság eltaposásával (vagy inkább: kizsákmányolásával, megalázásával...). Vagy: „Nem tetszik nekik a gučai fúvós fesztivál.”
„Az Aracs Társadalmi Szervezet előtt X. Y. beszélt...” A szerb nyelvben használatos az ispred szó (helytelenül) u ime nekoga jelentésben. A magyar ilyenkor azt mondja: Az Aracs Társadalmi Szervezet nevében vagy képviseletében...
„A legklasszikusabb példája a tükörszónak a nálunk beszédben, írásban egyaránt igen elterjedt előlát (a predvideti ige fordítása) előirányoz, tervez, biztosít helyett” -- írta 1978-ban a már említett Kossa János. S íme, 2007-ben ilyeneket olvasunk lapjainkban: „A legjobb megoldásokat látja elő...”; „A kisebbségi törvényben elő volt látva...” stb. De előfordul az előlát az élőbeszédben, rádióban, tévében is. Egyébként nem Kossa János volt az egyetlen, aki tiltakozott az előlát használata ellen. Megtaláljuk ennek a szónak az elmarasztalását Ágoston Mihály Rendszerbomlás? című kötetében is (1990). Mindez nem használt. Végső ideje, hogy - mind fordításban, mind eredeti szövegekben, beszédben - messze elkerüljük ezt a kocafordítókra jellemző alakot, mint Kossa János egyszer írta.
Érdekellentétek - szólt egy cím lapunkban. Ez a szerb sukob interesa tükörfordítása. A magyarban az összeférhetetlenség honosodott meg. Használjuk hát mi is!
Ha valaki tiltakozik valami vagy valaki ellen, a szerb azt mondja, hogy podiže glas. Ennek tükörfordítása lapjainkban a felemelte a hangját. „A dolgozók felemelték hangjukat” - olvassuk; „Elmondta, hogy hangot kellett emelniük azok ellen, akik nem tisztelik a fasizmus elleni harcban elhunytakat”; „... emeljék fel hangjukat az épület bontása ellen...” stb. A magyar akkor emeli fel hangját, ha dühös, ha haragszik, ha valamit hangsúlyoz, de ha valami ellen tiltakozik, ha követel valamit, akkor a szavát emeli fel valami ellen vagy valamilyen ügyben. Ne fordítsuk tehát szolgaian a szerb kifejezést! Egyébként ez a példa előfordul az élőbeszédben is, ami a sajtó hatását bizonyítja.
A szerb jogi nyelvben létezik az uslovna kazna kifejezés. Ez magyarul felfüggesztett büntetést jelent. Sajnos, sajtónkban az utóbbi szókapcsolat ritkán szerepel, helyette a feltételes büntetést használják, ami nemcsak hogy nem felel meg a büntetés válfajának, hanem nyelvileg helytelen is.
A szerbben a filmforgatást snimanjenak nevezik. Ezt újságíróink egyszerűen felvételezésnek írják és mondják, holott ez a kifejezés a magyarban katonai műszónak minősül, és azt jelenti, hogy átvesznek valamilyen árut. Ehelyett, ha a szerbben a snimanje szót találjuk, forgatásnak vagy fényképezésnek fordítsuk. Egy példa: „Már befejezték a dokumentumfilm felvételezését”. Forgatását lett volna a helyes magyar alak.
Egyszer régen megírtam, hogy a Zavod za platni promet magyarul nem Fizetésforgalmi Intézet, mert a fizetésforgalom fogalomzavart idéz elő. Helyesen: Pénzforgalmi Intézet. Időközben ez az intézmény meg is szűnt, s remélhetőleg a téves magyar elnevezésével sem fogunk többé találkozni.
„Szó sincs fotelért folyó harcról” - olvastam lapunkban. Ez a szerb borba za fotelje szolgai fordítása. A mi nyelvünkben ezt a csúnya jelenséget bársonyszékért folyó harcnak nevezik. Olvastam olyat is, hogy „A VMSZ-nek nem a fotelok fontosak”. Elhiszem, de magyarul a bársonyszékek nem fontosak.
Társadalmunkban gyakran megtörténik, hogy valaki, aki valamilyen tisztségen van, visszaélésre használja ezt ki. Ezt sajtónk így mondja: „Visszaéltek hivatali helyzetükkel.” Ez a szerb zloupotreba službenog položaja tükörfordítása, a magyar nem így mondja. Sajnos, mégis igen sokszor előfordul: „Hivatali helyzetükkel való visszaélés.” Ez még nyakatekert is. Sokkal egyszerűbb a helyes magyar alak: Visszaélt(ek) hivatalával (hivatalukkal), vagy: Visszaélt hivatali beosztásával.
A szerb minden írott szövegre azt mondja: piše. (Például: U knjizi piše; Na tabli piše stb.) A magyar ezt nem így fejezi ki („PB írta a markolatán cifra betűkkel; Nagy csinnadrattával adták ki Szabadkán a kétnyelvű személyi igazolványt, amelyben Jugoszláviát írt; Szerb és angol nyelven írja a legfontosabb adatokat” stb.). A felsorolt példák szemmel láthatóan tükörfordításai a szerbnek (PB piše...; U ličnoj karti piše...; Srpski i engleski piše...). De ilyen példával is találkoztam: „Ezt nem írta a pályázatban...” To ne piše u konkursu - mondaná a szerb. Magyarul ezt egészen másképp fejezzük ki: PB, állt a markolatán; Jugoszlávia volt rányomtatva, ráírva; Szerb és angol nyelven közli a legfontosabb adatokat; A pályázatban nem volt benne... vagy nem közölték... stb. Miért kell sajtónknak - de a köznyelvnek is - ilyen szolgai módon utánoznia a szerb kifejezéseket? Már nem gondolkodunk magyarul? Már csak szerbül jutnak eszünkbe az állandó kifejezések?
Még egy érdekes példát találtam, amely hasonlít a fentiekre, csak más vonatkozású. „Most viszont kiírták a számlát azért, amit az elmúlt években tettünk meg.” A szerbben ez valószínűleg így hangzana: Ispisali su nam račun za ono što smo učinili proteklih godina. Igen ám, de a magyar - ha helyesen akarja magát kifejezni --, így mondja: Most viszont meg kell fezetnünk azért, amit az elmúlt években nem tettünk meg, vagy: Most megkaptuk a számlát...
A ki- igekötőnek még egy helytelen használatára bukkantam. „Könnyen kiszavazták a polgármester elleni bizalmatlansági indítványt.” Az Idegen szavak és kifejezések szótára még az osztracizmust sem nevezi kiszavazásnak. A kiszavazás a szerb izglasati tükörfordítása, a magyarban még a bizalmatlansági indítványt is vagy megszavazzák, vagy nem szavazzák meg, semmi esetre sem ki.
A perekben megtörténik, hogy az egyik fél - leggyakrabban az alperes - elégedetlen a bíróság összetételével. A szerb ilyenkor azt mondja, hogy Traži izuzeće sudije. Sajtónkban többek között ezt a példát találtam: „A felperesek kérték a szabadkai bíróság kivételezését.” A kivételezés azt jelenti, hogy valakivel (vagy valakikkel) kivételt tesznek. Aki elégedetlen a bíróság összetételével, az valamelyik tag - vagy az egész bíróság - kizárását kérheti. Lásd Orosz János Szerb-magyar közigazgatási és jogi szótára 77. oldalát!
Magyar-Szó
Kilátó rovata
2008.02.16.