A torontói konzervatórium igazgatója emlékezett, milyen érzés hátrahagyni menekülés közben a zongorát.
A kanadai The Globe and Mail korábban egy riportban foglalkozott egy Szíriából elmenekült családdal, amely immár második éve él Montrealban. A Solakian család két lánya ebben arról mesélt, hogy amikor el kellett hagyniuk az országot, nem vihették magukkal a zongorát, amelyen rendszeresen játszottak. Ezt a cikket olvasta Peter Simon, a torontói konzervatórium igazgatója, amikor úgy döntött, hogy küld nekik egy zongorát.
Küldött is egy Yamaha típusút, amely egyébként egy ideiglenes kölcsönhangszer, amíg a véglegest meg nem kapják a konzervatórium raktárából, ahol sok az adományhangszer, amelynek csak egy részét használják a diákok. Ám ez igazából teljesen lényegtelen.
Ugyanis Simon azért volt képes átélni azt, amit a Solakian lányok, mert 1956-ban ő is menekülni kényszerült Magyarországról. Hétéves volt akkor, és négyéves kora óta zongorázott. A zongorát azonban nem vihették...