Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

Bluesmen · 2009 Február 15

b.p. írta:
Az ember ilyenkor elgondolkodik, hogy azok a bajok, amikről eddig sokat gondolt, tényleg olyan nagyok-e.

Ez a közmondás elmond mindent, ráadásul nagyon ideillik...
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CBALOGH%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> [FONT=&quot]"Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam valakivel, akinek nincs lába."<o></o>[/FONT]

<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CBALOGH%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style>

[FONT=&quot](Perzsa közmondás)

[/FONT]

Tényleg el kell gondolkodnunk...
Nézzétek meg ezt: http://www.miniature-earth.com/index.html

[FONT=&quot] [/FONT]

[FONT=&quot]
<o></o>[/FONT]

marisza · 2009 Február 16

Bluesmen írta:
Ez a közmondás elmond mindent, ráadásul nagyon ideillik...
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CBALOGH%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> [FONT=&quot]"Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam valakivel, akinek nincs lába."<o></o>[/FONT]

<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CBALOGH%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style>
[FONT=&quot](Perzsa közmondás)[/FONT][FONT=&quot]
<o></o>[/FONT]

Ehhez, még csak annyit, hogy nagymamám mindig azt mondta, - gyermekeim, ha mindenki kivinné, a maga baját a piacra és ott körbenézne, rögtön csomagolna és csendben haza menne. Én meg csak a számat tátottam, mert akkor még nem értettem semmit, de nagyon megjegyeztem szerencsére, mert sokszor segített.

Santane · 2009 Február 16

marisza írta:
Ehhez, még csak annyit, hogy nagymamám mindig azt mondta, - gyermekeim, ha mindenki kivinné, a maga baját a piacra és ott körbenézne, rögtön csomagolna és csendben haza menne. Én meg csak a számat tátottam, mert akkor még nem értettem semmit, de nagyon megjegyeztem szerencsére, mert sokszor segített.

Micsoda nagy bölcs mondás ez is Marisza!

b.p. · 2009 Február 17

Bluesmen írta:
Ez a közmondás elmond mindent, ráadásul nagyon ideillik...
<LINK href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CBALOGH%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE>  </STYLE>[FONT=&quot]"Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam valakivel, akinek nincs lába."<O></O>[/FONT]

<LINK href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CBALOGH%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE>  </STYLE>
[FONT=&quot](Perzsa közmondás)[/FONT]

marisza írta:
Ehhez, még csak annyit, hogy nagymamám mindig azt mondta, - gyermekeim, ha mindenki kivinné, a maga baját a piacra és ott körbenézne, rögtön csomagolna és csendben haza menne. Én meg csak a számat tátottam, mert akkor még nem értettem semmit, de nagyon megjegyeztem szerencsére, mert sokszor segített.

Igazatok van. Picike adaléknak hozzá az a szakállas nemtudommi, ami azzal kezdődik, hogy a szegényember nagyon elégedetlen a saját életével, mindíg másokhoz hasonlítja magát. A jóisten ezután felviszi a menyországba, arra a helyre, ahol az emberek gondjainak batyuit őrzik. Megengedi, hogy a szegényember lerakja a saját batyuját és kedvére válogasson az ott levőkből. Az ember sorra nyitogatja, belenéz, majd visszazárja mindegyiket. A végén felveszi a sajátját, mert azt találja a legelviselhetőbbnek a sok közül.
Ugye szép? :mrgreen:
Mintha igen hajazná a nagymama mondását!

gödipista · 2009 Február 18

A szoc.real ünnepi beszédek stílusa ragadta meg valószinüleg M.Bulgakovot is, amikor megírta a "Nőnapi köszöntő" c. novelláját.Jó húsz éve olvastam a Nagyvilágban, sajnos nincs meg nekem, ha valamelyikteknek meglenne, feltehetné, gondolom nemcsak én örülnék neki...

lassuagyu · 2009 Február 18

Képek szöveg nélkül

1)KISZ építő tábor
2)A cserkész ahol tud segít
3)ifjúsági tábor
4)Csillebérc ,úttörők
5) Budapest, Állami Áruház május 1. 1950
6)A kaktusz virága(bocs a gyapot virága)
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR class=features-noborder><TD style="PADDING-RIGHT: 5px; TEXT-ALIGN: left" noWrap><TABLE style="WIDTH: 280px"><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: 0px; BORDER-TOP: 0px; BORDER-LEFT: 0px; BORDER-BOTTOM: 0px"></TD></TR></TBODY></TABLE></TD><TD class=ti align=left></TD></TR></TBODY></TABLE>

Santane · 2009 Február 18

Pajtások!

Felmentek erre a webcímre: www.friss.try.hu

Itt rákatt az Iduljon a webtévé feliratra

Majd jobb oldalt alul láttok olyat, hogy TV, RÁDIÓ, EGYÉB -- itt katt a TV-re, majd alulra pörgetve a gördulősávot találtok olyat, hogy magyar filmek.
Ott keressétek meg a Cigánykerék című filmet. Erre katt és mehet a múlton való merengés!

Biztos felidéződik egy kicsit a múlt a számotokra is.
Persze ezen kívül vannak még érdemleges filmek is itt.

b.p. · 2009 Február 18

Santane írta:
Pajtások!

Felmentek erre a webcímre: www.friss.try.hu

Itt rákatt az Iduljon a webtévé feliratra

Majd jobb oldalt alul láttok olyat, hogy TV, RÁDIÓ, EGYÉB -- itt katt a TV-re, majd alulra pörgetve a gördulősávot találtok olyat, hogy magyar filmek.
Ott keressétek meg a Cigánykerék című filmet. Erre katt és mehet a múlton való merengés!

Biztos felidéződik egy kicsit a múlt a számotokra is.
Persze ezen kívül vannak még érdemleges filmek is itt.

Santane Pajtás! Nagy felfedezéset tettél, most még nem bírok mozizni, de ha később bírok, akkor el fogok itten folyni a gyönyörűségtől. Sok puszi neked a felfedezésedért!

garibaldi · 2009 Február 18

lassuagyu írta:
1)KISZ építő tábor
2)A cserkész ahol tud segít
3)ifjúsági tábor
4)Csillebérc ,úttörők
5) Budapest, Állami Áruház május 1. 1950
6)A kaktusz virága(bocs a gyapot virága)
<table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr class="features-noborder"><td style="padding-right: 5px; text-align: left;" nowrap="nowrap">
</td><td class="ti" align="left">
</td></tr></tbody></table>

Hol volt ez az Állami Áruház?

cathy222 · 2009 Február 19

garibaldi írta:
Hol volt ez az Állami Áruház?

Ez ma az úgy nevezett Újpesti Áruház az Árpád úton, a METRÓ végállomásnál.

Santane · 2009 Február 19

cathy222 írta:
Ez ma az úgy nevezett Újpesti Áruház az Árpád úton, a METRÓ végállomásnál.

Ez volt az anno.

garibaldi · 2009 Február 19

Köszönöm Cathy, meg neked is Santane.

Érdekes eltűnt az eredeti kép Lassuagyutól is, meg tőlem is. Imádom az ilyen felszívódós képeket

Santane · 2009 Február 21

Forrás:geographic.hu

„A kommunizmusért, a népért éltek!”

A Kerepesi úti sírkertben az egy év híján félévszázada, a Tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulóján átadott Munkásmozgalmi Pantheonban jártunk. Egy megalomán terv és torz utóélete.

„Európában máshol nincs még egy olyan pantheon, amely ideológiájában, építészetében, képzőművészetében, megvalósulásában ennyire sűrítve magában hordozná egy kor szellemét” – sommázza rögtön a Kerepesi úti sírkertben tett sétánk elején Hargittai Emil, a Kegyeleti Múzeum vezetője.

A gondolat, hogy a munkásmozgalom hősi halottjainak, azaz a kezükben fegyverrel elesettek illetve az ellenállási mozgalomban részt vettek, kivégzettek számára síremléket állítsanak, még Rákosi idejében, 1949-ben született meg. Egy 8-10 emberre méretezett síremlékben gondolkodott ekkor a Magyar Dolgozók Pártja. A munka felügyeletével Kádár Jánost és Marosán Györgyöt bízzák meg, akik 1956 után maradéktalanul hozzá is látnak a nagy mű elkészítéséhez.

Logikai bukfenc

„1956 után nyilvánvalóan másképpen gondolkodtak már az emlékműről” – meséli idegenvezetőnk. Az egyszerű síremlékből a monumentális pantheon gondolata akkor született meg, amikor az 1919 és 1956 között összefüggést kereső történelmi szemlélet kezdett kikristályosodni. „De ha lúd, legyen kövér! Ne csak azt igazoljuk, hogy ez egy jogfolytonos dolog 1919-től 1944-45-öt át 1956-ig, menjünk még egy kicsit vissza, egészen a párizsi kommünig, Frankel Leóékig. Bizonyítsuk be, hogy a magyar munkásmozgalom gyökerei már a párizsi kommünnél megjelennek! És hogy lehet ezt bebizonyítani? Úgy, hogy ezeket az embereket egy helyre gyűjtjük össze. Csináljunk egy olyan emlékművet, amely nemzeti és nemzetközi is, és a fennálló hatalomnak alapot ad! Így kerültek ide a magyar munkásmozgalom hősei és betegei, - már elnézést kérek -, de így kerültek be azok is, akik ágyban párnák közt haltak meg. Az itt eltemetettek igazolták, hogy a magyar munkásmozgalom gyökerei már az 1800-as évek közepéig visszavezethetők. Ez egy komoly logikai bukfenc volt” – villantja fel a párt gondolkodását Hargittai Emil.

A pantheont 1959. március 21-én, a Tanácsköztársaság 40. évfordulóján avatják fel, a mauzóleum földszinti termében ekkor helyezik el az első urnákat. Az „első ütem” halottai között találjuk többek között Szabó Ervint, Korvin Ottót, Sallai Imrét, Schönherz Zoltánt, Ságvári Endrét, Derkovits Gyulát vagy Dési Huber Istvánt. Az elhunytak földi maradványait valószínűleg az 1951. óta működő debreceni krematóriumban hamvasztották el, mivel Budapesten ekkor még krematórium hivatalosan nem működött.

„Legyen ez az emlékmű örök szimbólum, és emlékeztessen azokra az ezrekre és tízezrekre, akik neve nem olvasható itt, akiknek nem volt sem címük, sem rangjuk, akik a munkásosztály sorkatonáiként haltak meg. Akár az 1919-es magyar proletárforradalom névtelen katonái voltak, akár az orosz polgárháború vagy spanyol szabadságharc önkénteseiként adták vérüket az eszméért, az ember legmagasabb rangjára emelkedtek: forradalmárok voltak, a jövő hírnökei és megteremtői…Emlékezzünk azokra a hősökre és mártírokra, akik életüket adták a szocialista jövőért itthon, a munkásmozgalom megteremtésének első évtizedeiben, a szovjet földön, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idejében és a spanyol polgárháborúban, a Horthy fasizmus börtöneiben” – hangzott el a megnyitóbeszédben.

Evés közben jön meg az étvágy

A kommunizmusért, a népért éltek! – olvashatjuk a mauzóleum falán, jól látható nagy fekete betűkkel. A feliraton az illetékesek elvitatkoztak egy sort: felmerült még A kommunizmus ügyéért áldozták életüket! illetve A magyar munkásmozgalom nagy halottainak emlékére! mondat is, a végső szó Kádáré volt ez ügyben.

Bár a pantheont 1959. március 21-én hivatalosan felavatták, az építkezések egészen 1973-ig folytak. A felirat például csak 1963-ban került rá, és hamar felmerült a mauzóleum bővítésének, az oldalszárnyak megépítésének gondolata is. „Evés közben jön meg az étvágy: ekkor már 160-170 embert elhelyezésében gondolkodik a párt. Sőt, 1972-ben még az is felmerül, hogy az egész temetőt alakítsák át egy munkásmozgalmi sírkertté. Ez a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy mindenkit exhumálnak, áthelyeznek, kivételt talán csak Arany és Vörösmarthy képezett volna” – tudjuk meg a múzeumvezetőtől.

Ezek a tervek azonban már csak az íróasztalnak születtek, a pantheon építését 1973-ban gyakorlatilag befejezték. A sors fintora, hogy a terv egyik elhatározóját, a legmagasabban álló funkcionáriust, Kádár Jánost nem is ide temetik – igaz, síremléke csak néhány méterre van a mauzóleumtól. Érdekesség az is, hogy a mauzóleum körül eltemetett magas rangú kommunistákkal ellentétben az egykori főtitkár sírja nem fekete kőből, hanem vörös gránitból készült.

„1989 a mauzóleum életében nagy változás. Addig a Központi Bizottság mindenre figyelt, onnantól viszont megszűnt az állami gondoskodás, a költségvetés, a fenntartás – kezd a mauzóleum leépülni” – mutat körbe Hargittai Emil. A rendszerváltás a halottakat sem kerüli el: öt esetben a család kérésére az elhunyt maradványait elviszik a pantheonból. „József Attila Szántó Judit mellől visszakerül a Mamához, Rajk Lászlót a fia viteti el, és távozik Szakasits Árpád is.”

Utoljára 2006-ban temettek ide, - és ma már 119 ezer forintért bárki válthat bérleti jogot 20 évre -, a mauzóleum urnafülkéinek csupán harmada foglalt. Az idő nem igazolta a megalomán bővítési terveket. De legalább a pókok virulnak benn.

Szöveg: Szekér Szimonetta
Fotó: Németh Dániel

CSODÁS · 2009 Február 21

Erre emlékszel????

Santane · 2009 Február 21

CSODÁS írta:
Erre emlékszel????

De mennyire! És még szerettem is csinálni!

Csak mindig elajándékoztam. Azt nagyon nem szerettem, hogy ha valahol az egész lakás tele volt vele és a fotelokba se tudtál úgy beülni, hogy a nyakadba ne landoljon egy-egy belőle. Persze ilyenkor a háziasszony odaugrott és féltően - és persze gondosan - megigazította pont ugyanolyan szögbe, ahogy volt. :lol:

aniko45 · 2009 Február 21

CSODÁS írta:
Erre emlékszel????

Szépek voltak,jó időtöltés volt,nekem is megvannak (egyrésze),még ma is!De ma már csak"muzeumi tárgy"!,pedig valamikor a rendes lakás elmaradhatatlan része volt!

Santane · 2009 Február 22

És a porcelánfigurákra emlékeztek még?
A vitrin televolt vele!

Inatir · 2009 Február 22

A porcelán figurák az édesanyám életében még most is nagy szerepet játszanak.
Van egy un;tiszta szobája, ahol a szekrénysor telis-teli van porcelán figurákkal.
Ha ajándékozásról van szó , azt mondja,ne hozzatok semmit csak gyertek.
De az ilyen kis figurával mindig megtudjuk örvendezteztni,alkalom nélkül is.
Ha kikapcsolódásra vágyik,beül ide, és gyönyörködik.Neki ez olyan mint másnak a meditáció.

aniko45 · 2009 Február 23

Én is szeretem őket,nekem is van olyan vitrinem ahol "állandó kiállitás" van belőlük!Legtöbb részüket ajándékba kaptam tanitványaimtól,ezért is"nagyértéket" képviselnek nekem!

Digit-Nyuszi · 2009 Február 23

Nekem is van pár darab. Még a nagymamámé volt a többsége. Éppen ezérz őrzöm őket, hiszen ha rájuk nézek, a nagyi jut eszembe róluk.

Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

lassuagyu

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák