Élet a halál után
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
Én nem a haláltól félek hanem az előtte levő fizikai fájdalomtól.
Cupp
Miért gondolod, hogy van előtte fájdalom? Ha természetes halállal halunk meg, akkor az valószínűleg kevésbé nehéz, mint a születés. És a születésen is túl vagy már.
Ha viszont szenved valaki miközben haldoklik, az is idővel túl lesz rajta.
Talán ezért jó, hogy a földön töltött élet véges, mert így az elviselhetetlennek tűnő földi szenvedések is egyszer véget érnek.
redlion
Kitiltott (BANned)
Őszintén? Én is!Én nem a haláltól félek hanem az előtte levő fizikai fájdalomtól.
Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.
Fiatalon idegenkedtem a saját halálomra gondolni. Azt hiszem az lesz a megöregedés igazi jele, ha már nem félek tőle, esetleg már várom.
A vallás, pontosabban a hit segít ebben. Tiszteltem, szerettem nagymamámat, aki készült a halálra, nem félt tőle, azt mondta "végre találkozom a nagypapával".
A legutolsó pillanatban bár rémület nem volt szemében, de nagyon kapaszkodott belém...
A vallás, pontosabban a hit segít ebben. Tiszteltem, szerettem nagymamámat, aki készült a halálra, nem félt tőle, azt mondta "végre találkozom a nagypapával".
A legutolsó pillanatban bár rémület nem volt szemében, de nagyon kapaszkodott belém...
Számos módon lehet megközeleliteni a halállal kapcsolatos érzéseket,subjektiv véleményeket. Egy biztos, az angol nyelv közeliti a legjobban, when you grow old you would be find there's no continutaiton of your live. Szokták volt kérdésként feltenni,mi a hosszú élet titka? válasz: mindig mások temetésére járni-bocs a fekete humorért,egy biztos sajnálom itthagyni a Földet, és mindent, ami nem lesz többé.
Life should'nt be a jouerny to the grave with the intention of arriving safely in an attractive and well-preserved body,but rather to skid in sideways,
chocholate in one hand,martini in the other, body thorougly used up, totally worn out and screaming, woo-woo, what a ride!
chocholate in one hand,martini in the other, body thorougly used up, totally worn out and screaming, woo-woo, what a ride!
E
elke
Vendég
Őszintén? Én is!
Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.
Redlion. Tudod mi öli meg az álmokat? A félelem. És a mondás aranyos
de a személyes megtapasztalásod rendkivül szükséges ezen Utad végén
E
elke
Vendég
Az ember az aki tudatában van saját fizikai múlandóságának a születése pillanatától. Ezért minden harcában amajdani múlandóságot győzi le a keze munkájával a gyermekek nevelésével a szépség az öröm megélésével.
sachiko_niichan
Új tag
Szép is lenne.
Hello!
Felfoghatatlan hogy egy ilyen bonyolult és értékes egység mint az élőlény végesen van jelen a világon. Főleg úgy hogy a saját tudatom megszűnhet.
Ha belegondolok már ez a tény önmagában is rossz hatással van a pszihére. Mínél kevesebbet foglakozok vele -ami egyébként a sok 1001 probléma melllett nem is annyira nehéz- annál kevésbé lesz megterhelő.
A vallás nagy segítséget nyújt ezen a traumatikus esemény feldolgozásában, de a fiataloknál szerintem betgség (lelki persze) ha erre naponta vagy akár hetente gondol valaki.
Számomra nyilvánvaló hogy a halál előtti néhány tized másodpercben nagyon sokminden történik az agyunkban ha valaki ismeri a limes matematikai fogalmat neki könnyű függvénnyel leírni 1/x ez a függvény határozza meg az agyban lejátszodó folyamatot a halál előtt.
A lényeg hogy nagyon sokminden történik velünk és ez örökkévalóságnak tűnhet amiből következik van túlvilág de így még nem sokan képzelték el és talán ezután sem fogják.
A lényeg hogy amíg élünk egészségesek legyünk mert halálunk után már csak a halál előtti ezred, milliomod másodpercek jönnek amikor tehetlenek vagyunk.
Felfoghatatlan hogy egy ilyen bonyolult és értékes egység mint az élőlény végesen van jelen a világon. Főleg úgy hogy a saját tudatom megszűnhet.
Ha belegondolok már ez a tény önmagában is rossz hatással van a pszihére. Mínél kevesebbet foglakozok vele -ami egyébként a sok 1001 probléma melllett nem is annyira nehéz- annál kevésbé lesz megterhelő.
A vallás nagy segítséget nyújt ezen a traumatikus esemény feldolgozásában, de a fiataloknál szerintem betgség (lelki persze) ha erre naponta vagy akár hetente gondol valaki.
Számomra nyilvánvaló hogy a halál előtti néhány tized másodpercben nagyon sokminden történik az agyunkban ha valaki ismeri a limes matematikai fogalmat neki könnyű függvénnyel leírni 1/x ez a függvény határozza meg az agyban lejátszodó folyamatot a halál előtt.
A lényeg hogy nagyon sokminden történik velünk és ez örökkévalóságnak tűnhet amiből következik van túlvilág de így még nem sokan képzelték el és talán ezután sem fogják.
A lényeg hogy amíg élünk egészségesek legyünk mert halálunk után már csak a halál előtti ezred, milliomod másodpercek jönnek amikor tehetlenek vagyunk.
T
T.K
Vendég
Szia Arpad!
Szoval nem egeszen ugy van, ahogy leirtad.
A Tudatunk nem er veget a halallal, mert a a Tudat az teljesen független a fizikai testtöl. Hogy ugy mondjam nem a Tudat tartozik a fizikai testhet, henem a fizikai test a Tudathoz.
A halalunk utan a Tudatunk tovabb el(egy masik dimenzioban) es az inkarnacio soran egy ujabb fizikai testet ölt.
A halal az nem traumatikus esemeny(csak annak tartjuk), mert egy ujjaszületest jelent egy magasabb dimenzioban.
Valamikor Moody dr. könyve indította el érdeklődésemet ebben a témában. Élet a halál után, a Fényen túl, Gondolatok a halál utáni életről. Nem nagyon találkoztam velük évtizedek óta, de a tapasztalatai mindig eszembe jutottak az elmúlt évek alatt egy-egy újraélesztés után, balesetből, vagy öngyilkosságból, mert nem mindegy ugye, és személyes élmények sora is mögöttem áll. Így jut el a teremtmény a Teremtőhöz, akit tékozló fiúként sokszor elhagyott.
Ő írt az új testről, amiről Pál apostol is. Valóban anyag, de valami más, valami finomabb anyag. Szelleminek tűnik, mégsem az.
Ő írt az új testről, amiről Pál apostol is. Valóban anyag, de valami más, valami finomabb anyag. Szelleminek tűnik, mégsem az.
Osztom a nézeted T.K.
Hello!
Azt írod örökké valóságnak tünhet, kinek? A leges legelső lépés az kell, hogy legyen ismerd meg az igazi lényedet, azt ami által ebben a valóságban létezel. Az emberek sose kérdőjelezik meg azt, hogy létezem, vajon miért nem? Mert az természetes. Vagy van itt valaki aki megkérdezte valaha is magától vagyok-e?... minden más csak is a vagyok állapotából tud megszületni...a vagyok megtapasztalásához, nincs szükség semmiféle gondolkodásra, erőfeszítésre vagy cselekvésre ....csupán csak érezned kell önmagadban...a többi csak is ezután lehetséges...a belső világképed, ha jobban megvizsgálod másoktól kölcsönkapot állítások, gondolatok összessége...amikből az elme folyamatosan alkotja a valóságodat...az aki vagy az önvaló(önmaga tudatában lévő tudatosság ami az egyetlen igaz valóság) ami mindenben csupán csak jelen van...nem érinti meg semmi, hisz ő maga az ami által élettel telivé vállik minden elképzelt valóság...ami ahány ember, ahány önmaga tudatában lévő tudatosság annyi féle lehet...épp ezért, előbb azt kellene megkérdőjelezni Ki vagyok Én...addig azzal ami nem itt és most van teljesen felesleges foglalkozni...a tudat maga a tiszta gondolatmentes örökkön örökké létező egyetlen valóság...az ami van, maga a jelenlét amiben a gondolatok, mint tartalommal bíró energia hullámok felbukkannak, de nem örök életüek, hisz betöltve feladatukat feloldódnak a mindenben...az önvalót csak is a vagyok állapotában tudod érzékelni a jelenben, hisz számára csak is a most létezik, a többi csupán csak gondolati hullám, ami itt ebben a pillanatban végighalad rajta...az öröklét szemszögéből nézve...maga a kérdés, hogy mi lesz az élet után is csupán csak egy gondolati hullám ami az elmében zajlik...az elme se több mint az Én gondolatából megszületett önvaló által élettre keltett megtapasztalható, de nem örök valóság...azt kell megtalálni ami örök...ami nem a gondolatból született...azt pedig csak is a jelenben, a belső csendben találod...ő mindig ott van, csak is ott találhatod meg, ahol minden tiszta és gondolat mentes...ez kellene, hogy legyen az első lépés...ennek felismerése, megélése ...a többi meg már nem is lesz fontos a most tudatosságában...
Nem rossz Bonaona Csak nem Christian tanítvány vagy te is?
Csak nem Christian tanítvány vagy te is?Nem rossz Bonaona
Üdv Jade Warrior!
A csend ami az összes tanítást magába foglalja...az az otthonom és ahogy kérded, a válasz: a tanítom...ahogy Christiannak is ezek szerint...
...kiss...
Én is szoktam azon gondolkodni, hogy az agy funkcióinak mennyi szerepe van\volt abban, mikor testkilépés közben halálközeli élményt tapasztaltam, mert túl sokáig voltam távol a testemtől.
A probléma ott van, hogy mikor én ezt átéltem, néhány perc alatt rengeteg mindent tapasztaltam, szinte fél örökkévalóságnak tűnt. Szó szerint leéltem egy nagyon hosszú "életet" a mostani életemen belül.
Bár ahogy tapasztaltam inkább ez a "belső élet", vagyis ami következik ahhoz képest csak álmodunk most. Ugyan úgy a jelenben vagyunk most is, de másképpen.
Elég erőteljes változások mentek rajtam végbe, azóta másképpen tekintek a létezésre. Olyasminek a tudatába kerültem, aminek köszönhetően nem, hogy félek az emberi testem pusztulása utáni állapottól, hanem egy új "kihívásnak" tartom azt. A kihívás nem a legjobb szó erre, de leginkább így érthető azoknak akik még félnek ettől. Ugyanis ezzel nincs vége semminek, ezt viszont lehet hogy furcsán hangzik, de nagyon nehéz feldolgozni. Főleg ha valaki sok emberként leélt évei után áll már e kapujában.
A határtalanságunkra, korlátlanságunkra ráeszmélni olyan mint amikor egy illúzió szerte foszlik. Ami eddig látszólag utat mutatott és óvott az elporlad, mint végül az a világ amiben élünk emberként. Ezért is van az, hogy sokan inkább újra ide jönnek vissza, mert nem érzik magukat felkészültnek erre.
A probléma ott van, hogy mikor én ezt átéltem, néhány perc alatt rengeteg mindent tapasztaltam, szinte fél örökkévalóságnak tűnt. Szó szerint leéltem egy nagyon hosszú "életet" a mostani életemen belül.
Bár ahogy tapasztaltam inkább ez a "belső élet", vagyis ami következik ahhoz képest csak álmodunk most. Ugyan úgy a jelenben vagyunk most is, de másképpen.
Elég erőteljes változások mentek rajtam végbe, azóta másképpen tekintek a létezésre. Olyasminek a tudatába kerültem, aminek köszönhetően nem, hogy félek az emberi testem pusztulása utáni állapottól, hanem egy új "kihívásnak" tartom azt. A kihívás nem a legjobb szó erre, de leginkább így érthető azoknak akik még félnek ettől. Ugyanis ezzel nincs vége semminek, ezt viszont lehet hogy furcsán hangzik, de nagyon nehéz feldolgozni. Főleg ha valaki sok emberként leélt évei után áll már e kapujában.
A határtalanságunkra, korlátlanságunkra ráeszmélni olyan mint amikor egy illúzió szerte foszlik. Ami eddig látszólag utat mutatott és óvott az elporlad, mint végül az a világ amiben élünk emberként. Ezért is van az, hogy sokan inkább újra ide jönnek vissza, mert nem érzik magukat felkészültnek erre.
Hasonló témák
