Versek, mesék ‎

[ovoka]

A tél dala

A tél dala

I.
Elszánkózott Télapó.
Nyomában porzik a hó.
Itt maradt az ajándék,
Amit hozott - a játék.

Kati mondja: - Jó a tél,
Ott künn fütyül a szél;
Benn a meleg szobában,
Három alvóbabám van.

Pista sem mond egyebet:
Hó van, szánkázni mehet,
S korcsolyázni a jégre,
Válogathat kedvére.

II.
Elballagott január,
Nyomában jött február,
Ha e hónap elköszön,
Március áll küszöbön.

Ezt várjuk mi, ezt nagyon,
Sütkérezve a napon,
Fogócskára játszhatunk,
S zendülhet vígan dalunk.

III.
Kilenc fa áll a nagy téren
Feketén,
Kilenc cinke éhezik a
Fa hegyén,
Kilenc cinke odaszállna
Hozzátok,
Hogyha nekik kenyérmorzsát
Szórnátok.

 

[ovoka]

Ablakomon

Ablakomon

Ablakomon jégvirág,
Hideg kívül a világ.
Megenyhül már maholnap,
S az a virág
Az üvegről leolvad.

Lesz nekem szebb virágom,
Kiskertemben a nyáron,
Rózsa, szegfű, liliom,
Kertajtómat kinyitom.

 

[ovoka]

Árva fa

Árva fa

Árva fa áll magába',
Lombtalan még az ága,
Ne heverj le alája,
Ágai közt a szél dudája.

Tavaszkor gyere erre;
Napcsóktól a rügyecske
Megnő, s lesz levelecske,
S az árnyéka
Álmot sző majd szemedre.

 

[csipkebogyo]

Mentovics Éva:

Szánkózás


Karján seprű, fején kalap.
Ki lehet e mókás alak?
Hóból van a keze, lába,
hógolyó a hasikája.

Ott álldogál az udvaron,
a csillogó fehér havon.
Ránk mosolyog, kacsint egyet.
Mintha szólna: gyorsan gyertek!

Felvenni a sapkát, sálat!
A babázás estig várhat!
Szót fogadunk, s már szaladunk,
Könyvet, babát hátrahagyunk.

Alaposan felöltözünk,
Már a kilincsen a kezünk.
Viszünk szánkót, meleg teát,
futunk is az udvaron át.

Dombok, lankák minket várnak,
örülünk a havas tájnak.
Szánkónk siklik, sebesen száll,
fürgébben, mint a kismadár.

Csúszkálunk a domboldalon,
versenyt siklunk a friss havon.
Bálint, Panna, kicsi Kató!
Szánkón repülni csuda jó!

​

​

 

[csipkebogyo]

Veress Miklós:

Az eltévedt vonat


Kanyarog a havas út,
vele szalad a vasút.

Havas úton fogatok,
a vas-úton vonatok.

Szakad a hó, egyre szakad,
a háztető majd beszakad.

Belep mindent véges-végig,
villanypóznák tetejéig.

Hó borítja a vidéket,
elvesz, aki betéved.

Vonat nyerít valahol,
lovasfogat zakatol.

Fut a vonat havas úton,
fut a fogat a vas-úton.

​

​

 

[csipkebogyo]

Mese végződések

Itt a vége, fuss el véle,
kerek erdő közepébe.
*
Itt a vége, fuss el véle,
ha nem hiszed járj végére!
*
Aki nem hiszi, járjon utána!
*
Azóta is élnek, ha meg nem haltak.
*
Máig is élnek, ha meg nem haltak.
*
Azóta is élnek békességben, boldogságban.
*
Békében élnek még most is, ha meg nem haltak.
*
Addig éltek, amíg meg nem haltak.
*
Ha akkor a bíró le nem esett vóna, az én mesém is tovább tartott vóna.
*
Így volt, igaz volt, mese volt!
*
Így volt, nem így volt, ez egy ilyen mese volt!
*
Így volt, mese volt, talán igaz se volt.
*
A lakodalomban olyan ebédet főztek, hogy máig is emlegetném, ha megkóstoltam volna, dehát engem nem hívtak meg a lakodalomba.
*
Volt ott bőven finom falat, éhkoppon senki sem maradt.
*
Én is ott voltam, nekem jutott a legkisebb disznó füle, meg a farka, azon rágódtam reggelig. Ha egyéb része is jutott volna nekem, a mesém is hosszabbra nyúlt volna.
*
Fele igaz, fele álom, ha elhiszed, azt se bánom.


.

 

[csipkebogyo]

Juhász Magda:

Verses ABC


Alma érik az Ágon.
Béka brekeg a gáton.
Cica szalad, riadó!
Csiga háza eladó.
Dundi darázs vígan él.
Egérke csak éldegél.
Fülemüle énekel.
Gólyamadár kelepel.
Gyepesedik az udvar.
Hajladozik a muhar.
Illatozik a határ.
Jóról dalol a madár.
Kovács patkol serényen.
Lúd legel a vetésben.
Lyukba bújik az ürge.
Macskabagoly de fürge.
Nevelődik a búza.
Nyúl után fut a róka.
Ordas jár a kert alatt.
Őz a réten átszalad.
Pörge kalap legényes.
Ravasz ember veszélyes.
Sarlósfecske cikázik.
Szamár nagyot iázik.
Tavirózsán béka ül.
Tyúknak tücsök hegedül.
Útnak indult a fecske.
Ünnepel egy legyecske.
Vígan teker a hernyó.
Xilofon szól, élni jó.
Zümmögve száll a dongó.
Zsúrt tart a sok pillangó.

​

 

[csipkebogyo]

Bartos Erika

Pöttyös mondóka


Erdőben kisház, pöttyös a fala,
Vidáman süt rá a nap sugara.
Pöttyös a kémény, felszáll a füstje,
Pöttyös a labda, pöttyös a bögre.
Pöttyös a cserép, pöttyös a csengő,
Pöttyös a lufi, pöttyös a lépcső,
Pöttyös a kisszék, pöttyös a lámpa,
Pöttyös az ágyban a paplan, a párna.
Pöttyös a függöny, pöttyös a kocka,
Pöttyös terítőn pöttyös a kanna.

Tudod-e a ki lakik ebben a házban?
Ki alszik békésen a pöttyös ágyban?

Babóca az, nem más, katicabogárka,

Katicakislány, pöttyös a háta.

​

​

 

[Zsikazsu]

BUÉK. mindenkinek
Minden napra egy mese ... Sőt többet is találsz
http://www.bazsu.maci.hu/

 

[Aureus5]

Grillusének, gyerekekkel.. egy naggyonrégi felvétel..

http://data.hu/get/2068945/Grillus_Vilmos_daloskonyve_Gagogo_TVrip_lumnitzer.avi.html

 

[Esly]

zene

Sziasztok!
Föld témájú zenére lenne szükségem, olyanra, amelynek szövege könnyen tanulható ovisoknak...
Köszönöm.

 

[babkaro]

Elmo világa - Felejtsd el a pelust, Elmo!

Elmo világa - Felejtsd el a pelust, Elmo!

Még hagy a bilire szoktatás ne lenne könnyű? Mi sem egyszerűbb dolog ennél, ha velünk tart Elmo, Kismackó, Grover és még sokan mások a Szezám utcából. Ez a szórakoztató filmecske játszva mutatja meg annak a használatát, amire mindenki (apu, anyu, testvérek, nagyszülők, barátok, de még a szörnyek is) nap mint nap ráül. Megtudhatjuk, hogy néha bizony történnek balesetek, s azt is, hogy időbe kerül, míg valaki annyi gyakorlatra tesz szert, hogy egyedül tudja használni a bilit. Gyerünk hát, s táncoljunk, énekeljünk, nevessünk, míg gyerekünk elsajátítja azokat az ismereteket, amiket aztán egy életen át alkalmaz.

 

[jooeni]

Téli mesék versek


Móricz Zsigmond: A kismalac és a farkasok

Van egy edrő, erdőháton
benne tisztás az írtáson,
hóba rakva rajta kis ház,
kismalac itt telel-tanyáz.
Kicsi fejsze csitteg-csattog,
bükkfa lángja pitteg-pattog,
fazékban víz rityeg-rotyog,
ajtón farkas kipeg-kopog.

-Hej,kismalac,dideregve
kunyorálok, hogy eressz be!
- Bizony nem én, mert megeszel!
- Rólam ilyet fel hogy teszel?

Csak kunyorál, csak ígérget:
- Csak egy lábom engedd, kérlek!
- Jó! - gondolja a kismalac. -
Megbánod, ha kinn nem maradsz.

Zsákot kerít, vizet forral,
s ajtóhoz áll hamis orral.
- Hát ha épp ez a vágyódásod,
dugd be egyik hátsó lábod!

Farkas-barkas örül nagyon,
- Jaj, bent be jó meleg vagyon!
Ereszd be még csak egy lábom!
Szól a malac:" No nem bánom."

- Én két lábom, boldog részem,
örülj, vígadj, jól vagy, érzem.
Első lábom, jaj a hóban...
Szól a malac: " Dugd be gyorsan!"

- Három lábom, ha behagyod,
negyedik miért szenved fagyot?
- Jól van, dugd be mind a négyet!
( zsákba faroltatlak téged )

- Ó négy lábam, úrrá lettél,
ó, én fejem, kinn rekettél!
Jóért jót várj, kicsi malac,
meglásd, mi lesz, hogyha behagysz.

- Jó, gyere be, gyer' a házba,
gyer' aházba, gyer' a zsákba!...
Zsákbabúvót be is köti,
forró vízzel megöntözi.

Bezzeg a ház meleg nagyon,
had hűsöljön kint a fagyon.
Kicipeli farkas komát,
ki végre kirágja magát.

Kopasz farkas világgá ment,
nem mond a dologra áment.
Fut, fárad és verbuvál,
sereggel jön vissza már.

Mint az árvíz jön a falka,
kopasz vezér szóval tartja.
A kismalac hej látja már:
- A nyakamon van a tatár.

Hamar egy nagy fára szalad,
farkasfalka a fa alatt;
hogy vegyék le, hegyin-hátán
kapaszkodnak egymás vállán.

Száz farkasnak egy a híja,
lent a kopasz alig bírja;
bár az ina majd megszakad,
kismalactól távol marad.

A kismalac hőköl, haj-haj,
mi lesz vele, itt van a baj!
Csak lekiált hát a gaznak:
- Forró vizet a kopasznak!

No, a kopasz holtra vált,
úgy kiugrott, meg sem állt.
Meg sem állott, elszaladt,
a sok farkas leszakadt.

Nyaka törött mind ahánynak,
malacot sem öli bánat.
Ma is göcög-kacag rajt,
ma is él, ha meg nem halt.

 

[jooeni]

Téli versek


Veress Miklós: Jég
Jég! Jég! Jég!
Palota az ég.
Hókirálynak
jégvárában
állok talpig
zúzmarában.
Ha volna még,
Könnyen hullna.
Az is csak jég-eső volna!

 

[jooeni]

Téli versek


Gazdag Erzsi: Január
Január, január
mindig hócsizmában jár;
jégbajusza, jégkabátja,
zúzmara a jó barátja.

Január, január
palotája nyitva áll.
Jégtükörű padlóján
korcsolyázik fiú, lány.

Áll a tánc, áll a bál.
Kicsi szánkó csengve száll.
Meg nem áll tán tavaszig,
mindaddig, míg havazik.

 

[jooeni]

Téli énekek


Országuton nagy a hó(rrrrdlr)
A kocsinak sose jó( dllslll)
Domboldalon nagy a hó(ssssdlr)
A szánkónak ez a jó(dllslll)

Domboldalon fut a szán, ez az öröm igazán
Ha felborul az a szán, hóba gurul fiú, lány

 

[jooeni]

Kányádi Sándor

Betemetett a nagy hó (dddddrm)
erdõt, mezõt rétet. (mmfmrr)
Minden, mint a nagyanyó (dddddrm)
haja, hófehér lett. (mmfmrr)

Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó (dddddrm)
maradt feketének. (mmrrdd)

 

[jooeni]

Téli versek


Jancsik Pál: Hideg, meleg
Szakad a hó, fúj a szél,
kabátomba bújt a szél.

Orrom piros paprika,
hólé folyt a zokniba.

Átjártak a hidegek,
a lelkem is didereg.

Azt hiszem már, megfagyok,
végül mégis itt vagyok,

itt, ahol a kerek kályha
valóságos meleg bánya.

Nyúlok érte tíz körömmel,
táncot járok friss örömmel,

Tüzet nyelek, fagyot fújok,
a bőrömből majd kibújok.

Szeretem én a telet,
Csak ne volna oly hideg!

 

[jooeni]

Téli versek

Varjú károg, fú a szél,
Esik a hó, itt a tél.
Jaj de nagyon hideg van,
Ropog a hó alattam.
Vígan csúszik a kis szán,
Most örülök igazán.

 

[jooeni]

Grimm meséje, átdolgozta Rónay György - Libák és a róka


Kicsit megkésve Márton napi mesék, énekek

Libák és a róka

Csavargásai közben a róka egyszer egy szép zöld mezőre ért. A mezőn egy csapat kövér liba legelt.

"Ez igen! - gondolta a róka. - Olyan ez, mintha vendégségbe hívtak volna. S olyan szépen együtt vannak ezek a libák, mintha egyenesen nekem tálalták volna föl őket. Egyebet sem kell tennem, mint asztalhoz ülnöm, és sorjában elfogyasztanom őket".

Azzal elindult a libák felé: azok meg, ahogy észrevették, rettenetesen megrémültek, ijedtükben összebújtak, s elkezdtek siránkozni és az életükért könyörögni.

- Hogyisne! - mondta a róka. - Majd éppen most fogom elszalasztani a kedvező alkalmat! Nincs irgalom, meg kell halnotok!

A libák még sipogtak, jajgattak egy ideig, a róka meg csak vigyorgott, és a fogát mutogatta.

Volt a libák között egy öreg, tapasztalt lúd, az végre összeszedte magát, egy kicsit előrelépett, és így szólt a rókához:

- Hát ha egyszer meg kell halni, hát meg kell halni, ez ellen mit sem lehet tenni. Nem is kérünk tőled egyebet, csak azt, hogy teljesítsd utolsó kívánságunkat.

- Arról lehet beszélni - mondta kegyesen a róka. - Halljuk, mi az utolsó kívánságotok.

- Semmi egyéb, mint hogy életünk végén mindegyünk még egyszer elénekelhesse a kedves nótáját.

A róka gyanakvó képet vágott: de az öreg lúd sietve megnyugtatta:

- Nehogy azt hidd, hogy valami cselt forgatunk a fejünkben. Szó sincs róla! De magad is tudhatod, hogy aki énekszóval könnyített a szívén, kevésbé érzi a halál keserűségét. Nézd csak, szépen felsorakozunk itt előtted, egyik a másik után, libasorban. Kezdi az éneket az első: ahogy befejezte, folytatja a másik: s amelyik befejezte, azt te nyomban megeszed. Így kettős örömben lesz részed: énekszó mellett falatozhatol.

A róka ráállt a dologra: különösen azt tetszett neki: hogy énekszó mellett lakmározhatik. A libák nagy búsan fölsorakoztak, aztán a legelső a falu felé fordulva elkezdett keservesen gágogni:

- Gá-gá-gá-gá-gá...

A róka alig várta, hogy vége legyen az éneknek: de a liba csak nem hagyta abba. Aki mögötte állt a sorban, elunhatta a várakozást, mert ő is rákezdte:

- Gá-gá-gá-gá-gá...

Aztán a harmadik, aztán a negyedik: és már gágogott mind az egész csapat, de olyan harsányan, hogy zengett belé a környék.

A róka már éppen közbe akart szólni, hogy elég a hangversenyből, és kezdődhet a lakoma: de mielőtt megszólalt volna, észrevette, hogy a nagy libalármára szaladnak ám a falu felől, s nem üres kézzel, hanem söprűkkel, dorongokkal, husángokkal.

El is ment a kedve nyomban a lakomától, és nagy sietve otthagyta a gágogó libákat.