Hellinger terapia

[Kicsi Fecske]

Szia kiss

Szildike hallatlan érzékenységgel és precizitással válaszolt a kérdésedre.
Emiatt töprengtem 1 ideig azon, hogy érdemes - e hozzászólnom.
Mivel én többféle módon megtaláltam az elveszített ikertestvéremet, ezért a saját tapasztalatomról beszélhetek csak.

Megtalálni az azt is jelenti, hogy felismerem a megkülönböztetés képességének segítségével:
milyen hatást gyakorolt ez az eddigi életemre?
Ez viszont színes, ellentmondásos képet mutathat.

Méhen belül az ikrek 'megegyeznek' abban, hogy ki melyik agyféltekéjét fejleszti inkább.
Az én elveszített ikertestvérem rám hagyományozta a képességeit:
így mindkét agyféltekém egyformán fejlett.

Ugyanakkor az ÁlomVarázsló betekintést engedett számomra abba, hogy ráláthassak:
a testvérem védangyalomként mellettem áll.
Ez hallatlan komoly erőforrás lehet:
gondolj Teslára, akinek az öccse tragikus körülmények között meghalt,
de segítőként Tesla mellett maradt.

Javasolok 1 hallatlan egyszerű gyakorlatot.
Gondolj rá az elveszített ikertestvéredre
- vagy az tegye ezt, akinek a képviseletében itt érdeklődsz -
és pontosítsd azt, hogy hol érzékeled őt energiaként a térben.
A védangyal nagyon sajátságos helyet foglal el a közelünkben, ha megtisztel minket a jelenlétével, de ezt most nem árulom el

Tehát spirituális értelemben bármilyen döbbenetes,
de bizonyos szempontból nyereséges lehet az elveszített ikertestvér,
hiszen megfejelheti a szellemi képességeket és nem hagy egyedül!

Ugyanakkor az elveszítése miatt úgy programoztam tudat alatt magamat, hogy akit szeretek, azt elveszítem!
Ezért tudtomon kívül sorozatosan olyan szituációkat teremtettem,
amelyekben önsorsrontó módon erre nézve újabb és újabb bizonyítékokat szereztem...

Ráadásul mindenkiben szinte őt kerestem: tehát belevetítettem másokba tulajdonságokat; nem a valódi lényükhöz kapcsolódva ezáltal...
Nyilván nem szükséges ecsetelni, hogy a kapcsolatataimban ez mennyi konfliktus forrása lehetett...

Mindezt tovább bonyolította, hogy 1 bátyámat sokáig eltitkoltak előlem:
tehát nem a Rendnek megfelelő helyet foglaltam el a családunkban, mivel magamat legidősebb gyermeknek véltem!

1 nagyon kedves barátomtól 1 szentendrei búcsúban kaptam 1 fából készült marionett bábut...1 lovat.
Hallatlanul vékony fonalak mozgatták és 1x ezek összekócolódtak.
Hihetetlen sokat kellett rajta dolgolnom,
hogy kibogozzak minden csomót és a lóbábu ismét mókáséletszerűen ugrándozzon.

Ugyanígy hajszálpontosan el kell tudni választani a különböző szálakat, hogy látni lehessen:
mi az a jelenségkör, ami az elveszített ikertestvérrel kapcsolatos.
Tehát mindenkinek teljesen egyedi, hogy 1 ilyen helyzetben mit mondhat az elveszített ikertestvérének.

Én a legeslegfontosabbnak a hálát, az áldást és az elengedést tartom.
Mindent meg kell köszönni, mert mint ahogyan Bagdi Bella dalában elhangzik:
"Minden, ami velem történik, segíteni akar."
Az elengedés pedig nem feltétlenül a búcsút jelenti, sőt!
Hanem azt: lehetőség nyílik arra,
hogy a megkötözöttséget, köteléket, függőséget felválthassa 1 önkéntes szeretetteljes kapcsolódás.

Szeretettel sisne

Kedves Sisne!kiss
Én is megcsináltattam az ikertestvér családfelállítást.
Majdnem teljesen ilyen lett, mint ahogy te itt leírtad a te élményedet. Az egész életemben végig kísérő halál fenyegetést is én magam vonzottam be, mert utána akartam menni a testvéremnek. Már a vetéléskor is elhagytam a testkezdeményemet, ami 3 hónapos magzat korunkban következett be, és utána csőstül teremtettem magamnak a meghalásom lehetséges helyzeteit. Egy éves koromig kórházról kórházra hordtak, fülemet műtötték, mert születésemkor az orrjáratom eldugult egy vérröggel, rossz vércsoportú vért kaptam, manduláim kikészültek, ki kellett veteni 7 éves koromban, gyerekeim szülésénél is azzal próbálkoztam, hogy a tesóm után menjek. Anyámmal meg azért volt olyan rossz a kapcsolatom, mert egész életemben csak a 7 hónaposan meghalt bátyámra figyelt, és a testóm haláláért is őt hibáztattam tudat alatt. Párkapcsolataim is azért sikerültek olyannak ahogy nem kellett volna lenni, mert bennük is a tesóm kerestem, és mivel nem találtam meg, szenvedtem. Ráadásul anyám hatására még a bátyám helyét is bitoroltam, elsőnek éreztem magam, mert anyám tudatlanul fiúsnak nevelt. Azt szerette volna, hogy a bátyámat helyettesítsem. Mivel lánynak születtem, erre a feladatra képtelen voltam. Így mindig elégedetlen volt velem.
Hát én jól megnehezítettem az életem, az biztos.
Hálás vagyok Helinger úrnak, hogy ezt a módszert kitalálta, így mind annyiunkon, engem is segített.
Legyen csodásan gyönyörű napotok!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

 

[sydneygirl]

Borderline személyiségzavar.[/COLOR][/B]

Szia, na most sikerult elolvasni a cikket. Erdekes es sokszor relevans az info, csak az lepett meg, hogy kozepkorra mar elvileg ez elmulik. Anyukam 52 eves es azt irtak 35-40 eves korra ez leulepszik. Vagy megsem?

 

[angyalhaj54]

Hannoka,
hol tartasz a Hellinger tanulmányokban? Néhányszor voltam családállításon. Érdekes...

 

[szildike]

Neked is nagyon koszi a valaszt! A csaladallitast javasolnad anyukamnak? Nagyon labilis, felek hogy kikeszulne es mar most is az idegosszeroppanas hataran all, sot. Apukam azt mondja nem tud kikeveredni a mindenki-ellenem-van, senki-nem-szeret, velem0senki-nem-torodik gondolatokbol, ebbe teljesen belelovallja magat es mar az orulet hataran van. Azt persze nem veszi eszre h apukam tokeletesen mellette all, es mindig is mellette allt, es ot is csak bantja.

Anyukam nem is biztos h jonne, elcibalni meg nem lehet. Ha en egyedul megyek, az is hatasos? Az ot hogy befolyasolna pozitivan? Tudsz errol egy kicst irni? Nagyon-nagyon koszonom! kiss

Mint ahogy írtam, ha te jössz családfelállításra, akkor anyukáddal való kapcsolatodon lehet javítani. Jobban el tudnád fogadni a helyzetét, és ugye mindenkinek az az álma, hogy elfogadják olyannak, amilyen. (Téged hogyan befolyásolna, ha elfogadnának olyannak, amilyen vagy?) Tehát nem az ő "megváltoztatása" a cél, ehhez az ő nyitottsága, hajlandósága szükséges.

 

[szildike]

Amíg a nyári szünetünket éljük, és immár van időnk saját magunk lelki épülésével foglalkozni, idézek néhány elgondolkodtató mondatot SHAKTI GAWAIN: ÉBREDÉS című könyvéből.




Építő jellegű kritika


Hajlamosak vagyunk mindent és mindenkit kritikusan szemlélni, és mindenben a hiányosságot észrevenni, akár rólunk van szó, akár bárki vagy bármi másról. A legfontosabb az, hogy világosan és határozottan különbséget tudjunk tenni. De amikor azt nézzük, mi az, ami nem jó, ne feledkezzünk meg arról, ami jó. Tudatosan emlékeztesd magad a jó dolgok felismerésére, és dicsérd meg önmagadat és a többi embert is, ha valamit jól csinál.


*

Felismerem és értékelem
minden helyzet
pozitív oldalát.

 

[sydneygirl]

Sziasztok,

tobbektol hallom, hogy elmentek allitasra es rengeteg elfeledettnek hitt emlek es regi trauma tor elo. Azt mondjak hogy a terapeuta 'csak' megmutatja ezeket, kimondja hogy ez van, de nem segit ezek feldolgozasaban. Sokan "beleragadnak" a traumaba es nem tudnak velev mit kezdeni, a terapeuta meg nem segit.

Igaz ez? annak mi ertelme van hogy feltepjunk regi sebeket amit egyedul esetleg nem sikerul begyogyitani? mit lehet varni pontosan az allitastol? sokat keresgelek de egyre zavarosabb a dolog. Akik ezzel foglalkoznak, nem valami segitokeszek (marmint kivul gondolom nem itt a forumon ugy ertve h eleg arrogansan beszelnek errol hogy pl "nem a terapauta dolga, csak iranyt mutat" stb. Azert kerdezem h tudjam mire lehet szamitani, feltepik aztan magadra maradsz, es esetleg irany a pszichoterapia?

 

[cathy222]

Semmit nem kell erőltetni. Aki tart a családállítástól, az még ne menjen. Akit érdekel, és elmegy, az biztos, hogy fel tudja dolgozni az előkerült infókat.
A pszichológusnál felszinre került traumák sem oldódnak meg azonnal, egy kis lélekmunka van velük, mert szembe kell nézni velük, fel kell dolgozni. Attól, hogy egy trauma nincs felszinen, nem tudatos, attól még hat. Igazán csak azzal lehet megszüntetni a hatását, ha felszinre hozzuk, szembenézünk vele, és feldolgozzuk.

Az úgy nevezett beleragadás nem tartós, de gondolom, része a dolognak. Megemészteni az egyénnek kell. Más nem emésztheti meg őhelyette. Gondolom. De kíváncsi vagyok mások véleményére is ebben a kérdésben.

 

[szildike]

Sziasztok,

tobbektol hallom, hogy elmentek allitasra es rengeteg elfeledettnek hitt emlek es regi trauma tor elo. Azt mondjak hogy a terapeuta 'csak' megmutatja ezeket, kimondja hogy ez van, de nem segit ezek feldolgozasaban. Sokan "beleragadnak" a traumaba es nem tudnak velev mit kezdeni, a terapeuta meg nem segit.

Igaz ez? annak mi ertelme van hogy feltepjunk regi sebeket amit egyedul esetleg nem sikerul begyogyitani? mit lehet varni pontosan az allitastol? sokat keresgelek de egyre zavarosabb a dolog. Akik ezzel foglalkoznak, nem valami segitokeszek (marmint kivul gondolom nem itt a forumon ugy ertve h eleg arrogansan beszelnek errol hogy pl "nem a terapauta dolga, csak iranyt mutat" stb. Azert kerdezem h tudjam mire lehet szamitani, feltepik aztan magadra maradsz, es esetleg irany a pszichoterapia?

Szia!

Sokat gondolkoztam, hogy hogyan lehet érthető és megnyugtató választ adni a félelmedre.

Valóban egy családfelállításkor sok olyan információ kerülhet a felszínre, amiről nincs tudomásunk.
Ha már volt szó előzőleg az elvesztett ikerről, vegyük ezt a példát.
Az ember magányos, nem találja a helyét, esetleg sorra mennek tönkre a párkapcsolatai, vagy ami van az testvéri szeretetbe fordul, stb.

Egyszerűen fogalma sincs, mi lehet a gond, és úgy dönt, elmegy a magányosságérzésével a családfelállításra. Ott kiderül, hogy az életbe nem egyedül indult, hanem volt egy ikertestvére, aki valamikor a magzati korban, néhány hetesen meghalt mellette. Elég, ha csak belegondolunk, hogy milyen traumát él meg lelkileg az élő magzat ilyen esetben.

Azután a testvére teste felszívódik, és (sokszor) nem hagy maga után nyomot. Még az anya sem tud semmit. De a megszületett gyermek lelke tudja, hogy valami nem stimmel, valami gond van, valaki hiányzik. Leél 20-30-50 évet ebben a tudatlanságban, ebben a hiányérzetben, ebben a magányosságban.

És akkor egyszerre kiderül valami olyasmi, amit fel sem képes fogni. Neki ikertestvére? Hihetetlen.

Hogy lehet ezt feldolgozni? Mert ugye ez a probléma. Nos, a képviselők úgy segítenek, hogy bejárják azt az érzelmi utat és változást amit majd a kliens fog.

Szinte megtisztítják az utat előtte. Például összeölelkeznek az ikertestvér képviselőjével, és átérzik az újra találkozás, összeolvadás, a "végre megtaláltalak" érzését. Azután ott a családfelállításon a kliens is megteszi ugyanezt.

De ahhoz, hogy ezt el tudja tudatosan is fogadni, és be tudja illeszteni az életébe, ahhoz több-kevesebb időre van szükség. Lehet, hogy ekkor érzi az ember, hogy beleragadt. Igen az új információn gondolkodik az ember. Napokig, esetleg hetekig.

Gondolj csak arra, ha látsz egy filmet, ami érzelmileg megragad, - még talán sírsz is rajta - akkor milyen sokáig megragad az emlékezetedben. A saját életünket befolyásoló történésekre miért reagálnánk másképp?

Érzelmi és lelki életünk nem egy elromlott kávéfőző, amit elviszünk a szervizbe, azután onnan kihozzuk megjavítva.

Tetszik ez az "érzelmi seb felszakítása" hasonlat, ami azt jelzi, hogy valami nem gyógyult be, tehát a "varr" alatt akár gennyesedik is. Jó mélyen. Lehet, hogy fel kell ahhoz szakítani, hogy kitisztítsuk, és begyógyulhasson és csak egy apró heg jelezze azt, hogy ott volt valamikor valami.

Abból adódik sok probléma, hogy kerüljük a fájdalmat. Például a korán meghalt gyermeket néhányan inkább gyorsan elfelejtik csak ne kelljen szembenézni az elvesztése miatti fájdalommal. És akkor a varr alatt elkezd gennyesedni...


Természetes, hogy az ember fél a változástól Minden változás először rendetlenséggel jár, gondoljunk csak arra, amikor otthon akár egy fiókban, netán egy szekrényben teszünk rendet. Először kipakoljuk és ettől először rendetlenség lesz. Aztán pedig...Nincs ez másképp a lelki rendrakásnál sem.

Még azon gondolkoztam, hogy honnan jöhet a félelem. Egyszeriben egy néhány hónapos kisbaba jelent meg a szemeim előtt. Aki még tehetetlen, és anyukájától várja a segítséget.

Aki olvasott néhány könyvet a családfelállításról az tapasztalhatta, hogy a vezető úgy tekint a kliensre, mint egy felnőttre, aki nyitott és aktívan részt vesz a saját életének megoldásában. Egy felnőtt, akinek most ebben a helyzetben éppen útmutatásra van szüksége.

Szerintem ne keresgélj, hanem ha ennyire foglalkoztat a téma, menj el egy állításra segítőnek. Abból sokkal többet tanulhatsz, mint 100 hozzászólásból, vagy 20 könyvből.
Tudod, elég nehéz elmondani, milyen a víz annak, aki még se nem látott, se nem tapintott ilyet

 

[szildike]

Ami hat, az a valóság.


A családfelállítás nem hagyományos értelemben vett terápia, hanem inkább módszer, ugyanis nem csinál senki semmit. A változást az okozza, hogy az ember találkozik a valósággal. A valóságnak azzal a részével, ami abban a helyzetben a legfontosabb. A hatást ez váltja ki.

Észrevenni azt ami van, és elfogadni úgy ahogy van - ez a legfontosabb. Ráadásul ebben a módszerben a dolgoknak szabad is olyanoknak lenniük, mint amilyenek. „Egyetérteni azzal, ami van:” ez nagy oldódással jár. Ehhez szükség van az életben némi bátorságra.

Szokásaink, beidegződéseink hatására inkább félrenézünk, inkább elfedjük a valóságot odanézés helyett, védekezünk elfogadás helyett. Okolunk, magyarázatokat keresünk a velünk történt eseményekre ahelyett, hogy „csak” szembenéznénk: „ez és ez történt.” Ennyi.

Ha megállunk a valóság előtt, az hatni kezd…. és ebből tiszta erőt meríthetünk. Hogy mi a valóság? Hogy szüleink gyermekei vagyunk, hogy mindkettőjüket egyformán szeretjük. Hogy mindent odaadtak amit tudtak, és a legtöbbet adták, az életet. Hogy fáj a hiányuk. A valóság, hogy senki sem tökéletes, mi sem. Hogy az élethez szervesen hozzátartozik a halál, a szenvedés, a betegség. De ezeknek a tudomásulvétele kellemetlenségekkel jár. Ezért inkább elfojtjuk, letagadjuk, és így próbáljuk elkerülni a félelmet, a fájdalmat, a kiszolgáltatottság érzését. Erre szolgál az is, amikor kifogásokat keresünk (azért nem tartottuk meg a gyereket, mert..)

Még nehezebb szembenézni a valósággal, ha egy tragédia hírtelen következett be. Önmagunk megnyugtatására válaszokat várunk: „Miért pont én?” „Miért pont ő?” De álljunk meg, és nézzünk szembe a ténnyel: megtörtént és kész. Fájdalmat okoz? Félelemmel tölt el? Igen. De ha kibírjuk, ebből plusz energiát kapunk és segítséghez jutunk a továbblépéshez.

Hellinger azt mondja: „Az embernek bele kell egyeznie a valóságba, amilyen volt. Nem kell sajnálni, hogy így alakult. Anélkül, hogy arra vágynánk, bárcsak másképp történt volna, a rossz esemény is barátságossá, erővé válik.”

Egy dolga van az embernek: nyitottan közeledni a valósághoz. Mert a tények elismerése, ez az ami hat.

 

[szildike]

Részletek B. Ulsammer: Gyökerek nélkül nem lehet repülni című könyvéből.

Felállítások bűncselekményeknél és a büntetés-végrehajtásban 1. rész

A bűnözés és a bűntettek egyre inkább a figyelem középpontjába kerülő témák a modern társadalomban. A statisztikák azt mutatják, hogy a népesség több részében növekszik az erőszak, különösen a gyerekeknél és a fiataloknál.


Óriási problémák rajzolódnak ki, amelyeket a sajtó és a szakirodalom tárgyal. Mik az okai ennek a fejlődésnek? A kérdés sokrétűnek tűnik, és a társadalmi lépések nem sokat segítenek a megfékezésében. Az okok keresésénél két alapvető kérdés merül fel: Miért lesz valaki bűnözővé külső kényszer nélkül, például egy normális, jó polgári családból? Miért hajlamosak bizonyos bűnözők kényszeresen a visszaesésre?


Hogy ezekre a kérdésekre mennyire nincs válasz, azt példásan mutatja a szexuális bűntettet elkövetőkkel kapcsolatos aktuális vita. Megmagyarázhatatlan és borzalmas tetteik mindig újra sokkolják a nyilvánosságot.

Néha nehéz gyermekkoruk volt ezeknek a bűnözőknek, és megismétlik a velük elkövetett igazságtalanságot. De ez nem igaz mindenkire. Hogyan jut el akkor az illető ezekig a tettekig?

 

[szildike]

Felállítások bűncselekményeknél és a büntetés-végrehajtásban 2. rész


A pszichiáterek és terapeuták is tanácstalannak tűnnek. Pél­dául amikor a következő választ adják arra a kérdésre, hogy mi teszi olyan varázslatossá a tettes számára egy gyerek megerősza­kolását és halálra kínzását: „A tettes valami újat, még frisset akar­hatott felfedezni. Mint amikor szűz hóba lépünk."


Vagy ugyan­abban az interjúban az a gondolat: „A kéjplusz, amely űzi őt, egy­szerűen erősebb", több kérdést vet fel, mint amennyit megvála­szol. Mert miért alakul ki bizonyos embereknél egy ilyen perverz vágy? Az az elképzelés, hogy genetikai okai kell, hogy legyenek, inkább szükségmegoldásnak tűnik, mivel nincs más megalapo­zott magyarázat.

 

[szildike]

Felállítások bűncselekményeknél és a büntetés-végrehajtásban 3.rész

Bert Hellinger kezdeményezése új válaszokat ad a vitában. Sok szinten nő az érdeklődés, hogy ezt a munkát a büntetés-végrehajtásban is használják. A gyakorlati megvalósítás még a kezdeteknél tart. Ehhez először a bűnözőkre kell vonatkoztatnunk az eddig megismert rendeket, törvényszerűségeket és elveket

A bűnözők is szülők gyermekei és egy család tagjai. Sok bűntett oka a bűnöző eredetcsaládjában rejlik. A velük való összetartozásban rejlik annak is az oka, hogy a visszaesések sokszor miért sorsszerűen elkerülhetetlenek.

 

[szildike]

Felállítások bűncselekményeknél és a büntetés-végrehajtásban 4.

Ezt példásan megmutatja egy börtönlakó családi háttere is akit kábítószerrel kapcsolatos bűntettek miatt ítéltek el. Sok drog függőnél található kapcsolódás a saját család egyik elhunytjához. Vonzza őket a halott és a halál, és a kábítószer az eszköz ehhez.

Ezért a drog vonzása sokszor erősebb, mint az akarat, hogy abbahagyják. A páciens közönyös benyomást tett a sok gyógyszer miatt, amelyekre szüksége volt. Mégis meg tudta csinálni a felállítást.

Az elítélt édesanyja volt a legfiatalabb gyerek a hét lánytestvér közül. Mind a hat lánytestvér és a szülők cigányokként centrációs táborba kerültek a Harmadik Birodalom idején elgázosították őket. Őt, a legfiatalabbat, az egyik idősebb nővére a deportálás közben útközben letette, és így maradt életben. A felállítás során megmutatkozott az anya mély szeretete családja iránt, amely szinte feltartóztathatatlanul vonzotta a halál felé, ő pedig magával húzta a lányát. Az elítélt fájdalommal telten állt családja sok halottja előtt, hosszan és mélyen meghajolt előttük, és azt mondta: „Tisztelem a halálotokat és sorsotokat. Kérlek, tekintsetek rám barátsággal, ha élek." Ezután nyugodtabbnak és békésebbnek érezte magát.

Itt láthatóvá válik, hogyan érezheti magát valaki bűnösnek a családja halottaihoz való kötődéséből fakadóan, csak azért, mert ő életben maradt. Az élethez szükséges erő és akarat szinte teljesen hiányoznak belőle.

 

[RixavanDerMaat]

Sziasztok kedveskek! kiss

Felvetodott bennem babat varo unokatestverem kapcsan egy kerdes.

Olyan csaladba kerult be ahol az elsoszulott fiu mindig ugyanazt a nevet kapja (konkretan Janos nevrol van szo) - kisfiut var, es ki van akadva, hogy jancsibohocozni fogjak majd a babajat, szerintem ez ertheto, izles dolga, nekem se jon be a nev, de nem ez a lenyeg.

A lenyeg, hogy Hellinger szempontbol milyen hatulutoi lehetnek, lehetnek-é hogy minden elsoszulott fiut a XVIII.sz.tol elkezdve Janosnak hivnak?

Ugyan miert kellene a nev altal is kenyszeriteni mindenkire ugyanazt?
Vagy fals amire gondolok eppen?

En is kiakadnek, ha ugy hivnanak mint mindenkit elottem.

Ugy ereznem magam mint egy kopia, vagy piszkozat, vagy mittudomen.

Micsoda ostobasag ez, miert kell a szemelyiseget tovabbvinni ilymodon?
Legalabbis ilyesmi erzesem van ettol.

Mit gondoltok?

kiss
Rixy

 

[Kicsi Fecske]

Sziasztok kedveskek! kiss

Felvetodott bennem babat varo unokatestverem kapcsan egy kerdes.

Olyan csaladba kerult be ahol az elsoszulott fiu mindig ugyanazt a nevet kapja (konkretan Janos nevrol van szo) - kisfiut var, es ki van akadva, hogy jancsibohocozni fogjak majd a babajat, szerintem ez ertheto, izles dolga, nekem se jon be a nev, de nem ez a lenyeg.

A lenyeg, hogy Hellinger szempontbol milyen hatulutoi lehetnek, lehetnek-é hogy minden elsoszulott fiut a XVIII.sz.tol elkezdve Janosnak hivnak?

Ugyan miert kellene a nev altal is kenyszeriteni mindenkire ugyanazt?
Vagy fals amire gondolok eppen?

En is kiakadnek, ha ugy hivnanak mint mindenkit elottem.

Ugy ereznem magam mint egy kopia, vagy piszkozat, vagy mittudomen.

Micsoda ostobasag ez, miert kell a szemelyiseget tovabbvinni ilymodon?
Legalabbis ilyesmi erzesem van ettol.

Mit gondoltok?

kiss
Rixy

Kedves Rixy!kiss
Én nem tudom, hogy a családfelállításnál ez mit jelent, de nékem a nagymamám, anyukám, én, és az első lányom is Erzsébet. Én büszke, és boldog vagyok, hogy ilyen gyönyörű név birtokosa lehetek, és ráadásul ennyien viselték, viselik ezt a régi magyar nevet. János névvel is ugyan ez a helyzet nálunk. Az apai nagyapámat, apámat, bátyámat, férjemet, fiamat is így hívják.
Legyen csodásan gyönyörű napfényes nyári napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

 

[RixavanDerMaat]

Kedves Rixy!kiss
Én nem tudom, hogy a családfelállításnál ez mit jelent, de nékem a nagymamám, anyukám, én, és az első lányom is Erzsébet. Én büszke, és boldog vagyok, hogy ilyen gyönyörű név birtokosa lehetek, és ráadásul ennyien viselték, viselik ezt a régi magyar nevet. János névvel is ugyan ez a helyzet nálunk. Az apai nagyapámat, apámat, bátyámat, férjemet, fiamat is így hívják.
Legyen csodásan gyönyörű napfényes nyári napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

Kedves Erzsi kiss

nem szemelyeskedesnek szantam, nekem ez a velemenyem.

A Hellinger szempontjabol szerintem nem szerencses, de vannak itt hozzaertok, majd ok megmondjak, hogy mikent van.

Szeretettel
Rixy

 

[RixavanDerMaat]

Es meg egy fontos kerdes, az elozo melle.

Nevvaltoztatas mint olyan - ha ugy dontok, hogy mostantol mas csaladi nevvel szeretnek elni, nem ferjhezmenes miatt hanem mert olyanom van, akkor ennek milyen kihatasai lehetnek?

 

[ani02]

sziaaaa csillagvirág))

de jó, hogy jelentkeztél)
a legeslegjobbakat Nektek)

a

 

[Kicsi Fecske]

Sajnálom, hogy még egy ember eltünt, aki válaszolhatott volna! Nem értem!

Itt a kilencedik hónap határán válaszolok én neked , kedves Rixy.

Az, hogy milyen nevet kaptál természetesen kihat rád. És természetesen azonosságtudatot teremt a családddal, ahonnan hozod, ha az ükapádat, a dédapádat, a nagyapádat és édesapádat is igy hívták.És persze olyan mintha a tudat szintjén az általuk hordozott családi minta kötelezne...
Én személy szerint azt hiszem, hogy ennél sokkal mélyebb hatása nincs, és tudatosan eldönthető, hogy én egy sajátos János-arcot akarok képviselni, vagy egy olyant mint a nagyapám, vagy amilyent a családi hagyomány diktál. Én a családi mintáknak ezt a felületen működő ellenőrizhető formáját nem tartom veszélyesnek. A gyermek bár János lesz, nem valószinű, hogy attól a Jánosok terheit fogja hordani, és a Jánosok problémáit fogja képviselni, sokkal inkább a szüleiét, akik esetleg nem tudtak rálátni, vagy figyelni egymás érzéseire már a névválasztáskor sem.
A terheket nem a név által kapja az ember elsősorban (főleg ha pusztán keresztnévről van szó). Te döntöd el, hogy mire hagyod kötelezni magad a neved által. (Én egészen különleges Jánosokat is ismerek, teremtő, kreatív embereket..., olyannyira, hogy komolyan gondolkodtam azon, hogy János fiam legyen ). Sokkal veszélyesebb az a családi teher, ami tudattalanul hagyományozódik át, és később fel kell ismerni.

A névválasztáskor én a név jelentésére figyelek nagyon, mert azt gondolom, hogy szinte mantraként hat, ha ezt hallod a legtöbbet életedben. De ez is csak egy nézőpont. Amikor a gyermekeimnek nevet adtam, inkább olyan volt mintha megáldottam volna őket: Légy erős, légy bölcs, légy szerető szivű, légy nemes érzésű..., figyelmeztesen erre a neved, hordozza ezt a tartalmat! De hogy a kislányom és kisfiam mit valósít meg, milyen arcúvá teszi a saját nevét az már a ő teremtése lesz.
Ezért , ha nevet választasz én a magam szemszögéből azt tanácsolnám, figyelj a név jelentésére, mert beszélő neveket hordunk mégha nem is tudunk néha róla, aztán pedig vidd bele a magad saját vonásait, légy igazi EMBER "benne". Előbb-utóbb nem az lesz a fontos, hogy mi a neved, hanem az, hogy ki vagy te. Így új tartalmat adsz a névnek.

Egyébként a névváltoztatás csak felületi szinten hoz változást, te és az életed nem fog mély tartalmaiban megváltozni tőle (szerintem), pontosan azért, mert a sajátos tartalmat te viszed bele.

Szeretettel: Csillagvirág (bármelyik pillanatban egy új névadás előtt)

Kedves CSillagvirág!kiss
Köszönöm, hogy ezeket leírtad.
Én is a nevek jelentését érzem. Nem véletlen, hogy azt írtam, hogy érzem, mert valóban így van. A nevem Erzsébet, és a jelentése: Isten az én esküvésem. János névvel is így vagyok. És boldog, büszke vagyok, hogy ez a két csodálatos név ennyire jelen van a családomban, és én, férjem, fiam, első lányom is szerves része lehet.
Legyen csodásan vidám nyári napod.
Sok szeretettel Erzsi.kiss

 

[B.ásztet]

Sziasztok!

Valamennyire én is ismerem a családfelállítást, és nem tudok olyan anyagról, amelyik azt vizsgálná, hogy névazonosság esetén erősebb -e a sorsösszekötődés. Inkább a nehéz sors átvállalása, vagy valamelyik törvény megsértése okoz problémát. És ez független a névtől.

A vezetéknév változtatása az örökbe fogadott gyermekeknél okoz nagyobb gondot, mert azzal, hogy az örökbefogadó a saját nevére veszi, ezzel megfosztja a vér szerinti szülőt az odatartozás jogától, holott az örökbefogadó szülő azért lelheti örömét a gyermekben, mert a vér szerinti olyan volt, amilyen, és azt tette, amit tett.

Azt nehezen hiszem el, hogy valaki csak úgy meg akarja változtatni a vezetéknevét. Ennek komoly oka van. Érdemes megvizsgálni, hogy ilyenkor a gyökereit is elveszíti-e. Mert ha igen, akkor az családtagoktól áradó energia is megszűnik.

B.Á.