Ezt én is így látom. Ernoe nem egyszer hivatkozott arra hogy az élet nem több az élettelen anyag fejlődésénél, ami pedig folyamatosan fejlődik (rázásra okosodó ketchup). Márpedig ha ebben ebben a beszólásában csak egy szikrányi igazság is lenne akkor mindenhol lenne élet akármilyen körülmények uralkodnak azon a bolygón.Szerintem egyelőre nem fogadja el a speciális kondíció gondolatát, mivel dokufilmek tömkelege szól arról, micsoda erőfeszítésekkel, és költségek árán kutakodnak a világűrben élet után.
És ha belegondolsz, akkor a logikájuk ésszerű, mert ha feltételezzük, hogy az anyag bármilyen speciális körülmények folytán képes életre kelni, akkor nem zárható ki, hogy ezek a körülmények valahogy mégis csak létrejönnek máshol is. Talán az esély igen csekély, na de feltételezéseik szerint több száz milliárd bolygó van, amin ez létrejöhetett. Úgy gondolják, hogy ekkora számból van esélye, hogy valahol kialakuljon egy speciális kondíció.
Ernoe lépten-nyomon azzal vádolta a vallást és általában a spiritualizmust, hogy szélhámossággal pénzt csalnak ki az emberektől, és jól profitálnak az emberek hiszékenységéből.
Én meg azt látom, hogy a más bolygón is lehetséges életben való hit ugyanúgy nagy pénzeket hoz egyeseknek a konyhára, és sokan jól megélnek ennek az illúziónak a fenntartásából. Holott erre sincs több bizonyíték, mint a spiritualizmus állításaira.
Néztem legutóbb erről a kutakodásról egy dokufilmet. Vizsgálódtak, hogy milyen mostoha körülmények uralkodnak a Naprendszer többi bolygóján, és hogy emiatt nincs élet a Vénuszon, a Marson meg a többi helyen.
Aztán meg bemutatták, hogy a földön milyen extrém helyeken is hemzseg az élet: a mínusz 50 fokon is, meg a sötét és hideg tengerek mélyén is, meg a mérges gázokkal teli barlangüregekben is, szóval szinte mindegy, milyen körülmény, a földön mindenhol ott van az élet, olyan helyeken is, ahol véletlenül sem gondolták.
Ebből arra következtetnek, hogy más, kevésbé barátságos bolygókon is megvethette a lábát az élet. Pedig szerintem épp az ellenkezője következik belőle: ahová az élet teremtve lett, ott mindegy, milyen körülmény van, alkalmazkodik és burjánzik. Ahová meg nem lett teremtve, lehetnek akármilyen paradicsomi állapotok, úgysem találunk egy fia életet se. Én így látom.
Persze, de ennek a dogma és az elvek az oka. Várni kell még egy ideig amíg kihal az a generáció amelyik elvi kérdést csinál Darwinból és ezért nem hajlandó nyitottan átgondolni a témát.Szerintem a ciklikus evolúció is csak amolyan "B-terv", mint a vízi majom.
A szokásos evolúciós rutin: módosítjuk az elméletet, aztán majd keresünk rá bizonyítékokat.
Véletlenül sem a bizonyítékok alapján állítjuk fel az elméletet. Dehogy! Mindig megfordítva. Így lesz tudomány az evolúció.
Hát megmondom őszintén hogy én magamnak már megtaláltam a kompromisszumot a kettő között. Az hogy ezért mennyien röhögnek körbe már egy más tészta, de ettől még nem változik a véleményem arra vonatkozóan hogy akik csak Darwint vagy éppen csak a vallásukat szajkózzák, olyanok mint akik egy érméről próbálják bebizonyítani egymásnak hogy az egyik oldala igazabb, jobb, logikusabb mint a másik.Figyelem egy ideje a törekvéseidet arra vonatkozóan, hogy az evolúció és a teremtés elméletét valahogy összehozd egymással. Kíváncsi vagyok, sikerül-e kompromisszumot találnod, hogy mindkettő beleférjen az elgondolásodba.
A hagyományos egyházak próbálkoztak ezzel, de az eredmény szánalmas lett. Az evolucionisták körberöhögik őket, mert minek oda Isten. A hívők meg szomorúan gondolnak arra, hogy milyen Isten az, aki csak evolúció útján, fajok kihalása és a gyengébbek pusztulása árán tud teremteni.
Annak idején már az ókori görögök meg a neves filozófusaik is eljutottak arra a pontra hogy az élet mint olyan magától nem jöhet létre mert akkor azt tapasztalnánk most is, nap mint nap. Ergo csak valamilyen speciális hatás és/vagy beavatkozás következménye lehet.
A történet pusztán arról szól hogy erre a teológia azt a választ adja hogy van(nak) az isten(ek) akik teremtettek mindent és akik ezért elvárják hogy tiszteljék őket (ez a tisztelet minden korrupció és probléma kútforrása, de ez egy másik story) meg vannak az ateista materialisták akik szerint tök mindegy hogy mi történt, de biztos hogy nincs isten és biztos hogy senki nem avatkozott be.
Ugye itt is látszik ernoe hovatartozása, mert választ igazából nem ad csak annyit mond hogy tök mindegy mi történt de teremtés nem volt. Ezért tartom az ateizmust meg a materializmust nagyon rihe-rongy gondolkodásmódnak egy hétköznapi embertől, mert látni nála hogy csak a dac, az ellentmondás, a pozitív élmények hiánya mondatja vele azt amit.
Nagyon ritka az igazi ateista akiből nem az érzelmi hányattatás hanem a logika és a megalapozottság beszél. Egy kezemen meg tudnám számolni hány ilyen emberrel találkoztam.
Igen, mert kezd előlépni a tudósoknak azon generációja amelyik már nem csinál elvi kérdést a dologból hanem sokkal inkább nyitott a felhalmozódott bizonyítékok által alkotta kép Darwint Cáfoló mivoltára.Ezt szerintem teljesen jól látod. Idejét múlt, ezért is születnek elképesztőbbnél elképesztőbb új elméletek, valahogy menteni kell a darwini mundér becsületét. De hogy meddig lehet még ezt a mundért toldozgatni-foltozgatni... Szerintem közel a svéd úr által megjósolt leleplezés. "A király meztelen."
Egyébként meg nem hiszem hogy Darwin becsületét védeni kellene. Olvastam tőle és a végletekig tisztelem mert töménytelen önkritikával volt ellátva. 3000000-szor átgondolt valamit és megpróbálta saját maga megcáfolni mielőtt kiadta volna a kezei közül mint elméletet.
Többek között ezért nem látott napvilágot tőle a kémiai evolúció elmélete sem, mert látta mennyi a buktató és probléma benne, de ugye ez nem akadályozta meg a buzgó mócsing Oparint abban hogy beterjessze helyette a halála után.
Itt ugye visszaköszön az amit mondtam az elvi kérdésekkel kapcsolatban hogy Darwin elmélete csak pont kapóra jött ahhoz hogy a tudomány végre valahára ellent mondjon az egyháznak. Ha úgy tetszik Darwin lett az eszköz amivel végre valahogyan vissza lehet vágni a vallásnak.
Az hogy mennyi az igazság tartalma ott és akkor teljesen mindegy volt. Ma amikor csitulnak ezek a nagy érzelmek már nem az, és ez kezd érződni a tudós társadalmon is.
