Ducik akik +++

[TH6777]

Szia Melitta,biztos tudod a sok nevetes hizlal,de milyen jo is nagyokat kacagni,kuncogni,hahotazni!!!Isteni erzes!!
En mar tudom,mert En sem vagyok nadszallkarcsu,de nem is akarok az lenni,inkabb HAPPY !!
szia piroska13

Egy embert és elsősorban nőt...nem a testsulya miatt fog bárki is szeretni...elfogadni ...avagy nem a testsulya miatt fogják nem szeretni...akár hogy nézünk ki...sztem a pozitiv kisugárzásunk számit...valamint, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben...és ugy ahogy...amilyenek vagyunk..no nekem is szokták vot mondani..."inkább ruháználak...,mint etetnélek...",cseppet sem zavar...,hogy nem "M-es"méreteket hordok...nagyon jól megvagyok önmagammal a bőrömben...és akik számitanak...fontosak nekem és én is nekik...ugy fogadtak-nak el ahogy és amilyen vagyok...külsőmmel együtt...és ez számit...aki akar elfogadja a külsömet...aki nem az tovább állhat...nekem speciel soha nem mérvadó egy ember sullya...mert az emberi értékét veszem alapul...ami független a sulyától...

no csak annyit...nagyon jó enni....

ui: ha nem 40kg az ember...már egyből az elsősort ugy kezdi a dr. ,hogy : jól fejlett obes nő/ffi
Nem igy van

 

[Gnor]

Ez egy hülye közhely! Én ismerek kifejezetten arogáns és tapló kövéreket akik egyáltalán nem viccesek se nem kedvesek! Ez olyan mint a bohóchal a mesében, a többi hal azthiszi hogy azok mekkora vicces jószágok, pedig nem is. Bezony!

 

[lelo01]

Szia Melitta4

Én is az erősebb hölgyeket szeretem a mai napig,tini korom óta.
Egy nagyon vékony,úgy nevezem hogy (függőleges giliszta) meg sem nézem. Nem tudom miért.
Úgyhogy szépek vagytok hidd el) Árpi

 

[TH6777]

Ez egy hülye közhely! Én ismerek kifejezetten arogáns és tapló kövéreket akik egyáltalán nem viccesek se nem kedvesek! Ez olyan mint a bohóchal a mesében, a többi hal azthiszi hogy azok mekkora vicces jószágok, pedig nem is. Bezony!

Oszt a mesében az is iródik...ahon mán a vékonyka "giliszta" láttán a halak...mind éhesen tova úsznak....amig.....

 

[TH6777]

Ez egy hülye közhely! Én ismerek kifejezetten arogáns és tapló kövéreket akik egyáltalán nem viccesek se nem kedvesek! Ez olyan mint a bohóchal a mesében, a többi hal azthiszi hogy azok mekkora vicces jószágok, pedig nem is. Bezony!

Az viszont nem hülye közhely...,hogy a női test pocskondiázása.... ezidáig gyógyíthatatlan betegség!
Tudod az biztos és ezt a pasik is elismerik... A női test olyan amilyen.... és mint a művészetben.... itt sincsenek alfák és omegák..., legek és átlagok....csak egy van...maga a nő!
Sztem ha igazából és öszintén szeretek valakit...aki estleg egy kicsit teltebbé lesz... akkor is szeretni fogom...mert nem a kg-ot szeretem avagy sem...hanem az embert...

Jómagam abszolút gyári vagyok..., vagyis nem pénzért vettem a külsőmet...,csak a ruháimat...amik mára már az xxxl-es kategóriából valók...no ennek ellenére baromi jól érzem magam a bürkémbe...oszt se taplónak...sem arogánsnak nem tartom magam...de a környezetemben sem senki aki ismer...

Azt mondom még ugy Neked elsősorban...,hogy akár sovány...akár duci egy nő-ember...,ha meghalunk..., elenyészik az agyon ápolt test...,a sovány és a duci is... s csak akkor emlékeznek meg rólad szívesen és elismeréssel..., ha emberileg tudsz nagyon-nagyon jó lenni és értéket adni a világnak!!!

 

[Kiya]

én is kicsit duci vagyok, de elfogadom magam....és a pasim is imád

 

[Nyuszko]

Én próbáltam fogyókúrázni, de nem sikerült, már aznap sikerült csokit enni, ami ha azt nézzük, nem tesz jót egy fogyókúrának sem. NEm tehetek róla, istenien finom a csoki.De nem vagyok szerencsére nagyon kövér, de mégis van egy kis túlsúlyom..:S

 

[TH6777]

Én próbáltam fogyókúrázni, de nem sikerült, már aznap sikerült csokit enni, ami ha azt nézzük, nem tesz jót egy fogyókúrának sem. NEm tehetek róla, istenien finom a csoki.De nem vagyok szerencsére nagyon kövér, de mégis van egy kis túlsúlyom..:S

De jól érzed magad a bőrödben?...hisz a lényeg ez...no és az...,hogy annak tetszél és ugy ahogy-amilyen vagy...aki fontos számodra...és Te is neki...
Nem feltétlen a csoki megvonása és egyéb étkek nélkülözésével...csökkenthetjük a kilóinkat amiket plusznak vélünk...vannak természetes sulycsökkentésre alkalmasak...de nem gyógyszerek és egyébb tetemes összegekért reklámozott...mindenféle "siker termékek"...akarat...önfegyelem és sok sok mozgás...sajnos ezutóbbira sokan mondják...mozognak eleget a munkájuk álltal,...az otthoni házimunkák végzése közben stb...de ezek a mozgások teljesen mást eredményeznek...,mint egy séta...egy kis tura-úszás és sok más olyan mozgás aminek hasznos is a művelése....kilóink csökkentésére...egyben egézségünknek is jót tesznek...

 

[TH6777]

pedig a határok kezdenek megszűnni mindenhol

ja kérem az éléskamrák és a hűtők környezetébe jól működő

...kell felszerelni...ami intenziv rezgésekkel jelez a zsebünkben...a tiltott zona átlépésekor....


nekem persze ilyenre nem tellik...mert baromiul szeretek jókat kajálni...azt nem veszi el tőllem senki...oszt még áramot meg elemet sem kell fizessek....a határjelzőért...

Én ma már nem teszek-veszek,egész nap csak jókat eszem

 

[mariann82]

Az viszont nem hülye közhely...,hogy a női test pocskondiázása.... ezidáig gyógyíthatatlan betegség!
Tudod az biztos és ezt a pasik is elismerik... A női test olyan amilyen.... és mint a művészetben.... itt sincsenek alfák és omegák..., legek és átlagok....csak egy van...maga a nő!
Sztem ha igazából és öszintén szeretek valakit...aki estleg egy kicsit teltebbé lesz... akkor is szeretni fogom...mert nem a kg-ot szeretem avagy sem...hanem az embert...

Jómagam abszolút gyári vagyok..., vagyis nem pénzért vettem a külsőmet...,csak a ruháimat...amik mára már az xxxl-es kategóriából valók...no ennek ellenére baromi jól érzem magam a bürkémbe...oszt se taplónak...sem arogánsnak nem tartom magam...de a környezetemben sem senki aki ismer...

Azt mondom még ugy Neked elsősorban...,hogy akár sovány...akár duci egy nő-ember...,ha meghalunk..., elenyészik az agyon ápolt test...,a sovány és a duci is... s csak akkor emlékeznek meg rólad szívesen és elismeréssel..., ha emberileg tudsz nagyon-nagyon jó lenni és értéket adni a világnak!!!

Ezzel a hozzászólással leginkább te tapintottál a lényegre!Teljes mértékig egyetértek és köszönöm!

 

[kissjozsef]

@TH6777:

Egyetértek.

Az étkezésem kiigazításával és intenzív sporttal 14 kg-t fogytam csodaszerek nélkül kb 2 hónap alatt.

Mondjuk ehhez kellett, hogy sportos voltam (30 kg túlsúly, de a 30 fekvőtámasz egy menetben gond nélkül megvolt - állítólag ez a fittség mértéke a korombeli férfiaknál).

Valóban el tudom képzelni, hogy túlsúllyal együtt, vagy épp amiatt szeressem a kedvesem. Pl. ha a túlsúly gyerekszülésből származna. Ugyanakkor ha úgy érezném, hogy ígénytelenségből, lustaságból nem fogy le az aggasztana és idővel zavarna is...

 

[kissjozsef]

@Nyuszko:
Ami kevés tapasztalatom van, az alapján mindenkinek mas-mas a helyes "diéta" (tartósan tartható egészséges étrend értelemben használom) és életmód.
Bocsáss meg, hogy beleszólok a dolgodba (különös tekintettel, hogy nyilván nem is ismerem a helyzeted), kérlek vedd úgy mint szigorúan saját véleményem...

Ne add fel! És mi van, ha ettél egy kis csokit?
Másnap egyél kevesebb keményítőt, finomított élelmiszert és cukrot tartalmazó ételt, és helyrebillen a mérleg! Sétálj egy nagyot pároddal! Vagy mozogj úgy, amit Neked ad az élet!
Egyébkéntis, még ha nem is tudjuk meg nem történtté tenni a ma "bűneit", nem érdemes holnap is ismét elkövetni őket!

 

[Eventyr]

TH-nak valahogy mindig sikerül rátapintani a lényegre, szeretem olvasni a hozzászólásait. A (minden) női testről írtakkal teljesen egyetértek én is.

Én újfent arra a következtetésre jutottam, hogy valójában egy másik ember elfogadása segít nekünk önmagunkat elfogadni. Amikor januárban nekikezdtem a "fogyózásnak" (mozgással és étrendváltoztatással), magam miatt kezdtem el és csináltam, míg leadtam 15 kilót. Időközben találkoztam a párommal (szeptember elején) és azóta a nagy szerelemben visszajött rám 5 kiló, amitől eddig nem sikerült megszabadulnom, de rajta vagyok az ügyön, de amit ebből ki akarok hozni az az, hogy tegnap megpuszilta a hasamat, és erre annyit voltam képes reagálni, hogy "Ne frusztrálj!", mire ő csak annyit mondott, hogy "Nem frusztrállak, ugyanúgy szeretem a pocidat is." Hát nem is kellett több, hogy jobb kedvem legyen.

 

[TH6777]

TH-nak valahogy mindig sikerül rátapintani a lényegre, szeretem olvasni a hozzászólásait. A (minden) női testről írtakkal teljesen egyetértek én is.

Én újfent arra a következtetésre jutottam, hogy valójában egy másik ember elfogadása segít nekünk önmagunkat elfogadni. Amikor januárban nekikezdtem a "fogyózásnak" (mozgással és étrendváltoztatással), magam miatt kezdtem el és csináltam, míg leadtam 15 kilót. Időközben találkoztam a párommal (szeptember elején) és azóta a nagy szerelemben visszajött rám 5 kiló, amitől eddig nem sikerült megszabadulnom, de rajta vagyok az ügyön, de amit ebből ki akarok hozni az az, hogy tegnap megpuszilta a hasamat, és erre annyit voltam képes reagálni, hogy "Ne frusztrálj!", mire ő csak annyit mondott, hogy "Nem frusztrállak, ugyanúgy szeretem a pocidat is." Hát nem is kellett több, hogy jobb kedvem legyen.

Azt gondolom...,hogy ha van egy párom aki elfogad annak és olyannak...amilyen vagyok...de szeretnék éppen valamennyi sullyomtól megszabadulni...akkor igen is megtisztel szeretetével....lelkitámogatásával...és egyéb segitségével...mert ezzel is bizonyitja...hogy fontos vagyok neki...szeret...és az én örömem...boldogságom...sikerem-vagy ha néha sikertelenségem is épp oly fontos neki...,mint az ővéi nekem...

Á nem is kell foglalkozni a szerelem adta sulyfeleslegekkel...azok csak is a kiegyensulyozott és harmonikus kapcsolatunk "termékei" a párunkal...ezek a sulyplusszok ugy is jönnek-mennek...de a párunk...a kapcsolatunk marad és ez a lényeg...

Egy embert tetőtől talpig elfogadók és szeretem...vagy csak bizonyos részeit...cselekedeteit...,de akkor nem is szeretem...,mert egy ember nem tortaszelet...hogy csak ott"nyalogassuk" a cukrot ahol éppen nekünk tetszik...és a "zsirosabb" részeket kihagyjuk...,mert....egy kapcsolatban akár sovány...akár ducibb egy kapcsolat résztvevője...nem a sulyon mullik és a külső mázon...önteten...

 

[Eventyr]

Azt gondolom...,hogy ha van egy párom aki elfogad annak és olyannak...amilyen vagyok...de szeretnék éppen valamennyi sullyomtól megszabadulni...akkor igen is megtisztel szeretetével....lelkitámogatásával...és egyéb segitségével...mert ezzel is bizonyitja...hogy fontos vagyok neki...szeret...és az én örömem...boldogságom...sikerem-vagy ha néha sikertelenségem is épp oly fontos neki...,mint az ővéi nekem...

Így van. Annak végtelenül örülök, hogy mind a ketten abszolút pozitívan viszonyulunk egymáshoz, mindkettőnknek fontos, hogy mi történik, mit érez, mit gondol a másik, és ezt rendszerint meg is osztjuk egymással. Ez tán a legfontosabb dolog egy kapcsolatban szerintem, és ha ez megvan, akkor nincs ok különösebb stresszelésre.

Á nem is kell foglalkozni a szerelem adta sulyfeleslegekkel...azok csak is a kiegyensulyozott és harmonikus kapcsolatunk "termékei" a párunkal...ezek a sulyplusszok ugy is jönnek-mennek...de a párunk...a kapcsolatunk marad és ez a lényeg...

Igen, valószínűleg ezért nem zavarja őt annyira, mint engem De én sem esem azért kétségbe, mert tudom, hogy ha akarok és elhatározom magam, tudom olyan formába hozni magam, amivel meg vagyok elégedve.

Egy embert tetőtől talpig elfogadók és szeretem...vagy csak bizonyos részeit...cselekedeteit...,de akkor nem is szeretem...,mert egy ember nem tortaszelet...hogy csak ott"nyalogassuk" a cukrot ahol éppen nekünk tetszik...és a "zsirosabb" részeket kihagyjuk...,mert....egy kapcsolatban akár sovány...akár ducibb egy kapcsolat résztvevője...nem a sulyon mullik és a külső mázon...önteten...

Ezzel is egyet értek. Ha szeretek valakit, akkor őt magát szeretem, minden egyes részével együtt. Még ha nem is tetszik valami, elfogadom, mert szeretem, nem pedig "megtűröm" a nem tetsző dolgokat. A kettő közt óriási a különbség.

 

[TH6777]

Így van. Annak végtelenül örülök, hogy mind a ketten abszolút pozitívan viszonyulunk egymáshoz, mindkettőnknek fontos, hogy mi történik, mit érez, mit gondol a másik, és ezt rendszerint meg is osztjuk egymással. Ez tán a legfontosabb dolog egy kapcsolatban szerintem, és ha ez megvan, akkor nincs ok különösebb stresszelésre.

Igen, valószínűleg ezért nem zavarja őt annyira, mint engem De én sem esem azért kétségbe, mert tudom, hogy ha akarok és elhatározom magam, tudom olyan formába hozni magam, amivel meg vagyok elégedve.

Ezzel is egyet értek. Ha szeretek valakit, akkor őt magát szeretem, minden egyes részével együtt. Még ha nem is tetszik valami, elfogadom, mert szeretem, nem pedig "megtűröm" a nem tetsző dolgokat. A kettő közt óriási a különbség.

Valóban nem tesz jót egy kapcsolatnak...,ha éppen az alkatunk...kinézetünk miatt kialakuló kisebbségi érzéseink miatt lenne stresszes ugy az életünk...,mint párkapcsolatunk...sztem hülyeség néhány kiló miatt önmagunkban vivódni...különben meg ha jól megnézzük világunkat....a pasik ezt jobban kezelik...hiszen már 30 körül egyre több pasi cigől tulsulyt ....és baromiul nem érdekli őket...sem a világ...sem bizonyos értelemben a párjuk véleménye...no azért az biztos...,hogy a nők viszont nem is szembesitik....nap minden órájában Őket a sulyukkal kapcsolatban....kivételek a piperköc kanapébetyárok...akiknek a kinézetük nehezen befogadható egy nőnek...
Felesleges energiának tartom a direktekre forditottakat...igy a fógyókurákat....különböző "inkviziciós" dolgokat önmagunkkal szemben...és a költségekről nem is beszélve...Jó tudom...az egészségünk...persze,persze....de az a baj...,hogy ahoz hogy eljusson bárki az egészségesnek kikiáltott suly felé...annak van alapja...ami éppen különböző szervi és egészségi okra vezethető...nem feltétlen a nassolásra....stb...
Érezem magam jól a bürkémbe...oszt akinek tetszem hát tetszek ugy és olyannak...akinek meg nem az jó pénzért vegyen magazinokat...ott kedvére válogathat...igaz az csak ujság és kép....messze az igazi embertől....érzelmektől....és a vakolat nélküliségtől....
Semmi nem kötelező....

 

[kgabi0507]

Erre a topikra csak most találtam rá.
Hősiesen bevallom, pár hónap alatt csúnyán felszaladt rám némi plusz. Nem világvége, 170 centihez 70 kiló, de sajnos nem kemény husi, hanem tiszta narancs meg háj.
Párom soha nem tette szóvá, azt se ha fogytam, azt se ha híztam. De most meggyőztük egymást, hogy az egészségünk és a jövőnk érdekében tennünk kell valamit, mert ez így nem mehet tovább.
De mindig hangoztatom, meg ő is nekem, hogy nem az esztétika miatt kell lefogyni. Egyszerűen nem akarunk esettanulmányként végezni a kardiológián...

 

[TH6777]

Erre a topikra csak most találtam rá.
Hősiesen bevallom, pár hónap alatt csúnyán felszaladt rám némi plusz. Nem világvége, 170 centihez 70 kiló, de sajnos nem kemény husi, hanem tiszta narancs meg háj.
Párom soha nem tette szóvá, azt se ha fogytam, azt se ha híztam. De most meggyőztük egymást, hogy az egészségünk és a jövőnk érdekében tennünk kell valamit, mert ez így nem mehet tovább.
De mindig hangoztatom, meg ő is nekem, hogy nem az esztétika miatt kell lefogyni. Egyszerűen nem akarunk esettanulmányként végezni a kardiológián...

no akkor csak egy irásom beli idézés: "hogy akár sovány...akár duci egy nő-ember...,ha meghalunk..., elenyészik az agyon ápolt test...,a sovány és a duci is... s csak akkor emlékeznek meg rólad szívesen és elismeréssel..., ha emberileg tudsz nagyon-nagyon jó lenni és értéket adni a világnak!!!"
egyéb iránt csak az a véleményem amit pl a 187 lapon is irtam....

azért elgondolkodtató...,hogy igazából addig csak érintőlegesen foglalkoznak a súlyukkal-étkezésükkel stb az emberek...amig vagy uj hodoló közeledeik...amig egézségi vonzata nincs a súlyuknak.....amig mentális problémákat nem okoz a kilók nővekedése-csökkenése....
szőr állitónak "itélem" amikor baromi jó tanácsokat osztogatnak-javasolgatnak a "szakemberek" és persze mások is....életmod változtatása...étkezési szokások változtatása és ehez hasonlók....azt viszont nem javasolják...,hogy ezekhez a változtatásokhoz szükséges anyagiak megteremtéséhez hol nem kell sorba állni és szinte 24órából vagy 30at dolgozni...ha egyáltalán van munkája valakinek....
és szándékosan emeltem ki az anyagiakat...hisz hiába szeretnék változtatni bármin is...és hagyatkozva most itt csak a súly változtatásra...ha tudatilag minden rendben a fejben...,de az eklézsiába biza nem feltétlen ezekre van keretem...
akkor amikor ugye gyümölcs kuráról papolonak...meggondolom ugyan bele e kezdjek....,mert 200ft feletti alma árak mellett ugye csak meggondolandó a dolog....
szóval azt mondom...fogadjuk el önmagunkat és lelkileg-érzelmileg legyünk toppon...kicsit figyeljünk valoban az étkezésünkre és maga a mozgás nem kerül pénzbe....
csak tudjuk elkülöniteni ama mozgásokat amik a mindennapi kötelezőek...és ami csak egy kellemes kis séta éppen...,ha olykor "fél holtan" is a napi robot után...

<!-- / message --><!-- sig -->

 

[istenajandeka9]

Osztozom a véleményedben TH6777! Szerintem nem attól lesz valaki jó ember, hogy hány kilót mutat a mérleg, vagy milyen márkás culákat aggat magára, hanem attól lesz valaki jó ember, ha a lelke jó. Lehetek én a világ legcsinosabb, legszebb embere, de ha a lelkem kong az ürességtől, mint az üres zsíros bödön, lekakkantotta a kutya az egészet....
Legyen mindenki annyi kiló, amennyivel jól érzi magát a bőrében. Különben pedig mi lenne, ha az egész világ úgy nézne ki, mint fittnessguru? Dög unalom lenne. Vannak olyan férfiak, nők, akik az extra sovány társat szeretik, de vannak olyanok is, akik azt szeretik, ha van mit fogni azon a társon, és nem szúrja a csípőlapátja ha megöleli... Szóval minden úgy jó, ahogy van. Ha elfogadom magamat olynnak, amilyen vagyok, akkor a többi nem lényeges, hogy ki mit gondol rólam. Az az ő dolga, hogy mit képzeleg....

 

[kgabi0507]

Elméletileg igazatok van. A baj akkor kezdődik, amikor ki kell menni a strandra. Úszom és érzem, hogy minden karcsapásnál, lábtempónál hullámzik a háj utánam. Nagy kedvencem a vízitorna. Kb hónaljig érő vízben kocogni elég jó kis husierősítés, de rémes, amikor hullámzik a narancs minden mennyiségben.
Esztétikán túl, egészségi háttere is van a dolognak, a ketyegő hangosabb minden kis erőfeszítéskor, nem kapok levegőt 3 méter futás után, és még sorolhatnám... a hízás-fogyással meg úgy vagyok, hogy amikor már minden ruha csattanásig feszül rajtam, elbeszélgetek magammal a lehetőségeimről:
-új ruhák
-fogyás. Kevesebb kaja és maradnak a régi ruhák.
Ez utóbbi lényegesen olcsóbb, ezért inkább vergődök, amikor elérem a vágósúlyt.