Én is megosztanám a tapasztalatomat az ide tévedőkkel, hátha van értelme, hátha segítségül szolgál valakinek.
Én is dundi voltam, amióta az eszemet tudom, legalábbis úgy általános iskola alsó tagozatától biztosan. Kamaszkoromban is ahogy nőttem függőlegesen, úgy vízszintesen is. Sose felejtem el, amikor az iskolaorvos azt mondta, úgy nézek ki, mint aki már kétszer szült. Tizenöt éves lehettem kb.
Akkor még nem fogadtam el, hogy bárkinek igaza legyen, amikor testsúlyról beszél, én elvoltam magammal úgy, ahogy, és a barátaimat sem érdekelte.
Pár évvel ezelőtt viszont, mikor már kezdtem volna kicsit élni az életemet, szívesen ismerkedtem volna, akkor döbbentem rá, hogy bizony nem ártana leadni pár kilót, mert már én sem érzem jól így magam.
Volt pár éve egy elég meleg tavaszunk, amikor pár napig étvágytalanság jött rám, és csak minimálisan ettem, utána vettem észre, hogy mindjárt kevesebbet mutat a mérleg. Akkor jöttem rá, hogy valójában túl sokat eszem egyszeri étkezésre, és ebből vissza kell fogni.
Egy ideig csak az evésre koncentráltam, beállítottam egy nekem megfelelő szintre (időpontot, adag méretét tekintve, plusz elhagytam a "finnyásságomat"), és idén januárban elhatároztam, hogy mozogni is fogok mellé. Ez május végéig váratott magára, de elkezdtem naponta egy órát futni, vagy kocogni, vagy sétálni (nem a sima, hanem az "erőltetett") és ma már 77 kg vagyok. Akkor azon a dögmeleg tavaszon még 96 voltam (ez volt eddig a csúcs), idén januárban még 86.
Mikor elkezdtem tudatosan mozogni, utánanézegettem a fogyókúrás dolgoknak, mi segítheti elő a könnyebb, gyorsabb fogyást, mit egyek, mit mozogjak, milyen alakom/alkatom van, testtömegindex, stb.. de egy idő után a sok információtól majd szétrobbant a fejem. Akkor jöttem rá, hogy igazából nem kell nagy ügyet csinálni ebből, mindenkinek, aki picit fogyni szeretne, meg kell találnia a neki megfelelő módot, akár az étkezésről, akár a mozgásformáról legyen szó. (Itt megjegyezném, világéletemben utáltam futni, nem is bírtam, viszont már az első alkalommal mikor saját elhatározásból álltam neki, sokkal felszabadultabb voltam és jobban ment mint bármikor. Azóta még élvezem is)
Nem szeretnék magamon semmi mást változtatni, csak hastájékról lejjebb adni. Ehhez meg napi fél óra felülés bőven megteszi (nekem legalábbis). Nem kívánok vékonyra lefogyni sem, még az a 7 kiló eltűnhetne, és a 70-nel is csodálatosan boldog lennék, ha az alakom elnyeri vele a kívánt formát. Most sem formátlan ugyan, csak még van rajta mit javítgatni.
Egy szó, mint száz, nekem az a tapasztalatom, hogy egy kis erőfeszítés elég ahhoz, hogy elinduljunk az úton, utána már csak a kitartáson múlik.
(Persze nyilván eltekintve hormonális vagy egyéb betegség következtében lévő túlsúlyosságtól)
Én duci vagyok,illetve inkább kövér!Az biztos hogyha stresszes vagyok hízok a víztől is,de ha megvan az egyensúly akkor elkezdek fogyni.Hozzáteszem hogy én kicsikoromtól kezdve dagi vagyok,ezért legalább azzal nem frusztrálom magam,hogy "bezzeg mikor még sovány voltam"és ez jó így.
