Én csak olyan módszert javaslok kedves Suncer, ami nálam többszörösen bevált.
Én felnőtt, gazdátlan kutyákat fogadok be immár több mint 20 éve, és ezzel a módszerrel nagyon hamar meg tudom tanítani őket, hogy megbízhatóan engedelmeskedjenek a behívó parancsnak, holott akkor még új nevet is kapnak. Mire örökbefogadóikhoz kerülnek, már hallgatnak az új nevükre, és engedelmesen visszajönnek.
És szánakozva nézem azokat a kutyatulajdonosokat, akik annak ellenére, hogy kölyökkora óta náluk van egy kutya, nem tudják megtanítani a behívó parancsra. Pedig a kölyökkutya tanítása sokkal egyszerűbb.
Amennyiben neked van saját bevált módszered, oszd meg velünk, majd Bubumacika eldönti, melyik működik az ő kutyusánál. Azzal nem segítesz neki, hogy közlöd, szerinted az én módszerem nem jó, neked van egy jobb másik, de nem mondod meg, hogy mi az.
Szóval Te hogyan tanítod a kutyáidat a behívó parancsnak való megbízható engedelmességre?
(Ami azt jelenti, hogy működik abban az esetben is, amikor macska szalad át előtte, vagy másik kutyát lát meg.)
Én nem azt mondtam, hogy agyon kell dobni a kutyát, hanem azt, hogy egy könnyű tárgyat kell odahajítani, az sem gond, ha csak a kutya mellett landol, úgy is hatékony, ha a kutya megszeppen tőle.
A módszert nem én találtam ki, számos kutyanevelési szakkönyvben lehet vele találkozni, "vetőlánc" címszó alatt.
Nekem egy vékony láncpórázom van, ezt szoktam alkalmazni. Az eredmény igen rövid idő alatt mutatkozik, annyira, hogy ha a kutya nem akar elsőre reagálni a behívó parancsra, elég csak megcsörrentenem a pórázt, máris fut vissza.
A módszer alkalmazható olyan esetekben is, amikor a kutya valami általunk tiltott dolgot művel, de felszólításra nem akarja abbahagyni. A vetőlánc ilyenkor is nagyon hasznos, persze csak akkor, ha a kutya dobótávolságban van.
És az is biztos, hogy akárkinek javasoltam ezt a módszert, hálás volt érte, pláne azok, akik már évek óta nyűglődtek a behívhatatlan kutyájukkal. És lám lám, a "vetőlánc" csodát tett.
(A 20 bejegyzést, ha lehet ne itt gyűjtsétek össze, ez a topic nem arra való, arra van külön egy topic.)
Mosolygok, mert először fordul elő, hogy nem maximális helyesléssel fogadom a véleményedet.
A módszert akkor olvastam, amikor 1970-ben az első kóbor kutyát örökbefogadtuk. Ennél a módszernél tettem le a kutyakiképző könyvet (Koch és Kosterniz voltak a szerzők) azzal, hogy ha így kell a kutyát engedelmességre tanítani, nekem nem kell engedelmes kutya.
Világ életemben kétbalkezes voltam dobás dolgában. Biztos, hogy a legkisebb lánccal is képes lennék sérülést okozni, a szemébe dobnám és hasonlók.
Akit kölyökkorban kaptam, az vetőlánc nélkül, falatkával tanítva feltétel nélkül jön a behívó parancsra. Felnőtten kapott kutyáimat viszont nem tudtam megtanítani az abszolút behívhatóságra. De valahogyan mindegyikkel (ketten voltak) sikerült olyan kapcsolatot kialakítani, hogy kritikus helyzetben nem hagytak cserben. Olyan előfordult, hogy én szerettem volna már hazamenni, a kutya meg nem, és nem jött oda. De ha a rendőr büntetett volna, mert a nem behívható kutyát póráz nélkül sétáltatom, a kutya kivétel nélkül minden esetben lábhoz jött. És sorolhatnám az "éles" helyzeteket, amikor tudta mind a kettő, hogy most kötelező erejű a hívás. Nem igazi kiképzett kutyáim voltak, de valahogy nagyon egy húron pendültünk, és nekünk ez elég volt.