Aki a kutyát szereti...

Jaszladany írta:

Én csak olyan módszert javaslok kedves Suncer, ami nálam többszörösen bevált.
Én felnőtt, gazdátlan kutyákat fogadok be immár több mint 20 éve, és ezzel a módszerrel nagyon hamar meg tudom tanítani őket, hogy megbízhatóan engedelmeskedjenek a behívó parancsnak, holott akkor még új nevet is kapnak. Mire örökbefogadóikhoz kerülnek, már hallgatnak az új nevükre, és engedelmesen visszajönnek.
És szánakozva nézem azokat a kutyatulajdonosokat, akik annak ellenére, hogy kölyökkora óta náluk van egy kutya, nem tudják megtanítani a behívó parancsra. Pedig a kölyökkutya tanítása sokkal egyszerűbb.

Amennyiben neked van saját bevált módszered, oszd meg velünk, majd Bubumacika eldönti, melyik működik az ő kutyusánál. Azzal nem segítesz neki, hogy közlöd, szerinted az én módszerem nem jó, neked van egy jobb másik, de nem mondod meg, hogy mi az.
Szóval Te hogyan tanítod a kutyáidat a behívó parancsnak való megbízható engedelmességre?
(Ami azt jelenti, hogy működik abban az esetben is, amikor macska szalad át előtte, vagy másik kutyát lát meg.)

Én nem azt mondtam, hogy agyon kell dobni a kutyát, hanem azt, hogy egy könnyű tárgyat kell odahajítani, az sem gond, ha csak a kutya mellett landol, úgy is hatékony, ha a kutya megszeppen tőle.
A módszert nem én találtam ki, számos kutyanevelési szakkönyvben lehet vele találkozni, "vetőlánc" címszó alatt.
Nekem egy vékony láncpórázom van, ezt szoktam alkalmazni. Az eredmény igen rövid idő alatt mutatkozik, annyira, hogy ha a kutya nem akar elsőre reagálni a behívó parancsra, elég csak megcsörrentenem a pórázt, máris fut vissza.
A módszer alkalmazható olyan esetekben is, amikor a kutya valami általunk tiltott dolgot művel, de felszólításra nem akarja abbahagyni. A vetőlánc ilyenkor is nagyon hasznos, persze csak akkor, ha a kutya dobótávolságban van.

És az is biztos, hogy akárkinek javasoltam ezt a módszert, hálás volt érte, pláne azok, akik már évek óta nyűglődtek a behívhatatlan kutyájukkal. És lám lám, a "vetőlánc" csodát tett.

(A 20 bejegyzést, ha lehet ne itt gyűjtsétek össze, ez a topic nem arra való, arra van külön egy topic.)

Kattints a kibontásához...

Mosolygok, mert először fordul elő, hogy nem maximális helyesléssel fogadom a véleményedet.
A módszert akkor olvastam, amikor 1970-ben az első kóbor kutyát örökbefogadtuk. Ennél a módszernél tettem le a kutyakiképző könyvet (Koch és Kosterniz voltak a szerzők) azzal, hogy ha így kell a kutyát engedelmességre tanítani, nekem nem kell engedelmes kutya.
Világ életemben kétbalkezes voltam dobás dolgában. Biztos, hogy a legkisebb lánccal is képes lennék sérülést okozni, a szemébe dobnám és hasonlók.

Akit kölyökkorban kaptam, az vetőlánc nélkül, falatkával tanítva feltétel nélkül jön a behívó parancsra. Felnőtten kapott kutyáimat viszont nem tudtam megtanítani az abszolút behívhatóságra. De valahogyan mindegyikkel (ketten voltak) sikerült olyan kapcsolatot kialakítani, hogy kritikus helyzetben nem hagytak cserben. Olyan előfordult, hogy én szerettem volna már hazamenni, a kutya meg nem, és nem jött oda. De ha a rendőr büntetett volna, mert a nem behívható kutyát póráz nélkül sétáltatom, a kutya kivétel nélkül minden esetben lábhoz jött. És sorolhatnám az "éles" helyzeteket, amikor tudta mind a kettő, hogy most kötelező erejű a hívás. Nem igazi kiképzett kutyáim voltak, de valahogy nagyon egy húron pendültünk, és nekünk ez elég volt.

A kölyökkorban kapott kutyánál szerintem se kell ilyen drasztikus módszer, ezt már csak a felnőtt kutyáknál voltam kénytelen alkalmazni, persze náluk sem kellett mindegyiknél. Nem ezzel kell kezdeni, ez már csak a végső eszköz. Én is a jutalomfalatokkal kezdtem a tanácsadást.
Én még soha nem okoztam ezzel sérülést vagy fájdalmat egyik kutyának se, az esetek többségében el se találom, vagy csak a póráz egy kis darabja ér hozzá, hisz repülés közben a vékony lánc vagy szíj kiterül a levegőben.

Én úgy gondolom, akármilyen drasztikusnak is tűnik ez a módszer, még mindig jobb így megtanítani a kutyát, mint kockáztatni, hogy a behívásunkat épp egy kritikus pillanatban ignorálva, egy autó kerekei alatt végezze.

Sajnos nem csak a rendőr vagy a közterületes megjelenése miatt hasznos a behívásnak való feltétlen engedelmesség. Ők nem jelentenek veszélyt a kutyánkra, maximum a pénztárcánkra.
Bármilyen módszert alkalmazunk is a tanításra, elengedhetetlen, hogy a kutya minden körülmények között, megbízhatóan engedelmeskedjen a behívő szónak. Máskülönben felelőtlenség a kutyát póráz nélkül sétáltatni. A behívásnak való engedelmességet sosem szabad a véletlenre bízni, mert a kutya életébe kerülhet.

Én is bensőséges kapcsolatban vagyok a kutyáimmal, és én is tapasztaltam, hogy a kutya érzi, mikor van vége a gazdi türelmének, és most már ideje odakullogni hozzá. Ez azonban kevés motiváció egy elfutó macska, vagy az utcasarkon megjelenő idegen kutya esetében. A parancsodnak pedig ekkor is meg kell tudni állítani, és visszahívni a kutyát. Nekem viszont az a tapasztalatom, hogy vannak olyan, engedelmességhez nem szoktatott, fiatal vagy felnőtt kutyák, akiknél ez drasztikus módszer nélkül nem megy. Jutalomfalat és jó kapcsolat hatására még nem fog első szóra visszafordulni egy ilyen kutya a macskakergetésből.

És akkor ott vannak azok a kutyák, akiket a gazdik nem tudnak leszoktatni arról, hogy amikor nyílik a kertkapu, vagy kiállnak az autóval, a kutya ne rohanjon ki az utcára, ahonnan aztán órákig képtelenek bármivel visszacsalogatni. El kell ismerned, hogy ez is egy tarthatatlan helyzet, nem is szólva arról, hogy számos kutyát gázolt már el emiatt az autó. Egyetértek abban, hogy a gazdi rontotta el a dolgot még az elején, de hogyan lehet ezt helyrehozni, és a kutyát erről a veszélyes és idegesítő szokásáról leszoktatni?

Az én módszeremet senkinek sem kötelező alkalmazni. Ha van valakinek a behívás megtanítására - felnőtt, engedetlen kutyák részére -, kevésbé drasztikus módszere, ossza meg velünk.
De ne olyat, amivel a kutya ha akar, engedelmeskedik, ha nem akar, nem, vagy órákig tart, amíg rábeszéljük, hogy visszajöjjön.

...és még hadd soroljam még ide azokat a kutyákat, akik fittyet hányva a gazdi behívó parancsának, ádáz ugatással kergetnek meg bicikliseket, motorosokat, vagy uram bocsá' autókat. Ezeket se lehet jutalomfalattal, és negédes csalogatással eltéríteni ettől a szokástól, de nem szabad megengedni sem!
Túl azon, hogy az ilyen kutya a frászt hozza a biciklis postásra vagy kisgyerekre (és annak anyjára), súlyos balesetet is okozhat. Egész család is halt már meg az autó elé kiszaladó kutya miatt félrerántott kormány következtében, a motoros pedig tuti, hogy fejreáll. Nem csak a kutyánk van tehát veszélyben, ha nem neveljük engedelmességre, hanem mások is.

És ezt sem lehet azzal elintézni, hogy "inkább ne legyen engedelmes kutyám".
Szerintem az nem kutyaszeretet, hogy inkább kockáztatom, hogy a kutyám egy autó kerekei alatt végezze, semhogy a megfelelő pillanatban utánavágjam a pórázt, aminek következtében respektálja a behívó parancsot, és többet nem jelent veszélyt sem magára, sem a környezetére.

De ismét mondom, más hatékony módszert is örömmel fogadnék, ha valaki megosztaná, ugyanis ez a probléma sokaknak jelent komoly gondot a kutyájukkal.

Sziasztok!
A kutyám úgy istenigazából kétszer hozta rám a szívbajt!Az egyik az iméntiekben leírt macskamegjelenés, a kutya tűz utána, természetesen amikor elrohan és már nem lát, elgondolkozik, hogy hoppá nem látom akihez vissza kellene mennem, visszakukkol és megnyugszik ott van még, és ismét tűz a macska. Na ekkor meghűl az erekben a vér, egy pesti forgatagban. Enyémben is meghűlt! Na ekkor derült ki számomra, hogy nem hallgat a parancsra. Hatalmas baj is lehetett volna, csak a szerencse volt a megmentő. Nem szabad kockáztatni, szerencsére nem a nagy bajból tanultam, de miért ne lehetett volna akár az?. Hiszünk az állatban, de nem mindegy hogy, s mikor, s szabad-e. Nálunk egy elkényeztett társ, aki nem tudja, hogy mit szabad ilyen esetben s mit nem.

Így van, a kutyánknak minden körülmények között hallgatnia kell a behívó parancsra, de amint látom, egyelőre nem hemzsegnek a jobbnál jobb tanácsok ennek megtanítására.
Lehet, hogy az én módszerem nem tökéletes, de nekem elég egyet toppantani, vagy megcsörrenteni a pórázt, és a kutya úgy megáll, mintha földbe gyökerezett volna a lába, még akkor is, ha egy macskát pillantott meg, és máris visszafordul hozzám.
Még olyan kutya is, amit csak néhány nappal korábban fogadtam be.
Ezt meg kell tanítanunk a kutyánknak, addig nem szabad elengedni a pórázról.

Gazdát keres!

Ezt a tündéri kölyökkutyát Erdőkertesen találták. Aki tud, segítsen neki jó gazdát találni. Köszi!

Mindig is szerettem volna kutyát, de apukám kertész és megtiltotta, hogy az ő féltve óvott kertjébe kutya merészkedjen. Mindig azt mondta, ha majd elköltözök, akkor lehet kutyám. De még mindig otthon lakom...

navvera írta:

Mindig is szerettem volna kutyát, de apukám kertész és megtiltotta, hogy az ő féltve óvott kertjébe kutya merészkedjen. Mindig azt mondta, ha majd elköltözök, akkor lehet kutyám. De még mindig otthon lakom...

Kattints a kibontásához...

Vegyél törpe termetű kutyát, az nem tapossa össze a kertet... pl. csivavát, az még csak gödröket sem kapar.

azért egy BEAgle se kutya .

Az én kutyám most inkább a fotelben van, mint a kertben...

Nekem egy 13 éves német törpepincserem van,Brúnó a neve,még mindig nagyon játékos,egy percig sem tűri a magányt,szereti a fonnyadt nyers répát.

A törpepincser is negyon jó szobakuty,nemcsk tűri de szereti a lakást,mert fázós-,télen ruha kell neki a sétához.

Kedves Csend! Nagyon aranyos együtt a Szotyi és Fütyike!

A törpe pincsert nem kell ölben hordani,ez tévedés,az ölebek is igen kitartóan képesek róni a kilométereket!

Azt szeretem,amikor a kutyus és a cicus jól kijönnek egymással,olyan édesek amikor együtt alszanak!

Sajnos kistestű kutyára nagyon nehéz jól szabott,kényelmes kabátot kapni,Brúnóra a szomszéd néni varrt,újságpapírból csinált szabásminta alapján.

Kutya hideg van,még a kutyámnak sincs ma keve hosszú sétára,fázik a lába.

Annak viszont örülök, hogy ujabban tilos a járdák sózása,minden télen kisebesedett tőle a kiskutya lába.

Kedves Kutyások!

Kérlek Benneteket, ne felejtsétek el a kutyusaitokat a szilveszteri petárdázások és tűzijátékok idején biztonságos helyre bezárni. Nincs az a kerítés, amin keresztül egy pánikba esett kutyus ki ne tudna törni a kertből. Ha elmentek hazulról szilveszterezni, különösen gondoljatok erre. Ha otthon maradtok, engedjétek be a kerti kutyát a lakásba, legalább ezen az egyetlen napon, hogy tudjátok őt nyugtatni.

Aki lakásban tartja a kutyát, főleg városi környezetben, lehetőleg ne vigye ki sétálni este 8 és reggel 5 között, és csakis pórázon sétáltassa.
Amennyire lehet, akadályozzuk meg, hogy ismét tömeges számban vesszenek el a kutyák, és futkossanak riadozva az utcán az autók kerekei alá.

Mindenkinek Boldog Új évet Kívánok, és azt, hogy legyen meg a kutyusa jövőre is!

Aki szereti a kutyákat még lehet sajnos rossz ember épp a minap volt egy összetűzésem pont kutya sétáltatás közben. Elvittem az én drága kicsikémet aki úgy 70-80 kg között mozog de nagyon jámbor állat és találkoztunk egy másik kiskutyával. Röfike épp csak megszagolta és lefeküdt hozzá a földre erre a másik kutya gazdája elkezdte rugdosni és trágár szavakkal illetett minket és még ő mondja, hogy szereti a kutyákat.

Nekem idén a kutyim elment szilveszter éjjelén. Beteelfonáltam a menhelyre, hogy eltünt, két óra múlva, ívtak, hogy a szomszéd utcában egy szerelőaknában van, nem lett semmi baja.

harczext írta:

Nekem idén a kutyim elment szilveszter éjjelén. Beteelfonáltam a menhelyre, hogy eltünt, két óra múlva, ívtak, hogy a szomszéd utcában egy szerelőaknában van, nem lett semmi baja.

Kattints a kibontásához...

Ez egy ritka, szerencsés eset, de remélem, hogy ebből tanultál, és idén szilveszterkor már bezárod a kutyusodat.
Ettől függetlenül tetess bele mikrochipet. Aki a kutyáját szereti, az bechipezteti. 3000 Ft-ért kutyánk egész életére biztosítást jelent, hogy ha bármikor elvész, sokkal nagyobb valószínűséggel előkerül.
Nekünk is könnyebbség, hogy ilyen esetben nem kell végigjárnunk a menhelyeket és a sintértelepeket (nem túl felemelő élmény), ugyanis ha oda bekerül az elveszett kutyusunk, automatikusan keresik benne a chipet, és ha találnak, azonnal értesítenek minket.
Ha valaki befogadja, és elviszi állatorvoshoz, ott is rögtön megnézik, van-e benne chip, és szintén értesítést kapunk.
Azt hiszem, ennyi biztosítást megérdemel négylábú barátunk.

Fülöp

Sziasztok!Shih-tzum van,és egy igazi élmény ez a kutyafajta.Eddig soha nem volt még kínai kutyám,de nagyon beleszerettem.Értelmes,okos,tanítható.Kistestű kutya révén nagyon sok mozgásra van szüksége.Nyáron kint tartom.Szereti a málnát,megeszi a cseresznyét is,de ami érdekes,hogy kiszedi a sárgarépát,és meg is eszi

Hali!

Én még sajnos nem vehetek saját kutyát magamnak mert nem kertesházban lakom.Tehát egyenlőre nem vagyok kutyatulajdonos.Csak gondoltam magyarázatot keresek közben pár kérdésemre ha nem zavarok vele.
Miért kényszeritenek bele egyesek egy nagytestű kutyát abba hogy panellakásban éljen 40 nm-eren???
Miért hiszik az emberek, hogy a 30 dekás kis cucc is kutyának számi???
Nameg amin legjobban ki szoktam akadni, de összességében jót nevetek, hogy miért öltöztetik fel a kutyájukat idióta kis kötött pulcsikba meg nadrágba?

De most komolyan amig vidéken éltem szüleimmel nekünk mindig is volt kutyánk..mondom kutyánk tehát normál méret, elsősorban Németjuhász, de volt Labrador is.
Mi nagyon jol bántunk a kutyával de tényleg volt hogy külön volt főzve neki amit ő szeretett, nameg sokat játszottunk vele, tanitottuk kényeztettük stb....De sosem engedtük be a szobába és nem öltöztettük fe lbohocnak.Mégis nagyon szeretett minket...
Szóval akkor most melyik hozzáállás nem teljesen normális??

Üdv
Robi