Magam is olvastam már a Kárpát-medencébe költözött állítólagos nomádokról.
Véleményem szerint ez a nomádság is a mese kategóriájába tartozik, mert valójánban a magyar történelemben számottevő beköltözők nem voltak, és nem is lehettek nomádok. Ez egy rosszindulatú, alaptalan állítás, azaz rágalom!
Akadtak történészek, akik még itt is felvázolták a nomád vándorlások útvonalait: nyáron Észak-Magyarországra, télen Dél-Magyarországra vándoroltatták - papíron - például az avarokat.
Ismerve a hazai klimatikus viszonyokat, ennek a valóságban semmi értelme sem lenne, nyoma sincs sehol, így nyugodtan kijelenthetjük ezúttal is, hogy a "nomadizáló" történészek csak valami rosszindulattól vezérelve írhattak efféle szamárságokat.
ennek a témának kapcsán is máshogy vélem,
nézetedet itt is már a lónak a tulsó oldalára való átesésnek érzem,
mert,
nem hiszem, hogy az rosszindulatú dolog lenne, ha valaki nomadizmusról beszél a magyarok kapcsán,
tehát ez nem mese, hanem egyrészt vitathatatlan,
másrészt meg nem elsősorban az a lényeg már a honfoglalási utáni időben, hogy inkább már csak a lovas harcmodorra vonatkozik a nomád megállapítás, másrészt szerintem úgy is kell ezt értelmezni, mint mondjuk amikor a földművelésben a vetésforgó-ugar témája,
vagyis az a lényege az egésznek, hogy a nagy állatcsordákat mindig a dús legelőre terelik a pásztorok, és egy idő után, mikor az "legyengül" a használat miatt, átmennek a következőre majd később adott esetben vissza a régire, stb. tehát ennek ez a lényege, legyen szó 1 juhászról és nyájról vagy akár egy egész törzsről vagy népről.
és ez a bizonyos nomadizmus egyáltalán nem negatív dolog, hanem inkább nagyonis pozítív, mondhatni a legpozítívabb, mert tökéletesen logikus és a természet legtermészetes körforgásának legjobb megvalósítása ill. az ahhoz való jó alkalmazkodás.