Ady Endre: KISZAKADT, BÚS NÓTA
Fejük a kezükben,
Tempósan lépnek, hiszen katonák,
Csontváz-légiók az én álmaim,
Mégis menetelnek búsan tovább
Ágh István: Úgy teremni
Legyen vizemnek íze, rezgesse vissza
kenyerembe a sót elvesztett anyakéz!
amíg belső növényzetem issza a teliholdból
a krumplihéjszagú, gyerekkori éjt,
amíg kiválasztódom egy személlyé
csodavárók közül szólni csodát, igazit,
Áprily Lajos: A legyőzöttek strófája
Multunk gonosz volt, életünk pogány,
rabsors ma sorsunk s mégsem átkozom:
jó, hogy nem ültem győztes-lakomán
s hogy egy legázolt néphez tartozom.
Arany János: Toldi, Tizedik ének
53
Kopjavetésnyiről, intve, oda csalták,
S borát megivák, de magát megvasalták.
Arany László: A DÉLIBÁBOK HŐSE, Negyedik ének
Leszünk bizony: beamter, gazda, csíszár,
Meglakjuk otthon a sáros falut,
És elfelejtünk mindenféle mámort,
Eszményvilágot, Múzsát, Marsot, Ámort.
Babits Mihály: Játszottam a kezével
Még egyre látom csöpp kezét:
úgy dolgozott mint csöppke gép
a hímzőtűvel vánkosán:
tündérfogócska - igazán -
s hogy gyenge ujját meg ne szúrja,
arany gyüszűt viselt az ujja.
Baranyi Ferenc: GIZELLA ÚT
szeretkeztünk a szőnyegen,
én csak vele s ő csak velem,
Gyuri és Ancsa ugyanúgy
vívták a szőnyegháborút,
Berzsenyi Dániel: ORCZY ÁRNYÉKÁHOZ
Nem hal meg, ki ugy élt, mint te, nagy Orczy, nem!
Általküzdi setét Aeacus öbleit;
Mint Alcídes, erős fegyverein ledűl,
S a tűzből az Olymp lángküszöbére hág.
Dsida Jenő: Nap és Hold
Mitől lettél oly idegen, barátom,
oly távoli és meg nem fogható,
oly távoli és kísérteties?
Sok-sok parányi hétköznapiságod,
dohánytól sárga ujjaid, melyek
játékosan az asztalon doboltak,
CSANG CSIEN (708-765)
Buddhista szentély a Repedt-hegyen
ford. Faludy György
A hajnali nap csak a fatetőket
nyilazza még; a vén templomba tartok
kanyargó úton, hol virágzó bokrok
közt rejtőzik a Meditáló-csarnok.
A táj tükörképével együtt lényem
a tó tükrébe rejtőzik; a hangos
madarak is hallgatnak; nem beszélnek
csak a kőgongok és templomharangok.
Fazekas Mihály: Ének a hosszú télhez
A gémbergő természetnek
Engedj egy kis tágúlást;
A sok béburkolt életnek
Lágy szellőtől újúlást.
A madár hadd csimpalykódzon
A bimbózó csere tetején;
Egy kis fűszál hadd nyújtódzon,
S egy szem harmat legyen a helyén
Füst Milán: A Genezis új könyve
50. Én harcolok mintegy sajátmagammal. Mert a vér is nem hamar elfeledi, hogy ő ki és mi? S az én gyermekem megcsókolándja az én ellenfelemnek gyermekét.
Gergely Ágnes: Dimenziók
Északlakók, ködös öngyilkosok,
délvándorok, narancsfabottal,
hó a hegyen, csoda! keletlesők,
elégett nyugatriszálók,
négy táj felé, a partokon
kinyújtják görcsös kezüket
és visszanéz a parttalanság
ahová indulni lehet
mert eléggé álom és eléggé
végtelen
s az utazással mégis véget ér,
nem úgy, mint az Isten és a szén.
Gyulai Pál: ROMHÁNYI KÖLTŐI BESZÉLY.
Az embert mindig megtapsolják,
Ha tart zajos beszédeket.
De nagyot tenni hol, a pálya,
S alkotni hol rá az anyag?
E hon hiú küzdés hazája,
...
Jékely Zoltán: A hosszú tél után
Hideg szobádban az ajtónyikordulás
s egy pillanatnyi függöny-lebbenés:
ez minden élet itt, a hosszú tél után,
melyben először nem volt tűz a házban,
s öreg kezed már fát nem apritott.
József Attila: A SZÁMOKRÓL
Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.
Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok -
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.
Juhász Gyula: A Tisza
Azért oly csöndes,
Haloványszőke
Később futásom
És oly kanyargó,
Merengve tartó
A bolyongásom,
Mert ezer év borúja,
Felhője száll fölöttem.
Kaffka Margit: LEÁNYKÉRÉS
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről mentünk haza,
S járt legelül, csuda hallgatagon,
A jegyző úrral Mária hugom.
A férfi szólt az erdő szélinél:
Hallotta-é, kisasszony, mit beszél
Kettőnkről együtt a falu? Tudom!
Sietve mondta Mária hugom.
A rozsvetés dűlőjin szólt megint:
A szóbeszéd igaz lehetne mind,
Ha jönne vélem, mindig egy úton.
Igen! felelte Mária hugom.
Mégegyszer szólt a szérüskert megett:
Édes kis madaram! Fáradt lehet!
Adja a karját! S ment hallgatagon,
Hozzásimulva Mária hugom.
Kányádi Sándor: Halott delfin
fejét már lerágták a part
vagy a víz dögevői
három nap óta nem tud
eltemetődni
sirályok
vijjognak
fölötte
körötte
szemfényvesztősdit játszik
a chaplin-mozgású idő
bukfencet vet a víz s a
lerágott fej kinő
Karinthy Frigyes: Tanyai mozikép pünkösdre
Puliszkahámozó nénike mozgatja lefcses térgyit
legénytriasztó szoknya-búbja alatt,
Mászik a falon rózsalángszínű poloskaszuka,
Édeset nyáladzik torkában a finom vérfalat.
Istensajtér köpül lelkembül írósvajat,
Felhőcsimbókot ellett a bozontos, szőrös ég,
Nem bírom tovább, megöl ez az átkozott
Cikornyátlan paraszti tőrülmetszett egyszerűség.