de jó neked!! én a jóindulatot nem tudnám ennyire egyértelműen mondani, segítőkészség is csak eddig ér "www.cic......ca" és tudás mögötte nincs, de itt van olyan is, aki túljutott ezen és először olvasott sokat, majd nem talált kérdésére választ (mert lehet éjszaka olvasta és hulla fáradt volt) és így kérdezett.
sőt még volt olyan is, aki egy "erőteljesebb" megjegyzésre privát levélben olyanokat írt, ami elbizonytalanított, hogy ki is ő!
ezt a levelet nemsokára mindenki számára elérhetővé teszem, csak azért, hogy tudja vannak itt nemcsak segítőkész emberek és ki véleményére még sz..ni sem szabad.
Kedves dsagi!
Először is sajnálom, hogy nem kaptál választ a kérdéseidre. A cic az alap, ami ismerete nélkül nem tudsz elindulni.. Aztán, ha egyéb kérdésed van- épp a cic-ről, vagy valami másról, azt konkrétan kérdezd meg, mert ahogy láttam általánosságokra csak általánosságokat kap az ember lánya válaszként.. Senki nem lát bele a másik fejébe, hogy tulajdonképpen mit is akar valójában..És kimondva egy-egy mondat teljesen másképp hangozhat,mint leírva, és ez rengeteg félreértésre, sértődésre adhat okot... Adj második esélyt, kérdezz konkrétabban, és ne érezd megbántva magad, ha valaki nem a remélt stílusban válaszol... Biztos körülötted is élnek "sündisznók", akiknek ha a tüskéi mögé nézel, rájössz, hogy tulajdonképpen szerethető, jószándékú emberek..
Ami a privát levél megosztását illeti, azt gondolom, hogy én nem tenném, mert nem véletlenül privát, és ezzel esetleg olyan embereket löksz el magadtól, akik a későbbiekben a segítségedre lehetnek, de majd nem mernek írni, mert nem szeretnék a privát gondolataikat a falon viszontlátni.. Csak vond le a tanulságot, hogy az illető nem az, akire neked szükséged van.. Ha olvasod a fórumot, egy idő után érezni fogod, hogy ki az, akinek a tanácsaira, véleményére adhatsz. Ha ők nem írnak neked, írj Te nekik, ne szégyellj segítséget kérni tőlük, tudom, hogy kedvesek lesznek, és adnak tanácsot. Csak találd meg a megfelelő embert, és ne add fel!
Nem akartam kioktató lenni, zöldfülű vagyok, és átérzem, hogy Kanada Neked az álmod, esetleg élet-halál kérdése... Csak segíteni szeretnék, de ez minden, amiben tudok... Kívánom, hogy találd meg azokat az embereket itt, akikre szükséged van, és ne légy a Nyuszika....
"Nyuszika kertjében nagyra nőtt a fű - ámde elromlott szegénynek a kis fűnyírója. Mit lehet ilyenkor tenni? Hát ugye, a szomszéd farkasnak, akivel nem túl jó nyuszi viszonya, van egy fűnyírója. Nyuszi így morfondíroz magában:
- Csak ideadja nekem a fűnyírót a farkas, igaz, hogy nem vagyunk túl jó viszonyban, de azért csak megszán engem a bajban.
Na, el is indul, már a saját kapujához ér, amikor ezt gondolja:
- Azért a farkas egy töketlen fazon, tutira le merem fogadni, hogy nem adja ide azt a vacakot - és már fordul is vissza a házába.
Otthon a kis házában eképp morfondíroz magában:
- Hát, mégsem esélytelen, hogy ideadja nekem a fűnyírót a farkas, elvégre ha ronda, gazos a kertem, az neki sem szép látvány.
Bátran nekilódul, és már épp a farkas kapujára teszi mancsát, amikor ez jut eszébe:
- Végül is miért adná nekem oda azt a drága gépet, hiszen semmi haszna nincs belőle, sőt, akár még el is ronthatom, azt is gondolhatja! - azzal zsupsz, hanyatt-homlok iszkol haza.
Otthon a nappaliban még midíg a fűnyíró jár a fejében:
- Áhh, próba szerencse, elvégre már én is tettem szívességet a szomszédnak, hát csak ideadja azt a fűnyírót!
Szépen, komótosan átmegy, becsönget, farkas kijön, megszólal:
- Szia nyuszika! Hát te miért jöttél?
- Tudod mit, farkas, b.... meg a fűnyíródat!!!"
"Az élet a próbálkozásokról szól - és a gyors (igaz, nem a meggondolatlan!) döntésekről.
Átmegy, megkérdezi. Ha OK, akkor nyert ügye van, ha nem, akkor ennyi idő alatt a távolabbi jószomszédjától, az őztől már régen elhozhatta volna a fűnyíróját. PONT."