Üdvözletem!
Nekem a végtelen leginkább a mindenkor megélhető mosttal fogható leginkább fel. A múlt lezárult, nincs többé, nincs miért rágódni rajta, a jövő pedig még épp formálódik.
"Szent Ágoston volt az egyik első gondolkodó, aki felvetette, hogy a múlt és a jövő, meg az idő múlása az emberi elme szüleménye, ezért szubjektív és a belső öntudat határozza meg. A múlt már nincs, a jövő még nincs és a jelen pedig egy pont, ahol a jövő a jelenbe fordul. Ebből Ágoston azt a következtetést vonta le, hogy az időt nem illeti meg a lét fogalma. A jelent a penge élének nevezi, amely a múlt és a jövő között van és nem határozható meg időintervallumként. Ha időbeni kiterjedése lenne, akkor már részekre bomlana és elveszítené a szimultán jellegét, ami a legfőbb meghatározója a jelennek. Szent Ágoston a Vallomások című műben kifejtette, hogy azért tudunk az idő létezéséről, mert az ember képes elraktározni az őt érő benyomásokat. Ezek előhívása megteremti az idő három dimenzióját:
- Az emlékezés megteremti a múltat
- A várakozás létrehozza a jövőt
- A jelen viszont nem más, mint gondolatmentes szemlélődés, mert az elme csak az általa létrehozott időben képes működni
Szent Ágoston elképzelése nem áll messze a Buddhista filozófiától, amely kimondja, hogy minden illúzió, amit az elme hoz létre, és a valóság az elme nélküli állapotokban érhető el. Ennek egyik módszere a jelenre való összpontosítás, ami által megszűnik az elme működése, ezt nevezik jelenlétnek.
Erre a gondolatmenetre épül a kortárs spirituális és prezentista gondolkodó Eckhart Tolle "A most hatalma" című műve. Ebben kifejti, hogy az ember személyes problémái onnan adódnak, hogy nem a jelenben él. Vagy a múlton rágódik, vagy a jövőtől fél, ami fölösleges, mert már vagy még egyik sem létezik. Azt a következtetést vonja le, hogy a jelenre összpontosítva megszabadulhatunk az elménk által kreált és valósnak vélt problémáinktól.
John McTaggart is azt állította, hogy az időpercepciónk egy illúzió. Azzal érvel, hogy semmi sem lehet egyszerre a múltban, a jelenben és a jövőben, vagyis nem létezhet egy dinamikus idősor. A dinamikus idősor az alapját képezi az idő folyásának, mert ez maga a változás, változás nélkül meg nincs idő. Tehát ha nincs dinamikus idősor, akkor idő sincsen. Ha nincsen idő, akkor a létezés nem más mint egy hatalmas most, ahol minden egyszerre jelen van."
(innen a részlet:
http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2014/08/10-eszbonto-elmelet-mely-megvaltoztatja.html#.U_tQ1NJdXfI)
Azt már régóta érzem, nincs linearitás, mint ahogy azt megélhetjük mindennapjainkban; de, az emberi felfogás mégis akkor értelmez, és tapasztalatként szűr le eseményeket, ha lineárisan rakosgatja össze élete mozzanatait.