Természetesen. Az életkörülményeimet, az embereket valamilyen szinten én vonzottam be, tehát én vagyok a felelős.
Természetesen. Az életkörülményeimet, az embereket valamilyen szinten én vonzottam be, tehát én vagyok a felelős.
Ezzel is egyet értek, meg a B. Béla szavaival:"Ha valaki idegesít vagy zavar, annak okát elsősorban magamban keresem."
Es azert hozza kell tenni hogy baromi nehez mert sokszor oda csap az elme, hisz mi mast is tehetne ha szep lassan " elveszed" a mukodteto figyelmet tole
Igen, mint minden kezdet.kiss
"Soha sem akarunk keresztülesni azon, amin keresztül kell esnünk ahhoz, hogy azzá váljunk, amivé válni szeretnénk." (A. M.)
...drága Tibya
az igazi elfogadást sosem fogod a külvilágban, a környezetedben megtalálni...megpróbálhatod trenírozni magad, önuralmat és vasakaratot, totális kontrolt vonni az elméd köré, és azt mondani valakinek, valaminek, hogy "elfogadlak" amikor a zsigereid, a sejtjeid, az atomjaid minden lehetséges módon tiltakoznak ezellen...kudarcra leszel ítélve...tudod miért?...mert először magaddal kell békébe kerülnöd...és amint békébe kerülsz önmagaddal, békére lelsz a külvilágban...elfogadni valamit nem azt jelenti, nem panaszkodok...azt jelenti szívemre ölelem, akkor is, mikor tudom, hogy fáj...ez a fájdalom, a félelem, ami eddigi életünk során kialakult bennünk...ezen kell először túllépnünk...tisztán és őszintén keblünkre kell ölelni legtitkosabb félelmeinket...félelmünket a csalódástól, a kiábrándultságtól, a veszélytől és végsősoron a haláltól...amint képes vagy túllépni ezeken a félelmeken, az ego feladja, hiszen pont ez az, amire ő teremtetett...megvédeni az ÉLETet...megvédeni önmagát a pusztulástól...minden eddigi fájdalom, elszenvedett sérelem, csalódás egy-egy mini halál...minden ami nem öli meg, egyre erősebbé teszi...hatolj a félelmeid középpontjába, és tedd fel madagnak a kérdést: ki az aki fél?...ki az, aki újabb és újabb taktikákon töri a fejét, csak nehogy újra fájjon?...mert van ott valami, ami sosem sérült meg...akárhányszor is érte már sérülés...mert nem árthat neki semmi...és senki...keresd meg ezt a középpontot, és innen tekints kifelé...így állj oda a környezeted elé, és mondd nekik "szeretlek"..."elfogadlak"..."mert már nem félek tőled"..."nem félek attól, hogy újabb csalódást, fájdalmat okozol nekem"...mert megtaláltam magamban azt, aminek úgysem okozhatsz több fájdalamat..ami sosem félt, sosem szenvedett...mert határtalan, sérthetetlen, végeten...így emelkedhesz felül az ego-n...és annak összes taktikáján, és védelmi mechanizmusán...és ezt mindenki észre fogja rajtad venni...és nem azért mert kimondtad "elfogadlak"...csak azért, mert újra megérkeztél...oda, ahonnan valójában sosem voltál különválasztva...
" Az életkörülményeimet, az embereket valamilyen szinten én vonzottam be,"
ne bujj ki a feleloseg alol nem valamilyen szinten hanem egeszeben.
Én meg azt figyeltem meg,
hogy a külső árnyjátékomban teremtett szereplők közül
némelyik önállósítja magát és át akarja venni a teremtést meg az irányítást
Olyan, mint 1 tulpa.
Forgatókönyvíró és / vagy rendező akar lenni,
holott anno ő csak színészként lett szerződtetve ;-)
Én is észleltem már ezt a hatalomátvételt...
Régen teljesen tehetetlennek éreztem magam vele szemben, mert azonosultam a szerepekkel..., képes voltam évekig szenvedni kivetített hatalmaktól...., ma viszont igyekszem azonnal vissza abba a centrumba, ahol a szerepek értelmüket vesztik..., s inkább valamiféle jelenlévő figyelem van.... Mégis e megformáltságoknak hála!, elvezettek oda, ahol nincs megformáltság, és színésznek lenni vagy rendezőnek lenni legfeljebb szolgálat, átmeneti ing...(időnként kimosolygok belőle, hogy felismerjenek). S úgy ahogyan a tulpa hatalma "foszlik", én sem akarok hatalmat magamnak....És ez fordítva is igaz: nem akarok hatalmat és szerepeket magamnak, s a tulpa hatalma feloszlik....Ezentúl pedig jöhet bármiféle szerep, ami kiosztatik
.kiss
" Az életkörülményeimet, az embereket valamilyen szinten én vonzottam be,"
Nem minden ami veled történik, olyan típusú történés amit te vonzol. Vannak helyzetek amit mások generálnak. Bizonyos helyzeteket az ő érzéseikkel, gondolataikkal. Aztán ott van a sorsfeladatod, ami külön olyan helyzeteket hoz létre, hogy te bizonyos irányba menj.
Azt hiszem, mindenhez közöm van, ami megjelenik az életemben, mégha úgy tűnik is, hogy mások generálják.... Mert nem véletlenül találkozom velük... Azt tapasztaltam, hogy mindig van valamiféle azonosság a sok különbözőségként felismert dolog mellett, ami bevonzhatja a másikat, vagy engem a másik ember életébe.... És persze ez közös játék, de megvan a részem benne....
Talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk: a történésben a felelősség rám eső részét vállalom, mégha nem is látom át azonnal ,miért kellett megtörténnie velem és vele.... Semmit nem pusztán egyik vagy pusztán a másik generál....Koprodukció, részem van benne......, közöm van hozzá...
kiss
kisskisskiss!
Akkor fogalmazok ugy hogy minden ami veled tortenik a te beleegyezeseddel megy vegbe.Semmit sem lehet rad eroltetni amit te nem szeretnel.Legyen ez jo vagy akar rossz dolog , tulajdonsag.Tehat azok a helyzetek amiket szerinted masok generalnak es megis belekerulsz azt is elfogadtad azert hat rad.Csak ilyenkor az a bizonyos masik szemely a rendezo o osztja a szerepeket hogy megertse a sajat valosagat es ehhez te mint "vendeg szinesz" hozza jarulsz.De elfogadtad a szerepedet az o muveben.O is feljodik hiszen a valosaga megertesen faradozik es te is feljodsz hiszen az a szerep amit elfogadtal az valamit tanit neked.
De jócskán benne vagy Te is!
...meg a tiéddel
..szépen sző az a háló!!Hogy milyen nagyra sikerül,az már biztos (csak!) Tőled függ.\\m/Ezzel egyetértek!!kiss
E
elke
Vendég
Nincsenek határok, nincsenek véletlenek és nem vagyunk egyedül ....ébredsz....változol....ismerd fel a jeleket
Ma arról beszélgettünk,hogy valójában pusztán ennyi, amit az ember megtehet: felismerni a jeleket és dönteni, azon túl minden zajlik, áramlik, végeztetik...,nem véletlenül úgy ahogyan lenni tud....: épül, rombolódik vagy alkotódik....(Átértelmeződött az : ember tervez, isten végez -közmondás....a döntések korát éljük.... És ezekből a döntésekből út épül, bár az útépítő nem én vagyok: pusztán csak helyet teremtek a dolgoknak...., döntésekekkel cövekelem ki .... Itt az én felelősségem...Aztán jöhet az újabb döntések "szárnyasfarkasa", ami tereli az áramlást....)
...majd egyszer csak a döntés is feleslegessé lesz ... és elérkezik az, mikor egyszerűen határozunk a dolgaink felől ... majdan a meghatározás is az érdektelenség homályába vész...
Vajon mi marad? - mankó,támasz,fogódzkodó, út nélkül...
?Az, ami mindig is ott volt, csak háááát ....
!h
...majd egyszer csak a döntés is feleslegessé lesz ... és elérkezik az, mikor egyszerűen határozunk a dolgaink felől ... majdan a meghatározás is az érdektelenség homályába vész...
Vajon mi marad? - mankó,támasz,fogódzkodó, út nélkül...
Az, ami mindig is ott volt, csak háááát ....
Drága Hannah:razz:kiss!
Háááát!!!!
:grin: ez az, amit élek egyidőre, míg észre nem veszem, hogy éltem...., máskor nem........ Mert teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi lesz akkor..., tudni fogom-e amit tudok, és elég bölcs lesz -e az a valaki? És látni fog-e? (mosolygok magamon, miközben leirom a kételyeim, de mit tegyek, ezek vannak...Mert egy időre, mondjuk egy délutánra elengedhetem a kezét ennek a kontrolálatlan lénynek, de aztán kíváncsi leszek mit tesz nélkülem, és ha nem szür le mindabból, amit tapasztalt magvas bölcsességeket, hogyan lesz akkor? és mi vezeti azután, amiben aztán meg is bízhat? És nem lesz-e közveszélyes?... Én sokszor attól is tartok,hogy a felelősségérzetem elveszti a tájékozódóképességét...Mintha mindkettő kellene az élet is a rálátás is...)Mi a különbség aközött , hogy jelekre hallgatva döntünk és aközött, hogy határozunk a dolgaink fölött?
Szeretettel írá: Csillagvirág
Igen. Mindenki, aki besétál az életedbe, megtanít valamire. Még akkor is tanítanak téged, ha látszólag az agyadra mennek, mert ilyenkor megmutatják határaidat.
...drága Tibya
A teljes elfogadás( érzékelésünkhöz nem társul gondolati címkézés), azt jelenti, hogy elfogadjuk az embereket ( magadat) olyannak amilyenek. A teljes elfogadás maga a feltétel nélküli szeretet.kiss
Ha úgy döntesz, hogy elfogadod az embereket az összes hibájukkal együtt, akkor teljesen új érzés fog eltölteni.
Drága Hannah:razz:kiss!
Háááát!!!!
Mi a különbség aközött , hogy jelekre hallgatva döntünk és aközött, hogy határozunk a dolgaink fölött?
Szeretettel írá: Csillagvirág
Kedves Csillagvirág!
Az élet nagy dolgai!.?.!
A különbség a tudat, annak tudata akik vagyunk!
A felismerések, tapasztalat lepárolódások annak a pillanatnak szólnak, mikor az egyén azt magáévá teszi, a következő pillanat már másról szól, új lehetőséget rejt.
Hol van már a tavai hó?
...Ami elmúlt, az a múlt, minden hozzá kapcsolódó megélésével, a "tiszta" pillanatban semmi nincs a múltból, üde és friss,új lehetőség az új tapasztalatra, felismerésre, megélésre.:razz:
A jel egy kapaszkodó, amit keresni kell, hogy mégis legyen ott valami, a jel értelmezése egyedi, az egyén addigi tapasztalatai alapján, vágyai elérésének érdekében magyarázza. Egy "jel" mindenkinek mást jelent. Ez mind mind a buksi világa, vagy ahogy a szakzsargon említi az elme, a gondolatok világa.
Az elme (hamis én, kis-én, személyiség, vélt vagyokság, gondolatok) bűvöletében teljesen természetesek ezek a kérdések.
Az a működési rend, amiben eddig éltük az életet, az kissé nyögvenyelős lett, keressük a másfajtát.
Ám az "új", csak akkor valósulhat meg, amint a régi írmagjaival együtt az enyészeté lesz. Az újban meg az az új, hogy nincs működési elv, élet van, a maga mindenféléjével, és közel sem jelenti, hogy zombivá leszünk, amint a régit elengedjük.Évekig fejtörést okozott: a tudás akadály! - aztarézfánfütyülőjét
És ez az egy gondolat bántott engemet, mindig csak egy gondolat bánt bennünket...
A gondolat-mentességet, gondolat-nélküliséget egyáltalán elkezdeni elképzelni, netán beleképzelni magunk, ilyen ribilliót rendez.
Mi lesz ha... Hogyan lesz ha.... Mi lesz, ha kontrollálhatatlan lesz ... Nah, lesz olyan is, ám ezt külső szemlélő észre sem veszi...
, mert ez egy belső út, egy belső önmagunkba merülés, miközben mindenki teszi a dolgát.Szükségtelen a tájékozódó képesség, mert totális felelősséget vagyunk képesek vállalni önmagunkért, ám csak akkor, ha tudatában vagyunk, mi a lényegisége a gondolatokon túllépni, félelem, kétség nélkül.
Tényleg óriási bátorsággal szükséges felszívni magunk!
Nem mindenkinek dolga a végső vizsgálata, elérése ....
Ez a hanni meg osztja az észt, ami neki sincs, mi több erősen fogy...
h
Kedves Csillagvirág!
Az élet nagy dolgai!.?.!
A különbség a tudat, annak tudata akik vagyunk!
A felismerések, tapasztalat lepárolódások annak a pillanatnak szólnak, mikor az egyén azt magáévá teszi, a következő pillanat már másról szól, új lehetőséget rejt.
Az elme (hamis én, kis-én, személyiség, vélt vagyokság, gondolatok) bűvöletében teljesen természetesek ezek a kérdések.
Az a működési rend, amiben eddig éltük az életet, az kissé nyögvenyelős lett, keressük a másfajtát.
Évekig fejtörést okozott: a tudás akadály! - aztarézfánfütyülőjét
És ez az egy gondolat bántott engemet, mindig csak egy gondolat bánt bennünket...
A gondolat-mentességet, gondolat-nélküliséget egyáltalán elkezdeni elképzelni, netán beleképzelni magunk, ilyen ribilliót rendez.
Mi lesz ha... Hogyan lesz ha.... Mi lesz, ha kontrollálhatatlan lesz ... Nah, lesz olyan is, ám ezt külső szemlélő észre sem veszi...
Szükségtelen a tájékozódó képesség, mert totális felelősséget vagyunk képesek vállalni önmagunkért, ám csak akkor, ha tudatában vagyunk, mi a lényegisége a gondolatokon túllépni, félelem, kétség nélkül.
Tényleg óriási bátorsággal szükséges felszívni magunk!
Nem mindenkinek dolga a végső vizsgálata, elérése ....
Ez a hanni meg osztja az észt, ami neki sincs, mi több erősen fogy...
Hát ,nagyon-nagyon köszönönöm!!!
Ne legyen gond, hogy osztod az észt annak, aki leginkább ezen a nyelven ért, miközben másik megtanulhatatlant "tanul"
, mert már csak paradoxonokban találja az igazságot...Különben a megírás jelenében lehet létjogosultsága, hiszen éppen "nálam jártál"
(és másként nem találkozhattunk). Én pedig számomra érthető, pontos választ kaptam, miközben maga a tapasztalat a szavakon túl van.Szeretettel: Csillagvirág
Hát ,nagyon-nagyon köszönönöm!!!
Ne legyen gond, hogy osztod az észt annak, aki leginkább ezen a nyelven ért, miközben másik megtanulhatatlant "tanul"
Különben a megírás jelenében lehet létjogosultsága, hiszen éppen "nálam jártál"
Szeretettel: Csillagvirág
kiss
A köszönet mindenkinek önmagának szól
...A fentiek a hanni miamanói, eccetere ... eccetera
... az összecsengés felemelő kissMit szenvedjünk gondolkodva, örömködjünk mondolkodva!!!!
hHasonló témák
