No, közben keresgéltem én itt mert volt valahol egy cikk amit most beírok ide, valamikor 2001 tájékán írta valaki, nem emlékszem már ki volt. Kivágtam akkor az újságból, mert családon belül nálunk is van egy fiú aki. . . hát igen, a saját neméhez vonzódik, és gondoltam elküldöm a húgomnak, hátha segít neki megérteni a gyereket. Sajnos a cikk maradt nálam, későn jelent meg.
Megpróbál az ösztönei szerint, melegként élni. Ha kisebb-nagyobb körben (szerencsés esetben családi körben is) elfogadtatja magát, akkor sincs könnyű dolga, különösen kisvárosban, falun. A társadalom ellene dolgozik annak, hogy ízlésesen, emberi módon vállalja a melegségét, partnert találjon, akivel összeköti az életét. Egyre több meleg van, aki nem tágít attól, hogy tartós kapcsolatban, minimális titkolózással éljen. A világ előtt egyre több pár nyíltan mutatkozik. Ez új történelmi jelenség, mert a régi időkben a homoszexuálisok - akár nyíltan, mint a régi görögöknél, akár titokban, mint a középkorban - csak nemi kapcsolatot és sóvárgó, nagy szerelmet élhettek meg, de napi szintű, élettársi viszonyt nem.
Az tehát, hogy valaki homoszexuális ösztönbeállítódású, nem erkölcsi kérdés, mert nem ő választotta: ilyennek született vagy ilyenné alakult, mindegy. A tudomány se tud erről többet: valószínűleg a genetikai adottság és a környezeti hatások összjátéka okozza. Ez végül is mellékes. De vajon erkölcsi kérdés-e a vállalt és gyakorolt homoszexualitás, azaz van-e valami morálisan kifogásolható a meleg életmódban? Sok ember undorodik a gondolattól, hogy két férfi egymáshoz nyúl. Szíve joga. Ám azért, mert valamitől undorodnak, az még nem lesz erkölcstelen. A franciák csigát esznek, a kínaiak pókot, a melegeknek meg összesercen a borostájuk, amikor csókolóznak. Az ő nemi életük sem tartalmaz olyasmit, amit mások ne csinálnának, még ha a hangsúlyok értelemszerűen máshová tevődnek is. Különben is: egy kapcsolat, egy nemi élet, egy élet megítélése ne azon múljon, mit hova tesz az illető, hanem hogy tud-e szeretni, hűséges-e, támasz-e a bajban. E téren a melegeket se kell más mércével mérni, mint a többi embert: van köztük ilyen is, olyan is.
Nem természetellenes-e a homoszexualitás? Hiszen a nemiség természetes funkciója a szaporodás, a melegek tehát öncélúan használnak valamit, amit a természet más célra adott. Ez igaz, bár bőven csinálják ezt a heteroszexuálisok is: az ő nemi cselekményeik 99 százaléka ugyancsak természetellenes, hiszen nem a gyereknemzés a célja. Mégis fontos, hogy a heteroszexuálisok esetében az az 1 százalék (vagy annak a lehetősége) ott van, míg a melegeknél a lehetőség sincs ott, tehát az ő nemiségük már meghatározásánál fogva természetellenes. Körülbelül annyira, mint egy magát meddőnek tudó házaspáré. Az azonban nem biztos, hogy ami természetellenes, az erkölcstelen is. Az emberi civilizáció rengeteg "természetellenes" dolgot tartalmaz. Például megfőzzük az élelmiszert, és nem nyersen fogyasztjuk. A főemlősöknél (az ember is az) a monogámia is természetellenes, tehát hogy egy hím egyidejűleg csak egy nősténnyel tartson fenn kapcsolatot. A melegség természetellenes, mint sok más civilizációs jelenség.
Évről évre, évszázadról évszázadra bizonyos számú homoszexuális születik. A statisztikák ezt konstansan 4-6 százalékra teszik. Olyasféle ez, mint a balkezesség vagy a lisztérzékenység: nem az a civilizációs kérdés, hogy ilyen emberek újra és újra születnek - hanem az, hogy mit csinálunk velük. Ma több a balkezes, mint azelőtt, pedig most se születik több, csak régebben ezeket tűzzel-vassal átszoktatták jobbkezesnek, ami gyakran személyiségzavart, életre szóló dadogást okozott. Hogy miért kellett őket átszoktatni? Csak. Micsoda dolog az, hogy valaki balkezes? Az csúnya. A többség nem olyan. Aztán rájöttünk, hogy jobb a boldog balkezes, mint a boldogtalan jobbkezes. A lisztérzékenyek azelőtt hamar meghaltak, mert nem tudtuk, mi bajuk. Most már lehet őket diétán tartani, amíg fölcseperednek, ezért úgy tűnik, mintha több volna belőlük. Pontosan ilyen okokból tűnik úgy, hogy ma terjedőben van a homoszexualitás: aki azelőtt lapult volna, az most előmerészkedik , és helyet kér a normális, élhető életben: a partnerével akar nyaralni, moziba vagy étterembe menni, meleg tárgyú újságokat, filmeket igényel, hogy a saját problémáit lássa ábrázolva. A partnerét élettárssá nyilvánítja, hogy betegség vagy halál esetén joga legyen törődni vele, és eljárni az ügyeiben. Életét mint lehetséges alternatívát el kívánja fogadtatni. Attól azonban nem kell félni, hogy a homoszexualitás - mint valami ragadós példa - elterjed, hiszen az ösztönéletet nem lehet eltanulni. Hogy valakinek a szembejövő lányon vagy a túloldali rendőrön akad-e meg a szeme, az nem divat kérdése. Különben is, mi az ördög volna annyira vonzó a melegségben, amitől normális fiatalok "átállnának"? És megfordítva: a heteroszexualitás talán nem vonzó? Ha viszont az, miért nem állnak át a melegek?
A nálunk ismert vallások (kereszténység, zsidóság, iszlám) mind tiltják. Úgy tűnik azonban, hogy e tiltások azok közé tartoznak, amelyek a bibliai kor mindennapjait, "külső erkölcsét" szabályozták (mint mondjuk az, hogy a házasságtörőket meg kell kövezni). A régi korok külső erkölcsét sok mindenben átértékelték az istenfélő emberek is, miközben törekedtek arra, hogy a "belső erkölcsöt", a tanítás igazi lényegét továbbra is kövessék. Felhozok egy példát: ma sok férfi-nő pár úgy él tartósan együtt, hogy nem kötnek házasságot. Ezt önmagában nem kell erkölcstelenségnek, istennek nem tetszőnek nevezni, ha szeretik egymást és gyermekeiket, és igyekeznek rendesen élni. Nincs ez másképp a melegekkel sem. A nemiség isten csodálatos adománya (még ha egyeseknek fordítva adta is oda), mely lehetővé teszi két ember között a bensőségességet, a szerelmet, sőt a szeretetet. Ha ezzel jól sáfárkodik valaki, akkor műfaji kérdéssé zsugorodik, hogy férfival vagy nővel, a házastársával vagy a szeretőjével teszi-e. Ami nem istennek tetsző dolog, az a szexszel való visszaélés: a nemiség önző, személytelen vagy megalázó használata, áruba bocsátása vagy éppen olcsó játékká alacsonyítása. Nem tudom, hogy ebben a melegek gyakrabban bűnösek-e, mint mások.
Akárhogy alakul a homoszexuális ember sorsa, itt és ma élete végéig vele marad a titok. "Rólad tudják?" - ez a mondat köreikben mindennap elhangzik. Gondoljunk bele, milyen súlyos ok kellene egyébként egy tízen-huszonévesnek (aki alig élt, és még nem nagyon tehetett se jót, se rosszat), hogy ekkora titka legyen: talán ha valakije börtönviselt volna, vagy kábítószeres, vagy elmebeteg... Így, ezzel a teherrel indul az életbe. Pedig minden fiú szeretne olyan lenni, mint a többi, és mindegyiknek - ismétlem: mindegyiknek - nagy bánat, hogy ő más. Melegnek lenni: baj. El lehet fogadni, meg lehet szokni, lehet szépen levezényelni, mert egy életünk van, és szex nélkül sivár volna, és nem tudnánk szeretni. De akkor is baj, amit nem kért az ember.
Magdi Boszi
