Arról nem is szólva, hogy fagyott-takony ...
Jót röhögtem a definíciódon.
Itthon van pár darab, de hiába ad látszólag jó fényt, hunyorognom kell tőle és résnyire szűkül a szemem, ha sokáig tartózkodom alatta.
Egyébként ... itthon még annyira nagy a baj, hogy két darab hatalmas méretű tv készülékemet is (innen-onnan begyűjtöttem őket) elajándékoztam két ismerősnek, akiknek nemigen van pénzük arra, hogy vegyenek egy LCD csodát, pedig MÁR CSAK egyhavi keresetbe fájna egy elfogadható méretű.
Úgyhogy ... ahogy mások is, inkább félreteszem a nem használt, vagy innen-onnan kapott technikáimat és odaadom azoknak, akik (bizonyíthatóan) rászorulnak, hogy ne kelljen plusz költségbe verni magukat!
A svájciaknál volt egy elfogadható megoldás az ilyen esetekre.
Voltak Máltai boltok, ahová bevitték a működő, de megunt dolgaikat az emberek és ők eladták egy barátságos és megfizethető áron, akik bementek oda vásárolni.
Attól tartok viszont, hogy itthon olyan üzletszerű kéjelgés ütné fel a fejét a nyerészkedni vágyók körében, hogy az egésznek nem lenne, semmi, de semmi értelme.
Itthon még mindig van egy olyan rádióerősítőm, amit a barátom hozott egy ilyen üzletből.
Azt hiszem, valami ezer forintokba került összesen.
A mai napig bírja a gyűrődést, pedig épp hogy a világháború után készült Japánban, amikor még nem lopkodták le az összes technikai megoldást, hogy miniatürizálhassák.
Jót röhögtem a definíciódon.
Itthon van pár darab, de hiába ad látszólag jó fényt, hunyorognom kell tőle és résnyire szűkül a szemem, ha sokáig tartózkodom alatta.
Egyébként ... itthon még annyira nagy a baj, hogy két darab hatalmas méretű tv készülékemet is (innen-onnan begyűjtöttem őket) elajándékoztam két ismerősnek, akiknek nemigen van pénzük arra, hogy vegyenek egy LCD csodát, pedig MÁR CSAK egyhavi keresetbe fájna egy elfogadható méretű.
Úgyhogy ... ahogy mások is, inkább félreteszem a nem használt, vagy innen-onnan kapott technikáimat és odaadom azoknak, akik (bizonyíthatóan) rászorulnak, hogy ne kelljen plusz költségbe verni magukat!
A svájciaknál volt egy elfogadható megoldás az ilyen esetekre.
Voltak Máltai boltok, ahová bevitték a működő, de megunt dolgaikat az emberek és ők eladták egy barátságos és megfizethető áron, akik bementek oda vásárolni.
Attól tartok viszont, hogy itthon olyan üzletszerű kéjelgés ütné fel a fejét a nyerészkedni vágyók körében, hogy az egésznek nem lenne, semmi, de semmi értelme.
Itthon még mindig van egy olyan rádióerősítőm, amit a barátom hozott egy ilyen üzletből.
Azt hiszem, valami ezer forintokba került összesen.
A mai napig bírja a gyűrődést, pedig épp hogy a világháború után készült Japánban, amikor még nem lopkodták le az összes technikai megoldást, hogy miniatürizálhassák.