Folytatsd a verset!

[huncili]

...
Röpülnek a kicsi lovak!
De két eperfa közt a légben,
még náluknál is szebb talán,
libegő tündér a kötélen,
megemeli az esti szél,
az a kis táncoslány a legszebb!
Már ott jár a fák sudarán,
és feljebb, és mindegyre feljebb,
a fák csucsára ér, s nevet,
a fák csucsára lép, és onnan
többé már vissza se talál,
csak eltünik a teleholdban.
Pilinszky János: Őszi cirkusz
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Sok mindent másként kellett volna.
Bárcsak az idő megfordulna
s kezdeni lehetne mindent, újra.
Élni tudni és élni merni,
néha járatlan úton menni,
nem csak rohanni, meg-megállni
azt, ami szép, körülcsodálni.
Nem szégyellni a gyengeséget,
meghallani ha hívnak, kérnek,
(...)

 

[beebeus]

...
jobban bízni, jobban szeretni,
szeretteink kedvét keresni.
Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet
rossz napjaiban is hinni a szerelmet
többet gondolni rá, mit érez a másik,
szeretet tüzével fûteni, ha fázik.
Élhettem volna így is én.
Újra kezdeni nincs remény,
de amennyi idõm hátravan
ebben a felemás világban,
hadd élhessem meg tiszta szívvel,
csendes örömök árnyékában.

Moretti Gemma: Másként
............................................................


Fészket rak a jó idő,
gólyanép is haza jő.

Itt totyog a patakpart,
a sok vadlúd vele tart.

A Nap szeme ide lát,
kedvet nyílik a világ.
...

 

[huncili]

...
Hóvirágom tavaszol,
szívem zenét zakatol.

A park csupa szerelem,
benne magam keresem.
Balogh József: Tavasz
* * * * * * * * * * * * * * *


Szappanbuborékként
pattant ölelések...
Gitárhúron táncolt
lélekrezdülések...
Hegytetőt takaró,
bodros felhőálmok...
Ajtórésen szökő,
kimondatlan átkok...

 

[beebeus]

...
Haláltáncot járó,
őszi falevelek...
Magányos pad fáján
szerelmes vésetek...
Emlékek gyöngyei,
véredényem falán,
üres tenyeremben
meglapul a magány.

Vaskó Ági: Meglapul
...............................................


Valaki szappanbuborékot fúj,
Mindegy most, hogy Isten, vagy kisgyerek,
Világokat kelt életre a száj,
Mely szappanbuborékot ereget.
...

 

[huncili]

...
És szállnak, libegnek a fényes gömbök,
És szétpattannak - s elnyeli az ég. -
Egy szappanbuborék is egy világ,
S egy világ is egy szappanbuborék.
Reményik Sándor: Szappanbuborék
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


A jávorfa, fehérfenyő, az ében
hajnalfényét és éjét nékem adta,
nekem csordult a rózsaszínű gyanta,
s szárítottam a lombard nap szelében.

Hozzá furfangos késeket csiszoltam,
s a milliméter ezredével mértem,
míg öble apró hajlatáig értem.
Alig éltem, s ha voltam, néki voltam.
(...)

 

[beebeus]

...
Mert hallottam egy hangot, s elfeledtem,
oly nyugtalan vagyok miatta régen:
itt döngicsél éjjel-nappal szívemben.

De a jávorfa, a fenyő, az ében
megszólaltatja majd egyszer helyettem,
és újra él a földön s fenn az égen.

Kiss Tamás: Hegedű
-----------------------------------------


Szokatlanul nyugalmas most a reggel;
az úton csak vigyázva járhatunk, mert
a hajnali eső arany csigákat
vert le a fákról. Tisztább vonalakban
sorakoznak fel a távoli dombok
és mikor a lassan melegedő föld
a hajnal könnyét már visszalehellte:
oly friss a szín, üveglelkünkön át oly
zenében úszik minden, mit a szem lát,
...

 

[huncili]

...
levedlik rólunk az ember magánya
hogy e forró és nedves ragyogásban
s nem is magunkat, nem idegeinket
érezzük zsongani: oly mély gyönyörré
sürűsödik az élet, hogy ilyenkor
hajam az erdő ruganyos hajával
összefolyik, karom ölelve nő a
kék láthatárba, mellem eke vérzi,
hangom a szél dala és az örök Nap
az én szemeimből nevet a földre.
Szabó Lőrinc: Reggel
°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°


Mi kék
Az ég!
Mi zöld
A föld!
Zöld föld felett, kék ég alatt a
Hangos pacsírta fütyörész:
Dalával a napot kicsalta,
A nap rá gyönyörködve néz.
(...)

 

[beebeus]

...
Mi kék
Az ég!
Mi zöld
A föld!
Zöld a föld, kék az ég, tavasz van...
És én oly sült bolond vagyok,
Hogy idebenn a szűk szobában
Kadenciákat faragok!

Petőfi Sándor: Mi kék az ég!
---------------------------------------------------------


Mennyei kolbászok
Döfölődtek szívesen,
Gyémántlencsét rágott
Két fúrása szívemen
...

 

[huncili]

...
Hóttig heverészek,
egyszer se hibázok,
hóttom után angyalokkal
vígan parolázok.
Karinthy Frigyes: Így írtok ti – Pünkösdi kolbász (József Attila)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Az én kezem még fehér,
mint a kenyér béle,
mind a kettő belefér,
Anyám tenyerébe.
Barna az ő tenyere,
mint a kenyér héja,
puhán simogat vele,
arcom simogatja.
(...)

 

[beebeus]

...
Este, ha a lámpa ég,
s mégsem látja senki,
barna, jóságos kezét,
kötényébe ejti.
Szeme nagyon messze néz
és a lámpa fénye,
mint az édes, sárga méz,
csorog szép kezére.

Kuczka Péter: Anyám keze
------------------------------------------


Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,
lajháros-lusta ágylakót,
tarisznyájában új virág,
- nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház…

A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.
...

 

[huncili]

...
Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús-esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz’ messzi még az ősz, a csősz.
Balogh József: Nyár
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ

Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se, - jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életem
úgy édesíti, édes nevedet:
nevedet, édes, a pár szótagot,
mely tündéri burkoddá változott,
röpítő kőzegeddé, nevedet,
mely körém gyújtja az emlékedet,
fűszerként csendít a nappalon át
s beillatosítja az éjszakát,
(...)

 

[beebeus]

...
úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy
már majdnem Te vagy, amit beszívok,
már majdnem Te: minden lélegzetem
veled itat és zsongat édesen:
édes neved betölti szívemet
s csak titka, te, vagy nála édesebb.

Szabó Lőrinc: Neved
-----------------------------------------


Későn hozott az élet össze:
Más férfihoz vagy te már kötve.
Titkolt hevünk útjába` áll
Törvény s a megszokott morál.

Egymásra nézünk vágytul égve:
De hogy szívünk legbensejébe`
Mi forr, titkolja ajakunk...
Ah, túl erényesek vagyunk!

Erényesek?...Ki tudja, tán csak
A félénkségnek, gyávaságnak
Adunk ily hangzatos nevet,
Így csalva a természetet.
...

 

[huncili]

...
Mások vagyunk mi gondolatban,
S meg` mások tettekben, szavakban.
Egymásra titkon éhezünk,
S vágyunkat szitva vétkezünk.

Égünk tiltott szerelmi tűzben,
S nem szólunk róla egy betűt sem.
Világ előtt ez szép erény.
De próza és nem költemény.
Revicky Gyula: Késő
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^


Elsüllyedt a jegenyék árnyéka is már.
Ó, éjszakába feneklő kajakok!
Gyalog kell menned, fogd ezt a pislán
hunyorgó-füstölgő csillagot,

vezessen és, ha kialszik, dobd a tóba,
- sötétben is megleszek reggelig -
iszapba, hínárba burkolózva
odalent majd gyöngyöt könnyezik.
(...)

 

[beebeus]

...
Sóhajt a víz, a jegenyék megborzongnak,
szitálni kezd a bánat s tán az eső;
míg keresgélem a marasztaló szókat,
sarjad a csönd és eget-földet benő.
Már a fecske nélkül szálló alkonyatban
éreztem, kedves, hogy nélküled
maradtam.

Kányádi Sándor: Fecske nélkül szálló alkonyatban
-----------------------------------------------------------------------


Kérem, várom, követelem,
üljön le apukám velem!
Legózzunk, vagy lovat fessünk,
olvasgassunk, beszélgessünk.

Azt is kérem, követelem,
üljön le anyukám velem!
Kérdezgetném erről- arról,
napsütésről, hóvárról.
...

 

[huncili]

...
Meguntam az összes tévét,
játsszunk inkább mindenfélét!
Kockát, malmot, mint ők régen,
focizzunk az utcavégen!

Mesét kérek itt az ágyban,
ma este is arra vágytam.
Könyvből szép a mese este,
nem mobilon, esemesbe!

Nagy Bandó András: Mesét kérek
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Kerested erdőn, bérceken,
fiatalságtól részegen.
Álmodtad és tudtad, hogy él,
különb madár a többinél:
elorzott minden drága színt,
smaragdot, türkizt és rubint,
szikrázóbb, mint a gyurgyalag,
begytollán bíboros szalag,
a kékcsókánál kékje szebb,
a jégmadárnál ékesebb.
Véredben él, álmodban ég,
egyetlenegy gyönyörüség.
S míg mohón űzte két szemed,
futott, futott az életed...
(...)

 

[beebeus]

...
S mikor fejedre hó szitál
s szemed téveszti már a színt
s a fényt nem bírja már
s a szép már nem dédelgeti:
egy suhogó hang meglegyint,
s tapogató kezedre száll
s káprázó tollát kelleti
a ragyogó madár!

Áprily Lajos: A ragyogó madár
.......................................................


Sárga ruha, szürke mellény,
farka tollán csillan a fény.
Szálldos, röppen ágról ágra,
felesége hazavárja,
hogy a villás ág hegyére
fészek legyen már estére!
...

 

[huncili]

...
Építgetik, kötögetik,
és szálanként fel is teszik:
puha tollal bélelgetik.

Elpihennek nemsokára,
alszanak is hamarjába'.
Álmaikban négy fióka:
együtt szól a rigó-nóta.
Majd, ha ők is nagyok lesznek,
vidám füttyel telik kerted.
Devecsery László: A sárgarigó fészke
^˘^^˘^˘^˘^˘^˘^˘^˘^˘^˘^˘^˘^˘^˘^˘


Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha Ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.
(...)

 

[beebeus]

...
Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

Kányádi Sándor: Májusi szellő
-------------------------------------------------


A napok csak múlnak,
s a falak el nem torlódnak,
csak nehezítik életünket,
s elválasztanak bennünket.
...

 

[huncili]

...
Mért oly nehéz az élet,
miért tűnik el a szeretet?
Hol vannak a kedves szavak,
melyek évek múlva papírra íródnak?
Wetzl Robert: Reménytelenség
° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° °

Aludj, álmodjál
Angyal, békében
Csendes csillagok
Égnek az éjben
Felhő-göröngyök
Gyöngyök a holdon
Imáim, kincsem
Lelkemből mondom:
(...)

 

[beebeus]

...
Nyerj nyugodalmat
Otthont, szerelmet
Szűkös telekhez
Teremts türelmet.

Kovács Kata: Ábécében //megríkatott ez a vers Huncili
---------------------------------------------------------------------------------

Már hatodik napja, hogy a kedvesem visszatért;
kék tengerekről, arany szigetekről tért vissza a kedvesem.
A selyemhullámos ég volt az a tenger;
arany szigetek a szikrázó csillagok; az ég a tenger.
Ma is oly szép és fiatal, mint amikor messzehajózott,
pedig hány tavasz mult el azóta, hogy elhajózott!
...