Folytatsd a verset!

...
Körben a puha fák között
elvackol a sötét,
a szél is visszatartja most
langyos lélegzetét,

de hajnalban nyújtózkodik,
majd sóhajt egy nagyot -
és elszállnak a hold után
a pitypang-csillagok.

Szabó T. Anna: Pitypang
------------------------------------------------------

Madár zeng s villan az égen
fut árnya sötéten a réten
fent tűzben két lila szárny ég
lent hamuszürke az árnyék

Röghöz tapad életem - ó jaj
szállni be bús örök óhaj
örök de örökre hiába
embernek földön fut a lába

Valahol fent két lila szárny ég
rohanok mord és hideg árnyék
botladozom magam összesebezve
messzire messzire - messze
...

...
Ó merre száll az a langy dal
az a fényes mennyei angyal?
kinek lila szárnya ragyog
kinek én csak az árnya vagyok.
Dsida Jenő: Merre száll?
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘


"Át kell emelnem hozzátok a Jót,
mi lelkem vermében ragyog és vacog!
Én nem tudom: mi vagyok, de vagyok
s Én Uram nékem valamit meghagyott.
(...)

...
— Számosan vagyunk így-vagy-úgy gyilkosok,
ám Élő Zenét szülni csak kevesünk szokott...
Élni: rossz voltam - hadd legyek jó halott!
Lelkem Üdvéért imádkozzatok."

Fodor Ákos: Don Carlo Gesualdo utolsó madrigálja
-------------------------------------------------------------------------


Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gőzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.

Olyan fehér és árva a sík,
Fölötte álom-éneket
Dúdolnak a hideg szelek.
Vajon mit álmodik?

Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
Régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.
...

...
S ahogy futok síkon, telen át,
Úgy érzem, halottak vagyunk
És álom nélkül álmodunk,
Én s a magyar tanyák.
Ady Endre: A téli Magyarország
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

A vád:
Hogy elhenyélted ezt a szép napot!

A védelem:
Nem teljesen: vetettem fűmagot,
pár szép nap és a sűrű mag kikel,
eső belőle pázsitot nevel,
árnyékot vetnek rá a kerti fák,
(...)

...
jönnek hűsét kívánó unokák,
terítenek a gyepre szőnyeget,
elfekszenek a szőnyegen hanyatt,
foszolva-lengő felhőcskék alatt,
s nézik a mesemondó, mély eget.

Áprily Lajos: Fűmagot vetettem
-----------------------------------------------------------


Tanulj gyermekedtől, szívedből kacagni,
kitárt szép szíveddel, önzetlenül adni!
Örülni a napnak, esőnek, tócsának,
boldog része lenni a csodás világnak!
Kíváncsi maradni, kérdésekkel élni,
válaszokra lelni, semmitől sem félni!
...

...
Irigység és harag kerüljön el téged,
- csak várni, s figyelni, – mitől szép az élet.
Tanulj gyermekedtől, mert Ő szívből él még,
s ha mi is ezt tennénk, szabadabban élnénk.
Nem tépnék a lelkünk hazug, rút szabályok,
s megismerhetnénk az igaz VALÓSÁG-ot…
Aranyosi Ervin: Adni
``````````````````


Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
(...)

...
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.
(Kányádi Sándor: Április hónapja)
*********
Szeles, fehérlő délutánon,
mikor dalt hallasz messze, távol,
a tiszta, illatterhes égből
hull a napfényes, könnyű zápor.

Akáctömjén röpül a légben,
a lomb merengő, szűz fehérség,
kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.

Nyílt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap,
vékony, ezüst esőfonálon
fehér angyalkák citeráznak.

Piros a síró égnek arca,
s a lágy eső vígan pörög le,
mint fiatal, szelíd leányok
titkos szerelmű, enyhe könnye.
.....

Kosztolányi Dezső: Áprilisi ezüst eső
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Itt már csak a költőt és a címet kellett leírni, a vers ennyi, négy versszak.
Sajnos megint egy hibás verzió terjed az interneten, kétszer (??) egymás után a négy versszak.
Beillesztettem a MEK linkjét, ezt én hitelesnek tartom.
http://mek.niif.hu/00700/00753/html/vers0501.htm#25
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Verskardigánom összement,
Szöszök lepik a szövetet,
Melyeket mostan összeszed
E szösszenetnyi szószedet.
Hisz a költészet köz-terep,
Hol ki-ki köthet üzletet,
Kilátást néz vagy őgyeleg
Csinálja, amit ő szeret.
(...)

...
Ott fenn az égen szösz lebeg,
A parkban őszi díszletek,
Én egy padon szöszölgetek,
S megszületik e szösz-lelet,
Mit most tovább pöckölhetek.
Múlandóság, legyőztelek!

Lackfi János: Szösz -szonett
-------------------------------------------------------



Levelet írok neked
kedvesem.
Szívemet ajánlom fel neked
kedvesem.
Ajtómat nyitva hagyom
kedvesem.
Legyen a tiéd minden aranyom
kedvesem.
megölöm magam érted
kedvesem.
...

...
Verseket találok ki érted
kedvesem.
Forgószél lennék érted
kedvesem.
Szűz hóhullás is lennék érted
kedvesem.
Hallhasd meg együgyű énekem
kedvesem.
Üzenj valamit nekem
kedvesem
Kassák Lajos - A szív kelletése
*********************************


Mit ugattok, mit haraptok
Engemet, hitvány ebek!
Torkotokba, hogy megfúltok,
Oly kemény koncot vetek.
Nyirbáljatok üvegházak
Satnya sarjadékain;
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.

Nem verték belém tanítók
Bottal a költészetet,
Iskolai szabályoknak
Lelkem sosem engedett.
Támaszkodjék szabályokra,
Ki szabadban félve mén.
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.
...

...
Nem virítok számotokra,
Árva finnyás kóficok!
Kiknek gyönge, kényes, romlott
Gyomra mindjárt háborog;
Van azért, ki ép izléssel
Üdvezelve jön elém.
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.

Hát azért nekem örökre,
Szépen békét hagyjatok;
Ugysem sok gyümölcsü munka:
Falra borsót hánynotok.
S kedvetek ha jön kötődni,
Ugy kapkodjatok felém:
A természetnek tövíses
Vadvirága vagyok én.

Petőfi Sándor: A természet vadvirága
---------------------------------------------------------------

A fellegek a fenyők álmai.
Az ágak között megrekednek.
Azután futásnak erednek,
Vagy halkan suhannak odább,
Mint foghatatlan, lenge holmi,
Testetlen, fátylas délibáb.
Az álmok sorsa: eloszolni.

Néha úgy szállnak, fehér csipkeként.
Hogy alig-alig fedik el a fényt.
Ezek a boldog álmok.
Aki ily álmot látott,
Annak a fának hálálkodni kell.
És hogyan hálálkodik a fenyő?
Hogy ezerszeres illatot lehel.
...

...
S néha jönnek gomolygón, nehezen,
Szurony sem szaggatja meg odafenn,
Csak néha üti át
Egy órjás dárdáját a fellegen.
Ezek a gonosz álmok.
Aki ily álmot látott,
Reccsenve jajdul, álmában kiált,
Lát fekete vért és piros halált.

De lassan elszáll jó és gonosz álom,
Valahol virrad már a láthatáron,
Oszlik a köd,
A pára már kevés.
Aranyderüvel messze valahol
A kék ég jő: az örök ébredés.
Reményik Sándor: A fenyők álma
^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^


Szép és gőgős volt a királylány,
rettegték és csodálták,
Balatonparton, Tihanynak táján
őrizte mindig a nyáját.
Kecskéinek sugarat felidéző
aranyból volt a gyapja,
ám ő rideg volt, mint az ékkő
s hold hűse terült el rajta.
Nem bírta szóra sem ember, se kecske,
hallgatott éjszaka s nappal,
nem méltatott senkit feleletre -
furakodott a szavakkal.
Hullámkirályfi lelke morajlott
érte a kínteli vágytól,
egyre fülelte a partról a hangot,
bízva, hogy egyszer a lány szól.
Ám a lány ajka néma maradt,
szorosra zárta a gőgje,
a Hullámkirályfinak szíve szakadt,
bánata lassan megölte.
(...)

...
Haragra lobbant Hullámkirály
s fiáért bosszút állott,
vad áradatát nyögte a táj,
dúlta a parti világot.
Mélybe ragadta a nyájat a víz,
eltűnt, el a sok csudakecske,
ámde a körmüket azóta is
kiszórja a tó a fövenyre.
S a gőgteli pásztor sorsa se másabb:
magába zárta egy sziklaüreg
s szajkózza azt, amit rákiabálnak
azok, akiknek egy szót sem vetett.
Szép és gőgős volt a királylány:
nagy nyája adta a rangját,
Balatonparton, Tihanynak táján
hallani most is a hangját.

Baranyi Ferenc: A kecskekörmök regéje
---------------------------------------------------------------


Kelep-kelep, kéményünkön
kelepel a gólya.
Éhes már a fészekben a
négy gólyafióka.

Kelep-kelep gólyaszülők
vigyázzák a fészket,
etetik a fiókákat,
sorra mind a négyet.
...

Kelep, kelep, felnő a négy
pelyhes tollú jószág.
Várja már a gólyákat
egy napsütötte ország.

Kelep, kelep, itt van az ősz,
nekivágnak Délnek.
Visszatérnek tavasszal,
ha vége már a télnek.

Bartos Erika: Kelep, kelep...
----------------------------------------

A csengetyűcsinálást
Felfedezni csak az tudta,
Aki kedvese kék szemét
Elfeledni sohasem tudta.

A fákon megszólalnak a csengők:
Valaki megérkezett.
A hajnalnak is sok csengője van,
A hajnal
Fiatalasszonyok szívéből keletkezett.
...

...
Egy bosszús leány
A bokrok közé dobta csengőjét
S most halványan figyel az elvesztett csengő szavára.
S egy gazdag úr
Csengőt akasztott szolgája nyakába.

S a csengőszó
Néha átszáll a szolga álmán.
Ha nem volna csengő akkor én magam
Kitalálnám.
József Attila: Csengő
~~~~~~~~~~~~~~~


Egy nyaram elmúlt, fénye elapadt,
És téged, szent folyóm, nem láttalak.

Talán azért is voltam oly beteg,
Mert nem ringattad fáradt képemet.

Hisz habod párna, szőke, lágy selyem ,
Melyen hold nyugszik, és álom terem.

Ó, ez a hold és ez az éjszaka,
A csöndesség és békesség maga.
(...)

...
A csöndesség, mely mégis halk zene,
Azúr világok víg üzenete.

S e béke úgy legyinti lelkemet,
Mikéntha gyöngyvirággal verne meg.

Ó tiszaparti holdas éj, te mély,
Szívembe csöndet és békét zenélj.

Sződd át ezüsttel rajta a borút,
Feledjen el világot s háborút!

Juhász Gyula: Megint a Tiszánál
------------------------------------------------


Merengő szemem, ki látóvá teszed,
ki elindítasz utamon, hogy járjak,
ki kiszínezed számomra a nyárnak
sápadt virágát s két karom kitárod,
hogy minden embert magamhoz öleljek:
tudod-e mit teszel velem?

Honnan tudod: a könnyet és a kínt,
ha látó szemmel nézem odakint,
nem fog-e jobban fájni, mint a vakság?
Az úton, melyet lépésem követ,
ismersz-e minden tüskét és követ,
mely megsebez és gátat vet nekem?
...

...
Fáradt bimbóját halovány tavasznak
hidegen néztem; ki tudja a gazdag,
pirosvirágú nyártól hogyan búcsúzom?
Két lankadt karom ujjongón kitárom,
de ha ölelek, ki tudja, mi áron?
Nem Judás lesz-e kit szívemre zárok:

ki bízó kezem nyújtott kezedbe várod,
ismerősnél, rokonnál több: Barátom,
tudod-e mit teszel velem?
B.Radó Lili: Új barátság hajnalán
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘


Úgy látom magam néha
akár egy moziban,
mikor peregnek a kockák:
a nő reggeli napsütésben
teát főz, kenyeret vág.
Ezerszer látott mozdulat,
ahogy a konyhapultnál állva
várja, hogy forrjon a víz,
és a háttérben zene szól:
Breakfast at Tiffany's
a Deep Blue Something-tól.
(...)

...
Néhány álomszerű pillanat
csupán, aztán újra tudom,
hogy én vagyok ez a nő,
itt a nyolcadikon.
Én nyúlok a cukorért,
én vetem be az ágyat,
én kísérlek az ajtóig
s nézek még most is
hitetlen utánad.

Erdős Olga: Reggel
..........................................


Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
...

...
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb!
Ady Endre: Mert engem szeretsz
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘


Jézus szenvedése újra érik,
a nagyhét újra ismétlődik.
Kicsit siet, vagy kicsit késik.
Hiába zöldellnek pálmaágak,
a zöld, az élő zöldnek nem felel.
Az ember hite belefárad,
a szenvedés megismétlődik.
(...)

...
De nem panaszkodhatsz másnak,
csak Jézusnak, Isten fiának.
Csak Jézusnak, aki feltámad.

Károlyi Amy: Nagyhét
------------------------------------------------


Muzsikaszó az esti réten,
falu alól, a fák alatt
szapora dobszó s édes, árva
trombitahang, trombitahang!

A cirkuszos nép muzsikál,
pereg a dobszó és ütemre
forog-forog és körbe jár
a lomha bölcs, a barna medve.

Elől a roppant medve és
a táncoló bohóc utána,
bohóc után a kisfia,
aztán a hold, a hold parázsa.

Arcába tűz a telehold,
s a kisfiú az égre bámul.
Elől a roppant medve és
a bohóc kisfia leghátul.

Röpülnek a kicsi lovak,
a szénfeketék, hófehérek!
Táncolnak a puha füvön,
szelíd, szép füvein a rétnek.
...