Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt

[Gyagnes]

Ha nem szakmai tárgyból buktak akkor minek a nyári gyakorlat. A felzárkóztatás jó, de a vizsga előtt kellett volna. Ha elmegy a hajó, már kár jegyet venni rá.

mert .... joga van 10. - et újra járni,
mert.... az új 10.osztály más alapokon van, mást tanul, mint ő az előző évében.
mert ...... szakközépben csak az teljesíti az évet, és mehet tovább, akinek meg van a gyakorlata is.
mert ...... a nevelőtestülettel megszavaztatta a vezetőség amit hirtelen kitalált az egyik nagyszünetben
mert ..... szóba sem jöhet, hogy az korrepetálja, aki év végén megbuktatta magyarból, töriből, vagy angolból

 

[Csillucs86]

mert .... joga van 10. - et újra járni,
mert.... az új 10.osztály más alapokon van, mást tanul, mint ő az előző évében.
mert ...... szakközépben csak az teljesíti az évet, és mehet tovább, akinek meg van a gyakorlata is.
mert ...... a nevelőtestülettel megszavaztatta a vezetőség amit hirtelen kitalált az egyik nagyszünetben
mert ..... szóba sem jöhet, hogy az korrepetálja, aki év végén megbuktatta magyarból, töriből, vagy angolból

eztén úgy imádtam, mi voltunk a minden szempontból kísérleti évfolyam, általános iskolától szakiskoláig, mert mi márt csak érettségit kaptunk marketing szakon is, az előttünk lévő még szakmát, 14 évet jártam úgy, hogy sokszor év végén nem tudtam mi lesz év elején és fordítva, marhára kiábrándító volt

 

[gabicu]

Sziasztok lányok!Mit csináltok, amikor a párotok a foci VB-vel van elfoglalva? Én olvasok egy jó kis történelmi romantikus könyvet. Napközben ha időm engedi a családfakutatással foglakozom.

Hímzek, mint a többiek is.

 

[Lujzianya]

Lesz Neki? Szóval nálunk úgy volt, hogy iskola után le kellett jelentkezni és tanulószobára kellett menni házifeladatot oldani, tanulni, majd 7 után kérhettek kikérőt, nagyjából 9-10ig, amit vagy megkaptak vagy nem, függött a jegyeiktől, függött a felügyelő tanár hangulatától, nálunk elég keményen voltak fogva, ennek ellenére jobban is megtalálták a züllés mikéntjét...

Persze, hogy lesz, voltam én is koleszos. Egyenlőre még csak "gondolkodom rajta" szinten van.

 

[Lujzianya]

Lányok segítsetek,mert most fogok felrobbani. Itt a fórumon is kértem,hogy segítsetek nekem a Madagaszkár filmből,a cuki
MORT-ról mintát szerezni. Volt is egy pár segítség.
Végül találtam egy nagyon jó filmfotót róla / háttér kék- hátul házak,és elől áll a MORT/. Na erről a képről MP-el csináltam egy mintát
35 színnel. Sajnos a dögnyomtatómba alig volt festék,ezért egy irtó halovány minta jött ki. Megvettem a kék Aida alapot,és a hozzávaló fonalakat,és ma előszedtem.
Keresem a gépemen a mintát,meg a fotót,meg mindent,de eltüüüüünt,vagy véletlenül kitörlődött,vagy ne tudom,de hogy Cavintont kell szednem,vagy a kezem letörni,az biztos.
A minta alig látszik,és egyszerűen nem találom a neten sehol ezt a fotót,segítség!!!

Sajnálom, nézd meg esetleg a teljesen hihetetlennek tűnő mappákat is! Hátha! Elhiszem, hogy pipa vagy!

 

[wpetra]

Én nézem a meccseket! Közben meg varrok! Most egyedül vagyok a lakásban, így a foci-nézés nem gond (nálunk a barátom nem szereti annyira mint én).

 

[macleod]

Ha keresne valaki, és fontos dologgal: nincs netem, sem gépem, néhány napig.

 

[evelyn13]

mert .... joga van 10. - et újra járni,
mert.... az új 10.osztály más alapokon van, mást tanul, mint ő az előző évében.
mert ...... szakközépben csak az teljesíti az évet, és mehet tovább, akinek meg van a gyakorlata is.
mert ...... a nevelőtestülettel megszavaztatta a vezetőség amit hirtelen kitalált az egyik nagyszünetben
mert ..... szóba sem jöhet, hogy az korrepetálja, aki év végén megbuktatta magyarból, töriből, vagy angolból

 

[evelyn13]

eztén úgy imádtam, mi voltunk a minden szempontból kísérleti évfolyam, általános iskolától szakiskoláig, mert mi márt csak érettségit kaptunk marketing szakon is, az előttünk lévő még szakmát, 14 évet jártam úgy, hogy sokszor év végén nem tudtam mi lesz év elején és fordítva, marhára kiábrándító volt

Azokkal a fő muftikkal kellene vagy inkább a gyerekeikkel végig csinálni akik kitalálták.
Nekem szerencsém volt,hogy egy vagy két évvel később kezdte az iskolát a fiam.
-mert addigra rájöttek a nagy okosok hogy a képolvasás nem jó, nem jött be.
-mert a gyerekek tévesztették a betűket
-mert versenyt csináltak az ABC tanulásból,hogy decemberre már minden betűt ismerjen a gyerek.

Mi a 36 féle módszerből valami késleltetett írás-olvasást tanultuk. Jobban mondva a fiam.
Matekból már nem tudom melyik volt csak annyi, hogy tele volt logikai feladatokkal, de olyanokkal amin még nekem is el kellett gondolkodnom. Szerintem nagyon jó volt, de a következő évben már az elsősök nem tanulhattak belőle,mert kitalálták,hogy semmire sem jó. Valahol lehet, hogy megvan a munkafüzetet, mert nagyon tetszett.
A lányaim már más módszerrel tanultak és mind a ketten különbözőből, mert hiába volt ugyan az az iskola a tanítótól l függött, hogy mit tanít. A tanító meg azt tanította amire tovább képezték. Mivel minden gyermekemet más tanította így más lett a módszer. A tankönyveket nem lehetett újra hasznosítani.Az egyik legnagyobb biznisz.

 

[evelyn13]

Átküldhetném én is a gépemet,akkor REND van rajta,nagyon jól jönne egy hozzáértő

 

[rezsobea]

Sziasztok lányok!Mit csináltok, amikor a párotok a foci VB-vel van elfoglalva? Én olvasok egy jó kis történelmi romantikus könyvet. Napközben ha időm engedi a családfakutatással foglakozom.

Én nézem vele együtt, amíg el nem alszom. Hajrá Hollandia!

 

[rezsobea]

Most hogy hímzek épp, és látom milyen élethű lesz a kép, eszembe jutott, hogy az is jó dolog a keresztszemben, hogy az születik meg amit ígér a tervező, nincs zsákbamacska! Bár ahogy a sógorom kifejtette ebben nincs semmi kreativitás, csak időpocsékolás, hülye az aki ilyesmit csinál. Nem baj, én vállalom, ezek szerint én irtózatosan hülye vagyok! Véleménye szerint a festészet az lehet kreativitás, hiszen akkor nem egy előre megtervezett mintát alkotunk újra, a keresztszem meg éppen ezért sohasem.

Én is ilyen hülye vagyok. Én azért megkérdezném a sógorodat, hogy akkor egy portré miért kreatív, hiszen a festő egy személyt fest meg. Ha meg olyan kreatív a festészet, miért kell a festőknek kimenni a szabadba festeni minta után.
Más, tulajdonképpen miért kell a nőnek állandóan kreatív dolgot csinálnia? Légy kreatív a munkádban, légy kreatív a gyereknevelésben, légy kreatív a konyhában, légy kreatív a lakberendezésben, és persze légy kreatív a házaséletben is, vagy vállald a következményeket. Én szeretek kicsit nem kreatív lenni, amikor megmondja valaki más, hogy hogyan csináljam. Szerintem a "kreatívság" abból áll ebben az esetben, hogy milyen mintát varrsz ki, hogy mi lesz belőle, hogyan jut rá időd. Ha nem lenne benne semmi kreatívság minden egyes lakásban ugyanazok a képek virítanának a falon. (Ha netán valaki összehasonlítaná ezeket a képeket, rájönne, hogy elvileg mindegyik ugyanaz, mégis mindegyik kicsit más.)

 

[Csillucs86]

jaja, ez a hangkerekes lókuki volt, a gyerekkori vidéki barátnőmék beköltöztek nem messze tőlünk a városba és korrepetálni kellett nekem őt, mert igazából a szülei se értették mi hogy merre meddig

Azokkal a fő muftikkal kellene vagy inkább a gyerekeikkel végig csinálni akik kitalálták.
Nekem szerencsém volt,hogy egy vagy két évvel később kezdte az iskolát a fiam.
-mert addigra rájöttek a nagy okosok hogy a képolvasás nem jó, nem jött be.
-mert a gyerekek tévesztették a betűket
-mert versenyt csináltak az ABC tanulásból,hogy decemberre már minden betűt ismerjen a gyerek.

Mi a 36 féle módszerből valami késleltetett írás-olvasást tanultuk. Jobban mondva a fiam.
Matekból már nem tudom melyik volt csak annyi, hogy tele volt logikai feladatokkal, de olyanokkal amin még nekem is el kellett gondolkodnom. Szerintem nagyon jó volt, de a következő évben már az elsősök nem tanulhattak belőle,mert kitalálták,hogy semmire sem jó. Valahol lehet, hogy megvan a munkafüzetet, mert nagyon tetszett.
A lányaim már más módszerrel tanultak és mind a ketten különbözőből, mert hiába volt ugyan az az iskola a tanítótól l függött, hogy mit tanít. A tanító meg azt tanította amire tovább képezték. Mivel minden gyermekemet más tanította így más lett a módszer. A tankönyveket nem lehetett újra hasznosítani.Az egyik legnagyobb biznisz.

 

[Csillucs86]

Mai gyerekszösszenet:

Gergő egyre többmindent ért és mond, de azért ütközünk olykor, mint pl ma is, nem fogalmaztam elég konkrétan.
Történt ugyanis, hogy Gergő fogta a kis spirálfüzetét és elkezdett rajzolni a borítójára,
mire én: - Nyisd ki és úgy rajzolj!
mire Gergő: - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - kinyitotta a száját és rajzolt tovább Á-zva a füzet külsején

 

[cs.ági]

Ma este "ismét " foci van, én pedig olvasgatok és elgondolkodtam azon, hogy megosztom veletek egy vendégváró specialitásomat. Saját recept, több helyen megjelent már és, ami nagyon jó benne, hogy szinte teljesen elkészíthető előre és csak tálaláskor kell összesütni.
Sertésborda májas borsós raguval:
Hozzávalók: 1,5 kg csontozott sertéskaraj, 50 dkg csirkemáj szív nélkül), 1 kg zöldborsó( vagy konzerv borsó), étolaj, hagyma, paprika, paradicsom, majoránna, borsikafű.
Elkészítése: a karajt egészben hagyva egy cseréptálban puhára sütjük. A csirkemájból pörköltet készítünk ( amit majoránnával és borsika fűvel izesítünk) , ha friss borsónk van, akkor enyhén sós vízben megfőzzük.
A karajt felszeleteljük és visszarakjuk a cseréptálba, rárakjuk a zöldborsót és beborítjuk a májpörkölttel. Sütőben kb. 20 percig sütjük. Köretnek burgonypürét kínálunk hozzá.
Jó étvágyat kívánok hozzá.

 

[harmathat]

Volt hogy te voltál segítség számunkra, szerintem senkit nem zavar a jelenléted.
GYerek:
Megvan annak is az ideje

Kedves Barb-nak (Barbinak, v hogyan szabad szólítani a hölgyet?) ÉS KEDVES MINDEN fórumtagnak szólnak alábbi soraim.

Huh, hát meg vagyok lepve, nagyon kedvesek vagytok, többen jelzitek, h nem zavar titeket a jelenlétem. A szintén kedves kormányostól is kaptam már pozitiv visszajelzést/reagálást, h ne féljek írni, stb, és meg kell mondjam, én magyarORSZÁGI fórumokon -tehát más, szintén magyar nyelvű közegekben- javarészt nem (ilyen) pozitív fogadtatással szembesültem többnyire.

Meg vagyok hatódva...

Folyamatosan aggódom a szómenéseim miatt, h éppen ki fog rámhederíteni, hogy ne csicseregjek már annyit ,mert netán fárasztó vagyok... És ezen aggodalmam - mint egyre inkább tapsztalom- NEM a ti elfogadó hozzáállásotokra vezethető vissza, sőt... Hanem több, MÁS közeg hozzáállására, ahogyan több más közegben fogadni szoktak engem / reagálni szoktak rám (alapvetően kötözködően).

Egyébként úgy ítélem meg, olykor valóban teher vagyok, és bár nem sajátom a felszínes megszólalás, olykor tényleg van ,h "tömény" vagyok ,talán feleslegesen is - ennyiből igaza van más közegeben másoknak, rólam. Ennyiből: azaz hogy OLYKOR "sok" vagyok. De ők túloznak és barátságtalanok velem - pusztán ennyi miatt szinte. Képben vagyok magamról több téren is. Azonban túlzásnak érzem, h más közegekben rendszeres verbális támadásoknak voltam/vagyok kitéve, szinte csak a bőbeszédűségem miatt. Na meg az őszinteségem, amit utálni szoktak mások, pedig diplomáciára is hajlamos vagyok, amikor indokolt. Úgy vélem, nem méltányos, h pusztán szómenéseim és őszinteségem (kritkáim és önkritikám) miatt más közegekben támadások és visszaélések értek/érnek engem. Nos, elképzelhető, h e fórum kanadai "székhelye" miatt humánusabb szemléletű, mint számos magyarországié? Tényleg nem tudom, de lehetségesnek tartom, h ez is belejátszhat. Az a szomorú tapasztalatom, h sok más női közegben (alap nélküli) kötözködés jellemző, nem csak sok más férfitúlsúlyú közegben.

Női közegekben a szakmám miatt fordulok meg, valamint azért, mert érzelemorientált a lelkivilágom, és a nők többsége általában -hozzám hasonlóan- nyitott ilyen vonatkozásban.

Igaz, sajnos hajlamos vagyok olykor túlságosan racionális tartalommal "értekezni", ez is lehet teher mások számára, talán. Aminek kulonosen orulok h itt érzelmileg is meg lehet nyílni, mert.. egész egyszerűen: téma.

Nyitott vagyok egyszerű dolgokra épp úgy, mint összetett, mély dolgokra is. És aminek nagyon örülök, h azt veszem észre, itt a többség szintén.

Elsősorban netes tapasztalataimra értem mindezt.

Köszönöm, h barátsággal fogadtok engem, ez hat meg a leginkább engem!

(Ugyanakkor kérem, feltétlen jelezze, aki számára zavaró a jelenlétem, és/vagy bőbeszédőségem. Persze csak ha indokolt, és ilyen esetben elvárok megalapozott indokot is.)

Kedves Barb (Barbi? tényleg nem tudom, hogyan esne jól, ha szólítanálak), jól esik, h megítélésed szerint segítettem pár embernek itt már, azonban én ezt nem érzékelem, hogy tettem volna kulonosebben ilyet. Lehet h a google drive ötletemre érted, de az igazán csak egy felvetés volt, és biztos létezik olyan ember is, aki számára nem hasznos infó, h felvetettem. És biztos van, akinek jól jött, pár beírás szerint. Ennek örülök. De ez nem sok pozitivum, amit tettem eddig itt.

Igazából nagyon új vagyok még itt, és nem tudom, hogyan okozhatnék örömet nektek. Mert úgy érzem, egyelőre nem tudom, hogyan válhatok mások örömére, hasznára ezen a fórumon. Csak írocskáltam, ami eszembe jut, meg olykor reagáltam rátok, egyelőre ez az ábra, szerintem.

Ha valaki jelzi, mi az, aminek örülne, és egyben ha tudom teljesíteni, megpróbálom.

(Azonban több okból is kerülném a... szóval olyasmit, amit egy ideje ugyebár itt célszerű kerülni, tudjátok. Szóval abban nem biztos, h segíthetek, ahogy talán mások se, vagy esetleg kerülő úton, ezt én nem tudom.)

Gyakran vádolom magam, h kevés vagyok. Van, amikor meg -más közegekben- túlhajottam magam, másoknak segítve, de ököl volt a köszönet részükről.. szóval néha nem érzem, hol a középút EBBEN, mivel van úgy, hogy kifárasztom magam olyanok érdekében, akikről csak utólag jövök rá, h nem érdemelték meg. Ti lehet hogy viszont megérdemelnéltek az odaadásom -bár egyelőre fogalmam sincs, ezt hogyan kivitelezhetném-, azonban már annyi csalódás ért engem az életben, sokak negativisztikus hozzáállása miatt, hogy néha nem tudom, mit csináljak, olykor visszazárkózom csigaházamba... Esetleg ha ebben tudtok némi iránymutatást eszközölni felém, szívesen olvasnám - nyilván továbbra is a korrekt hozzáállásnak fogok örülni, mint eddig is. Tehát kritikát elfogadok, ha megalapozott és nem kötözködés - tényleg kellemes meglepi számomra, h itt eddig nem tapasztaltam kötözködést senkitől.

Kedves Barb(i), a válaszod kapcsán ha már gyerekválallás: köszönöm a bíztatást, de úgy érzem kifutok az időből. Kb 20 éve vágyom gyerekre, de társam sincs. Lehet h egyeseknek talán kimagyarázásnak tűnik, de a körülményeim... nos, nem ecsetelem.

Jaj, megint bőbeszédű voltam. Sajnálnám megnyírbálni midazt, ami most kibukott belőlem, úgyhogy marad írásom egyben.

(Épp csak e percekben érkeztem mára, úgyhogy most elkezdek visszaolvasni néhány további hozzászólást.)

Bocsi, javítgattam, amit észrevettem, hogy elírtam, talán maradt még néhány.

 

[evelyn13]

Ma este "ismét " foci van, én pedig olvasgatok és elgondolkodtam azon, hogy megosztom veletek egy vendégváró specialitásomat. Saját recept, több helyen megjelent már és, ami nagyon jó benne, hogy szinte teljesen elkészíthető előre és csak tálaláskor kell összesütni.
Sertésborda májas borsós raguval:
Hozzávalók: 1,5 kg csontozott sertéskaraj, 50 dkg csirkemáj szív nélkül), 1 kg zöldborsó( vagy konzerv borsó), étolaj, hagyma, paprika, paradicsom, majoránna, borsikafű.
Elkészítése: a karajt egészben hagyva egy cseréptálban puhára sütjük. A csirkemájból pörköltet készítünk ( amit majoránnával és borsika fűvel izesítünk) , ha friss borsónk van, akkor enyhén sós vízben megfőzzük.
A karajt felszeleteljük és visszarakjuk a cseréptálba, rárakjuk a zöldborsót és beborítjuk a májpörkölttel. Sütőben kb. 20 percig sütjük. Köretnek burgonypürét kínálunk hozzá.
Jó étvágyat kívánok hozzá.

Vacsora időben ilyet felrakni!?! Amikor nem vacsorázhatok és csak csorog a nyálam,de a kilók nem mennek lefele.

 

[BarbWire]

Kedves Barb-nak (Barbinak, v hogyan szabad szólítani a hölgyet?) ÉS KEDVES MINDEN fórumtagnak szólnak alábbi soraim.

Huh, hát meg vagyok lepve, nagyon kedvesek vagytok, többen jelzitek, h nem zavar titeket a jelenlétem. A szintén kedves kormányostól is kaptam már pozitiv visszajelzést/reagálást, h ne féljek írni, stb, és meg kell mondjam, én magyarORSZÁGI fórumokon -tehát más, szintén magyar nyelvű közegekben- javarészt nem (ilyen) pozitív fogadtatással szembesültem többnyire.

Meg vagyok hatódva...

Folyamatosan aggódom a szómenéseim miatt, h éppen ki fog rámhederíteni, hogy ne csicseregjek már annyit ,mert netán fárasztó vagyok... És ezen aggodalmam - mint egyre inkább tapsztalom- NEM a ti elfogadó hozzáállásotokra vezethető vissza, sőt... Hanem több, MÁS közeg hozzáállására, ahogyan több más közegben fogadni szoktak engem / reagálni szoktak rám (alapvetően kötözködően).

Egyébként úgy ítélem meg, olykor valóban teher vagyok, és bár nem sajátom a felszínes megszólalás, olykor tényleg van ,h "tömény" vagyok ,talán feleslegesen is - ennyiből igaza van más közegeben másoknak, rólam. Ennyiből: azaz hogy OLYKOR "sok" vagyok. De ők túloznak és barátságtalanok velem - pusztán ennyi miatt szinte. Képben vagyok magamról több téren is. Azonban túlzásnak érzem, h más közegekben rendszeres verbális támadásoknak voltam/vagyok kitéve, szinte csak a bőbeszédűségem miatt. Na meg az őszinteségem, amit utálni szoktak mások, pedig diplomáciára is hajlamos vagyok, amikor indokolt. Úgy vélem, nem méltányos, h pusztán szómenéseim és őszinteségem (kritkáim és önkritikám) miatt más közegekben támadások és visszaélések értek/érnek engem. Nos, elképzelhető, h e fórum kanadai "székhelye" miatt humánusabb szemléletű, mint számos magyarországié? Tényleg nem tudom, de lehetségesnek tartom, h ez is belejátszhat. Az a szomorú tapasztalatom, h sok más női közegben (alap nélküli) kötözködés jellemző, nem csak sok más férfitúlsúlyú közegben.

Női közegekben a szakmám miatt fordulok meg, valamint azért, mert érzelemorientált a lelkivilágom, és a nők többsége általában -hozzám hasonlóan- nyitott ilyen vonatkozásban.

Igaz, sajnos hajlamos vagyok olykor túlságosan racionális tartalommal "értekezni", ez is lehet teher mások számára, talán. Aminek kulonosen orulok h itt érzelmileg is meg lehet nyílni, mert.. egész egyszerűen: téma.

Nyitott vagyok egyszerű dolgokra épp úgy, mint összetett, mély dolgokra is. És aminek nagyon örülök, h azt veszem észre, itt a többség szintén.

Elsősorban netes tapasztalataimra értem mindezt.

Köszönöm, h barátsággal fogadtok engem, ez hat meg a leginkább engem!

(Ugyanakkor kérem, feltétlen jelezze, aki számára zavaró a jelenlétem, és/vagy bőbeszédőségem. Persze csak ha indokolt, és ilyen esetben elvárok megalapozott indokot is.)

Kedves Barb (Barbi? tényleg nem tudom, hogyan esne jól, ha szólítanálak), jól esik, h megítélésed szerint segítettem pár embernek itt már, azonban én ezt nem érzékelem, hogy tettem volna kulonosebben ilyet. Lehet h a google drive ötletemre érted, de az igazán csak egy felvetés volt, és biztos létezik olyan ember is, aki számára nem hasznos infó, h felvetettem. És biztos van, akinek jól jött, pár beírás szerint. Ennek örülök. De ez nem sok pozitivum, amit tettem eddig itt.

Igazából nagyon új vagyok még itt, és nem tudom, hogyan okozhatnék örömet nektek. Mert úgy érzem, egyelőre nem tudom, hogyan válhatok mások örömére, hasznára ezen a fórumon. Csak írocskáltam, ami eszembe jut, meg olykor reagáltam rátok, egyelőre ez az ábra, szerintem.

Ha valaki jelzi, mi az, aminek örülne, és egyben ha tudom teljesíteni, megpróbálom.

(Azonban több okból is kerülném a... szóval olyasmit, amit egy ideje ugyebár itt célszerű kerülni, tudjátok. Szóval abban nem biztos, h segíthetek, ahogy talán mások se, vagy esetleg kerülő úton, ezt én nem tudom.)

Gyakran vádolom magam, h kevés vagyok. Van, amikor meg -más közegekben- túlhajottam magam, másoknak segítve, de ököl volt a köszönet részükről.. szóval néha nem érzem, hol a középút EBBEN, mivel van úgy, hogy kifárasztom magam olyanok érdekében, akikről csak utólag jövök rá, h nem érdemelték meg. Ti lehet hogy viszont megérdemelnéltek az odaadásom -bár egyelőre fogalmam sincs, ezt hogyan kivitelezhetném-, azonban már annyi csalódás ért engem az életben, sokak negativisztikus hozzáállása miatt, hogy néha nem tudom, mit csináljak, olykor visszazárkózom csigaházamba... Esetleg ha ebben tudtok némi iránymutatást eszközölni felém, szívesen olvasnám - nyilván továbbra is a korrekt hozzáállásnak fogok örülni, mint eddig is. Tehát kritikát elfogadok, ha megalapozott és nem kötözködés - tényleg kellemes meglepi számomra, h itt eddig nem tapasztaltam kötözködést senkitől.

Kedves Barb(i), a válaszod kapcsán ha már gyerekválallás: köszönöm a bíztatást, de úgy érzem kifutok az időből. Kb 20 éve vágyom gyerekre, de társam sincs. Lehet h egyeseknek talán kimagyarázásnak tűnik, de a körülményeim... nos, nem ecsetelem.

Jaj, megint bőbeszédű voltam. Sajnálnám megnyírbálni midazt, ami most kibukott belőlem, úgyhogy marad írásom egyben.

(Épp csak e percekben érkeztem mára, úgyhogy most elkezdek visszaolvasni néhány további hozzászólást.)

Bocsi, javítgattam, amit észrevettem, hogy elírtam, talán maradt még néhány.

Először is szólíthatsz Barb-nak (az angol tanárom nevezett el így) meg Barbinak is.
Másodszor úgy érzem, hogy az amit leírtál az mindanyiunkra igaz, senki nem tudja megmondani a frankót. Hogy mi a helyes középút. Főleg a neten, ahol bárki bárkivel úgy beszélhet ahogy szemtől szembe nem merne. Én úgy gondolom, hogy ha jól érzed magad itt, akkor maradj, ha nem, akkor keress más helyet. Én is ezt tenném, de én itt jól érzem magam, mert olyan emberek vannak itt, akik nem félnek az érzéseiktől, és nem félnek mindent kimondani. Ez egy nagyon őszinte társaság, és nagyon színes is. Szerintem egy színfoltja vagy a társaságnak, mert pasi létedre egy keresztszemes-kézimunkás csapattal beszélgetsz. Ezt kevés férfi mondhatja el magáról.

Szóval írogass és csevegj, ha sok leszel úgyis lesz aki ezt megmondja neked.

 

[harmathat]

De van ilyen. Nekem könnyű? Komp nagyjából 4.000 Ft, oda-vissza, plusz járulékos költségek. Egy-két csokor levenduláért. Na, nem. Azért én ennél sokkal gyakorlatiasabb vagyok. Egyébként én is mindig későn szedem le. Pedig tudom, hogy után még másodvirágzás is lesz, mikor visszazöldülnek a bokrok. Olyan szeptember környékén, és kell is nyírni, mert a következő évet megalapozza. De akkor is. A rovarok ájult imádattal, részegen dorbézolnak rajta. Tavaly tiszta giccses volt, még nem láttam nálunk ilyet: valahogy teljesen beleszerelmesedtek azok a hófehér káposztalepkék. (lepkeformában, ugyebár, már nem kártékony.) Volt nap, amikor a tűző napsütésben 30 körül is volt rajta ... plusz a levendula színe .... Nagyon tetszett, de valahogy nem tudtam lefényképezni , az Isten is azt akarta, hogy csak csodáljam napokig.

Öröm olvasni, h felnőtt emberek is csodálattal személik a természetet és a kis repkedő csodákat, nyitott lélekkel, mint egy tisztaszívű kisgyermek... A természeti környezet tisztalekű, alapvetően... Persze a vadság, nyersesség is része, de van a természetben valamiféle... normalitás? Jó szó ez rá? Vmi iylesmire gondolok.

Ha azonban az emberiségen gondolkodom, valahogy túlnyomórészt nem ezt érzékelem. Öröm, amikor normális emberekre bukkanok. Pl ezen a fórumon meglep, h normális embereket találok, mert máshol nem annyira jellemző.

Én is szeretem járni az erdőt-mezőt, de az utóbbi években sajnos csak ritkán teszem, mivel magányosan nem esik jól.

 

[harmathat]

Először is szólíthatsz Barb-nak (az angol tanárom nevezett el így) meg Barbinak is.
Másodszor úgy érzem, hogy az amit leírtál az mindanyiunkra igaz, senki nem tudja megmondani a frankót. Hogy mi a helyes középút. Főleg a neten, ahol bárki bárkivel úgy beszélhet ahogy szemtől szembe nem merne. Én úgy gondolom, hogy ha jól érzed magad itt, akkor maradj, ha nem, akkor keress más helyet. Én is ezt tenném, de én itt jól érzem magam, mert olyan emberek vannak itt, akik nem félnek az érzéseiktől, és nem félnek mindent kimondani. Ez egy nagyon őszinte társaság, és nagyon színes is. Szerintem egy színfoltja vagy a társaságnak, mert pasi létedre egy keresztszemes-kézimunkás csapattal beszélgetsz. Ezt kevés férfi mondhatja el magáról.

Szóval írogass és csevegj, ha sok leszel úgyis lesz aki ezt megmondja neked.

Köszönöm. Jól érzem magam itt. Egyébként azért kezdtem el ebben a topicban írogatni, mert úgy vettem észre, h ez egy kirívóan aktív topic. Nekem pedig az a célom, h beszélgessek. Esetleg ha tudok segíteni is valamiben valakinek, akkor az is célom. Sokakra nyitott vagyok, sokféle emberre; a lényeg h korrekt ember legyen, mint én.

Az, h kéziminka "rajongók" vannak a többségben, további okot ad számomra, h zavarba jöjjek, nem csak az, h férfiból rajtam kívül talán nincs itt más, aktívan írogató tag.

Azt szeretném még reagálni: amiatt is aggódom, h én nem vagy annyira nyitott, mint itt a többség, mert (talán férfi mivoltomól ered), bizonyos dolgokat szeretek visszatartani magamba, értve érzelmeim egy részét, adataim egy részét. De amit kiengedek a lelkivilágomból, az őszinte, tehát őszinte szívvel teszem.

(Kivétel erősíti a szabályt. Van olyan szitu is persze, amikor az embert önvédelemre kényszerítik, itt ilyet szerencsére nem éltem meg.)

KIEG:
Az egyik szemem sír, a másik meg nevet, amikor ezeket a fórum trófeákat figyelem: ti hogyan reagáltok, amikor a fórum automatikusan ilyesmiket osztogat nektek? Ez is zavarbaejtő számomra, amikor ilyet kapok, mert egyszerre kedves dolognak tartom, ugyanakkor túlzásnak.