Kedves Barb-nak (Barbinak, v hogyan szabad szólítani a hölgyet?) ÉS KEDVES MINDEN fórumtagnak szólnak alábbi soraim.
Huh, hát meg vagyok lepve, nagyon kedvesek vagytok, többen jelzitek, h nem zavar titeket a jelenlétem. A szintén kedves kormányostól is kaptam már pozitiv visszajelzést/reagálást, h ne féljek írni, stb, és meg kell mondjam, én magyarORSZÁGI fórumokon -tehát más, szintén magyar nyelvű közegekben- javarészt nem (ilyen) pozitív fogadtatással szembesültem többnyire.
Meg vagyok hatódva...
Folyamatosan aggódom a szómenéseim miatt, h éppen ki fog rámhederíteni, hogy ne csicseregjek már annyit ,mert netán fárasztó vagyok... És ezen aggodalmam - mint egyre inkább tapsztalom- NEM a ti elfogadó hozzáállásotokra vezethető vissza, sőt... Hanem több, MÁS közeg hozzáállására, ahogyan több más közegben fogadni szoktak engem / reagálni szoktak rám (alapvetően kötözködően).
Egyébként úgy ítélem meg, olykor valóban teher vagyok, és bár nem sajátom a felszínes megszólalás, olykor tényleg van ,h "tömény" vagyok ,talán feleslegesen is - ennyiből igaza van más közegeben másoknak, rólam. Ennyiből: azaz hogy OLYKOR "sok" vagyok. De ők túloznak és barátságtalanok velem - pusztán ennyi miatt szinte. Képben vagyok magamról több téren is. Azonban túlzásnak érzem, h más közegekben rendszeres verbális támadásoknak voltam/vagyok kitéve, szinte csak a bőbeszédűségem miatt. Na meg az őszinteségem, amit utálni szoktak mások, pedig diplomáciára is hajlamos vagyok, amikor indokolt. Úgy vélem, nem méltányos, h pusztán szómenéseim és őszinteségem (kritkáim és önkritikám) miatt más közegekben támadások és visszaélések értek/érnek engem. Nos, elképzelhető, h e fórum kanadai "székhelye" miatt humánusabb szemléletű, mint számos magyarországié? Tényleg nem tudom, de lehetségesnek tartom, h ez is belejátszhat. Az a szomorú tapasztalatom, h sok más női közegben (alap nélküli) kötözködés jellemző, nem csak sok más férfitúlsúlyú közegben.
Női közegekben a szakmám miatt fordulok meg, valamint azért, mert érzelemorientált a lelkivilágom, és a nők többsége általában -hozzám hasonlóan- nyitott ilyen vonatkozásban.
Igaz, sajnos hajlamos vagyok olykor túlságosan racionális tartalommal "értekezni", ez is lehet teher mások számára, talán. Aminek kulonosen orulok h itt érzelmileg is meg lehet nyílni, mert.. egész egyszerűen: téma.
Nyitott vagyok egyszerű dolgokra épp úgy, mint összetett, mély dolgokra is. És aminek nagyon örülök, h azt veszem észre, itt a többség szintén.
Elsősorban netes tapasztalataimra értem mindezt.
Köszönöm, h barátsággal fogadtok engem, ez hat meg a leginkább engem!
(Ugyanakkor kérem, feltétlen jelezze, aki számára zavaró a jelenlétem, és/vagy bőbeszédőségem. Persze csak ha indokolt, és ilyen esetben elvárok megalapozott indokot is.)
Kedves Barb (Barbi? tényleg nem tudom, hogyan esne jól, ha szólítanálak), jól esik, h megítélésed szerint segítettem pár embernek itt már, azonban én ezt nem érzékelem, hogy tettem volna kulonosebben ilyet. Lehet h a google drive ötletemre érted, de az igazán csak egy felvetés volt, és biztos létezik olyan ember is, aki számára nem hasznos infó, h felvetettem. És biztos van, akinek jól jött, pár beírás szerint. Ennek örülök. De ez nem sok pozitivum, amit tettem eddig itt.
Igazából nagyon új vagyok még itt, és nem tudom, hogyan okozhatnék örömet nektek. Mert úgy érzem, egyelőre nem tudom, hogyan válhatok mások örömére, hasznára ezen a fórumon. Csak írocskáltam, ami eszembe jut, meg olykor reagáltam rátok, egyelőre ez az ábra, szerintem.
Ha valaki jelzi, mi az, aminek örülne, és egyben ha tudom teljesíteni, megpróbálom.
(Azonban több okból is kerülném a... szóval olyasmit, amit egy ideje ugyebár itt célszerű kerülni, tudjátok.

Szóval abban nem biztos, h segíthetek, ahogy talán mások se, vagy esetleg kerülő úton, ezt én nem tudom.)
Gyakran vádolom magam, h kevés vagyok.

Van, amikor meg -más közegekben- túlhajottam magam, másoknak segítve, de ököl volt a köszönet részükről.. szóval néha nem érzem, hol a középút EBBEN, mivel van úgy, hogy kifárasztom magam olyanok érdekében, akikről csak utólag jövök rá, h nem érdemelték meg. Ti lehet hogy viszont megérdemelnéltek az odaadásom -bár egyelőre fogalmam sincs, ezt hogyan kivitelezhetném-, azonban már annyi csalódás ért engem az életben, sokak negativisztikus hozzáállása miatt, hogy néha nem tudom, mit csináljak, olykor visszazárkózom csigaházamba...

Esetleg ha ebben tudtok némi iránymutatást eszközölni felém, szívesen olvasnám - nyilván továbbra is a korrekt hozzáállásnak fogok örülni, mint eddig is.

Tehát kritikát elfogadok, ha megalapozott és nem kötözködés - tényleg kellemes meglepi számomra, h itt eddig nem tapasztaltam kötözködést senkitől.
Kedves Barb(i), a válaszod kapcsán ha már gyerekválallás: köszönöm a bíztatást, de úgy érzem kifutok az időből.

Kb 20 éve vágyom gyerekre, de társam sincs.

Lehet h egyeseknek talán kimagyarázásnak tűnik, de a körülményeim... nos, nem ecsetelem.
Jaj, megint bőbeszédű voltam.

Sajnálnám megnyírbálni midazt, ami most kibukott belőlem, úgyhogy marad írásom egyben.
(Épp csak e percekben érkeztem mára, úgyhogy most elkezdek visszaolvasni néhány további hozzászólást.)
Bocsi, javítgattam, amit észrevettem, hogy elírtam, talán maradt még néhány.