Élet a halál után

[Kis Sarkcsillag]

Egy angol ápolónő megírta, hová távozunk a földi létből. Nem fáj, ígérjük!

Egy angol ápolónő tanulmányozni kezdte a halálközeli élmény jelenségét. Kezdetben szkeptikusan állt hozzá, mert a hivatalos tudományos elmélet híve volt. E szerint amikor az emberi szervezet működése kezd leállni, az agyba egyre kevesebb oxigén jut, emiatt a páciens hallucinálni kezd.

Aki már átélt halálközeli élményt (HKÉ), hasonló dolgokról számolt be. A folyamat sistergéssel, különböző zajokkal vagy egy kattanással kezdődik. A páciens lassan elhagyja a testét, emelkedni kezd, és látja magát fölülről. Aztán egy alagútban közeledik valamilyen nagy fényesség felé, találkozik elhunyt szeretteivel, s közben nagy béke és boldogság szállja meg. Sok esetben a páciens gyönyörű rétre jut, ahol éteri zene szól. A legtöbben hosszú utazásról számolnak be, holott csak pár másodpercig vagy percig öntudatlanok. Egyesek viszont azt mesélik, hogy felgyorsul az idő a HKÉ alatt. Abban mindenki egyetért, hogy az élmény teljesen valósnak tűnik, a látvány és a hang éles. Sokan elégedetlenek, szomorúak, amikor visszatérnek az életbe, mintha öntudatlanságuk alatt ott jártak volna, ahová mindig is vágytak.
Penny Sartori ezzel a tudással vágott neki nyolc éves kutatásának, s mire nekiállt, hogy megírja tapasztalatait, már szilárdan hitt abban, hogy a HKÉ nem hallucináció, hanem valós, létező dolog. Könyve február elején jelent meg Angliában The Wisdom of Near-Death Experiences (A halálközeli élmények tanulsága) címmel. Kutatásait korábban tudományosan is elismerték, a 2005-ben publikált tanulmányával doktori fokozatot szerzett. Akkori munkáját néhányan ellenérzésekkel fogadták orvosi körökben, mert a leírt jelenségek egy része megmagyarázhatatlan a tudomány mai állása szerint. Most összefoglaljuk a megjelenés előtt álló kötet három legérdekesebb történetét.

Dr. Sartori egyik betege egy hatvanéves férfi volt, akit rákkal műtöttek, majd fertőzést kapott a kórházban. Állapota javulóban volt, de hirtelen eszméletét vesztette, és válságos állapotba került. Három órán keresztül nem tért vissza az életbe - ám később kiderült, hogy ezalatt nagyon hosszú utat tett meg. Tomnak klasszikus HKÉ-je volt. Elhagyta testét, látta felülről a betegszobát, majd hirtelen egy rózsaszín szobába került, ahol édesapja várta egy férfivel az oldalán. Apjával Tom telepatikus úton beszélgetett. Az apja mellett álló férfinek loboncos haja és nagyon szép szeme volt. Egyszer csak Tom úgy érezte, megérinti valami. Hirtelen visszakerült a betegszobába, föntről látta saját magát és a körülötte nyüzsgő orvosokat. Látta Sartorit is, amint éppen a száját tisztítja belülről. Az ápolónő szerint Tom pontosan látott mindent a szobában, holott eszméletlen volt, amit a rákötött gépek adatai is bizonyítottak. Miközben Tom nézte saját magát és az orvosi személyzetet, a loboncos hajú férfi azt mondta: "Vissza kell mennie!". Tomot ez nagyon kellemetlenül érintette, szeretett volna a rózsaszín szobában maradni apjával meg a férfival. Kisvártatva Tom azt érezte, hogy a teste felé lebeg, és visszaköltözik belé. Miután magához tért, ezt mondta Pennynek: "Pen, ha ez volt a halál, akkor gyönyörű."

Tom életében két komoly változás áll be a HKÉ után. Az egyik, hogy nem félt többé a haláltól. A másik, hogy meggyógyult a jobb keze, ami egy születési rendellenesség miatt egész életében görcsbe volt rándulva. Erre semmilyen tudományos magyarázat nem létezik.

Egy másik történet hőse a hetvenes Fred, aki súlyos szívbeteg volt, és haldoklásának utolsó stádiumába jutott. Egyik este el is vesztette az eszméletét, de sikerült őt visszahozni. Másnap reggel feltűnően vidáman és frissen ébredt, és szólt, hogy szeretné látni a hozzátartozóit. Elmesélte nekik, hogy előző éjjel, amíg eszméletlen volt, meglátogatta őt a nagymamája, az édesanyja és a nővére, és virrasztottak az ágya mellett. Csak azt nem érti, mondta a rokonoknak, a nővére miért volt ott, hiszen ő még nem halt meg. Ekkor mondták el neki, hogy a nővére sajnos elhunyt az előző héten, de nem merték elárulni, nehogy felizgassa magát.

A harmadik, legkülönösebb történetben a harmincas Rajaa, egy marokkói nő tapasztalt meg a HKÉ-t. Komoly műtétje előtt altatóinjekciót kapott, s ezután elkezdett leperegni előtte az élete visszafelé, egészen a megszületéséig. Ezután olyan élményben volt része, amit csak úgy tudott megfogalmazni, hogy rövid összefoglalóját kapta a világegyetem keletkezésének. Miután kiengedték a kórházból, olyan könyveket keresett, amelyek összefüggésben lehetnek azzal, amit megélt. Kiderült, hogy megmagyarázhatatlan módon megérti a kvantumfizikát, amit sosem tanult, egyszerű asszony volt, addig ruhakereskedéssel foglalkozott. Be is iratkozott az egyetemre, ahol tanárai megdöbbentek, mert elsősévesként olyan tudása volt a kvantumfizikáról, mintha már ledoktorált volna. Még megdöbbentőbbek Rajaa elméletei a világegyetemről, amelyek megelőzik napjaink tudományát.

Dr. Penny Sartori kutatásai szerint aki HKÉ-t tapasztalt, spirituális megvilágosodás éri, aminek hatására nem egy közülük papnak áll. Penny egyik kolléganője, Pam is hasonló változásról számolt be. Ő szintén alagúton ment át, amikor a klinikai halál állapotába került, és amikor a nagy fényességbe került, találkozott szeretteivel, a betegeivel, sőt még elpusztult házi kedvenceivel is. "Most már biztos vagyok benne, hogy végül találkozunk a szeretteinkkel - mondja Pam. - Jobb ember lettem az élmény hatására, és azóta mindennap az a célom, hogy ötször örömet okozzak a többi embernek."

Forrás:
http://www.mindenegybenblog.hu/igaz...nni-fogsz-a-tulvilagi-2#.U7D4bAYLubU.facebook

 

[Kicsi Fecske]

Kedves Kis Sarkcsillag!
Amit te beidéztél, az valódi halál élmény. Amit én találtam, az egy párhuzamos világból átkerült testvérek esete volt. Olvastam már olyat is, hogy a piramisok környékén is előfordultak ilyen események. A szerbiai piramisoknál is, és a Gízai piramisoknál is. Míg a szerbiainál ráfogták, hogy beleestek egy szakadékba a gyerekek, de a sivatagban nincsenek szakadékok, így oda nem eshetett bele senki, mégis megegyeztek a történések. Elment egy csapat gyerek játszani a pl. szerbiai piramisokhoz, amiről akkor még nem is tudták, hogy piramisok, csak ahhoz hasonlító hegyeknek tudták az ott élő emberek. Több hónapig nem kerültek elő, már el is gyászolták őket a szüleik, mikor teljesen épen, egészségesen kerültek elő. Az összes gyerek arról számolt be, hogy egy lyukra találtak a "hegy" tövében, és mint a gyerekek, kíváncsiságból bementek. Egy tengerpartjához értek, és mikor a túlpartra akartak menni, megint oda kerültek, ahol bementek ebbe a komplekszumba. Szerintük fél-egy óránál tovább nem tartózkodtak benne, idekint mégis több hónap telt el. Valószínű, hogy abban a történetben a túloldalt kerültek ilyen anomliába az odavalósi gyerekek. Mint szerbiában, mint a gízai piramisok környékén a szülők arra figyelmeztetik a gyerekiket, hogy ne játszanak azokon a helyeken...
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

 

[Kis Sarkcsillag]

Kedves Kis Sarkcsillag!

Kicsi Fecske!

Igen, valóban a valódi halálélményről van szó a cikkben amit küldtem!

Köszönöm, amit írtál...érdekes a szerbiai és az Gízai piramisok esetében, még nem olvastam leírásokat az "átjáró" kapukról! Az oroszok esetében szokták sokat emlegetni mostanság újra, de pontos helyeket ott sem határoznak meg.

 

[Kicsi Fecske]

Kedves Kis Sarkcsillag!
Itt egy video, amin a boszniai piramisok anomáliájáról van szó többek között.

Legyen nagyon szép, és vidám nap od!
Sok szeretettel Erzsi.

 

[Kis Sarkcsillag]

Kedves Kis Sarkcsillag!
Itt egy video, amin a boszniai piramisok anomáliájáról van szó többek között.

Hálás köszönet, Erzsi! )

Avatarának nem voltam ezen az előadásán (és nem is tudtam, hogy volt) ....most pedig tart is egy kis szünetet úgy tudom!
Este nyugodtan végignézem!

 

[kágyula]

Szervusztok ,
kicsit beleolvasva az itteni irásokba nem is tudom már , hogy irjak e vagy se ide nektek . Kissé fura a dolog öszintén megmondom , magam igaz ezelött már jóval több mint harminc éve volt ilyen halálközeli élményem pár operáció után . Amikor a föorvosnak elmeséltem akkor az mint Ben Johnson hagyta el kortermemet . Igaz azóta sem foglakoztam vele mert tényleg nagyon fura dolog volt mint a három eset / ennnyiszer mütöttek egymás után/ . Igaz ezt manapság már nyilvánosan beszélnek róla , nagy müsorok vannak néha a TV-ben hozzá értö szakemberekkel , igy mindenki megtudhatja akit érdekel , hogy ez ugye az agy elégtelen Oxigén ellátásától van . Ök ezt mondják én mást éreztem ! kész . Aztán lehet rajta vitatkozni . Én megértem saját tapasztalatom , nem kell a sok tudos , hozzáértö lökött dumája . Hiszen tudjátok még Mikszáthtól is ha egy orvos megállapitotta a halált és esetleg felébred a halott akkor a doki gondoskodik arról , hogy mégis halott legyen .

 

[Kicsi Fecske]

Szervusztok ,
kicsit beleolvasva az itteni irásokba nem is tudom már , hogy irjak e vagy se ide nektek . Kissé fura a dolog öszintén megmondom , magam igaz ezelött már jóval több mint harminc éve volt ilyen halálközeli élményem pár operáció után . Amikor a föorvosnak elmeséltem akkor az mint Ben Johnson hagyta el kortermemet . Igaz azóta sem foglakoztam vele mert tényleg nagyon fura dolog volt mint a három eset / ennnyiszer mütöttek egymás után/ . Igaz ezt manapság már nyilvánosan beszélnek róla , nagy müsorok vannak néha a TV-ben hozzá értö szakemberekkel , igy mindenki megtudhatja akit érdekel , hogy ez ugye az agy elégtelen Oxigén ellátásától van . Ök ezt mondják én mást éreztem ! kész . Aztán lehet rajta vitatkozni . Én megértem saját tapasztalatom , nem kell a sok tudos , hozzáértö lökött dumája . Hiszen tudjátok még Mikszáthtól is ha egy orvos megállapitotta a halált és esetleg felébred a halott akkor a doki gondoskodik arról , hogy mégis halott legyen .

Kedves K Gyula!
De jó lenne ha elmesélnéd az élményeidet! Szerintem akiket érdekel, nagyon nagy örömmel olvasnánk. Igaz, van Ernő, meg még két személy akik nagyon világi felfogású, de őket semmi érdekes nem érdekli...
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

 

[kágyula]

Szervusz Kicsi Fecske ,
akkor megprobálom talán sikerül , mert ez már régen történt és azóta sokminden történt igy csak egy része maradt meg valahol a szürke állományban . Hiszen , ezzel nem tudtál , meg azért ma sem tudsz sokmindenkivel beszélgetni illetve magam nem szoktam vele házalni . Muszály kissé hosszabbra kerekiteni mert különben érthetettlen lenne a történet .
Abban az idöben az ORWO-ban dolgoztam folyamatos három müszakban ,kisfiam ugy féléves lehetett és nejem a Harzhegységi Wernigeródéból származik igy pont náluk voltunk látogatóban amikor heves gyomorfájásom lett . Késö délután már nem tudtam a lábamon állni igy utközben Aposomék bevittek az Elbingerodéban levö vagyis volt Diakonikus kórházba . Itt meg mütöttek és ugye az elsö alkalommal hiába mégha csak kicsit vallásos is valaki semmi különöset nem találdolgokban , hiszen életemben elöször történt ilyen velem . Már mint egy Operáció , tehát magyarán szólva , hogy elkábitottak mert az elsöt ennek hatására számoltam el . Mivel már kómában voltam amikor megmütöttek igy fogalmam sem volt hol és mikor vittek be a mütöbe illetve hány napig feküdtem a megfigyelöben . Egy nagyon hosszú alaguton estem keresztül , dehogy estem zuhantam tudjátok olyan félelmetes sebességgel mint az ember néha álmában érzi ha valahonnét lezuhan , de akkor felébredsz . Itt nem , egyálltalán nem , de mielött lezuhannál csökken a sebeség és ez a nagyon hosszú sötétségböl egy alagut lesz amelynek végén nagyon , de nagyon világos van . Mintha fényszórókkal világitanának a szemedbe , egy sötét alak várt reám az alagut végében . Amikor oda értem és láthattam az arcát akkor vettem észre ez az Édesapám volt , ekkor Ö már többb mint jó tiz éve halott volt . Kézen fogot mosolyogva és elvitt sétálni , egy gyönyörü szép napsütötte virágos réten voltunk, nagyos sok személy sétált körülöttünk és látszodott arcukon , hogy boldogok . Mondjuk , ha ma ugy vissza gondolok a legfurább hogy senki sem beszélt , de nagy nyugalom békeség áradt az egész környezetböl . Majd Édesapám megint ehhez az alaguthoz vezetett mosolyogva és visssza küldött , nem tudom miért és hogyan , hiszen nem beszéltünk egymással de értettem amit mondott , hogy vissza kell mennem . Ez volt az elsö , majd a másodiknál , akkor csak vele voltam kezem fogva vezetett vissza a kórházi ágyamhoz és ült az ágyam szélén éreztem hüvös tenyerét a lázas homlokomon . / valószinüleg a növérek mosták le, jönn a racionális válasz , lehet / a Harmadik azt elmeséltem más vagy harmad napra vagy a fene sem tudja mikor hiszen mesterséges kómába helyeztek . tehát a harmadik mütétemnél még arra emlékszek , hogy reggel megkaptam a gyógyszereimet , de hogyan kerültem a mütöbe erröl már fogalmam sincsen . fent ültem a mütöben a lámpán , ez olyan piszok nagy lámpa tudjátok , hatalmas ernyöje van , szép kényelmesen helyet lehet rajta foglalani . Az egyik kezemmel abba a vastag tartó karjába kapaszkodtam , vagy egészen elöre hajolva néztem ahogyan rajtam amint ott lent fekszem vagdosnak , a beleket ide oda rendezve beszélgetnek rövid tö mondatokkal . Fura volt nagyon hiszen addig nem láttam zöldbe öltözött orvost , de növért sem és egy új kis dokináni ült fejemnél aki egy csomó müszert figyelt nagy gonddal . Aztán amikor már majdnem készen voltak akkor gyorsan lejöttem onnét fentröl mert féltem , hogy nem veszik észre és ottfognak hagyni a lámpán . Amikor ezt a föorvosnak elmeséltem az ugy mentki a kórtermemböl mint akit izzén rugtak volna , többé nem is nagyon jött a vizitre reggelente , csak az osztályos orvosom . Aki fejét csoválta mert ilyent még nem hallott . Különben egy kisebb fajta bélelzárodás volt ez , majd jó fél évig nyörtem a kórházakat vele . Csak ennyi lett volna az egész , igaz ez utána teljes mértékben átformálta életem , de ez egy más történet .

 

[poorferencne67]

Sziasztok! A halál utáni élet szerintem mindenkit foglalkoztat.Nekem nem volt még részem olyan dologgal ami bizonyítaná hogy létezik de olyanban sem hogy nincs. Viszont velem időnként különös dolgok történtek amit megosztanék veletek: lehet hogy véletlen vagy csak én gondolom különlegesnek.Sajnos édesanyám korán elhunyt,de apukám mal imádtuk egymást annyira apád voltam hogy bár már 10 éve elhunyt még mindig fáj. Vele kapcsolatban történt, miután kiderült hogy súlyos beteg megéreztem mikor van jobban vagy rosszabbul, pedig egymástól 30km-re laktunk. Aztán az egyik nap felhívtam a nővéremet és azt mondtam neki, ha élve szeretné még látni apukánkat jöjjön haza. Még az nap hazajött de már nem engedték be a kórházba, mert késő volt. Eljött hozzánk hogy majd reggel együtt bemegyünk és jó hideg mentateát viszünk neki. Egy órán keresztül próbálkoztam a gáz begyújtásával de állandóan elaludt ekkor este 9óra volt olyan mérges voltam hogy elkezdtem sírni, és ekkor olyan volt mintha az apukám hangját hallottam volna. Azt mondta hogy nem baj husom én már úgysem iszom meg.Pár perc múlva csörgött a telefon és a nővérke közölte hogy édesapám elhunyt. Anővérem kérdezte hogy honnan tudtam hogy már nem fogja látni az apukánkat. Azt mondtam hogy nem tudtam, csak éreztem, és hogy a gáz is azért aludt el, mert így jelezte nekem, hogy eltávozik. Nem tudom hogy ez tényleg így volt vagy csak az érzéseim meg csaltak.Tisztelettel poorferencne67

 

[kágyula]

Szervusztok ,
most jót kacarászok igy magamnak /mert egyedül vagyok igy megtehetem / Melitta közzétett egy kis hirt az Ördögüzésenek Pápai elismeréséröl . Na izzik is az oldal ott elöl . Már csak ezért is kuncogok ugy magamnak . jajj nehogy ám félre értsetek , nem a vallás , vagy hit miatt , nem csak ugy általánosságban a beirásokon , jó magam sem maradhatok ki a buliból . Hiszen nélkülem egy ilyen elképzelhetettlen , hanem ugy hitröl , vallásról beirt sok megjegyzéstöl . Még egy kis történet a múltkori mesémhez , itt az egyik kedves szomszédom egy kedves öreg úr volt / valamikor a Mannesmann export fönöke/ és gége rákja lett . Az orvosok nem adtak neki többett mint fél évet ! Ö tizenkét évig él tovább vele ! Igaz minden évben 2-3X elmennt Luordes-ba egy egy hétre és hit abban , hogy segit és meggyógyul . Szerintem az nagyon sokat számit a gyógyulásban , az akarat és a hit hogy miben és kiben az már máslapra tartozik , de a lényeg hogy AKARJ !! Most csak ennyit erröl , gondolom ez elég is lenne mára belöllem .

 

[Kicsi Fecske]

3 jel, ami arra utal, hogy a gyerek emlékszik az előző életére
Ha egy kis figyelmet fordítasz rá, észreveheted ezeket az árulkodó jeleket.
Ha van olyan dolog az ezotériában, melynek a létezésében való hit megosztja az embereket, akkor az a lélekvándorlás. Noha kétséget kizáróan meggyőző bizonyíték a létezésére máig nincs, tény, hogy arra sincs, hogy lélekvándorlás nem létezik.

Ezért aztán a legokosabb hozzáállás, ha az ember, bár véleményt alkot, nem teszi le a voksát egyik vagy a másik mellett, és nyitott mindennemű információra, lehetséges bizonyítékra vagy cáfolatra a reinkarnációval kapcsolatban.
Feltételezvén, hogy a lélekvándorlás valóban létezik, érdekes elgondolkodni azon, ki kicsoda lehetett előző életében, és miként tudható meg több az ember korábbi inkarnációjáról.
A gyermekek esete különleges, ők ugyanis ezoterikus nézetek szerint fiatal koruk miatt még emlékezhetnek az előző életükre. Az alábbi három jel arra utal, hogy gyermekedben is élnek emlékek a korábbi életéből, és ez valamilyen módon hat is rá.
Visszatérő álmok
A gyerekeknél talán még gyakrabban előfordulnak rémálmok, mint a felnőtteknél. Noha az álom szerepe az, hogy az ébrenlét közben érzékelt információkat, félelmeket, érzelmi hatásokat az agy feldolgozza, ezoterikus nézetek szerint az álmok az előző életre is utalhatnak.
Figyeld meg, milyen álmokról mesél a gyerkőc, amikor éjjel felriad. Ha van egy visszatérő álma, arra különösen figyelj oda, ugyanis az abban tapasztaltak nyomai lehetnek előző életének.
Ismeretlen neveket említ
Sok gyerekkel előfordul, hogy képzeletbeli barátja van, ezért a hirtelen a semmiből felbukkanó neveket sok szülő nem is veszi olyan komolyan, mondván, a gyerek képzeletének játéka csupán az egész.
Pedig érdemes erre nagyobb figyelmet fordítani. Ha a gyerek a környezetében - tehát sem a családban, sem az oviban, sem sehol - nem létező személy nevét emlegeti, akkor beszélgess vele róla. Kérdezgesd érdeklődve, de nem tolakodóan, így többet megtudhatsz a név viselőjéről. Kiderülhet, hogy valóban képzeletbeli barát vagy egy mesefigura van a dologban, de meg is lepődhetsz.


Milyen jegyben született a gyerek? - Ilyen személyiséget hozott magával
Árulkodó rajzok
A gyerekrajzok nagyon beszédesek tudnak lenni, épp ezért is van az, hogy a kicsikkel foglalkozó pszichológusok általában azt kérik a kis páciensektől, hogy rajzoljanak valamit.
Figyeld meg te is, miket vagy kiket rajzol a gyerek, és kérd tőle, hogy mondja el, mit ábrázol a kép, amit készített. Nem biztos, de az is előfordulhat, hogy előző életének a nyomára bukkansz az egyik rajzban.

 

[Kicsi Fecske]

Egy élet, ami felváltja a halált.
(A facebukon találtam.)

2003 novemberében úgy döntöttünk hogy elköltözünk otthonról, egy másik városba.Munkalehetőség, és egyéb érdekek miatt.Az új helyen minden szép volt. Panel lakásból elköltözni kertes házba teljesen feldobta az embert, nem beszélve arról hogy elég olcsón jutottunk a házhoz. Önkormányzati tulajdonban állt.Kihaltak belőle. Ahhoz képest hogy nem lakták évek óta, egész jó állapotban volt. Kisebb felújítások persze kellettek, mint minden hová, és a füvet is vágni kellett, de örültünk a háznak nagyon. Az első hetekben semmi különöset nem vettünk észre,az új szomszédok megismerése,és a ház köröli munkák lekötöttek minket a párommal. Egy idős házaspár lakta,mint megtudtok a szomszédoktól. Gondozták a házat, nagy becsben tartották. Szőlőskerttől kezdve, a gyümölcsfákig minden szépen rendbe volt tartva mind addig még az öreg meg nem halt. Az idős asszony nem bírta a ház körüli munkát egyedül. A gyerekeivel megromlott a kapcsolata az öreg halála után, az elmondások szerint. A rá következendő 3-ik évre az idős asszony is követte az öreget a túlvilágra. A gyerekei lemondtak a házról. így lett önkormányzati tulajdon.Minden ami egykor az övék volt,ott állt a házban.Régi fényképek,az öreg hintaszéke,a barkácsasztala, a faragott dísztárgyai egyszóval minden.Egy idő után azt kezdtem érezni hogy más életét éljük,noha eltakarítottam minden rájuk emlékeztető tárgyat.De valami nyomasztó mégis csak ott maradt a levegőben.Az egyik éjjel amikor kimentem a konyhába furcsa zajra lettem figyelmes. A ház udvarán állt egy mellék épület is. Oda tettem be mindent, ami az övék volt,remélve hogy a családja el viszi onnan a dolgaikat. Onnan halottam hogy a hinta széken ülne valaki és hintázna. Először azt hittem, csak a képzeletem játszik velem, ezért vissza mentem a szobába és vissza feküdtem aludni.De a nyikorgás csak nem csendesedett. Felkeltem és bementem a mellék épületbe. A bejárat előtt még fél méterrel tisztán halottam ahogy nyikorog a szék, majd amikor bementem, teljes csönd lett. Benyitottam a házba, és cigaretta füstszag csapott meg.Se én, se a párom nem dohányzik. Először nem szóltam a páromnak, úgysem hitte volna el.Jobban bele gondolva, én sem hittem volna magamnak.Soha nem hittünk az ilyesmiben. A bútoraikat, és a személyes dolgaikat végül nem vitte el a családja, ezért az önkormányzat hátsó raktárába került elhelyezésre. Miután kiürítettük a mellék épületet is, gondoltam abba maradnak ezek a különös dolgok, de nem így történt.Napról napra egyre hangosabbak lettek. Már a párom is hallotta, de ő úgy csinált mintha nem venne róla tudomást. Egyik éjszaka nagyon erősen észleltük az aktivitást. Olyan volt mintha ököllel ütnék a falat a ház udvarán.
-Ezt most nem mondhatod,hogy nem hallottad ... mondtam Zsókának, a páromnak.
De halottam,szerintem a macskák civakodnak kint, ne képzelődj már annyit, mondta megnyugtatóan,de a szeme teljesen mást mondott. Ő is félt.Ez még így ment kb- 1 hónapig, amikor is volt egy furcsa álmom.Megjelent mind a két öreg,és kérte hogy hagyjam el a házat azonnal mert ők laknak ott,és nem fognak elmenni soha. Mivel láttam a fényképet,így felismertem őket azonnal. Tudtam hogy ezt akarják. Hívattam egy halottlátót, nem hittem ebben az egészben de már se éjjelem, se nappalom nem volt. Nem volt más választásom. Eljött. Közölte hogy itt vannak, folyamatosan. Az idős asszony a kis szobában állt.Amikor odamentem,én is éreztem, hogy sokkal hűvösebb volt ott. De csak azon a ponton ahol állt. A halottlátó, kérte hogy menjenek el,a ház már nem az övék, és nyugodjanak békében.Keljenek át a fénybe, ott szebb lét vár rájuk. De nem akartak elmenni. Az esemény odáig fajult hogy egy éjjelen elkezdték fojtogatni Zsókát,alig bírtam felébreszteni,majdnem meghalt.Másnap össze pakoltunk, és ideiglenesen a nagybátyámhoz költöztünk. Azt mondtuk neki hogy renoválás folyik otthon, ezért egy darabig ott húzzuk meg magunkat. Úgysem hitt volna nekünk senki, ha elmondjuk az igazat, csak bolondnak néztek volna bennünket. Három hét után úgy döntöttünk, hogy felvesszük a kesztyűt,és harcolunk a házért. Visszamentünk. Amikor beértünk a házba,hangosan elkezdtem kiabálni hogy nem félünk, és ott maradunk ha tetszik ha nem, mert a ház a miénk! Aznap este nyugodtság telepedett a házra,nem történt semmi különös. Majd másnap éjszaka ismét halottam valamit, de már közvetlen mellettünk lévő szobából. Sírást hallottam. Az idős asszony sírt. Bementem a szobába.Akkor is lehetett hallani. Felvettem a hangot. Majd lejátszottam másnap,újra és újra. A sírás hangja mellett, amit akkor még nem halottam,volt más is. Az öreg hangja is hallatszott.Egy régi dalt dúdolt, valamiféle altatódalt. Nem tudtam mire vélni az egészet. Majd egy pár hét múlva bejelentette Zsóka hogy végre teherbe esett! Már régóta próbálkoztunk,már majdnem azt hittük nem lehet gyerekünk. Az elkövetkezendő napokban még ugyan halottam furcsa hangokat,de egyszerűen annyira boldog voltam hogy sikerült figyelmen kívül hagyni egy kicsit. Az utolsó furcsaság Balázs születése előtt két héttel történt. Álmodtam megint az öregekkel. Azt mondta az idős asszony álmomban hogy a mellék épület padlás feljárója ajtajában van valami amit nekünk akar adni. Másnap felkeltem... elég hülyén éreztem magam,hogy még meg is nézem mi lehet az, de kíváncsi voltam. Ötszáz ezer forintot találtam az ajtó belső bélésében, egy zacskóba csomagolva! Nem hittem a szememnek. Balázs születése után soha többet nem halottam az öregeket a házban. Nyugodtság telepedett az egész házra. Balázs most 10 éves, és imádja a házat. Egyszer még meglátogatták a fiamat. Egy idős öreg bácsit,és nénit látott,mosolyogtak rá. Amikor megkérdeztem hogy néztek ki, szóról szóra leírta az öregeket, akik a fényképen voltak.
( Igaz történet alapján,nem velem történt)

 

[vzajcev]

 

[MPeter7]

Sziasztok,
Sok kérdés merül fel e téma kapcsán, amire a választ szerintem csak a saját magunk tapasztalata alapján kapjuk majd meg, ha létezünk majd egyáltalán a test halála után.
Vajon mit csinál a "tudat" a túlvilágon a "mindennapjaiban"? Hiszen elvileg ott nincsenek a "létezéséhez" elengedhetetlen kényszerű tevékenységek, mint az evés, alvás, nem kell "dolgozni", hogy legyen miből télen fűteni, számlákat fizetni, ruhákat, eszközöket beszerezni stb.
Bár természettudományi megfigyelésekből kiindulva, ha az energiamegmaradás törvénye oda is vonatkozik, akkor a tudati léthez is kell valamilyen formában energiát szerezni, hogy az fennmaradhasson.

Létezik reinkarnáció? Ha igen, akkor miként lehet, hogy a "halálból" visszatért egyének találkoztak rég elhunyt rokonokkal? Vagy azok még abban az időpontban nem reinkarnálódtak? Ha az jobb világ, akkor ki akarna mégis ide visszareinkarnálódni? Vagy az nem a tudat akaratán múlik? De akkor hol van a "szabad akarat"?
Sokan azt mondják, itt azért van "megengedve" a bűn elkövetése, mert az egyénnek szabad akarata van azt tenni amit akar, "majd" a túlvilágon "bűnhődik" (rossz) tetteiért. Ha az itteni világban van a tudatnak szabad akarata, akkor a túlvilágon is kell legyen, tehát miért reinkarnálódna valaki a rosszabb körülményekbe, ha ott sokkal jobb "világ" van?

Ebben a világban az a furcsa, az mond ellent leginkább a "teremtett" világ elméletének, hogy ha abból indulunk ki, hogy Isten jó, és egy létező, érző tudat testének elpusztítása rossz, akkor az nem lehetséges, hogy a Jó-Isten olyan Világot teremtsen, ahol egy egyed fennmaradásának feltétele, hogy megöli egy másik egyén testét, hiszen táplálkoznia kell.
Így kicsit ellentmondást érzek a bibliai 10 parancsolat "Ne ölj!" parancsban is.
Hiszen az éppen arra vonatkozna, hogy ne pusztítsa senki el egy másik érző, létező egyed testét erőszakkal.
Minden élő-lénynél megfigyelhetőek azok az öntudatra jellemző tulajdonságok, melyek az egyediségét, annak érző voltát mutatják.
Ha egy másik élőlény elvesz egy ilyen életet (pl. táplálkozás gyanánt), akkor az véleményem szerint "rossz", tehát ellenkezik azzal a vélekedéssel, hogy ez egy teremtett világ, amit egy Jó-Isten alkotott. Ha Isten mindenható (és Jó), akkor miért nem olyan létezési környezetet teremtett, ahol nem egymás egyedeit, testét eszik az élő-érző-lények, hanem csak azokat a "termékeket", melyek a megújulást szolgálják.
Pl. a méhek, rovarok a virágport, nektárt fogyasztják, amivel a növényvilág megújulását szolgálják. De a gyümölcsök megevése sem pusztít, hanem a magok terjesztésével a növényvilágot szaporítja. De sajnos a táplálékláncot megfigyelve nagyon sok olyan lény van, mely életfeltétele az, hogy mások testét eszi meg.
Üdv, Péter

 

[Efike]

Létezik reinkarnáció?

Érdekes kérdés! Popper Pétertől olvastam a múltkorában és egy mondat nagyon megtagadott:"- Az a maga régi lépcső-álma… nem volt álom… hanem emlékezés. Ezt tudnia kell…"
Popper írását csak txt-ben rögzítettem, de UTF, tehát ékezetes. Majd szakítok rá időt egyszer és pdf-ben is elmentem.

 

[MPeter7]

Érdekes kérdés! Popper Pétertől olvastam a múltkorában és egy mondat nagyon megtagadott:"- Az a maga régi lépcső-álma… nem volt álom… hanem emlékezés. Ezt tudnia kell…"

A reinkarnáció egyéb kérdést is felvet:
Amikor pár milliós volt az emberiség létszáma a Földön, akkor hol volt a többi több milliárd lélek?
Vagy a van, amikor a testi születéskor "új lélek" képződik, és van, amikor reinkarnálódik egy régi? Ha így lenne, akkor mi szabályozza és mi módon?
Ha a halál utáni lét sokkal jobb, mint az "itteni", amit a "visszatért" emberek elmondanak, akkor miért jönne vissza bárki is?
Hová tűnik a lélek, a személy szabad akarata, amikor a visszatértek azt mondják, hogy odaát valaki azt mondta nekik, hogy most "vissza kell jönniük"?
Mi van, ha valaki azt mondja, hogy nem, nem fogok visszajönni. Lehetséges ilyen is? (Bár ezt nyilván nem tudjuk meg soha, hiszen ha valaki nem jött vissza saját akaratából, akkor nem fogjuk megtudni ezt a lehetőséget, hiszen nincs itt, hogy elmondja .....

 

[Efike]

Az az igazság MPeter7, hogy ezeket a kérdéseket egyszer már két jó barát is feltette. És megfogadták erős szóval, hogy ha valamelyikük meghal, akkor visszatér a másik álmába és beszámol.
Nos az egyik meg is halt.
A másik minden éjjel izgatottan feküdt le aludni és az egyik éjjel nem is hiába.
Barátja megjelent az álmában.
- Van túlvilág - mondta.
- És mit csinálsz?
- Reggel, délben és este enni kapok, és ha nem eszem, akkor kefélek.
- Akkor az a Mennyország!
- Dehogy! Szaporítónyúl vagyok egy tangazdaságban.

 

[phoenyx]

A reinkarnáció egyéb kérdést is felvet:
Amikor pár milliós volt az emberiség létszáma a Földön, akkor hol volt a többi több milliárd lélek?
Vagy a van, amikor a testi születéskor "új lélek" képződik, és van, amikor reinkarnálódik egy régi? Ha így lenne, akkor mi szabályozza és mi módon?
Ha a halál utáni lét sokkal jobb, mint az "itteni", amit a "visszatért" emberek elmondanak, akkor miért jönne vissza bárki is?
Hová tűnik a lélek, a személy szabad akarata, amikor a visszatértek azt mondják, hogy odaát valaki azt mondta nekik, hogy most "vissza kell jönniük"?
Mi van, ha valaki azt mondja, hogy nem, nem fogok visszajönni. Lehetséges ilyen is? (Bár ezt nyilván nem tudjuk meg soha, hiszen ha valaki nem jött vissza saját akaratából, akkor nem fogjuk megtudni ezt a lehetőséget, hiszen nincs itt, hogy elmondja .....

Rövidre fogva:
- Földünk 1 létező tudatosság, ha úgy tetszik, egy Lény, egy Entitás, aki maga hívja meg/engedélyezi a földi létbe azokat a lelkeket akik itt öltenek testet, így összhangban működik, mikor, mennyien tartózkodunk épp jelen. Vannak olyan esetek, amikor teljesen új -a földi környezetben még nem élt- lélek érkezik, és vannak sokan, akik visszajárnak
- amíg tanulni/fejlődni valója van bárkinek, mert még bizonyos leckéket nem értett/oldott meg, azaz nem képes minden körülmények között szeretetteljes maradni, vissza kell térnie újra.
Nem más az, aki belekényszeríti, hogy jönnie kell, ő maga kéri, és annak megfelelően, amit tanulni/fejleszteni kíván, abban az időben és körülmények között fog leszületni, hogy minden segítse fejlődésében
- a szabad akaratról pedig tettem már fel 1 tanmesét:
"Egy férfi felkereste Dzsunnaidot (Junayd (Junaid) of Baghdad) , a szúfi misztikust, és megkérdezte tőle:
- Mi a véleményed az eleve elrendeltetésről, a kiszmetről, a sorsról és az ember szabadságáról? Az ember szabadon teheti, amit csak akar, vagy csupán dróton rángatott bábu egy ismeretlen bábjátékos kezében?
Dzsunnaid a világ egyik legcsodálatosabb misztikusa. Rákiáltott a férfira:
- Emeld fel az egyik lábad! A kérdező dúsgazdag ember volt, és ezt Dzsunnaid tudta is róla. Valamennyi tanítványa, az egész iskola tisztában volt ezzel - ám Dzsunnaid mégis hangosan és durván reccsent rá:
"Emeld fel az egyik lábad!"A gazdag ember soha életében nem követte senki parancsait, és el sem tudta képzelni, hogy bárki ilyen erőszakolt, a tárgytól elrugaszkodott válasszal álljon elő a kérdésére. Azonban amikor egy Dzsunnaidhoz hasonló emberrel nézel szembe, egyszerűen követned kell őt. A férfi felemelte az egyik lábát.
Mire Dzsunnaid így szólt: - Ez nem elég. Most emeld fel a másikat is!A férfi bizony zavarba esett, és egyben fel is dühödött.
- De hát te képtelenséget kérsz! - mondta - Azért jöttem, hogy feltegyek egy fontos kérdést, mire te egyszerűen válasz nélkül hagyod a kérdésemet, és arra kérsz, hogy emeljem fel az egyik lábam. Most pedig felszólítasz, hogy emeljem fel a másikat is?! Hát mit akarsz te? Hogyan emelhetném fel mindkét lábamat?
- Akkor hát ülj le! Megkaptad a választ a kérdésedre vagy sem? - kérdezte Dzsunnaid.
- Mindeddig nem adtál nekem választ - felelte a férfi. - Helyette csak valamiféle bizarr akrobatamutatványt végeztettél velem!
Mire Dzsunnaid azt válaszolta: - Értsd hát meg a lényeget: amikor arra kértelek, hogy emeld fel az egyik lábad, egyaránt szabadságodban állt a jobb és a bal lábadat választani. Senki sem rendelte el, hogy melyiket emeld fel; te magad választottad a jobb lábadat. Mihelyt azonban a jobb lábad mellett döntöttél, a balt már nem választhattad. A szabadságod rendelte el a rabságod tényeit. a bal lábad immár béklyóba volt verve.
Az ember fele részben szabad, fele részben rab, de a kettő közöl a szabadság az első. Rabságát pedig épphogy a szabadsága határozza meg - az, hogy miként él a szabadságával. "
(a részlet innen: http://samsarahun.blogspot.hu/2013/12/szabad-akarat-dzsunnaid-mester-szavaival.html)

 

[Emeritus]

Dr. Raymond Moody: Élet az élet után

Azoknak, akik a halálközeli élmények sokrétűségét még nem ismerik, egy rövid összefoglalót állítottunk össze Moody fenti könyvéből, amely egy paradigmaváltást robbantott ki a halál-kutatás területén.

A halál közelébe került emberek tapasztalatai és az egyes személyek tulajdonságai közt nagy különbségek vannak, ugyanakkor a különböző személyek tapasztalataiban feltűnően nagy a hasonlóság is. A szóban forgó közlésekben olyan sok a megegyezés, hogy minden nehézség nélkül mintegy 15 különböző elemet fedezhetünk fel. Engedtessék meg, hogy most ezekből az elemekből egy rövid, elméleti-ideális, ill. “teljes egész” élményt állítsak össze, amely az összes elemet tartalmazza, és ezek tipikusan a következő sorrendben fordulnak elő.
Egy ember haldoklik. Testi nyomorúságának csúcspontján hallja, amint az orvos őt halottnak nyilvánítja. Egyszer csak egy kellemetlen zajt: átható, sivító harsogást kezd hallani és azonnal az az érzése, hogy nagy sebességgel rohan át egy sötét alagúton. Aztán hirtelen saját testén kívül találja magát, de ugyanabban a környezetben, mint amiben az előbb volt. Mint szemlélő, bizonyos távolságból nézheti saját testét. Tartózkodási helyéről szemlélve kellemetlen érzések töltik el, amikor látja testének újraélesztési kísérleteit. Egy idő után összeszedi magát és egyre inkább alkalmazkodik ehhez a különös állapothoz. Észreveszi, hogy még mindig van “teste”, de ez tulajdonságait tekintve lényegesen különbözik a fizikai testétől, amelyet elhagyott. Hamarosan új események történnek. Más lények közelednek a haldoklóhoz, hogy köszöntsék őt és segítsenek neki. Meghalt barátokat, rokonokat pillant meg, majd egy szeretetet és melegséget árasztó Fénylényt, amilyet ő még soha nem látott. Ez a lény – szavak nélkül – kérdéseket idéz hozzá, amelyek a haldoklót arra indítják, hogy saját életét, mint egészet értékelje. Segít neki, hogy életének fontosabb állomásait panorámaszerűen villámgyorsan felidézi számára. Egyszer csak a haldoklónak úgy tűnik, mintha egy sorompóhoz, vagy határhoz közeledne, amely nyilvánvalóan a földi élet és az azt követő élet közötti határvonalat jelenti. Itt világos lesz előtte, hogy vissza kell térnie a földre, mert halálának ideje még nem érkezett el. Küszködik ez ellen, mert a túlvilági élet tapasztalatai annyira megragadták, hogy többé nem szeretne visszatérni. Eltöltötte az öröm, szeretet és a béke lenyűgöző érzése. Belső ellenállása ellenére - anélkül, hogy tudná hogyan – újra egyesül fizikai testével és él tovább. Később, amikor megpróbálja másoknak közölni élményeit, nehézségekbe ütközik. Először is nem találja a megfelelő szavakat, amelyekkel a földöntúli eseményeket és élményeket kifejezhetné, aztán az emberek kinevetik. Majd lemond arról, hogy ezeket másoknak elmondja. Az élmény mégis nyomokat hagy életében, nevezetesen: hatással van életvitelére, megváltozik gondolkodásmódja és másként értékeli a saját és más emberek halálát.
Mielőtt értékelésre kerülne sor, néhány szempontra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek a halál-tapasztalatok magyarázatának hátterét képezik.:
1. Az egyes közlések közti feltűnő hasonlóság ellenére mégsem akad kettő, amely teljesen azonos lenne (bár néha figyelemreméltóan közel vannak egymáshoz).
2. Egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki az összeállított élménynek minden összetevőjét említette volna. A legtöbben sokat, a tizenöt elemből nyolcat, vagy többet említenek, sőt volt olyan is, aki tizenkettőt.
3. Az összeállított élménynek egyetlen olyan fix eleme sincs, amely a tanúk vallomása alapján minden elbeszélésben szabályszerűen visszatért volna, mégis az egyes elemeket körülbelül általánosnak tekinthetjük.
4. Az elméleti modellben említett elemek nemcsak egy elbeszélésben fordultak elő, hanem több elbeszélésben is (tehát nem egyéni, kivételes elemek. A szerk.).
5. A haldokló élményeinek sorrendje eltérhet az általam említett elméleti modell sorrendjétől. Egy példa a sok közül: sokan nem úgy közölték a Fénylénnyel való találkozást, ahogy a modellben szerepel, vagyis bizonyos eseménysor után, hanem már az elején, vagy az élmény egész folyamán tapasztalták azt. Az élmények sorrendje általában a modell sorrendje szerint történik. Erősebb eltérések ritkán fordulnak elő.
6. Hogy a haldokló milyen messzire jut ezekben a feltételezett élményekben, az úgy látszik attól függ, hogy a klinikai halál ténylegesen mikor következett be és mennyi ideig kellett neki ilyen körülmények között tartózkodnia. Általában azok, akik “meghaltak”, bőségesebb és teljesebb élményekben részesültek, mint azok, akik a halált csak érintették. Vagyis akik hosszabb ideig voltak “halottak”, messzebb jutottak, mint azok, akiknél ez rövid ideig tartott.
7. Beszéltem több olyan emberrel, akiket halottnak nyilvánítottak, majd életre keltettek. Visszatérésük után semmi ilyen élményről nem számoltak be, mert egyáltalán nem emlékeztek semmire. Meglehetősen érdekes dolog, hogy beszélhettem olyan személyekkel, akik különböző okok következtében (időben nagyobb különbséggel) – esetleg kétszer is a klinikai halál állapotában voltak. Az első alkalommal nem emlékeztek semmire, míg a második alkalommal voltak tapasztalataik.
8. Végül szeretnék rámutatni arra, hogy első kézből vett közlésekkel, tanúvallomásokkal és elbeszélésekkel foglalkozom.
Ebből a kiinduló helyzetből tekintsük át most részletesebben a halálközeli élmények ismételten visszatérő stádiumait:

· Leírhatatlanság
Számunkra az emberi nyelv érthetősége attól függ, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkezünk a minket körülvevő világból. Azok tapasztalatai, akik megközelítették a halált, a mi tapasztalati világunkon kívül esnek, ezért teljesen érthető, ha az illetők, élményeik visszaadásánál bizonyos nyelvi nehézségekbe ütköznek. Az ilyen élményekben részesülők úgy számolnak be tapasztalataikról, hogy azok kimondhatatlanok, mintegy “leírhatatlanok”.
Sokan a következőket mondják: “egyszerűen nincs olyan szó, amely pontosan kifejezné, amit megpróbálok elmondani.” Vagy: “a jelzőket és azok felsőfokát, amelyekkel kifejezhetném magam, még ki kellene találni. Mindazok a szavak amelyeket ismerek a három dimenziós világhoz tartoznak. De ott több van. A tér és az idő fogalmával ellentétben kellene magamat kifejezni. Nem tudok Önnek teljes képet adni.”

· A halálhír meghallása
Többen elmondták, hogy hallották, hogy az orvos, vagy más jelenlévők halottnak nyilvánították őket. Egy asszony, akinek korábban többször voltak szívpanaszai a következőket mesélte el: “Szorító fájdalmat éreztem a mellkasomban, mintha vaspánt szorította volna össze. Férjem és egy ott tartózkodó barátunk hallotta, hogy elestem és sietve jöttek a segítségemre. Hallottam férjemet, mintha nagy távolságból mondaná: “most halt meg”. És én is azt gondoltam: igen ez a halál.”

· A béke és nyugalom érzései
Élményeinek kezdeti szakaszáról sok ember azt mondja, hogy rendkívül kellemes érzései voltak. Egy asszony, aki szívroham után került vissza az életbe, ezt mondja: “Egyszer csak olyan jó érzések töltöttek el, amilyeneket csak el lehet képzelni. Nem volt más csak béke, harmónia és tökéletes nyugalom. Úgy éreztem, minden bajom elmúlt és ezt gondoltam magamban: Ó, milyen csendes és békés minden, semmi se fáj.

· A zaj
Nagyon sokan különböző, szokatlan hallási benyomásokat tapasztaltak. A hangok néha különösen kellemetlenek voltak. Így beszél egy férfi, aki altesti műtétje közben 20 percig “halott” volt: “Nagyon kellemetlen dübörgés jött a fejem belsejéből. Rossz érzés volt. Ezt a zajt sosem felejtem el.”
Némely esetben a hanghatásokat örvendetes zenei hangoknak érezték. Egy fiatalasszony, aki véralvadási zavarok következtében hajszál híján meghalt, arról a pillanatról tudósít, amikor összeesett: “Egyszer csak zenét hallottam, fenséges csodaszép zenét.”

· A sötét alagút
A beszámolókból kiderül, hogy a zaj feltűnésével egy időben gyakran azt érzik, mintha egy “sötét termen” nagyon gyorsan kellene átrohanniuk. A térség meghatározásához különféle kifejezéseket használnak. Ilyeneket hallottam: barlang, folyosó, cső, bányaakna, zárt terem, völgy, tölcsér, alagút, vákuum, üresség, henger. Bár az emberek különféle kifejezéseket használtak, mégis ugyanazt a fogalmat akarták kifejezni e szavakkal.
Nézzünk meg két beszámolót, amelyekben az alagút játssza a főszerepet: “Helyi érzéstelenítés hatására nagyon heves allergiás reakció lépett fel nálam. Nem tudtam lélegezni, megállt a lélegzetem. Az első ami történt – hihetetlen gyorsan zajlott le: óriási sebességgel sodródtam keresztül egy sötét, fekete ürességen. Alagútnak is mondhatnám. Úgy éreztem, mintha sebesvonattal utaznék, annyira nagy sebességgel rohantam át ezen az alagúton.”
Egy asszony, aki közlekedési baleset következtében került közel a halálhoz, párhuzamot vont tapasztalata és egy TV-adás között. “A legnagyobb nyugalom és a legteljesebb béke, a legteljesebb félelemmentes érzés közben egy alagútban találtam magam – egy koncentrikus körökből álló alagútban. Nemsokára ezután láttam a TV-ben egy adást, amelynek címe, “Az időalagút” volt, ahol az emberek egy csigavonalú folyosón, alagúton az időben visszafelé mentek. Ez az ami az élményemmel a legjobban megegyezik.”

· Testen kívül
Azok a személyek, akikkel beszéltem, élményük előtt semmiben sem különböztek az átlagembertől. A haldokló személyt ezért éri sok meglepetés a sötét alagúton való gyors áthaladáskor. De abban a pillanatban, amikor öntudatra ébred, a saját fikai testét kívülről pillantja meg, mintha az alakokat, eseményeket szemlélve ő maga a teremben kívülálló, idegen személy lenne. A saját alakját és az ott lejátszódó eseményeket úgy nézi, mint egy színdarabot, vagy filmet, továbbá még a jelenlévők gondolatait is érzékeli. Az ebben az élményben részesülők mindegyike felhívta a figyelmet az időtlenségre.
Álljon itt ízelítőül két beszámoló, amelyekben egyes személyek a “testenkívüliség” állapotában tartózkodtak.
Egy lány, aki autóbaleset következtében került testen kívülre a következőket mesélte el: “A környékről odaszaladtak az emberek. A kocsiban láttam teljesen összeroncsolódott testemet, de annak látványa semmiféle érzést nem váltott ki bennem. Mintha az a test valaki másé lett volna, olyan volt, mint egy tárgy. Tudtam hogy az az én testem, de teljesen közömbösen hagyott.”
A következő részlet egy asszony elbeszéléséből való, akinek megállt a lélegzete, amit az újraélesztés alkalmával működésbe hoztak. “Láttam, hogyan élesztettek fel. Nagyon különös volt. Nem lebegtem magasan. Úgy tűnt, mintha emelvényen állnék, alig magasabban, mint a többiek. Legfeljebb annyira, hogy a fejük felett éppen átláthattam. Megpróbáltam beszélni velük, de egyikük se hallotta hangomat. Senki sem figyelt rám.”

· Találkozás másokkal
Sokan elmondták, hogy az élményük közben, a közelükben más szellemi létezők jelenlétét észlelték. Ezek a lények vagy azért jöttek, hogy megkönnyítsék neki az átmenetet, vagy hogy közöljék velük, hogy még nem érkezett el haláluk órája, ezért vissza kell térniük anyagi testükbe. Egy asszony így mesél: “Ezt az élményt szülésnél tapasztaltam. Nehéz szülés volt, mert sok vért veszítettem. Az orvos lemondott rólam és megmondta hozzátartozóimnak, hogy haldoklom. Ám én egész idő alatt éber voltam és hallottam, amint ezt kijelentette. És akkor úgy éreztem, magamhoz térek. Egyszer csak észrevettem, hogy emberek vannak körülöttem, akik - úgy tűnt - a szoba mennyezetén lebegtek. Mindenki ott volt, akit korábbi életemben ismertem, akik már előttem meghaltak. Felismertem a nagymamámat és egy lányt iskolás koromból, valamint sok rokont és barátot. Éreztem, azért jöttek, hogy óvjanak és vezessenek.”
Más esetekben a szellemi lények, akikkel a haldoklók találkoznak a földi életből nem ismerősök.
Néhány ritka esetben a beszélgetőpartnereim arra a megállapításra jutottak, hogy azok a lények, akikkel találkoztak, az ő “őrangyalaik” voltak. Egy férfinak az egyik szellemi lény azt mondta: “Életednek eddigi szakaszában én segítettelek, mostantól fogva másnak adlak át.”

· A Fénylény
Az általam tanulmányozott közlésekben a leginkább bámulatba ejtő az az elem, amely az egyénekre a legnagyobb hatással volt: egy ragyogó fénnyel való találkozás. Ez a fény leírhatatlan fényessége ellenére semmiképpen se bántja a szemet, nem kápráztat, nem akadályoz abban, hogy jelenlétében más dolgokat is érzékeljenek. Szokatlan megjelenési formája ellenére egy személy sem kételkedett abban, hogy ez a fény élőlény, Fénylény. Ebből a lényből leírhatatlan szeretet és melegség árad a haldoklóra. A Lény megjelenése után, hamarosan felveszi a kapcsolatot – gondolati úton – a haldoklóval és kérdéseket tesz fel neki. Ezt bizonyítja egy asszony következő megfogalmazása: “A Lény hozzám intézett első szavai ezek voltak – mintha kérdezett volna: kész vagyok-e meghalni? És mit csináltam egész életemben, amit most megmutathatnék?”
Minden élményes megjegyzi, ezek a kérdések bármennyire is mélyrehatóak, mégsem lehet azt állítani, hogy szemrehányóak lennének. Mindnyájan állítják, hogy a Lény által feltett kérdések sohasem vádlók, vagy ledorongolók, mert nem számít, hogy milyen a válasz, utána is ugyanaz a korlátlan szeretet és megértés árad a Lényből mint előtte. A kérdéseknek az a célja, hogy életüket őszintén és alaposan gondolják át, nem előre megfogalmazott válaszokat akar hallani, hanem a megkérdezettet segíti, hogy ő maga jöjjön rá az igazságra.

· Visszatekintés
A Fénylény megjelenése, vizsgálás és szó nélkül feltett kérdései egy döbbenetes képsort indítanak el, amellyel a Lény panorámaszerűen bemutatja a haldoklónak élete fontos eseményeit. Közben kiderül, hogy a Lény előtt az egyén egész élete kiterítve fekszik. Célja az, hogy a haldoklót ösztönözze arra, hogy életére visszaemlékezzen. Az emlékezés folyamatából a Lény kiemel néhány jelenetet, amelynek megfigyelését különösen ajánlja.
A visszatekintés rendkívül gyorsan megy végbe, amit az érintettek látomásszerű képzeletnek említenek, mégis azt állítják, hogy életüket lenyűgöző elevenséggel mutatja be, miközben a képek láttán érzelmileg és hangulatilag néha újból át is élték a jeleneteket.
Figyeljünk meg, ilyen szempontból egy jellegzetes közlést: “Amikor a Fény megjelent, első szava ez volt: “Mit tettél életedben, amit most megmutathatsz nekem?!” – vagy valami ilyen. Abban a pillanatban megkezdődött a visszatekintés. Ejha, hát ez meg mi? – gondoltam, amikor gyerekkorom jelent meg. Attól kezdve, egymás után gyakorlatilag életem minden egyes évét láttam kisgyerek-kortól egészen a jelenig. A képek úgy peregtek le, mintha kívülről, a valóságban láttam volna őket, rendkívül szemléletesek, színesek voltak – és hatásosak.”
Rá kell mutatni arra, hogy olyan beszámolók is elhangzottak, amelyekben a visszatekintés élményét a Fénylény megjelenése nélkül tapasztalták meg. Azokban az élményekben, ahol a Fénylény egyértelműen “irányítóként” volt jelen, a visszatekintésnek komolyabb meggyőző ereje volt.

· Határ vagy sorompó
Néhány esetben a résztvevők leírták, hogy halálközeli élményeik folyamán eljutottak egy helyhez, amit “határ”, vagy “választóvonal” szóval jelöltek meg. A különböző szereplők más-más kifejezést használtak, mint pl. túlsó part, ajtó, kerítés, vagy egyszerűen egy vonal. Elmondták, ha átlépték volna ezt a “határt”, nem térhettek volna vissza fizikai testükbe.
Íme egy beszámoló: Hirtelen egy hullámzó gabonamezőn találtam magam. A mezőn észrevettem egy kerítést és elindultam feléje. A másik oldalon észrevettem egy embert, aki szintén a kerítéshez közeledett, mintha találkozni akart volna velem. Hozzá akartam menni, de úgy éreztem, hogy valami ellenállhatatlanul visszahúz. Ugyanakkor láttam, hogy ő is megfordul és eltávolodik a kerítéstől.”

· Visszatérés
Azoknak az embereknek, akikkel beszéltem, valamikor vissza kellett térniük élményeikből. Voltak olyanok, akik “haláluk” után néhány pillanat múlva kétségbeesetten kívánkoztak vissza anyagi testükbe és haláluk miatt bánatosak voltak. Amikor azonban a haldokló bizonyos mélységig jutott élményeiben, nem tetszett neki a visszatérés, sőt igyekezett ellenszegülni, nehogy vissza kelljen venni testi létformáját. Különösen érvényes ez azokra, akik találkoztak a Fénylénnyel. Egy férfi így mesél: “Ennek a Lénynek a közelségét sohase akartam elhagyni.”
Más személyek közölték velem, hogy biztonságban érezték magukat szokatlan, fizikai test nélküli állapotukban, mégis azon voltak, hogy visszatérjenek a fizikai létbe, mert befejezetlen feladataik voltak. Lássuk, hogy beszél erről egy több gyermekes családanya: “Gondolkoztam, hogy itt maradjak-e? Aztán megláttam a három gyermekemet és a férjemet. Mit tegyek? Nem könnyű elmagyarázni. Amikor a Fény jelenlétét éreztem, akkor tényleg nem akartam visszatérni. A családom iránti felelősséget nagyon komolyan vettem és abban a pillanatban is tudatában voltam ennek, így előbbre valónak tartottam, hogy visszatérjek.”
Mások úgy vélik, hogy a továbbélés engedménye “Isten” akaratából történik, vagy mert ők ezért imádkoztak, vagy mert az Isten, vagy a Fénylény őket különleges feladat betöltésére rendelte.
Néhány kevés esetben az érintettek olyformán nyilatkoznak, hogy saját akaratuktól függetlenül, mások szeretete és imája hozta vissza őket a halálból.
A testükbe való visszatérést, csak nagyon kevesen élik át tudatosan: “Nem emlékszem, hogyan kerültem vissza fizikai testembe. Úgy éreztem, mintha elűztek, vagy elaltattak volna – és aztán az ágyban egyszer csak felébredtem. A többiek még mindig ugyanazon a helyen voltak, ahol őket a testen kívüli állapotban láttam.”
Mások viszont emlékeznek arra, hogy élményük végén nagyon gyorsan, sőt gyakran egy rántással húzták vissza őket fizikai testükbe: “A mennyezet alatt lebegve láttam, hogyan élesztgetnek. Amikor az elektródokat a mellemre helyezték és testem megvonaglott, éreztem – mint egy kő esem bele a testembe. Aztán arra emlékszem, hogy a testemben felébredtem.”
Az élményekkel kapcsolatos különböző érzések felgyógyulás után bizonyos ideig még megmaradnak.:
“Visszatérésem utáni első héten néha sírtam, mert láttam azt a világot, én viszont itt élek. Szívesen soha nem tértem volna vissza.”
“Csodálatos érzéseket hoztam magammal, amelyeket ott kaptam. Ez az érzés több napig eltartott. Néha még most is érzem.”
“Ezt az érzést akkor nem lehetett szavakkal kifejezni. Sohasem felejtem el, mindig gondolok rá."

Forrás: Raymond Moody: Élet az élet után

Ez egy alapmu ebben a temaban...mar nem is emlekszem mikor olvastam...koszonom a feltoltest!

 

[MPeter7]

- Földünk 1 létező tudatosság, ha úgy tetszik, egy Lény, egy Entitás, aki maga hívja meg/engedélyezi a földi létbe azokat a lelkeket akik itt öltenek testet, így összhangban működik, mikor, mennyien tartózkodunk épp jelen.

Teljességgel elfogadható, hogy a Föld egy külön Entitás, talán hasonló képen mint egy ember, aminek szervei, sejtjei, külön életet élnek, de mégis az "egy" szervezetet működtetik, jól vagy rosszul. Azt nem gondolnám, hogy a Föld mint entitás "hívja meg/engedélyezi" a földi létbe való leszületést, hiszen akkor nem engedne annyi embert, akik mára már szinte teljesen tönkreteszik a Földet, mint szervezetet. Tehát szerintem sok befolyása nincs arra, hogy kik, hányan vannak, lesznek itt.

- amíg tanulni/fejlődni valója van bárkinek, mert még bizonyos leckéket nem értett/oldott meg, azaz nem képes minden körülmények között szeretetteljes maradni, vissza kell térnie újra.

Ha lenne olyan, hogy "vissza kell térnie", akkor az ellentétes lenne azzal, amikor azt mondják, hogy azért lehetséges gonoszság a Földön, mert Isten szabad akaratot adott az embernek, és majd a tettei alapján később elszámoltatja. Tehát ha van szabad akarat a gonoszság elkövetésére, akkor miért nincs szabad akarat arra, hogy valaki azt mondhassa, hogy nem tér ide vissza? Vagy ha valaki kényszerítve van, hogy visszatérjen, akkor miért nincs kényszerítve, hogy ne okozhasson szenvedést más entitásoknak?

Nem más az, aki belekényszeríti, hogy jönnie kell, ő maga kéri, és annak megfelelően, amit tanulni/fejleszteni kíván, abban az időben és körülmények között fog leszületni, hogy minden segítse fejlődésében

Ha a test halála utáni világ nagyon hasonlatos az ittenire, - és ezt a beszámolók alapján feltételezni lehet, akkor mi értelme ide a "fizikai" síkra visszajönni? Ott is nyugodtan lehetne tovább tanulni, fejlődni, ráadásul az öntudat folytonosságának következtében sokkal hatékonyabb lenne.
Egyáltalán nem hatékony az olyan tanulás, amikor nem emlékszünk a múltra, vagyis az elkövetett hibákra, amit állítólag a saját akaratunkból jöttünk vissza kijavítani.
Ez olyan, mint amikor a kutyák nevelésénél azt mondják, hogy a "rövid" emlékezetük miatt, a kutyák viselkedését azonnal helyesbíteni kell, mert ha pár perccel a "hiba" elkövetése után próbáljuk nevelni, már nem fogja tudni, nem érti, hogy miért is fegyelmezzük, szidjuk, vagy fenyítjük.
Nem feltétlenül köti össze az elkövetett cselekedettel.
Emlékezni a régi élet hibáira, és tudván, hogy azokat kijavítani vagyunk itt, új lehetőségekkel, az lenne az igazán hatékony tanulás, fejlődés.

jobb és a bal lábadat választani. Senki sem rendelte el, hogy melyiket emeld fel; te magad választottad a jobb lábadat. Mihelyt azonban a jobb lábad mellett döntöttél, a balt már nem választhattad. A szabadságod rendelte el a rabságod tényeit. a bal lábad immár béklyóba volt verve.

A szabad akarat alapján ezek szerint nyugodtan megtehette volna, hogy nem emeli fel egyik lábat sem, vagy mindkettőt felemelheti, ha leűl a földre, vagy felugrik a földről. Vagy ha a teremtés folytán olyan tulajdonságokkal lenne felruházva, akkor a béklyót látva, váltogatva emelgeti lábait, folyamatosan tudatában lévén a béklyó általi korlátoknak, "szenvedéseknek"