De azért a lopás az mindig lopás volt. Hosszú listát lehet irni ami bün volt régen is és ma is. Hirtelen csak egy jut eszembe a mi régen bün volt ma nem az a homoszexualitás. Tudod tisztelt ratalics ha ilyenröl irsz mint a bün fogalma és tartalmi változása, jó volna ha néhány példával alátámasztanád.
Vidéki vagy városi mindegy. A lopás akkor is lopás ha a városi autót lop a vidéki meg kukoricát.
Inkább támaszkodj a statisztikára a túltelt börtönökre mint a saját elképzeléseidre.
Ez a mondat nagyon jó " A nevelésben-szocializációban a fegyelmezésnek való engedelmeskedéstől haladunk az interiorizált önfegyelmezés felé, ezért az alkalom egyre kevésbé szül "tolvajt. De csak azért mert ez a mondat követi " Persze mindez bonyolult, ellentétes tendenciák is vannak."
"
Tudod tisztelt ratalics ha ilyenröl irsz mint a bün fogalma és tartalmi változása, jó volna ha néhány példával alátámasztanád."
Nyilván nem akarnék részleteiben belemenni abba, hogy a bűn hogyan változott történelmileg, hiszen nem ez a topik témája, csak azért szóltam hozzá a megállapításodhoz, mert a mai gyereknevelési eljárások általad látott részbeni eredménytelenségével összefüggésben állapítottad meg, hogy minden korábbinál nagyobb a bűnözés, én pedig ellenvetettem, hogy akkor már inkább minden korábbinál kisebb a bűnözés, részben éppen a modern gyereknevelési eljárások eredményességével összefüggésben.
Szóval csak röviden, szemléletesen. (Nem mellesleg témánk is önmagában egy példa, hiszen rengeteget változott az is, hogy a szülők, tanárok hogyan bánhatnak a gyerekekkel, mi minősül ebben bűnnek, mi jognak és mi kötelességnek, lásd éppen erről szól a topik témája, hogy számos társadalomban ma már tilos az, ami nemrég még természetes, sőt akár kötelesség is volt: a gyerekek testi fenyítése.)
"
Inkább támaszkodj a statisztikára a túltelt börtönökre mint a saját elképzeléseidre."
De hiszen éppen statisztikailag, elvonatkoztatva beszéltem! Nem szívesen hivatkozom újólag arra, hogy többek között történészi, szociológusi, tanári... szakmákkal rendelkezem, tehát kifejezetten statisztizált, elvont, általánosított szakmai megállapítást tettem a véleményed, a köznapi tapasztalataid ellenében. A lényeg ugyebár a mondandómban, hogy a történelem folyamán rengeteget változott, leginkább jelentősen kibővült a bűn fogalma, mégis, statisztikailag kisebb arányban tartoznak ma az emberek a büntetendő deviancia hatóköre alá. Tehát sokkal szélesebb azon cselekedetek köre, amelyek bűnnek minősülnek, mégis az egyének-csoportok kisebb hányada folytat bűnelkövetői életmódot. (A börtönök mindig túltelítettek voltak, de ez önmagában nem jelent semmit, hiszen ez azon múlik, hogy mennyi börtönhely van arányában, és milyen bűnök minősülnek börtönképesnek, például ahhoz képest, hogy ma a fejlett társadalmakban börtönbe rakják azt is, akit korábban felakasztottak, levágták a kezét, orrát, egyáltalán a börtön fogalma, szerepe is jelentősen átalakult a kialakulása óta...) Hammurapi törvényoszlopán, Szent László törvénykönyveiben... még néhány tíz vagy egy-két százas nagyságrendű törvénycikkellyel le lehetett írni a társadalomban működő igazságszolgáltatást, a Code Napoleon már jóval bonyolultabb volt, ma pedig a modern társadalmakban a hatályos törvénykönyvek polcokat töltenek meg. Sokkal szélesebben szabályozott a bűn tárgya az egyre bonyolultabb társadalomban, mégis egyre nagyobb arányban vagyunk normakövető magatartásúak, részben éppen a tudományos nevelés hatására - mondom én, illetve mondja a szakma, újólag megjegyezvén, hogy persze az összehasonlítás ilyenformán nagyon nehéz, hiszen rengeteget változott a bűn fogalma, tartalma, és mint elismertem, ellentétes tendenciák is vannak, bonyolítva a képet, és a tendenciák értékelését. Akkor jöjjön néhány érzékletes típuspélda, nem bizonyítékként, csak az érzékletes példa kedvéért.
"
De azért a lopás az mindig lopás volt." Ez sem igaz így. Rengeteg változás történt történelmileg abban is, hogy mi lopás. Jelentősen kibővült ennek tartalma. A szerződéses fegyelmen alapuló européer társadalmakban például tipikusan ilyen a korrupció. Ma minden ekörül a fogalom körül forog, állandóan erre panaszkodunk, néhány száz évvel ezelőtt azonban nem is gondolták, hogy ilyen van, nem is gondolkodtak ezen, hiszen néhány kivételtől eltekintve a vagyon nem minősült közvagyonnak (sőt, ami legalább ilyen fontos, magántulajdon és annak szentsége se nagyon volt), hanem az uralkodó személye és az uralkodó osztály tagjai döntöttek arról, viszonylag széles önkényességgel, hogy a vagyon hova kerüljön - ez ma korrupció, sikkasztás..., azaz lopás. Ami az archaikusabb társadalmakban a szokásokon alapuló viszonos, elvárt ajándékozás, az a szerződéseken és azok betartásán alapuló fejlett társadalmakban korrupció, lopás... II. András osztogatta a királyi földeket a nemeseknek - ez ma korrupció, sikkasztás... lopás. IV. Béla amit tudott, visszavett - ez ma korrupció, önkényeskedés... lopás. Aztán a tatárjárás után, "második államalapítóként" megint visszaosztogatott, szigorúbb feltételekkel, közelítvén a közjó szempontja felé a közigazgatást (építsetek várakat), ez akkor előrelátó közfeladat volt, ma korrupció, a közvagyon pályázat nélküli osztogatása, tehát hűtlen kezelés, azaz lopás. Még ma is vannak eldugott őserdei törzsek, ahol afféle életmód, sokszor nevelési eszköz, azaz beavatási szertartás, hogy a szomszédos törzs disznait elszedik, azok meg visszaszedik "kamatostól", néha fejek is hullanak, de nem minősül bűnnek, hanem mondhatni az életmód része. Vagy vegyük az adócsalást - maga az adó fogalma, annak sokféle formája, és a társadalmi közéletet átható szerepe is egy új dolog, viszonylag rövid ideje létezik. Apránként alakult ki az adózás és adóbehajtás, és apránként alakult ki, hogy az adóügy nem az uralkodó osztályok gazdagodásának ügye, hanem közügy, mindez folytonosan jelentősen átalakította, bővítette az adóbűnözés kereteit, a lopás új értelmezéseit alakítva ki... A lopás tehát persze, mindig lopás, de hogy mi minősül lopásnak, az akkora irdatlan jelentésátalakuláson és leginkább jelentésbővülésen esett át, min ide Lacháza... A lopás egy antropomorf fogalom, mindig mást jelent, ahogy változik az ember, a társadalom. És irdatlan mértékben alakult át a jelentése a történelemben az úgynevezett "ősközösség" óta.
Vagy begyük az önbíráskodást. Apránként alakult ki, hogy az igazságszolgáltatás nem a szemet szemért, fogat fogért elve alapján közvetlenül az érintett felek között történik, hanemhogy társadalmi feladat, bűnné téve az önbíráskodást, a szemet szemért elvét... ehelyett például börtönben elkülönítik a bűnöst az erre szakosodott-társadalmiszerződött illetékesek...
Háborús bűnök...
Polgári jog...
Nemek viszonya, családon belüli jogi viszonyok (ide magad is emlegetted a szexuális orientáció témáját)...
Oktatás-nevelési jog...
Közlekedési jog...
Folyamatosan alakulnak ki a bűn fogalmának addig soha nem látott területei, és változnak, bővülnek az addig is meglevő területek - néha megszűnnek, visszaszorulnak részterületek.
"
Hosszú listát lehet irni ami bün volt régen is és ma is." Persze, hosszút. És sokkal hosszabbat arról, ami régen bűn volt és ma nem az, arról pedig nagyságrendekkel hosszabbat, ami régen nem volt bűn és ma az. Ennek ellenére jegyeztem meg a véleményeddel ellentétben, hogy az összességében folyamatosan bővülő bűnfogalom mellett is, statisztikailag mégis kisebb arányban tartoznak a fejlett társadalom polgárai a deviancia tárgykörébe, régebbi korokhoz, archaikusabb társadalmakhoz képest, és ez nagyrészt köszönhető a fejlettebb, többek között agressziókerülőbb nevelési módszereknek. Ez ugye témánk miatt fontos, hiszen miközben te is azt mondod, hogy híve vagy a gyereknevelésben is az agresszió teljes elkerülésének, én azt mondom, hogy ez a módszer még eredményesebb is, mint bármi más. No persze csak statisztikailag eredményesebb módszer, hiszen lehetnek-vannak olyan egyedek, akik akár születésileg, akár a korábbi szocializációjuk miatt kivételek abban, hogy milyen nevelési módszerek használhatóak náluk - lásd például makarenkói pofon..., de fontos, hogy statisztikailag a tudományos, agressziókerülő nevelési módszer mutatkozott eddig a legeredményesebbnek az emberiség életében, és ez egyébként a bűnözők "viszonylag alacsony arányában" is megmutatkozik. Nyilván ebben nem értünk egyet, de én kifejezetten szakmailag, statisztikailag mondtam, amit mondtam, mivel több módon is szakmám a kérdéskör - ami önmagában persze nem jelent semmit, hiszen lehet hogy nem vagyok elég okos, lehet hogy nem értek a szakmáimhoz (de állítom, hogy eléggé okos vagyok és eléggé értek hozzá).