Tényleg létezik a Mikulás,mint az Isten?
Kedves Hamp!
Tulajdonképpen mindenki abban hisz, illetve nem hisz, amiben akar, illetve nem akar. Nem tudom, milyen korú lehetsz, különösebben nem is számít, hiszen az érzések azok időtlenek.
Megszoktuk, illetve maradok a magam nevében - megszoktam már, hogy azon a topikon, melyen Istenről van szó, te vadul elutasítod, hogy létezhetne egy Teremtő,
aki felelős a Világunkért, felelős miértünk. Hogy milyen formában felelős, azt én nem tudom megfogalmazni. De ez nem is fontos.
Én azt veszem észre rajtad, hogy valami olyasmiben szenvedhetsz hiányt, amely sok embernél kelendő vásárfia lenne: szeretetben. Hiszen olyankor hajlamos az ember mindent megtagadni, ha nagy pofonok, vagy szeretetlenség éri az életben. Persze nehogy azt hidd, hogy aki veled ellenben hiszi a Teremtőt, az még nem kapott néhány pofont az élettől.....
Na, akkor van e Mikulás?
Mi lehet az alapja? Ha van kedved egy kicsit kutakodni, akkor most megteheted.
Szt. Miklós legendája
"....Szent Miklós Krisztus után 245 körül (nincs pontos adat) a kis-ázsiai Anatóliában,
Patara városában született egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez (aki apja testvére volt), a város
kolostorába költözött. Az ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember- szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. A 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a
tengerészek védőszentjévé vált. A zarándokútról visszafelé betért imádkozni Anatólia fővárosába,
Myra városába, ahol legendás körülmények között
püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartották. Vagyonát a gyerekek és az
emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az egyházzal, halála után ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az egyházból.
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendájához tartozó eset is, ami valóban megtörtént:
A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhezmenetel előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök. Meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. A lányok kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól. Akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és a püspök bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, és a pénz éppen
beleesett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni a hóborította Taurus hegy miatt, mivel mindig ilyenkor, télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyak között volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő. De kiderült ez abból is, hogy december 5-én, a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól.
Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába.
Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (342 december 6-án) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódját, a Mikulást....."
Isten tehát kegyelemben részesítette a "Mikulást".
És, mikor a szeretet valamilyen kegyelem formájában jelenik meg, olyankor valamilyen formában tapasztalható Isten jelenléte is. Valószínű, azért is mondják, hogy "Isteni kegyelemben" részesül....... Ez az Isteni kegyelem olyan lehet, amikor már az ember lemondott valamiről, amit esetleg nagyon szeretett volna, és, valami csoda folytán mégis megmenekül egy rossztól, vagy a rossz jóra fordul. És ilyenkor fordul elő, hogy az ember örömében sír.
Ami szintén egy nagy csoda. Hiszen az ember általában bánatában sír, örömében nevet. De Isten adott egy olyan érzést, amikor örömödben sírsz. Szerintem ez is egy olyan jel, amit Isten azért adott, hogy emlékeztessen: te csak Ő általa létezel.....hiszen senki nem gondolhatja, hogy a kövek, és az anyagba belemagyarázott evolúció által ilyen bonyolult érzéseket tud teremteni az Isten-tagadók által megfogalmazott rideg Világ, valóság.......
De ilyen Isteni kegyelemben nem csak az ember részesülhet.
"....A nőstény kutyát és kölykeit sorsára hagyták, ám egy jószívű állatvédő csapatnak köszönhetően kerültek végre biztonságba.
A felvételen jól látható, hogy az állat sír. Sajnos nem sokat tudni arról, hol készült a felvétel és a körülményekről is keveset, az azonban biztos, hogy ennél meghatóbb nem lesz már ma.
Az embernek könnyes lesz a szeme ha erre a síró anyakutyára néz. A kutyus szeme mennyi érzést fejez ki. Minden elismerés a megmentőéké...."
Ugye nem hiszed, hogy ezt az érzést a "természet" tette a Kutyába?
