A visszatérő örök legjobb hangoskönyvem
Fekete István
-Téli berek
-Tüskevár
Mindkettő Széles Tamás kiváló előadásában
Széles Tamás (
Budapest,
1973.
március 26. –)
magyar színész, rendező,
díszlettervező.
Nem sok hangoskönyvet vállalt el
E kettőt:
Fekete István: Tüskevár (2009)
Fekete István: Téli berek (2010)
A kincskereső kisködmönt is előadta
A
Téli berek Fekete István ifjúsági regénye. 1959-ben született, két esztendővel a
Tüskevár című regény befejezése után, annak folytatásaként.
A
Téli berek helyszíne megegyezik a
Tüskevárban megismert környezettel, azaz a
Kis-Balaton térségének sás- és nádtengerével, illetve a Zalával.
A legkedvesebb jellem ábrázolása, Trézsi néni mert nagyon élethű mondatokat ad szájába
pl.: "mi van nekem vissza"
– Hát csak vigyázz, lányom, a lányodra… Nem azért mondom, neki kuporgattam… kár lenne érte… aztán mi van nekem már vissza?
Nagyon plasztikusan beszél az író a macskáról is és itt a Trézsi néni is:
Csatolás megtekintése Trézsi néni.mp3
Trézsi néniről:
Kis Kati (a menyasszony) például belehalványul Trézsi néni érkezésébe, és úgy érzi, még a gyomra is kézzel-lábbal tiltakozik Trézsi néni jelenléte ellen. De ezen már segíteni nem lehet.
– Hozz ki, Kati, széket Trézsi néninek! – mondja Kati anyja, de szeme villanásában az van, hogy “Ugye, mondtam, hogy tedd be azt az ajtót… most aztán látja ez a vén sárkány, hogy vacsorára van terítve.”
Katiéknak két kis szobájuk van, középen a bejárat, a konyha.
Az öregasszony szeme követi a kislányt, akinek a háta közepe bizsereg ettől a nézéstől.
– Mahónap eladó – suttog az öregasszony Kati után intve –, bizony, eladó…
A legédesebb, legbékésebb pedig a következő idézet:
A tűzhelyen az előbb még pattogott a tűz, a kutyák az ajtó előtt motoztak, és bent lépések koppantak a padlón… de most csend lett, csak a harang simogató szárnyalása lengett a levegőben, s a három embernek kimondhatatlan, leírhatatlan békesség szállt a szívére.
És ebben a döbbent csendben most már nem lehetett tudni, hogy honnan jön a harangszó, mert ott volt mindenütt, mint a szél orgonája az erdők felett, ott volt a kunyhóban és a havas berekben, hómezőkön, kívül és belül, nem kérdezett semmit, nem mondott semmit, csak volt – talán kezdettől fogva, mint a jóság simogató örök vágya, hogy elmúljon, ami rossz, épüljön, ami rom, gyógyuljon, ami seb, puhuljon, ami harag, olvadjon, ami fegyver, s ne szálljon soha harangszó a bosszú és fájdalom üszkei felett… ne szálljon sehol a világon.
És nem lehetett megmozdulni ebben a csendben, ami elment, és visszajött mint a szeretet emléke, mint a simogatás, ami régen elmúlt, s nem múlik el soha, mint egy táj, amelyben csak távoli mezők vannak, és méhdongás, mint egy ünnep, amelynek nincs kezdete, és nincs vége, mint a csillagos éjszaka, amelyben ott van már a hajnal, mint a fészek, amelyből holnap biztosan kirepülnek a fiókák; mint az ölelés, virágok, emberek és világok ölelkezése, amiben nincs más, csak Szeretet…
Állt a három ember, és elnéztek valahova messze, mert halkult a harang, távolodott, aztán elhallgatott, és ott maradt a levegőben.
És ez a gyönyörű karácsonyi melegség
Hallható az előadótól is
Szeles Tamás meséli
Csatolás megtekintése karácsony.mp3