Abonyi Árpád
Magyar fiuk Afrikában
Az 1878-diki esztendőben, midőn a mi katonáinknak háborút kellett viselniök a bosnyákokkal, odalenn Bosnyákországban egy Radák István nevű fiatal ember is szolgált tüzérönkéntesi sorban - családja két hűséges szolgájával: az oláh Gozár Juonnal és a székely származású Vigyázó Jánoskával.
A fiatal tüzérönkéntes, Radák testvérbátyja: Radák Domokos, ki nagytudományú, lelkes, bátor férfiú volt s élete főcéljának tartotta, hogy a magyar névnek a tudományos világban becsületet szerezzen: mintegy három esztendő előtt elutazott Közép-Afrikába, hogy e még ismeretlen, vad afrikai területen új tudományos fölfedezéseket tegyen és ettől az időtől kezdve nyoma veszett. Hova lett, mi történt vele, nem tudta senki. Testvéröccse, a fiatal tüzérönkéntes, odalenn Bosnyákországban erre, nemes fiatal szíve ösztönzésére, elhatározta, hogy törik-szakad, de eltűnt bátyját minden áron föl fogja keresni. És ha még életben van, haza vezérli özvegy édesanyjuk kastélyába, hol a tisztes ősz nagyasszony fájdalmas szívvel búsult nagyobbik édes fia után, kit tudományszomja valahol az ismeretlen Afrika vadonságában nyilván súlyos veszedelembe sodort