A nemrég elhunyt veterán diplomata utolsó erejével, 100 évesen még Kínába is ellátogatott. Hszi Csinping kínai elnök régi barátként emlékszik vissza a volt külügyminiszterre. Kissinger utolsó nagyinterjújában a háborús konfliktusokról és Kína szerepéről is diagnózist adott.
A napokban elhunyt, szinte az utolsó időkig is dolgozó, tűpontos diagnózisokat felállító veterán diplomata nagyon is kedvelt volt Kínában, Hszi Csinping elnök régi barátként emlékezett meg róla.
Kissinger 1971-ben még titokban látogatott Kínába, és sokat tett azért, hogy az ideológiai különbségek háttérbe kerülhessenek az amerikai-kínai kapcsolatokban.
Kissinger idén júliusban tett látogatást Pekingben, és fél évszázadon keresztül valóban sokat tett azért, hogy normalizálódjon a két nagyhatalom közötti viszony.
A korábbi külügyminiszter az Economistnak adott még a nyáron egy több mint 8 órás interjút, melyben elsősorban Kína és az USA szembenállásáról, valamint az ukrajnai háborúról fejtette ki álláspontját.
Kissinger meglátása szerint a nagyhatalmi konfrontáció felé vezető úton haladunk, mindent meg kell tenni, hogy Amerika és Kína vetélkedése ne forduljon át háborúba. Kissinger egyébként két új köteten is dolgozik a témával kapcsolatban: a mesterséges intelligencia szerepéről a globális konfliktusokban, illetve a szövetségesi rendszerek kialakulásáról.
Meglátása szerint a mesterséges intelligencia rányomja bélyegét az amerikai-kínai vetélkedésre is: a világon szélsebesen változik a technológia, amire nem alakult ki megfelelő, rendezett válasz, ezért a nagyhatalmak jobb híján az erő útját választhatják.
Mint mondta, klasszikus háború előtti helyzetben vagyunk,a szembenálló feleknek nincs elég mozgásterük a politikai engedményekre, és katasztrofális következményekhez vezethet, ha a kialakult egyensúlyt bármi megzavarja.
Az emberiség sorsát most az alakítja, hogyan tud megegyezni egymással Amerika és Kína.A mesterséges intelligencia gyors fejlődése miatt az egymás melletti békés együttélés módját kidolgozó megállapodásra egyre kevesebb idejük marad, nagyjából 5-10 év.
Kína magatartását tanulmányozva Kissinger szerint az egyik legfontosabb meghatározó pont, hogy Kína szerint Amerika hatalma, és az általa kialakított világrend leáldozóban van, és a történelem azt mutatja, hogy előbb-utóbb Kína kiszorítja az Egyesült Államokat a jelenlegi szerepből.
A kínai vezetők szerint Amerika soha nem fogja őket egyenrangú partnernek tekinteni, ebben nem is érdemes bízni, a nyugati diplomáciai vezetés pedig legfeljebb engedményeket tehet Peking felé, ha „jól viselkedik”.
Kína szándékait nem szabad félreértelmezni: hatalmat szeretnének, de nem dominálnák a világot Hitel-i értelemben véve.
Kína azt szeretné, ha tisztelnék az eddigi teljesítményét. Amennyiben vezető helyzetbe kerülne, nem erőltetné rá a kínai kultúrát a világra, legalábbis ezt súgják az ösztöneim – véli Kisssinger, aki pályafutása alatt számos kínai vezetőkkel tárgyalt, Ma Ce-tungot is beleértve.
Az Egyesült Államok és Kína békésen, háború nélkül is egymás mellett tudna élni, de erre nincs garancia.
Állandó dialógust kellene kialakítani a felek között, és megegyezni, milyen egyensúly alapján lehetne kialakítani a két nagyhatalom egymás iránti kapcsolatát.
Mindenesetre az Egyesült Államoknak fenn kell tartani a katonai erejét, és emellett diplomáciai eszközöket kell alkalmaznia az amerikai-kínai kapcsolatokban, melynek a legtörékenyebb pontja jelenleg Tajvan helyzete.
Richard Nixon és Mao Ce-tung találkozóját felidézve Kissinger kiemelte, hogy a kínai vezető 1972-ben még úgy nyilatkozott, hogy még száz évet várhatnak, de egy nap visszakérhetik Tajvant.
Kissinger szerint a Nixon által kialakított Kína-politika Donald Trump elnöksége idején megtört a Kína ellen indított kereskedelmi háborúval, ráadásul Trump politikáját Joe Biden kormányzata is követi, de liberális retorikával.Kissinger nem ennek a politikának a híve, mert egy ukrajnai jellegű háború esetén elpusztulna Tajvan szigete, és jelentősen sérülne a világgazdaság, és Kína belső viszonyai is megkérdőjeleződnének.
Ennek ellenére úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak nem könnyű Tajvan kérdését mellőzni anélkül, hogy Washington máshol feladna bizonyos pozíciókat.
A két nagyhatalom a háttérben megegyezhetne egymással, és diplomáciai tanácsadók révén együtműködhetnének, anélkül, hogy ezt formálisan bejelentenék.
Kínában a kommunizmus esetleges bukása után nem demokrácia jönne létre, hanem káosz, ami globális instabilitást okozna, ezért Amerikának inkább el kellene ismernie, hogy Kínának is vannak érdekei.
Ukrajna példáját előhozva, Kissinger úgy gondolja, hogy a háború lezárása kapcsán a két szuperhatalom közötti bizalom felépítésének lehetősége adódhat.
A háború elindítása Putyin részéről a helyzet megítélésének katasztrofális hibája volt, de a Nyugatot is terheli felelősség. Az a döntés, hogy Ukrajna számára nyitva hagyták a NATO-tagság lehetőségét kifejezetten rossznak bizonyult, ami instabilitást hozott a gyenge védekezőerővel rendelkező Ukrajna számára.
Úgy kell lezárni a háborút, hogy ne egy új konfliktusnak ágyazzunk meg: a realitás, hogy Oroszország nem fog lemondani Szevasztopolról.
Ha Oroszország felad bármennyit az eddig elfoglalt területekből, akkor az ukrán és az orosz fél is elégedetlen marad, ami a konfliktus folytatódását borítékolja.
Európa számára ezért a legjobb megoldás Ukrajna NATO tagsága és az orosz viszony rendezése lenne, hogy Európa keleti határai stabilak lehessenek. Kína és Oroszország kapcsolatáról szólva kiemelte, hogy kölcsönös a bizalmatlanság közöttük, nem természetes szövetségesek, és személy szerint soha nem találkozott még olyan kínai vezetővel, aki bármi jót mondott volna Oroszországról. Ettől függetlenül Kínának nem áll érdekében Oroszország destabiliációja, mert az a közép-ázsiai térség kiszámíthatóságát veszélyeztetné.
Kína érdeke, hogy belépjen az ukrajnai helyzet diplomáciai rendezésébe, Peking is elismeri, hogy Ukrajna szuverén ország legyen, és ellenzi az atomfegyverek használatát, és van esély rá, hogy elfogadják Ukrajna NATO csatlakozását – véli Kissinger.
Már csak azért is, mert nem szeretnének ezen a területen konfliktust az Egyesült Államokkal, miközben a saját világrendjüket építik.
A pragmatikus gondolkodás jó modelljének Indiát tartja, amely nem kötelezte el magát egyetlen nagyhatalom mellett sem, és a külpolitikája nem állandó szövetségi rendszerekben gondolkodik.
India lehet az egyre nagyobb hatalommal bíró Kína megfelelő ellensúlya távlatilag – véli a veterán diplomata.
Amerikának stratégiailag gondolkodó vezetőkre van szüksége – ebben sem Biden sem Trump nem jeleskedik - , és reméli, hogy a republikánusok egy megfelelő jelöltet tudnak állítani a következő elnökválasztás előtt.
A napokban elhunyt, szinte az utolsó időkig is dolgozó, tűpontos diagnózisokat felállító veterán diplomata nagyon is kedvelt volt Kínában, Hszi Csinping elnök régi barátként emlékezett meg róla.
Kissinger 1971-ben még titokban látogatott Kínába, és sokat tett azért, hogy az ideológiai különbségek háttérbe kerülhessenek az amerikai-kínai kapcsolatokban.
Kissinger idén júliusban tett látogatást Pekingben, és fél évszázadon keresztül valóban sokat tett azért, hogy normalizálódjon a két nagyhatalom közötti viszony.
A korábbi külügyminiszter az Economistnak adott még a nyáron egy több mint 8 órás interjút, melyben elsősorban Kína és az USA szembenállásáról, valamint az ukrajnai háborúról fejtette ki álláspontját.
Kissinger meglátása szerint a nagyhatalmi konfrontáció felé vezető úton haladunk, mindent meg kell tenni, hogy Amerika és Kína vetélkedése ne forduljon át háborúba. Kissinger egyébként két új köteten is dolgozik a témával kapcsolatban: a mesterséges intelligencia szerepéről a globális konfliktusokban, illetve a szövetségesi rendszerek kialakulásáról.
A mesterséges intelligencia mindent átrendez
Meglátása szerint a mesterséges intelligencia rányomja bélyegét az amerikai-kínai vetélkedésre is: a világon szélsebesen változik a technológia, amire nem alakult ki megfelelő, rendezett válasz, ezért a nagyhatalmak jobb híján az erő útját választhatják.
Mint mondta, klasszikus háború előtti helyzetben vagyunk,a szembenálló feleknek nincs elég mozgásterük a politikai engedményekre, és katasztrofális következményekhez vezethet, ha a kialakult egyensúlyt bármi megzavarja.
Az emberiség sorsát most az alakítja, hogyan tud megegyezni egymással Amerika és Kína.A mesterséges intelligencia gyors fejlődése miatt az egymás melletti békés együttélés módját kidolgozó megállapodásra egyre kevesebb idejük marad, nagyjából 5-10 év.
Kína érdekeit is figyelembe kell venni
Kína magatartását tanulmányozva Kissinger szerint az egyik legfontosabb meghatározó pont, hogy Kína szerint Amerika hatalma, és az általa kialakított világrend leáldozóban van, és a történelem azt mutatja, hogy előbb-utóbb Kína kiszorítja az Egyesült Államokat a jelenlegi szerepből.
A kínai vezetők szerint Amerika soha nem fogja őket egyenrangú partnernek tekinteni, ebben nem is érdemes bízni, a nyugati diplomáciai vezetés pedig legfeljebb engedményeket tehet Peking felé, ha „jól viselkedik”.
Kína szándékait nem szabad félreértelmezni: hatalmat szeretnének, de nem dominálnák a világot Hitel-i értelemben véve.
Kína azt szeretné, ha tisztelnék az eddigi teljesítményét. Amennyiben vezető helyzetbe kerülne, nem erőltetné rá a kínai kultúrát a világra, legalábbis ezt súgják az ösztöneim – véli Kisssinger, aki pályafutása alatt számos kínai vezetőkkel tárgyalt, Ma Ce-tungot is beleértve.
Az Egyesült Államok és Kína békésen, háború nélkül is egymás mellett tudna élni, de erre nincs garancia.
Állandó dialógust kellene kialakítani a felek között, és megegyezni, milyen egyensúly alapján lehetne kialakítani a két nagyhatalom egymás iránti kapcsolatát.
Mindenesetre az Egyesült Államoknak fenn kell tartani a katonai erejét, és emellett diplomáciai eszközöket kell alkalmaznia az amerikai-kínai kapcsolatokban, melynek a legtörékenyebb pontja jelenleg Tajvan helyzete.
Richard Nixon és Mao Ce-tung találkozóját felidézve Kissinger kiemelte, hogy a kínai vezető 1972-ben még úgy nyilatkozott, hogy még száz évet várhatnak, de egy nap visszakérhetik Tajvant.
Kissinger szerint a Nixon által kialakított Kína-politika Donald Trump elnöksége idején megtört a Kína ellen indított kereskedelmi háborúval, ráadásul Trump politikáját Joe Biden kormányzata is követi, de liberális retorikával.Kissinger nem ennek a politikának a híve, mert egy ukrajnai jellegű háború esetén elpusztulna Tajvan szigete, és jelentősen sérülne a világgazdaság, és Kína belső viszonyai is megkérdőjeleződnének.
Tajvan most a legnagyobb próbatétel
Ennek ellenére úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak nem könnyű Tajvan kérdését mellőzni anélkül, hogy Washington máshol feladna bizonyos pozíciókat.
A két nagyhatalom a háttérben megegyezhetne egymással, és diplomáciai tanácsadók révén együtműködhetnének, anélkül, hogy ezt formálisan bejelentenék.
Kínában a kommunizmus esetleges bukása után nem demokrácia jönne létre, hanem káosz, ami globális instabilitást okozna, ezért Amerikának inkább el kellene ismernie, hogy Kínának is vannak érdekei.
Ukrajna példáját előhozva, Kissinger úgy gondolja, hogy a háború lezárása kapcsán a két szuperhatalom közötti bizalom felépítésének lehetősége adódhat.
A háború rendezése: Ukrajna NATO-tagsága
A háború elindítása Putyin részéről a helyzet megítélésének katasztrofális hibája volt, de a Nyugatot is terheli felelősség. Az a döntés, hogy Ukrajna számára nyitva hagyták a NATO-tagság lehetőségét kifejezetten rossznak bizonyult, ami instabilitást hozott a gyenge védekezőerővel rendelkező Ukrajna számára.
Úgy kell lezárni a háborút, hogy ne egy új konfliktusnak ágyazzunk meg: a realitás, hogy Oroszország nem fog lemondani Szevasztopolról.
Ha Oroszország felad bármennyit az eddig elfoglalt területekből, akkor az ukrán és az orosz fél is elégedetlen marad, ami a konfliktus folytatódását borítékolja.
Európa számára ezért a legjobb megoldás Ukrajna NATO tagsága és az orosz viszony rendezése lenne, hogy Európa keleti határai stabilak lehessenek. Kína és Oroszország kapcsolatáról szólva kiemelte, hogy kölcsönös a bizalmatlanság közöttük, nem természetes szövetségesek, és személy szerint soha nem találkozott még olyan kínai vezetővel, aki bármi jót mondott volna Oroszországról. Ettől függetlenül Kínának nem áll érdekében Oroszország destabiliációja, mert az a közép-ázsiai térség kiszámíthatóságát veszélyeztetné.
India, mint ellensúly
Kína érdeke, hogy belépjen az ukrajnai helyzet diplomáciai rendezésébe, Peking is elismeri, hogy Ukrajna szuverén ország legyen, és ellenzi az atomfegyverek használatát, és van esély rá, hogy elfogadják Ukrajna NATO csatlakozását – véli Kissinger.
Már csak azért is, mert nem szeretnének ezen a területen konfliktust az Egyesült Államokkal, miközben a saját világrendjüket építik.
A pragmatikus gondolkodás jó modelljének Indiát tartja, amely nem kötelezte el magát egyetlen nagyhatalom mellett sem, és a külpolitikája nem állandó szövetségi rendszerekben gondolkodik.
India lehet az egyre nagyobb hatalommal bíró Kína megfelelő ellensúlya távlatilag – véli a veterán diplomata.
Amerikának stratégiailag gondolkodó vezetőkre van szüksége – ebben sem Biden sem Trump nem jeleskedik - , és reméli, hogy a republikánusok egy megfelelő jelöltet tudnak állítani a következő elnökválasztás előtt.