A Valentin-nap hazánkban néhány évtizede vált csak ismertté, és fokozatosan be is épült a magyar emberek életébe. Az eredetileg keresztény szokás szép lassan kommersz ünneppé változott, ma pedig kifejezetten megosztja az embereket: vannak lelkes rajongói, másokat hidegen hagy, és akadnak, akiket még idegesít is az ezzel járó felhajtás.
A Budai Pszichológus Központ munkatársa, Szabó András szerint a szerelmesek napját nem igazán tekinthetjük valódi ünnepnek, mert más alkalmakkal ellentétben nem rendelkezik archetipikus alappal – értendő ezalatt, hogy az anyák napja sem csak a saját édesanyánkról szól, hanem a mindenkori anya képe előtt is tisztelgünk. A párkapcsolat szép pillanatainak megélése persze fontos, de ehhez a szerelmeseknek nincs szükségük kijelölt dátumokra.
Teljesen más üzenetet közvetít a Valentin-nap körül mára kialakult ajándékozás, mint amiről a kapcsolatoknak, de főleg a szeretetnek szólnia kéne: adni anélkül, hogy valamit várnánk érte cserébe.
Takács Erzsébet Klára, az ELTE Társadalomtudományi Karának pár- és családszociológiával foglalkozó oktatója szerint a Bálint-napi hagyományoktól jelentősen eltérő Valentin-napot alapvetően nem szokás ünnepelni a magyar társadalomban. Vannak olyan csoportok, amelyekre jellemzőbb lehet, hogy megtartják – elsősorban azok a fiatalok, akik nagyobb arányban fogyasztanak médiát. Egy-egy hasonló ünnep a fiatal pároknak akár kapcsolat-megerősítő visszajelzés is lehet, mivel ezek a viszonyok nagyon törékenyek tudnak lenni.
A szakértő szerint a nemzetközi értékkutatásokból egyértelműen kiderül, hogy még a környező, egykori szocialista országokhoz képest is nagyon konzervatív értékrend szerint élünk. A familizmus egyfajta társadalmi állapot, ami azért alakult ki, mert nincs más szociális védőháló, amire számíthatnánk a mindennapokban.
,,Mikor mész már férjhez? Rossz nézni, ahogy öregszel!” – fontos vagy idegesítő a Valentin-nap?
(most fogyasztom a kapott csokoládékat Dubai bon-bonok...)