Hana Györgyi

- megújul az ember, ha szeretni kezd
Mint a nap, ha felsüt, ébred a szived,
Ébred az enyém is, ha törödöm veled
Áradjon belőlem feléd az önzetlen szeretet.

- nem üveg alatti szembogár, szemüvegben nem lakik
Meg lehet látni, tőlem ekképp el nem zárkozik.
Jól van bogár, édes, aranyos szembogár, nevess
Hisz én is azért örülök, hogy te mindig nevetsz.

[IMG]
[IMG]

- halványzöld ruhádban, ha felém elindulsz,
Megdermednek a fák, te mégis vírulsz.
Jöjj, siess, szép a ruhád, mindig jó látni,
Esti hangulatban a korzón sétálni.

Hétágra süt a nap, oly boldog vagyok,
gyönyörűbb szerelmet nem is álmodhatok,
nincs a földön senki, ki boldogabb nálam,
egész életemben tudom terád vártam.

- szembe velem, egy nagy fal áll,
de jobb lenne, ha te volnál,
Nem a fal, te vagy a szépem
Falra festve, már ott vagy a képen.

<meta http-equiv="CONTENT-TYPE" content="text/html; charset=utf-8"><title></title><meta name="GENERATOR" content="OpenOffice.org 3.1 (Win32)"><style type="text/css"> <!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } --> </style> + A megfoghatatlan körbeleng,
belőlem felfakad, s új életet ad.
Tancolok örömömbe,
nevetek a Végtelenbe!


- A Lét végtelen gyönyöróceán!
S mi a hab vagyunk hulláma taraján!
Csodaszép Lényed elbűvöl, elvarázsol...
s lelkem égető szomját
hűsítő nektárral enyhíti...
Lelkem békés örömével üdvözölellek!

Visz a szívem, visz falvakon át,
alig várom, hogy elérjem a szád,
szoríts magadhoz, öleljél nagyon,
gyere könnyíts kínzó vágyamon.

- pár sóhaj után, elmegy pihenni a hold
"Mily szerelmes éjszaka és mily rövid volt"
Hallja a nap. hogy a hold miért kesereg.
Azt mondja, "ne búsolj holnap már fel sem kelek".

- feltör a földből a virág, gyözedelmesen
Nézzél a szemembe kedvesen.
Látod a virág, hogy szereti a fényt?
én is így szeretlek, szívemből önként.

- mint a szivárvány, feltör a fényben egy arc
Selymes hajából a gyöngy ragyogó nap.
Nézem a fényes szemedet, látom. Szeretsz.
És csodálom a kezed, amellyel megölelsz.

Lágy tavaszi szélben nap kúszik az égen,
hóvirág víg táncot jár fenyőfa tövében,
míg a szellő boldogan issza a harmatot,
édes ajkadról forró csókokat lopok.

Lassan döcög az óramutató,
lábam nyomán elolvad a hó,
megyek hozzád, repülök feléd,
szívem most már örökre tiéd.

meleg színek váltják fel a kék telet
magam előtt elképzelve néztelek.
Szépnek látom mindenhogyan a szemed
Nézz rám, s beültetem virággal a kertet.

Boldogan szállok méterekkel a föld felett,
viszek szívemben neked sok-sok szeretetet,
csókodra kiszabadul, mint palackból a szellem,
olyan mámorítóan csodás ez az őrült szerelem.

- vasszög az aranyba, hogy hátha
fordul majd nemesebbre dolga
Arany a vasba át-átszövi lelkét
de hiába, rozsda várja vesztét

Boldog vagyok mikor mosolyodat látom,
szívem érted ég, csak tehozzád vágyom,
nem olyan nehéz az egymásra találás,
ha két ember igazán szereti egymást.