Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

zsóka04

Állandó Tag
Állandó Tag
"Ma mosoly, holnap könnyek.
Ma még nehéz, holnap már könnyebb.
Nézz az égre, a legszebb fényre,
láss egy álmot, s harcolj érte."


El kell, hogy bírjuk terheink ,
vagy elvesznek szép perceink .
És mindig mennünk kell tovább
egy életen, egy sorson át."
(Depresszió)
 

zsóka04

Állandó Tag
Állandó Tag
„De nehéz nevetni, amikor sírni kéne
Csillagot hazudni a beborult égre!
Vidám nevetéssel verni fel a házat
Mikor a szívem mélyén ott a bánat!”



Egy társ kell, egy barát,ki megvéd,
ki átölel, ki megért, és segít,
ha vigasz vagy tréfa kell,de hagyja,
hogy éljek,szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.


A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,

-Ha nincsen barátunk, elvisz a szél.
Bródy János
 

zsóka04

Állandó Tag
Állandó Tag
Alkonyati órák Alkonyati órák, ti vagytok enyémek,
Mikor rózsafényben fölragyog a lélek
S múltak tavaszából egy dal erre téved.
Ti vagytok enyémek, alkonyati órák,
Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk
S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák.
Így szeretnék egyszer e tájról elmenni,
Színből, fényből oda, ahol szürkül a semmi,
Madárként az ágon, dallal elpihenni!
Ó, de addig várnak sötét őszi éjek,
Lehervasztott vágyak, lekaszált remények,
Míg örök borúval tart e kurta élet!
(Juhász Gyula)
 

zsóka04

Állandó Tag
Állandó Tag
Szabó Lőrinc: A legfőbb boldogság

A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitöbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súly egyen,
az, amelyben minden jel végtelen
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örök béke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké -
bárkié, ki a túlsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué Fi és Kleopátra se tud.
 

zsóka04

Állandó Tag
Állandó Tag
Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.

Tanulni kell. a nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.

Tanulni kell a mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,

a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,

tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,

ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
 

zsóka04

Állandó Tag
Állandó Tag
Nemes Nagy Ágnes: Szerelmes vers


Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne érintse? Hogyan emeljem át
más tárgyakat érinteni feletted?
Bár lelnék néki néma rejteket,
hol párjaként valami Elveszettnek
idegen csöndbe zárnám, mely tovább
nem rezdül, hogyha mélyeid rezegnek.
Mégis, mi minket ér, egybefogó
egy mozdulattal ér, mint a vonó,
mikor két húron egy hangot zenéltet.
Mily hangszerre vagyunk feszítve ketten?
Mily hang vagyunk mily játékos kezekben?
Ó édes ének.
 

zsóka04

Állandó Tag
Állandó Tag
Arany János: Télben


Álmodám tavasszal,
Szép, derült, virágos tavaszi napokkal;
Zöld berek aljában susogó szellővel,
Csevegő patakkal.

Jártam új mezőn, hol
Ménták illatoznak oldalán az érnek,
Mely az őszvetés közt elbolyong, de ismét
Azon helyre tér meg.

Hullámzó vetés közt
Búvócskázik a fürj; suttog a nő: "vá-vá",
Nyomon űzi a hím s három pitypalattyot
Örömmel kiált rá.

Majd egy nyúl szökik fel
S indul az ugarnak, gyorsan karikázva;
"Elébe! elébe!" kurjogat a szántó
Ösztökéjét rázva.

Elkíséri szemmel
Ameddig belátja, csaknem az égaljig;
Most szólítja ökrét, szánt, szánt csöndesen, csak
Síró füttye hallik.

Kis pacsirta is szánt,
Mint a szegény költő, fényes levegőben:
Dalt zengve repült fel, dalt zeng a magasban...
Hallgat leesőben.

Karimás kalappal
A juhőrző gyermek meglopni akarja;
A madár tovább száll, s a fiú mérgében
Nyáját megzavarja.

Szöszke fürtű bárány
Át- meg átszökdécsel a zöld hantú mesgyén,
Anyját, aki most a nyáj közé vegyült el,
Bégetve keresvén.

Távolabb a csorda
Szanaszét fehérlik, mintha ott valaki
Széjjel a pázsitra szép mosott ruhákat
Terített volna ki.

Túl a kékes erdő,
A tájnak sötétebb keskeny karimája;
Jól kilátszik, mert még délibáb nem önte
Árvizet alája.

Száz meg száz madárhang
Szól az árnyas erdőn, titkait beszélvén;
Bokorról bokorra lomha kakukk szállong
Szellős róna szélén.

Olvasatlan ígér
Hosszú, hosszú évsort, melyből egy se tölt el,
Melynek mindenikén örökös tavasznak
Reményszíne zöldell. -

De oly hűs az erdő
És a tiszta égre felhők gyülekeztek:
Hallom a szélzúgást, arcomon is érzem -
Szinte fázni kezdek.

Ah, vagy úgy!... szobámat
Hosszú éj kihűté s nyughelyemen fázom:
Künn vad förgeteg száll, az kotorja szárnyát
Röptiben a házon.

Hold-, vagy hóvilág ez,
Mely a telet éjjel sem hagyja feledni?
Vagy talán a nap jő, unalmas robotját
Így-úgy elkövetni?...

Kívül a hideg szél
Sűrű apró pelyhet csapdoz ablakomba;
Benn fagyott virágok: a szeszélyes télnek
Dús virágú lombja.

Mily sivár ez a tél!
Vastag hó takar be udvart, házi kertet;
Országúton is csak az jár mostan, akit
Isten átka kerget.

Országút... hol az most
A mezőt borító tenger hólapályon?
Itt-amott ha látszik út nélkül bolyongni
Egy magános lábnyom.

Az is elvesz egyszer:
Két sarut találni s emberlábat abban;
Erdőn farkas ordít; a síkon esik, fú
Mindig vastagabban...

Hagyjuk e zord képet,
Hisz' ez a való, ez sivatag életem:
Deríts szép álmokat örökzöld tavaszról
Oh költészet! nekem.
 

vmária

Állandó Tag
Állandó Tag
Szép vagy, alföld, legalább nekem szép.
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt boruljon rám a szemfölél,itt
Domborodjék a sír is fölöttem.
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Nektek pedig csak egyet mondok. Résen legyetek! Mert magyariak esztendeit megszámolttá teszik azok, akik nyelve ellen törnek! Ne csak ti tanuljátok meg az övékét, hanem ha igazában jószándékkal jöttek ide magyar kenyérre, akkor tudják a kötelességüket: nekik kell megtanulni a mi beszédünket.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">M. Katona Ilona</td></tr></tbody></table>
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké. Velünk is ez történt. A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Tamási Áron</td></tr></tbody></table>
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Bencze Imre: Szóval játszunk


Népünk fásult, borúlátó, híresztelik régóta,
Mi légyen a terápia? Délibábos szómóka.

Mókacsíra rejtőzködik minden szürke szavunkban,
Másítjuk a magánhangzót, máris újabb szavunk van.

Kis kertjében kerek kertész öntözi a tökindát,
Áll a mólón málén Milán, mélán nézi Melindát.

Falon csüngő csángó csengő csengő hangon csilingel,
Vandál Vendel vadul vádol, vidul s vedel Vilinkkel.

Bibircsókos kikiáltó kukucskáló babája,
Fifikás a fafaragó kakaskodó papája.

Keljfeljancsi, nebáncsvirág, tűrömolaj, fogdmegek,
Eszem-iszom, rúgdfel-hagydott, nagy mihaszna emberek.

Álljunk meg egy kurta szóra ! – súgja versem koboldja,
Az mehet csak tovább innen, ki e talányt megoldja:

Balról jobbra: szerszám, kézi, jobbról balra: város, régi,
Odafelé: lányka neve, visszafelé: inka "teve".

Nem ügyel az ara arra, sülő süllő kész-e már,
Várrom mellett várom hatra – sms-t küld Boldizsár.

Szóláncfűrész, basszuskulcslyuk, békacombfix, gyöngysorfal,
Lánctalpnyaló, strandpapucsférj, haranglábszag, tegnaphal.

Szoboszlóról szerb szobrásznak szobra Gödre lekerül,
Felsőgödről szorb dögésznek gödre Szobra települ.

Ádámcsutka, évakosztüm, borzaskata, mózeskosár,
Leiterjakab, jancsibankó, péterfillér, lacibetyár.

Fia-bálna kiabálna, hat angolna – csatangolna,
Merészkedő, nyerészkedő, pereskedő kereskedő.

Merni mert, mert farkaséhes; ennél többet ennél, Jenő?
Sokat eszel, hasad hasad; Benő feje lágya benő.

Álljunk meg egy rövid szóra! – nógat versem koboldja,
Tovább innen csak az mehet, ki e rejtjelt feloldja:

xoxoxxo xoxxox xoxxoxoxx ox oxx,
xxoxx xoxoxx oxxox xoxoxx xoxxxoxox.

Nézd e béget, juha béget, villám sújtja villám s villám,
Osztályfőnök megint megint, tejet s bosszút forral Csillám.

Bababarát cápapapa, hitvese a pumamama,
Gyermekük a próbababa, dajkálja egy pandadada.

Vajon ki e furcsa szerzet, ki a hóban ösvényutat tör?
Vasszerviz-óvoda felé sielő tudós úrvacsoraőr,
(Wasser-víz-eau-woda; she-elle-ő; two-dos; Uhr-watch-óra-heure.)

Kengyel - futó - macska - köröm - virág - ének - óra - üveg,
Gyere - kecske - béka - lencse - leves - kocka - cukor - süveg.

Álljunk meg egy röpke szóra ! – kéri versem koboldja,
Csak az mehet innen tovább, ki a hiányt befoldja:

Tudja Róza, vallja Rézi, jobb a ............., mint a prézli,
Írjuk, mondjuk, amíg lehet, valóban-t a ..........helyett.

Szerelmes kántor oktat szemérmes kontár aktot,
Mindenre elszánt Ármin nevet ez álszent Irmán.

Fehérmájú kékharisnya piros lámpás sárga házban,
Zöldfülűként Barna fekszik hamuszürkén sárgalázban.

Férjem k i s s é elidőzik, alighanem dominőzik,
Panasz meg a kérés szerény, elakadt egy bürokretén.
Szépítkezik retikülbül török kislány Isztambülbül.

Szójáték van ezerféle, nyelvi játék – rengeteg,
Derűs kedvvel, örömködve csiszoljátok nyelvetek.

Mindezt néked gereblyéztem, külön okát ne keresd,
Azt szeretném : szivárványos, szép nyelvünket megszeresd.
 

msmester

Állandó Tag
Állandó Tag
Reményik Sándor:
Tépelődés a Sinai-hegyen

<dl><dt>Jaj, nyomorult és esett nép vagyunk,</dt><dt>Már gyermekünkben gyötört nemzedék.</dt><dt>Nyelvünket hóhérkéz szakítja ki,</dt><dt>Az tépi fel frigyládánk fedelét.</dt><dt>Mégis valljuk: a bosszú Istené.</dt><dt>
</dt><dt>Minden más táján a világnak</dt><dt>Fegyver dörren és bomba robban,</dt><dt>Csak mi nem bántjuk bántóinkat vissza</dt><dt>Sem éltükben, sem haló poraikban.</dt><dt>Van, aki megfizet.</dt><dt>
</dt><dt>A vén föld minden vértrágyás porondján</dt><dt>A más bőréért, mint pelyva, hulltunk.</dt><dt>De önmagunkért orgyilkos kezet</dt><dt>Emelni ellenségre nem tanultunk.</dt><dt>Tűrés a fegyverünk.</dt><dt>
</dt><dt>Ím, húsz évvel a vérözön után</dt><dt>Csak golyó röpköd: sötét gúny-galamb,</dt><dt>A villámlásnak villámlás felel</dt><dt>S riad a rádióban rémharang.</dt><dt>Csak mi járunk a Sinai-hegyén.</dt><dt>
</dt><dt>És olvassuk a parancsok parancsát:</dt><dt>Nincs cél, amely a gyilkot szentesítse,</dt><dt>Nincs érdek, eszmény, mennyei magas,</dt><dt>Amely e két szócskát közömbösítse:
Ne ölj!
</dt><dt>
</dt><dt>1934. VII. 26.</dt></dl>
 

msmester

Állandó Tag
Állandó Tag
[FONT=Arial, sans-serif][FONT=Arial, sans-serif][FONT=Arial, sans-serif]senki sem jobb európai és műveltebb azáltal, hogy a szerves vegytant organikus kémiának nevezi”
Kosztolányi Dezső
[/FONT]
[/FONT]
[/FONT]
 

msmester

Állandó Tag
Állandó Tag
[FONT=Arial, sans-serif][FONT=Arial, sans-serif][FONT=Arial, sans-serif] „A nyugati művelt nemzetek felfogása szerint nem az a fokmérője a műveltségnek, hogy hány idegen nyelvben van kisebb vagy nagyobb jártasságunk, hanem igazán művelt ember csak az, aki jól és szépen tud anyanyelvén beszélni és írni.” (Nagy József Béla)[/FONT][/FONT][/FONT]
 

dragonlance

Állandó Tag
Állandó Tag

"Akkor válik igazán veszedelmessé, amikor az idegen szavak - az idegen gondolkodás jelképei - magyar álarcot öltenek, s úgy honosodnak meg." Példák: átütő siker (durchschlagend) - magyarul: teljes, döntő, szembeszökő, gyújtó, elsöprő, falrengető, harsogó, förgeteges, orkánszerű; átbeszélték (durchsprechen) a problémát - magyarul: megbeszélték a kérdést, megvitatták, meghányták-vetették; százszázalékos teljesítmény - magyarul: derék munka, ragyogó eredmény. (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 161 o.)
 

dragonlance

Állandó Tag
Állandó Tag
"... a 18-adik század végén történt a magyar szellemi élet újrateremtése, a folyamatos irodalom megindítása. Nem volt már akkoriban ... érthető, írható, a korszerű feladatoknak megfelelő nyelvünk; 'parasztnyelv' ? mondogatták róla megvetőleg sokan. Az ország szinte-szinte az irodalmi, nyelvi halál szélére került. Ezt ismerték fel a korszak írói, szellemi emberei, nekiláttak, és újraélesztették azt, ami már-már elhalni látszott. A mi legközvetlenebb irodalmi ősatyáink: Bessenyei, Kazinczy, Csokonai, Berzsenyi, Kölcsey és társaik nélkül ma nem volna nemcsak magyar irodalom, de nem volna szó, nyelv, mai magyar beszéd sem.
... És mennyire meg szoktunk feledkezni róluk, ..., pedig mindennap kézcsókra kellene járulnunk eléjük, mert nekik köszönhetjük, hogy egyáltalán ki tudjuk nyitni a szánkat."
(Nemes Nagy Ágnes, Szőke bikkfák. Verselemzések. Móra Könyvkiadó. 1988. 29-30)
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag
Tóth Elemér - Vers az anyanyelvről

Magyar csak addig lehetsz,
amíg nyelvedet őrzöd.
Ezer év csodája ez,
akár a saját bőröd.

Mert az anyanyelv joga
a legmagasabb törvény.
Nem nyelheti el soha
semmilyen gonosz örvény.

A gondolatra illik,
minden szava valóság.
Magas hőfokon izzik,
süt belőle a jóság.

A tisztaság, a szellem
minden szavában ragyog.
Nem kell tán vezekelni,
ha hűséges vagyok.

A bölcsőben jövőt hajt
még újabb ezer évre...
Tartásra hív, gyógyít bajt,
tanít igazra, szépre.

Hát ne tagadd meg soha,
mert ez a gyökér táplál.
Bizony mondom: ostoba,
ki idegenül kántál...

Ember csak addig lehetsz,
amíg nyelvedet őrzöd.
Naponta csodát tehetsz,
Ha az lesz az erődöd!
 

dragonlance

Állandó Tag
Állandó Tag
<META name=ProgId content=Word.Document><META name=Generator content="Microsoft Word 10"><META name=Originator content="Microsoft Word 10"><LINK rel=File-List href="file:///C:\DOCUME~1\User\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_filelist.xml"><STYLE type=text/css>P.MsoNormal { MARGIN: 0cm 0cm 0pt; FONT-FAMILY: "Times New Roman"; FONT-SIZE: 12pt; mso-style-parent: ""; mso-pagination: widow-orphan; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"}LI.MsoNormal { MARGIN: 0cm 0cm 0pt; FONT-FAMILY: "Times New Roman"; FONT-SIZE: 12pt; mso-style-parent: ""; mso-pagination: widow-orphan; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"}DIV.MsoNormal { MARGIN: 0cm 0cm 0pt; FONT-FAMILY: "Times New Roman"; FONT-SIZE: 12pt; mso-style-parent: ""; mso-pagination: widow-orphan; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"}P { FONT-FAMILY: "Times New Roman"; MARGIN-LEFT: 0cm; FONT-SIZE: 12pt; MARGIN-RIGHT: 0cm; mso-pagination: widow-orphan; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto}DIV.Section1 { page: Section1}</STYLE></META></META></META></META>
"... Megannyi rossz szó honosodik meg, s megannyi jó szó senyved el. Száz és száz magot kell elhintenünk, hogy egy-kettő gyökeret fogjon." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 183-184)

Mozgalmunk kettős célja: "... őrködik nyelvünk szépségén. Magyarul kell gondolkoznunk, és magyarul kell írnunk. ... Mihelyt a gondolat elszakad a nyelvtől, és nem együtt lélegzik vele, maga a gondolat is elhomályosul. ... Másodszor: harcolunk az idegen szavak ellen, melyek hovatovább úgy elburjánoznak, hogy már csak névelőink és kötőszavaink maradnak magyarok, ..." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 186)
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Nyelvében él a nemzet <table class="contentpaneopen"> <tbody><tr> <td colspan="2" align="left" valign="top" width="70%"> Írta: Komoróczy György </td> </tr> <tr> <td colspan="2" class="createdate" valign="top"> 2009. szeptember 29. kedd 01:00 </td> </tr> <tr> <td colspan="2" valign="top">
Szétszaggatásunk óta talán ez a leggyakrabban emlegetett szállóigénk. A székelyföldi autonómia-törekvések korában pedig – mondhatni – napi gyakorisággal idézik hazai újságírók, közírók, politikusok.
Keletkezésének meglehetősen terjedelmes az irodalma. Sokak számára tartogat meglepetéseket is. Az egyik ilyen vélemény például 2007-ben a Zalai Hírlapban jelent meg: „Ez a szólás így, ebben a formában sohasem hangzott el.” Márpedig elhangzott! Sokan felkapják fejüket, amikor most itt azt olvassák, hogy nem Széchenyi Istvántól származik a mondás, noha legtöbben közülünk őt tartják a szállóige megfogalmazójának. Vannak, akik úgy tudják, Kölcseytől ered, mások Kazinczyt, a két Kisfaludyt, Bessenyeit tartják a mondás első használójának, illetve kitalálójának. Ilyen mondatokat tulajdonítanak az említett klasszikus íróknak: „Minden nemzet a maga nyelvéről ismertetik meg leginkább.” (Bessenyei György) „Nemzeti életet nyelv nélkül gondolni sem lehet.” (Kölcsey Ferenc) „Az egészséges nemzetiség (…) fő kísérője a nemzeti nyelv, mely míg az fennmarad a nemzet is él.” (Széchenyi István) „A nyelv teszi a nemzetet.” (Kisfaludy Károly) „A nyelv a lelke a nemzetnek.” (Kisfaludy Sándor)
Békés István Napjaink szállóigéi című munkájában az olvasható, hogy Arany Jánostól ered a mondás, ezt hirdeti néhány iskolai tankönyv is, tehát a magyartanárok és tanulók népes serege is Aranyra esküszik ebben a kérdésben. A jeles költőnél ezt olvashatjuk: „Félre, kishitűek, félre! Nem veszett el – / Élni fog nyelvében, élni művészettel / Még soká a nemzet!” Csakhogy sem Arany Jánosnál, sem a többi – fentebb idézett – írónál nem a címül írt forma található. És vannak olyan kutatók is, akik szerint az eredeti gondolat a francia felvilágosodás kiemelkedő alakjáig, Montesquieu-ig megy vissza: La langue, c’est la nation ( A nyelv maga a nemzet). De ez sem a címbeli változat!
Nem csupán az az érdekes, hogy hol fordult elő, ki használta először a címbeli változatban a szólást, hanem újabban az is, ki bukkant rá először. A szakirodalom két kutatót, egyetemi tanárt említ: Faragó József kolozsvári folkloristát és Grétsy László budapesti nyelvészt, nyelvművelőt. Mindketten Kőváry László (1819-1907) erdélyi írót tartják a szállóige megfogalmazójának, ugyanis Nyelvében él a nemzet alakban nála fordul elő Székelyhonról című könyvében. A mű Laborfalva című fejezetében olvasható: „Mert ha bémegyünk egy fővárosba, és látni akarjuk a nemzetet, színházát keressük fel. S itt áll előttünk a haza jelleme, művészete, divatja, irodalma, nemzetisége, társalgása, ízlése, erkölcse, szokása, tudománya, festészete… Itt veszi elé az utazó a csínmérőit, mert együtt találá a nemzet öregit, ifját, hölgyeit, férfiait… Színészet által terjed a nyelv. Nyelvében él a nemzet! Legyen nálunk is országosan ápolt színház, s nem fogják Erdélyt kerülni színész gyermekei.”
Nemzet-felfogásról szóló tanulmányok is szokták idézni a szállóigét, és kifejtik egyebek közt, hogy a nyelvi nemzet csak történeti esetlegesség lehet. Mert a nyelv alapján nem lehet egybefogni például az angolokat, franciákat, németeket… Jól jegyezzük meg: bennünket, magyarokat egybe lehet fogni. Nyelvében él a nemzet!

Komoróczy György
</td> </tr> </tbody></table>
 
Oldal tetejére