Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

Makay Ida :


<O
Mit jelent nekem a csontom, a zsigereim, az idegpályáim, a vérem, az agyam? Csak annyit: vagyok. És a legtöbbet: vagyok. A magától értetődő, a mindennapi csodát. A természetes varázslatot, amit másodpercenként átélek, és alig gondolok rá. Hiszen nyilvánvaló. Ugyanez a viszonyom anyanyelvemmel is. Magyarul beszélek, és ez csak annyit jelent: magyarul vagyok. Magyarul beszélek, és ez jelenti számomra a szellemi lét egyetlen lehetséges formáját. Mert véletlen és esetleges, hogy éppen ebben a hazában születtem, hogy magyarul nyílt meg előttem a világ.
„De mert így lett, hát törvénnyé meredt,
ahogy az anyag szeszélyeiből
formává forr a pontos oktaéder"
– írtam egy régi versemben, bár más összefüggésre utalva. Itt is érvényes. Mert törvény, hogy magyarul halljak és szóljak. Már életfogytig ezen a nyelven kéklik fölöttem az április, lobog a nyári dél, ezen a nyelven ég bronzzal az ősz, szikrázik a tél gyémántja. Ezen a nyelven beszélek az alkonyattal. Ez adta nekem a költőket. Juhász Gyula barkamagányát, Tóth Árpád gordonkazengésű szomorúságát, Kosztolányi latin világosságát, Pilinszky sötét mennyországát. És ez adta az idegen költőket is. Már örökre ezen a nyelven károg Poe könyörtelen madara, ezen a nyelven zúg Rimbaud hajója alatt a déltenger, s ragyog fel Rilke megszenvedett bölcsessége.
<O</O

Ez a nyelv adja nekem a verset. Kíméletlen ellenfelem: küzdelem nélkül nem ajándékozza egy parányát sem.
Legigazibb társam: általa lesz testté az ige, verssé a gondolat és a vágy.

Ezen a nyelven hívom a szerelmet.
Ezen a nyelven szólítom a halált.
Ezen a nyelven hallgat majd felettem a csönd.
<O</O

(Vallomás. Költők az anyanyelvről, 1985.)

Marafkó László:

Kavicsok

A szót keresem
melybe többen belehaltak

Egy szóval azt
mire életem is kevés lesz
elmondani

Micsoda ragyogás!
átdreng szobám falán a hó,
húsomon a csontjaim,
imbolygásaimon a szó.

Elindul bennünk Tibetjéhez
Kőrösi Csoma

<SCRIPT src="cal/calendar.js" type=text/javascript></SCRIPT><SCRIPT src="cal/lang/calendar-hu.js" type=text/javascript></SCRIPT><SCRIPT src="cal/calendar-setup.js" type=text/javascript></SCRIPT><SCRIPT type=text/javascript> function dateChanged(calendar) { return; // Beware that this function is called even if the end-user only // changed the month/year. In order to determine if a date was // clicked you can use the dateClicked property of the calendar: if (calendar.dateClicked) { // OK, a date was clicked, redirect to /yyyy/mm/dd/index.php var y = calendar.date.getFullYear(); var m = calendar.date.getMonth(); // integer, 0..11 var d = calendar.date.getDate(); // integer, 1..31 // redirect... window.location = "/" + y + "/" + m + "/" + d + "/index.php"; } }; Calendar.setup( { flat : "calendar-container", // ID of the parent element flatCallback : dateChanged, // our callback function firstDay : 1 // our callback function } );</SCRIPT>

Nemzet, megmaradás és anyanyelv
Grétsy László az Európai Unió kihívásairól, a magyar válaszokról és közös kincsünkről
Magyar Nemzet 2001. szeptember 15. (15. oldal)
N. Tóth Ida
A Lakiteleki Népfőiskola hazai műhelyében tudósok, politikusok, neves közéleti személyiségek nemzet szavunk mellé illesztették már a tudományt, a kultúrát, az iskolát és az egészséget, Trianont, aztán az összefogást, és beszéltek ezek kapcsolatáról, elválaszthatatlan egységéről. Lezsák Sándor meghívására ma délelőtt tíz órától a Kossuth Klubban Nemzet és anyanyelv címmel tanácskoznak nyelvészek, szerkesztők, költők és színészek, többek között Adamikné Jászó Anna, Balázs Géza, Bánffy György, Kiss Dénes. Lapunk Grétsy Lászlót, a konferencia egyik előadóját, az MTA közgyűlési doktor képviselőjét kérdezte nemzetről és anyanyelvről.

A professzor szerint stratégiára van szükség
Fotó: Beliczay László
Örülök annak, hogy a hazai műhely tanácskozássorozatán annyi jeles téma után helyett kapott az anyanyelv – mondja Grétsy László. Idézhetnénk jól ismert szállóigéket, Kisfaludy Sándortól például, hogy „a nyelv a lelke a nemzetnek”, vagy Kölcseytől: „Nemzeti életet nemzeti nyelv nélkül gondolni sem lehet”. De engem különösen Jókai Mór 1865-ben írt Prológusa ragadott meg, amely így kezdődik: „Egy kincse van minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve az édes anyanyelv.” Megrendített aztán Márai Sándor emigrációban írt mondata: „Nincs más haza, csak az anyanyelv”, és megnyugtatott Gyurkovics Tiboré, mert ő váltig állítja: „A magyar nyelv nem vész el, hiszen lényegében az egyetlen igazi nemzetfenntartó elem.” A tárgyilagos nyelvész mégis ott motoz bennem, és azt súgja, hogy a szórványban élő magyaroknál az anyanyelv egyre inkább csak mint jelrendszer kapcsolódik a nemzeti tudathoz, mint praxis már nem vagy csak alig-alig. Ráadásul az már önmagában gyanús, ha ennyien és ennyit beszélnek nemzet és nyelv kapcsolatáról. Talán valami végveszély fenyegeti anyanyelvünket? Nem kell sok, hogy beteljesedjék rajta a herderi átok: „A mások közé ékelt kisszámú magyaroknak századok múltán talán majd a nyelvét sem lehet fölfedezni.” Hiszen tagadhatatlan, annak idején óriási visszhangot keltett ez a jóslat, s attól kezdve a nemzethalál gondolata számtalanszor felbukkant az irodalomban és a politikai közéletben egyaránt. Talán elég, ha Vörösmarty Szózatára utalok: „S a sírt, hol nemzet sűlyed el, / Népek veszik körűl” de említhetnék hozzánk másfél évszázaddal közelebb álló példát, Kolozsvári Grandpierre Emil Herder árnyéka című könyvét, amelyben így ír a szerző: „Ha Herder föltámadna, s végighallgatná egyik-másik szakember nyilatkozatát a rádióban vagy a televízióban, bizonyára fölkiáltana: Kétszáz évet tévedtem, de láthatják, hogy alapjában igazam volt.” Az Európai Unió kapujában mégsem e jóslat miatt kell e témával foglalkozni. A magyar nemzetet és nyelvet semmiféle halál, semmiféle kihalás nem fenyegeti. A kérdés inkább az, hogy gazdag és kifejező nyelvünk az elkövetkező évtizedekben megőrzi-e nemzeti vonásait, hagyományait, vagy pedig felhígul, nemzetköziesül, egyre inkább feltöltődik idegen elemekkel, szerkezetekkel, s bár megmarad, de a globalizáció hatására mindinkább elveszíti sajátos magyar vonásait, ízeit.
– Milyen stratégiát lehet kialakítani válaszul az Európai Unió kihívásaira?
– Úgy vélem, olyan stratégiára van szükség, amelynek legfőbb közös célja a magyarság megőrzése, megmaradási esélyeinek, sőt gyarapodásának, elismertségének növelése. A nemzetstratégia helyi érdekei viszont minden bizonnyal már különböznek egymástól. Könnyű belátni, hogy egészen eltérő feladatok várnak ránk Magyarország határain belül és kívül. Az anyaországban minden ráhatás nélkül gazdagszik, virágzik, sőt burjánzik a nyelv, de nem azért, mert valami nagy nemzeti öntudat hajtja, vezérli az embereket, sokkal inkább, mivel jó termőtalaja van a nyelvnek. (Persze a szép virágok és haszonnövények mellett a gyomnövényeknek is kedvez a televény, s ez bőségesen ad munkát az anyanyelv ápolóinak.) A határokon túl ellenben azt látjuk, hogy ott nagyobb a nemzeti öntudat összetartó ereje, ezért jobban érvényesül az anyanyelv megőrző szerepe, sőt jóval erősebb az anyanyelv megőrzésére irányuló törekvés is, a nyelv spontán fejlődése viszont észrevehetően lassúbb, visszafogottabb, korlátozottabb. Megítélésem szerint akkor járunk el helyesen, ha a legfőbb stratégiai cél – a magyarság és a magyar nyelv megmaradása és gyarapodása – érdekében a helyi célokat ügyesen összhangba hozzuk, egymás mellé igazítjuk. Annak tudatában kell ezt tennünk, hogy a magyar rendkívül rugalmas, gyorsan fejlődő, kreatív nyelv, amelyben óriási alkotó energiák hatnak, s még további, még nagyobb energiák szunnyadnak. Szórványhelyzetben ez a kreativitás szükségszerűen kisebb, annál nagyobb viszont a nemzeti tudat, amely többek között a kétnyelvű helység- és utcanévtáblákért, az önálló magyar egyetemért és a magyar vonatkozású események megünnepléséért vívott erőfeszítésben nyilvánul meg. Talán a közeljövőben némi gyógyírt nyújt nyelvi-nemzeti önérzetünknek, hogy – a Magyar Professzorok Világtanácsának egy 1999 végén közzétett felhívása nyomán – a kormányzat jogszabályokkal kívánja ellensúlyozni az idegen szavaknak, kifejezéseknek és teljesen idegen feliratoknak azt az áradatát, amely a kereskedelmi életet és a gazdasági reklámtevékenységet jellemzi. Tiltani nem tilt semmit, de azt megköveteli, hogy Magyarországon a magyar lakosság anyanyelvén is megkapja a kellő eligazítást mindabban, ami rá vonatkozik. Kevés nép dicsekedhet hasonló gazdagságú kultúrával, mint a magyar. Ha ezt felismerjük, tudatosítjuk, stratégiánkat pedig úgy tervezzük meg, hogy saját értékeinket megőrizve és tovább erősítve mindegyik régió a másiktól kapjon energiát, ösztönzést ahhoz, amiben önmagában nem elég erős, akkor trianoni széttagoltság ide, Európai Unió oda, nincs olyan hatalom, amely ezt a sokat próbált, tehetséges, a nehézségeken mindig úrrá lévő nemzetet s ezt a csodálatos zengésű nyelvet az elkövetkező évszázadokban eltörölhetné a Föld színéről.

“Nyelvében él a nemzet”Széchenyi István

<TABLE cellSpacing=1 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD class=stab height=31>Magyar Krónika, augusztus 31.
Bencsics Klára

</TD></TR><!--<tr> <td height="25" class="aktualisbelso">Vancouver</td> </tr>--></TBODY></TABLE>
Szeretnék néhány idézettel hozzájárulni Mailáth Mária ,”Édes Anyanyelvünk” c. cikkéhez, amely a Magyar Krónika ez év, augusztus 14-i számában jelent meg.

Sajnos szép Magyar nyelvünk napjainkban bizony nagyon eldurvult és mi több, új,magyartalan szavakkal egyre romlik. Ha Erdélybe megyünk, ott még a szép, zengő magyar nyelvet halljuk. Külföldre szakadt magyarok pedig, mindenütt a nagyvilágon, magyar iskolákban adják tovább elődeink szép, eredeti nyelvét.
Mi az oka a hazai nyelv romlásának? Mi nem tudjuk, de talán felhívhatjuk a figyelmet olyan emberek véleményére, akiknek szava még ma is hat hazánkban.
“ Olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak. “ Kodály Zoltán
Sir Bowring John (1792-1872) angol nyelvész, irodalmár és gondolkodó több mint száz nyelvet beszélt, köztük a magyart is. Sok magyar költeményt fordított angolra. 1830-ban verseskötetet adott ki"Poetry of the Magyars Preceded by a Sketch of the Language and Literature of Hungary and Transylvania" címen, amelynek előszavában írta az itt közölt megállapítást.
“A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb ma beszélt európai nyelv még nem is létezett. Egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája a feszített húr erejének kezelhetőségével és rugalmasságával bír. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredete kimutatható, meglátszanak rajta az idegen, különböző nemzetektől származó rétegek, melyek összességéből kialakult. Ezzel szemben a magyar nyelv olyan mint a terméskő, egy tömbből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. E nyelv a legrégibb és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségének. Amit a tudósok képtelenek megfertőzni, azt mellőzik, a nyelvészetben csakúgy, mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok mennyezetei, amik egyetlen kőből készültek – nem magyarázhatók. Senki sem tudja, honnan származnak, melyik hegyből szerezték a csodálatos képződményt, vagy miként szállították és emelték helyére a templomokban. A magyar nyelv kialakulása ennél sokkal bámulatosabb. Aki ennek titkát megoldja, isteni titkot fog kifejteni; tény, hogy e titok első tétele:
Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige.” Sir Bowring John
“Aki igaz értelmi és érzelmi életet él, az csak egyetlenegy nyelvet bírhat többé-kevésbé tökéletesen, az anyanyelvét, melynek hajszálgyökerei visszanyúlnak a gyermekszobába, minden rejtett célzásukkal, kedélyes, furcsa, titkos árnyalatukkal együtt. Az, hogy az illető ezen kívül más nyelven is ki tudja magát fejezni, folyamatosan, esetleg közvetlenül is, jobban vagy rosszabbul, csak úgy magyarázható, hogy tudásának mértékéhez képest minden esetben leszállítja szellemi igényét, s eszerint csökkenti mondanivalóját is. Kosztolányi Dezső
„ Mi tehát a tíz legszebb magyar szó? Ezt felelném, abban a tudatban, hogy válaszom merőben önkényes, és éppúgy jellemez engemet, mint nyelvünket:
Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír”
Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok. Itt a szavakról olyan régi emlékképeim vannak, mint magukról a tárgyakról. Itt a fogalmak s azok jelei végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadnak “.Kosztolányi Dezső
“Nyelvünk ízei
Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete.Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját, s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai. Mi is ősiek és modernek vagyunk, európai magyarok. Mérnökök, üzletemberek, szántóvetők és költők népe “.József Attila
Márai Sánor egész életében tanúságott tett arról, hogy számára a magyar nyelv jelentette a hazát és ehhez a hazához élete végéig hű maradt. Hosszú élete folyamán ez a ‘haza’ kétszer hívta vissza, 1929-ben és 1947-ben.
…”Csak magyarul érted e szót: “Szeretlek”.
Pillangó, hattyú, csillag, angyalom.-
E nyelven lesz több, mint fogalom
S ez a többlet halálos végzeted lett.
A világ fénylik, nem vár senki, kába
Irammal miért vágtatsz hazaefele?
A nyelv üzent s a végzet szólt vele
Dajkád tárt karja ne várjon hiába..”(Versciklus, részlet)”
“Vissza kell menjek Magyarországra, ahol nem vár senki,- de van valami, ami számomra az élet egyetlen értelme a Magyar nyelv.---Egy nyelv, ami az ember milliárdok között soha nem tudott igazi valóságban szólani a világhoz. De ez a nyelv és irodalom nekem a teljes értékű életet jelentette, mert ezen a nyelven tudom elmondani amit akarok.”(Föld Föld..Emlékezések 1972)
“Az ország, a nép még nem “haza”, akkor lesz csak “haza”, ha az anyanyelv nevet ad a tényeknek. Nincs más haza, csak az anyanyelv.”
“Kisfaludy”Himfy szerelmei”. Megható az erőlködés, ahogy 1800 év előtt egy magára hagyott, kisemmizett nép nyelvén a költő iparkodik meghatározni követeléseit:”Amely nemzetnek nyelve nincs, annak nincs hazája!” – 1800 körül és azt követően, sziszifuszi feladat volt hangszerelnie ezt a nyelvet. Mint Kisfaludy, mint később Kazinczy, Vörösmarty,Arany.” Márai Sándor (Napló 1976-9183)
Néhány idézet nagyjainktól a magyar nyelv szépségéről és fontosságáról.
Nagy kár lenne, ha nem követnénk elődeink példáját és nem becsülnénk meg ezt a kincsünket, amely a világon számunkra egyedi érték .

<TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD>Emléktár - Ünnepi beszédek </TD></TR><TR><TD vAlign=top colSpan=2>Vizi E. Szilveszter ünnepi beszéde Széphalomban, a Magyar Nyelv Múzeuma avató ünnepségén

[FONT=courier new,courier]Sátoraljaújhely – Széphalom 2008. április 23.[/FONT]

[FONT=courier new,courier] [/FONT]

"Sátoraljaújhely-Széphalom Büszke Polgárai!
Tisztelt Ünneplő Közönség! Magyarok határon innen, határon túl!

Idén 42. alkalommal rendezzük anyanyelvünket ápoló, anyanyelvünk előtt tisztelgő ünnepségünket. A Magyar Tudományos Akadémiának már születése pillanatában kötelessége volt a magyar nyelv ápolása. Az Akadémiának otthont adó csodálatos Dunaparti palotát azért emelték eleink, hogy a magyar nyelv művelésének központja legyen, hogy a kor tudományos eredményeit magyar nyelven, mindenki számára hozzáférhetővé tegyék.
De a mai napon engedjék meg, hogy ne csak, mint a Magyar Tudományos Akadémia, hanem – és elsősorban – a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a TIT elnökeként szóljak Önökhöz. Az 1841-ben Bugát Pál és akadémikus társai által alapított Társaságunk a kezdetektől fogva Széchenyi István gondolata szerint a nemzeti emelkedéslehetőségét segítő, magában hordozó tevékenységet folytat, ezért a TIT gondozza a Magyar Nyelv Hete elnevezésű rendezvénysorozatot, hiszen a legfontosabb minden ismeretünk között az anyanyelv ismerete, helyes használata. Ez nemzeti megmaradásunk alapja. Herder 1791-ben írta a Gondolatok az emberiség történetének filozófiájáról című művében, hogy évszázadok múltával a magyar nyelvvel alig lehet majd találkozni, eltűnik. A herderi jóslat azért nem vált valóra, mert – ahogy Márai Sándor írta –: „Az ország, a nép még nem a haza. A tényekből – az országból, a népből – akkor
2
lesz haza, ha az anyanyelv nevet ad a tényeknek. …Nincs más haza csak az anyanyelv.” Felismertük, tudjuk ennek a kijelentésnek a súlyát. Anyanyelvünk nyelvművelés történetét áttekintve megállapítható, hogy a XVIII. század végétől már nem csak a latin, de a német nyelviség is elrugaszkodási pontokat ad a magyar nyelvi terminológiák kialakítói, a nyelvet gondozni akarók számára. A XIX. század lankadatlan nyelvészeti fáradozásai értésünkre adják, hogy itt már egy kettős célzatú nemzetpolitikai gondolat is megjelenik: egyfelől a kor szellemének megfelelő újítás – nyelvújítás – szándéka, másfelől a nemzeti karakterisztikum hangsúlyozása, a nyelvi hagyományok megőrzésének igénye. A nyelvújítási törekvések, amellett, hogy például megalkották a kor egyetemes tudományosságához illő magyar alapszavakat és származékaikat, egyúttal egy egész nemzetet akartak felemelni a kor színvonalára. Kazinczy, mint a mozgalom vezetője nemcsak a társadalmi ismertségét igyekezett megteremteni tevékenységéhez, de a legmagasabb tudományos igényességgel dolgozott, ennek elismerése volt az Akadémia igazgatóságának 1830-as döntése, amellyel a Tudóstársaság tagjává lett, de már 1828-tól a Magyar Tudós Társaság ügyeit segítette. A nyelvújítással kapcsolatban elmondható, hogy Bugát Pál a Természettudományos szóhalmaz című munkájában – 1844-ben – olyan szavakat alkotott, műszavakat használt, mint ideg (nervus), láz, tályog, genny stb., de itt kell megemlíteni azt is, miszerint Arany János ellenezte a túlzott nyelvújítást. A már említet Bugát Pálon kívül meg kell emlékezni arról, hogy Szily Kálmán – akadémiánk főtitkára – alapítja meg a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, valamint szerkeszti a Magyar Nyelv című folyóiratot, valamint Almási Balogh Pál akadémikus – Széchenyi és Kossuth orvosa – a magyar jogi szaknyelvet alakítja.
3
De soha ne felejtsük: nem mi alakítjuk a nyelvet, nyelvünk formál minket! A szó a gondolat megtestesítője, az emberek közötti kommunikáció eszköze. Egyébként a napjainkra – a XXI. század elejére – kialakult Világot globalizáltnak nevezzük, ezzel a kifejezéssel írjuk le azt a helyzetet, állapotot, amiben élünk. Ezt a világot egyfelől a homogenizáló erők hatásai jellemzik. Ezek jelen vannak a nemzetieken belüli, illetve a nemzetek közötti kommunikációban is, gondoljunk csak az angol nyelv térhódítására. De gondoljunk a McDonaldizacióra, a Homo coca-coleus, mint embertípus megjelenésére. De jelen vannak az egyéni jellemzőket, mint unikális, vagy a specifikus érdekességeket kihangsúlyozó folyamatok is. És ezek is jelen vannak a jelen kor világában, továbbá jelen vannak a nyelvi-kommunikációs térben is. A példáért nem kell messzire menni, elég csak az előzőekben használt jelzőnek a főnévi alakjához fordulni: globalizáció. A kifejezést az angol nyelvből vettük át, és bár jelentős jelentésárnyalatok ismertek, mégis a gazdasági-társadalmi folyamatok hatására egységesülő- egységesült Világ fogalmát, magát az egyesülést leíró fogalmat értjük alatta. Ezt a kifejezést a frankofón területeken saját, a francia nyelvből vett szóval a mondialisation-nal fejezik ki, és ha a kifejezést használó társadalomtudóstól megkérdezik, állítja: a francia fordulat újat, többet jelent, mint az angolszász, hiszen a mondialisation kifejezés hangsúlyosabban foglalja magába a társadalmi folyamatok kulturális jellemzőit, mint az angol globalization, amely a leírni kívánt jelenség gazdasági-politikai sajátosságait hordozza, hangsúlyozza erősebben. Az, hogy a globalizáció korában egymás mellett élhet a szinte hegemón nyelvi közegből érkező globalization kifejezés, illetve a jelentéstöbbletet is hordozó mondialisation szó, jól jellemzi, hogy helye van a mai Világban is az egyéni értékeknek, a sajátosságoknak.
<!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-formatther; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:10.0pt; margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoPapDefault {mso-style-type:export-only; margin-bottom:10.0pt; line-height:115%;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->
Mára Európa nagyobbik részében az államhatárok szinte teljes egészében eltűntek. A trianoni infarktus sebei részben gyógyultak. Ez különösen fontos egy olyan nemzeti, nyelvi-kulturális közösség számára, mint a miénk, hiszen nemzetünk egyharmada Magyarországon kívül él. Anyanyelvünk a magyar kultúrát, a nemzetet formáló erő volt történelmünk során, de hiszem azt, hogy a jövőben is az marad. Korunkban a telekommunikációs forradalomnak fontos szerepe van. A műholdas csatornák a világmagyarság egészének biztosíthatják az anyanyelvi televíziós és rádiós adásokat, valamint a világháló a kommunikáció – és a nyelvápolás – új lehetőségeit teremti meg számunkra. Hazánk európai uniós csatlakozásakor sokan féltették kultúránkat, nyelvünket. Ma már tudjuk csak rajtunk áll, hogy a magyar – az Unió egyik hivatalos nyelve –, valamint anyanyelvünknek tartalmat adó nemzeti kultúránk milyen ismertségnek, valamint tekintélynek örvend. És, arra, hogy a kicsi is lehet nagy, jelentős, központi szerepet kapó, ha a benne élők olyan tartalommal, cselekményekkel töltik fel: Széphalom a példa, amely az amnesztia után új életet kezdő Kazinczy otthonává lett, 1804-tól, 1831-ig bekövetkezett haláláig. De Széphalom – amely 1980-tól Sátoraljaújhely közigazgatási része – nem csak Kazinczy otthona lett, hanem az egész nyelvújítási mozgalomé is, így anyanyelvünknek – a modern magyar nyelvnek – is otthonává, „születési helyévé” lett ez a vidék. Hogy Sátoraljaújhely soha nem feledkezett meg arról, hogy milyen események és személyek köthetőek a vidékéhez, arra jó példa az 1902-ben megalapított városi Kazinczy-kör, vagy a mai két megnyitó ünnepség, a Magyar Nyelv Múzeumának avatása.

Ne feledjük Kazinczy Ferenc kereken kettőszáz esztendővel ezelőtti, 1808-as – A magyar nyelv polgári nyelvvé emelése felől címen írt – művének gondolatát:
5
„A hazai nyelv a nemzeti szeretet legszorosb kapcsa…”; ápoljuk – értékeinek megtartásával, és megerősítve a szükséges újításokkal – anyanyelvünket, erőssé téve így a kapcsot, amely magyarságunkat adja. Gyakran idézik azt, hogy „nyelvében él a nemzet”. Az MTA egykori főtitkárától, Arany Jánostól származik valószínűleg ez a mondás: „Félre kishitűek, nem veszett el, élni fog nyelvében, élni művészettel még soká a nemzet!” Igen, élni fog sokáig e nemzet! A nemzetet alkotók, a magyar családok, az egyházak, akik a magyar kultúrán nevelik a jövő generációit, éltetik tovább a nemzetet. Így válik érthetővé a nyelvápoló civil szervezetek, a családok szerepe nemzeti öntudatunk, nemzeti önazonosságunk – Vörösmarty, Arany, Kosztolányi, Babits, Illyés nyelve, nyelvezete – átörökítésében, ápolásában, fenntartásában. Beszéljünk szépen anyanyelvünkön, de ne feledjük a magyar zenei szentháromság – Liszt, Bartók, Kodály – egyik tagjának szavait. Kodály Zoltán
mondta, hogy: akkor kell két szóval kifejezni magunkat, ha egy kevés. Köszönöm Sátoraljaújhely-Széphalom büszke polgárainak, hogy ápolják nyelvünket, múltunkat, mert tudják: Sine praeteritis, nulla futura, azaz múlt nélkül nincs jövő.
Végezetül álljanak itt Kányádi Sándor csodás sorai: „Aki megért, és megértet/az egy népet megéltet.” Aki tanul, és aki tanít – magyar nyelven – az a magyar nemzetet tartja életben. Ezen gondolathoz kapcsolódva köszönöm a mai ünnepi alkalom szervezőinek munkáját, az itt és most megjelentek figyelmét! A Magyar Nyelv Hete rendezvénysorozatot ezennel megnyitom!"



</TD></TR></TBODY></TABLE><!-- content ends here --><!-- left column begins -->

• <LI class=item1>Címlap <LI class=item74>Bemutatkozás <LI class=item61>Kazinczy Ferenc Emlékpark <LI class=item60>Kazinczy Ferenc <LI class=item64>Kazinczy Ferenc Emlékcsarnok <LI class=item66>Kazinczy-sírkert <LI class=item58>Időszaki és állandó kiállításaink <LI class=item59>Nyitva tartási idő, elérhetőség <LI class=item70>Programajánló <LI class=item65>Megközelítés
• Kapcsolat

• <LI class=item86>Eseménynaptár
• Emléktár

Kazinczy Ferenc Társaság

• <LI class=item62>A Társaság tisztségviselői <LI class=item63>A Társaság alapszabályai <LI class=item67>A Társaság tagjai <LI class=item68>A Társaság kitüntetettjei <LI class=item69>Kiadott könyveink <LI class=item76>Tervek, elképzelések
• Tanulmányok

<TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD vAlign=top colSpan=2>Naptár a 250 éve született
Kazinczy Ferenc emlékére

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]A Kazinczy Ferenc Társaság és a[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]győri Kazinczy Ferenc Gimnázium[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]közös kiadásában megjelent[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]naptár megvásárolható:[/FONT]

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]a Kazinczy Ferenc Múzeumban[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Sátoraljaújhely, Dózsa György u. 11.[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Ára: 1000 Ft.[/FONT]

</TD></TR></TBODY></TABLE>






<!-- left column end -->

Tomory Zsuzsa: A baszkok

Tomory Zsuzsa

BASZKOK


Indoeurópaiak tengerében aránylag kicsiny sziget a baszkok világa. Nyelvük az euskara-nak nevezett ragozó nyelv, melyet az idők során igyekeztek rokonítani a georgiaiak, vagy egyéb kauzkázusi népek nyelvével, észak afrikai nem arab nyelvekkel, de végül is arra az elhatározásra kellett jutniuk, hogy az euskara helyben alakult ki az idők hajnalán. A nép és nyelv ősiségét alátámasztja az újkőkorbeli ásatások ember anyaga, melyek a baszk jelleget képviselik, nyelvi vonalon viszont jelentősnek tartják, hogy eszközeik neve nyelvük kő szavára vezethetők vissza, pl. a baltát jelentő aizkora, illetve haizkora ugyanazon mássalhangzókat használja, mint szikla szavuk, az aitz, vagy haitz.
A római idők előtt a mainál nagyobb területen beszélték e nyelvet, melynek északi határa Aquitaine, a déli az Ebro folyó volt. Hét történelmi néprajzi területük van: Lapurdi, Zuberoa and Behenafarroa (in France), and Gipuzkoa, Bizcaia, Araba and Navarre (Spanyolországban). Az euskarat beszélők 25 %-a spanyol területen él.
Nyelvüket nem írhatták a XVI. századig. Elnyomatásuk éveiben – mint hazánkban is – a falu népe őrizte meg nyelvüket a maga tisztaságában, s bár nem volt lehetőségük iskoláikban tanítani, nyomtatott irodalmat kialakítani Franco halála utáni időkig, nyelvük szóhagyományok útján nemcsak megőrződött, de magas műveltségi fokot ért el. A nyelv megőrzői közé tartoztak a „bertsolarismok” és pásztorköltemények. Néhány elrejtett szavuk megmaradt a X. századbeli Glosas Emilianenses-ben, mely az első castiliai balladát is magában rejti. A XII. századbeli Calistino Codex néhány baszk kifejezést tartalmaz a zarándokok útja melletti Santiago de Compostela vidékén. Az első baszk könyvet, a Linguae Vasconum Primitiae-t nem nyomtatták ki 1545-ig. A korábban említett „bertsolaris” nyolc-tíz soros verseket rögtönöz egy adott versmérték szerint, melyek vidámságot, gúnyt tartalmaz, vagy a legnemesebb elbeszélő költemény válfajába tartozik.
Louis Luciano Bonaparte herceg tanulmányainak következménye a nyelv felemelését szolgáló „Linguistic Charter” (1883), mely szerint hét fő nyelvjárásra osztható e nyelv (a nyolcadik, a roncalésnak nevezett nyelvjárás állítólag már nem létezik).
1968-ban alapították az Euskaltzaindia-nak nevezett Bask Nyelvi Akadémiát. Mind jobban elterjedt nyelvüknek az oktatásban való térhódítása. Napjainkban felnőttek is újra tanulják őseik nyelvét.
A nyelv iránt érdeklődőknek az Interneten ajánlott könyvek a következők: A. Tovar, "Mitología e Ideología sobre la Lengua Vasca", Alianza Editorial, n.= 771; és Ibon Sarasola "Historia Social de la Literatura Vasca" , Akal 74, n.= 59. Részletesebb irodalmi tanulmányok Fr. L. Villasante: "Historia de la Literatura Vasca", Ed. Aranzazu, 1979.
A baszkok történelme, műveltségük és nyelvük elnyomása párhuzamos hazánk történelmében tapasztaltakkal. Nyelvünket még a Habsburg időkben sem volt szabad iskoláinkban tanítani, csak erdőszélen, elrejtve. Gróf Széchenyi István a magyar nyelv művelésére alapította a Magyar Tudományos Akadémiát, mely ellenségeink nemzetromboló eszközévé vált, s maga gróf Széchenyi István élete is áldozatul esett, mint nyelvőreinké is.
Az euskara nyelv megőrzői a baszk parasztok voltak éppen úgy, mint hazánkban is ez a réteg volt nyelvünk, ősműveltségünk megőrzője. Mindkét országban irodalmunk magas fokát népköltészetünk biztosította.
Mind a baszk, mind a magyar nép egy ősi, békés, földműves őslakósság emlékét őrzi nem indoeurópai nyelvük segítségével. Mindkettő életének központja az Isten – Haza – Szabadság szent eszméje.

"A szó igazi hőse akarok lenni......Felnövekedtem, s már porcikáim is tudják, hogy azonos vagyok a szóval. Tudom, hogy bárki költőre rávall a nyelve. (Ahogy általában az emberre vall a munkája - evése is.)
Ha van pártatlan ítélet a költőről:az a verse. Mert megnyugtat e bizonyság: hiszek a szóban. Kötelességem figyelni a szóra. Bánnom a szóval: odaadás és felelősség. Hiszem azt is, elvezet a pecsétek mögé, ahol éppen rám várnak a titkok. Vezet ahhoz, ami még nem létezik a világban. Vezet a szakadékok mentén, szüntelen a halál ajkain."
Nagy László: Megismerés, nyelv és vers (részlet)

<TABLE height=650 align=center border=0><TBODY><TR><TD>Nemes Nagy Ágnes:

Betűjáték

Régi játék az anagrammakészítés, természetesen a görögöktől örököltük. Antik ünnepélyességgel foghat tehát minden játékos egy cédulát, felírhatja rá az alapszót, amelynek betűiből – lehetőleg minden betűjével – új szavakat kell alkotnia. Aki a legtöbbet alkotja, az győz. S ebből az is kitűnik, hogy itt is hajlamosak vagyunk a mennyiség bűvöletébe esni, a minőség kárára. Nem mindegy ám, hogy milyen az az anagramma, és nem minden szó nyújt igazán jó változatokat. Szerencse kell a betűanyaghoz. Itt van például ez a régészet, mint alapszó. Hogy ennek milyen anagrammái vannak… Szédülten figyeltem, micsoda szókapcsolatok bukkannak elő a betűkből, micsoda hallatlan távlatokat nyitó fogalmak rejtőznek az r-ben, a t-ben, a két é-ben. Novellák, értekezések, filozófiák csírái, dióhéjversek, körömregények nyüzsögtek a szóváltozatokban; a régészet anagrammái kivételesen sugallatosnak bizonyultak. Csak egynéhányat, csak egy kicsinyke gyűjteményt hadd nyújtsak át belőlük.
Tehát: RÉGÉSZET. Mit áshatunk ki a szóból?
EGÉSZ RÉT. – Kezdjük talán ezzel. Egyszerű, világos. Mit sugall az egész rét? Például ezt: Az egész rét csupa bimbó, / Nyílik már a Libapimpó. De ha valaki nem kedveli a magyar nóták sugallatát, így is felfoghatja a dolgot: A rét-egész különféle növénytársulások összessége.
RÉSZEGÉT. – Nem tagadhatjuk, hogy egy káromkodás töredékéről van szó. Fene egye a mocskos részegét. Az állítmányt, a jelzőket ki-ki ízléséhez képest változtathatja.
ÉG! EZ SÉRT! – Nyilvánvaló idézet egy Corneille-drámából. Nem árt, ha kiegészítjük egy kicsit – bár önmagában is félreérthetetlen –, ha megtoldjuk legalább egy fél alexandrin erejéig. „Nagy ég! Ez sért, uram!” A francia eredeti „Oh ciel! Vous m’offensez, Monsieur…” Amiből kitetszik, hogy a fordítónak sikerült félsorba beleszorítania azt, ami az eredetiben hosszabb. Jellemző ez a francia és a magyar szöveg viszonyára. De azért ne bízzuk el magunkat, tömörségünket fitogtatva. A magyar szöveg allúzió lehet csupán a francia verssor történelmi gazdagságára, a versailles-i udvari színház aranypáholyaira, XIV. Lajos parókáira, a szökőkutakra, páncélingekre és csipkegallérra, elefántcsont fejvakarókra, összeesküvésre és janzenizmusra stb. stb. A nagy-nagy francia klasszicizmus szól, suhog, áriázik ebben a verssorban, valamint szól az öreg, kissé csapzott Corneille is, aki köztudomásúlag motyogott, dadogott, és sohasem tudta rendesen kibetűzni a saját írását. „Nagy ég, ez… ez sírt, uram.” Bocsánat. Nem sírt, hanem sért.
GÉZÉRT SE. – Egy iskolai kiránduláson vagyunk. „Hová gurulsz, Kelemen? Mutasd csak a térded. Elég csúnya, de van nálam jód, gézért se megyek a szomszédba. Tartsd a lábad, na. Te pedig, Spronc, ne ülj a hangyabolyra.”
EGÉSZ TÉR. – Többfelé ágazó lehetőségek. A realistább: Tele volt az egész tér kofasátorral. A még realistább: Előttünk az egész tér, a világtér, az űr, az űrkutatás, lábnyomok a Holdon, kis, zöld emberkék, ha nem a Marson, akkor másutt; előttünk a feltárandó, nem-emberi intelligenciák. Ám ha a „realista” szót „érzékletes”-nek értelmezzük – ami századunkban korántsem magától értetődő –, akkor ezt a lehetőséget ajánlanám: Ungaretti az ablakban áll. Hajnalodik. Kitárul az égbolt, kel a nap. Ablaka előtt az egész tér. És íme, megszületik a világhírű egysoros: „M’illumino d’immenso.”
ÉSZ-RÉTEG. – Ha nem magyarul hangzanék a szó, akkor angolul kellene szólnia. Oxfordias kiejtéssel, némileg bocsánatkérő hangsúllyal, de felhúzott szemöldökkel. „Talán elnézik nekem a tisztelt kollégák, ha ez esetben az ész-réteg kifejezést nem elsősorban biológiailag, agyi réteg értelemben használom, hanem utalok bizonyos elkülöníthető pszichológiai rétegekre, melyek összefüggései a biologikummal…”
ÉSZT EGÉR. – Az észt egér öntudatos. Kis körmöcskéivel, csinos bajuszával félreérthetetlenül hordozza az egérjelleget, de ugyanakkor van benne valami hamisítatlan észt is. Ami annyit jelent, hogy finnugor. Büszke egér vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak. Tudom, kérem, tudom, a magyar egerek távoli rokonaim.
Folytathatnám, de elég ennyi. A távlatok. A távlatokra szeretném felhívni a betű szerelmeseinek figyelmét, akik az anagrammát netán afféle mellékes játszadozásnak ítélik. Mennyi távlat néhány betűben! Ámulatunkat az sem csökkentheti, sőt inkább további gyakorlásra buzdíthat, ha megfontoljuk, hogy 32 betűben benne van az egész volt és leendő világirodalom. Csak ki kell választani a megfelelő betűket.



</TD></TR></TBODY></TABLE>

Kiss Dénes: Az ősnyelv /videok/

Kiss Dénes elmélkedése a magyar nyelvről. 1.r. :http://www.youtube.com/watch?v=LiuMW3RVry4&feature=related

2.r.: http://www.youtube.com/watch?v=T5wqQPLlu9U&feature=related

3.r.: http://www.youtube.com/watch?v=T5wqQPLlu9U&feature=related

Jókai - jóslat

"Abban pedig erős a hitem, hogy ha a magyar nemzet szellemi bajnokai, tudósai, költői, a magyar nyelvet továbbra is oly buzgalommal, oly istenihlette tehetséggel fogják mivelni, mint századunk utóbbi évtizedeiben, ezt a mi édes anyanyelvünket a jövendőben az európai mívelt nyelvek magaslatára fogják emelni. "

Jókai Mór - Levente


<hr>

A legszebb magyar szó: a pillangó - beszélgetés Balázs Géza nyelvésszel

Melyik a legszebb magyar szó? Ezt kérdezte tőletek még november végén az egyszervolt.hu szerkesztősége, amelyre rengeteg szavazatot kaptak. S végül megszületett az eredmény. A szavazataitok alapján a legszebb magyar szó: a pillangó. De vajon miért szép egy szó, a jelentés vagy a hangzás a fontosabb? Balázs Géza nyelvésszel a szavak szépségéről beszélgettünk.
<TABLE class=noborder cellSpacing=0 cellPadding=0 align=left><TBODY><TR><TD> </TD></TR><TR><TD align=middle>Balázs Géza</TD></TR></TBODY></TABLE>A további helyezettek: édesanya, szerelem, békesség, hópehely és a szellő szavak lettek.

- A szavazás eredménye mindenképp érdekes, hiszen a pillangóról elmondhatjuk, hogy valóban egy szép szó, de az édesanya, szerelem már inkább a jelentése miatt nyert.

- Egy ilyen szavazásnál el kell különíteni, hogy a jelentése miatt vagy a hangzása miatt szavazunk egy-egy szóra. Valóban a pillangó kiejtése már önmagában dallamos, s a jelentése is fontos. Egy olyan állatról van szó, amely légies, könnyed, s nagyon szép, színes. Tehát ez a szó a szavazásnál talán ezért volt motiváltabb. Míg az édesanyáról elmondhatjuk, hogy valóban szép szó, de ennél az esetnél a jelentés a dominánsabb. A szeretet, szerelem szavak viszont nem szépek. Teli "e" hanggal, amely mekegőssé teszi, s csak a jelentése miatt kerülhetett be a győztesek közé.

- Nyelvészként Ön mi szerint csoportosítja a szép szavakat?

- Egy szó attól szép, hogy jól hangzik, szép a zeneisége, az eufóniája. A magyar nyelvben a szavak a sok magánhangzótól lesznek szépek, s főleg a mély magánhangzóktól. Az a, o, u hangoktól. Azokat a szavakban, amelyben sok az "r", "sz", "t" hang, ösztönösen nem tartjuk szépnek. Hiszen ezek a hangok keményítik a szavak hangzását. Ezeket a szempontokat figyelve a pillangó valóban szép szó, s nem csak a jelentése miatt.

- Kosztolányi a század elején szintén foglalkozott a legszebb magyar szóval. Az ő listáján szereplő szavak közül csak az anya, de mint édesanya ismétlődött meg. Ennek vajon mi az oka? Az általa kiválasztott szavak ma már nem szépek?

- Érdekes megfigyelni, hogy Kosztolányi szavai: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír, mind-mind egy szótagú szavak. Ha megfigyeljük a mai nyertes szavakat, ezek mind több tagúak.

- Ez azt jelentené, hogy mostanában szeretünk hosszabban beszélni, esetleg sokkal többet?

- Mindenképpen többet, gyorsabban beszélünk, de a gyorsaság mellett a szépség is számít. Új nyelvészi megfigyelések szerint nagyon szeretjük lágyítani a szavainkat. Csak egy egyszerű példa, a "rám" kifejezés helyett sokszor inkább a "reám"-ot használjuk. Vagy a "lány" helyett inkább a "leány"-t mondjuk. Ebben az esetben is megfigyelhető, hogy a lágyítás, az ösztönös szép hangzás keresése ma is fontos.

- A legszebb szó ajánlásánál sokszor idegen eredetű szavak is megjelentek, pl. kamilla, levendula. Vajon magyar szavaknak számítanak ezek a szavak már?

- Azok a szavak, amelyek a magyar nyelvi struktúrába beillenek, beilleszkedhetnek, azok már elveszítik az idegenszerűségüket. Innentől kezdve ezek is magyar szónak számítanak, s valóban mind a kettő nagyon szép szó.

- Mi, magyarok tehát most szépnek tartottuk a pillangót, de vajon egy külföldinek mi a legszebb szó, egyáltalán szép-e a magyar nyelv nekik?

- Egy korábbi felmérés szerint a külföldiek szerint a legszebb magyar szó: a fülolaj és a cipőfűző, amelyek számunkra megdöbbentőnek tűnnek. Hiszen ezek a szavak valóban szépen hangzanak, de a jelentéstől mi nem tudunk elvonatkoztatni. - Ez látszik a mostani szavazáson is. De talán nem is kell. - Azt is érdemes azért figyelembe venni, hogy a magyar nyelvet milyennek hallja egy külföldi. Számukra mi úgy beszélünk, mintha ugatnánk, annak ellenére, hogy a nyelvünkben nagyon sok magánhangzót használunk. Ez azt jelentené, hogy lágy a magyar nyelv, legalább annyira, mint az olasz vagy a finn. Mégis - a hangsúlyozásunk miatt -, amelyet mi a szó elejére helyezünk, lesz olyan kemény, katonás a nyelvünk, ami a külföldi fülét esetleg sértheti.

- Ha már a külföldiekről beszélünk, végeztek-e más országokban hasonló felmérést?

- Nemrég Németországban kérdezték meg az embereket, hogy mi a legszebb német szó? Itt a Libelle - szitakötő nyert, a másik nyertes pedig a Habseligkeiten - cókmók, cucc. Az adott nyelvi kultúrában mindenképpen szépek ezek, főleg a Libelle, amely tényleg könnyen kiejthető, könnyed, lágy szó, s itt sem elhanyagolható a jelentés. A franciáknál még a XX. század elején Paul Valery író szedte össze a legszebb szavakat, de ő kifejezetten a kiejtésre figyelt oda: pure, jour, or, lac, pic, seul, onde, feuille, mouille, flute. Ezeknek a magyar jelentései így hangzanak: tiszta, nap, arany, tó, hegyfok, egyedül, hullám, levél, csermely, fuvola. Ha megfigyeljük, ezek szintén egy szótagú szavak, és lehet, hogy egy mostani felmérés szerint a franciák is sokkal hosszabb szavakat választanának.

Hogy kinek mi a legszebb szó, persze, teljesen szubjektív, hiszen mindenkinek más és más. Az öröm ebben talán inkább az, hogy még fontos a gyerekeknek a legszebb szó, s igenis odafigyelnek a nyelvünkre, annak szépségére, hangzására, jelentésére.

A cikk az egyszervolt.hu oldalról származik.

<SCRIPT language=JavaScript type=text/javascript><!-- var loc = new String(window.location); var begin = loc.lastIndexOf('/')+1; var end = loc.length; var page = loc.substring(begin, end); document.combo.newspages.selectedIndex=page-1;//--></SCRIPT>

Balázs Géza: A magyar szó világa című kiállítás megnyitására

Elhangzott: A Magyar Nyelv Múzeumában, Széphalomban 2008. október 18-án.

2008. 11. 4.


Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közönség!

Széphalmon egy hiedelem szerint Kazinczy Ferenc, a Mester éjjelente itt járkál a parkban. Sétál, körülnéz, megállapít, vizsgálgatja a park fáit, elzavarja a kóbor kutyákat. A szellemektől félnek az emberek, ezért a parkot éjjel mindenki messze elkerüli. Ezért maradtak meg a háború után a park csodálatos fái, senki nem merte az éj leple alatt kivágni őket, hátha Kazinczy éppen arra jár és rápirít, a szívbajt hozzá rá.

Én mint a néplélek kutatója, nem félek a szellemektől. A minap, amikor itt éjszakáztam, éjfélkor fölkeltem és kimentem a parkba. Nemsokára valóban feltűnt egy árny-alak, régi idők homályából, nem kétséges, Kazinczy Ferenc volt. Regényes beszélgetésünket most nem idézhetem, csak a mai ünnepi eseménnyel kapcsolatos részt:

- Valami óriás gabona- vagy kukoricatárolót emeltek ide a gyümölcsöskertem mellé. Minek? Akkora az éhínség?
- Nem, ez múzeum. A Magyar Nyelv Múzeuma.
- Hogyan? Nem beszélnek magyarul, a nyelvet múzeumba teszik?
- Nem, Mester, éppen ellenkezőleg! Ez egy kicsit szent hely, a múzsák ligete, ahol többet lehet megtudni a magyar nyelvről, ahová azok jönnek, aki szeretik a magyar nyelvet.
- Ez szép! De hát a nyelvet nem „szent helyre” kell tenni, a szent hely a templom, a nyelvet használni kell.
- Azért használjuk is. A mindennapokban, a közéletben, a médiában…
- Mi a csodában?
- A médiában… akarom mondani, vannak az újságok mellett hangos és hangos-képes újságok is. És vannak költők, írók, akik ugyancsak magyarul írnak.
- Milyen stílban írnak a szépmívesek manapság? Fentebb stílban?
- Posztmodern stílban írnak sokan…
- Ezt hagyjuk, mert olyan értelmetlen dolgokat mondasz. Mi található abban a múzsák ligetében?
- Mester, megvalósult a Magyar Tudományos Akadémia, amelyet te is szerveztél, lerajzoltál. Rajzod ihlette azt a bástyaszerű épületrészt, amelyet gabonatárolónak néztél. A Magyar Tudományos Akadémia a magyar nyelv művelésére jött létre.
- És művelitek a magyar nyelvet?
- Hogyne. Van, aki műveli, van, aki mívelteti… De térjünk vissza a múzeumra, a múzsák ligetére. Már több mint egy évszázada zarándokolnak ide Széphalomba a magyarok, diákok, felnőttek egyaránt, sírodhoz, illetve a parkban emelt emlékmauzóleumhoz. Sokaknak meghatározó, életre szóló élmény ez a kirándulás. Ezért találta ki egy nyelvész, Pásztor Emil, hogy legyen itt egy magyar nyelvtörténeti múzeum. És a megye, most úgy nevezik, Borsod-Abaúj-Zemplén, vagyis egy kicsit nagyobb lett, mint a te korodban, az ország viszont ezzel szemben kisebb, szóval a megye építtetett ide egy múzeumot, amelyben kiállítások, előadások lesznek, ahol az emberek találkozhatnak, művelődhetnek, tanulhatnak. Akár egy „feketeleves” mellett…
- Ez rendes dolog. Ha mellette rendszeresen imádkoztok is, akkor majd közbejárok a lelki
üdvötökért…
- Éppen most nyílt meg az állandó kiállítás. A magyar szó világa. Hiszen a kultúra leginkább szavakba van kódolva.
- Talán műveltség, művelődés, kiművelődés és talán foglalva. A műveltség szavakban van foglalva. Ezt akartad mondani?
- Ezt, Mester, csak ha mindig megállítasz, akkor nem jutok a végére. Szóval egy szekértől, a paraszti élet egyik jelképétől indulhatunk el, és eljuthatunk egy, a számodra most nem érthető „motorkerékpár” nevezetű tárgyig, amely a modern kor, a technika, a sebesség korszakának egyik jelképe is lehetne. A szekér ugyebár az emberi mértékkel mérhető haladás, a motorkerékpár, főleg fölturbózva a sebesség, a sebesség-kultusz. Volt, aki kicsivel utánad azt mondta, hogy a magyar paraszt olyan buta, hogy legföljebb háromszáz szót ismer. Mi most azt akarjuk bizonyítani, hogy csak egy olyan jellemző eszköz, mint az általad is jól ismert szekér esetében több tucat szavunk van, a paraszti élet pedig tele van számos kifejező, színes, részletgazdag kifejezéssel. A mai világot az általad nem ismert „motorkerékpár” és mellette egy „üzemanyag-töltőállomás” magyarul benzinkút jelzi, de később lesz majd itt számítógép, mobiltelefon, interaktivitás is, de ebbe most ne bonyolódjunk bele.
- Látom, gondotok van az idegen szavakkal…
- Vannak gondok az idegen szavakkal. A te korodban a latin és a német szavak árasztották el a magyar nyelvet, most az angol szavak, bár ezek olyan angol szavak, hogy egy angol sokszor rájuk sem ismerne. De inkább mondom tovább, hogy a kiállítás látogatója milyen utat járhat be a magyar szó világában. Megtudhatja, hogy hány magyar szó van…
- Ne csigázz, áruld el…
- Két okból nem tehetem. Az egyik lelőném a poént. A másik: nem tudom. De kérlek, este, záróra után nézz körül, téged úgysem érzékel a riasztó, nagyon sok elgondolkodtató számot fogsz látni. A magyar nyelv most készülő nagyszótárában csaknem egymillió szó lesz!
- Csak most készül a magyar nyelv szótára?
- Nem, van már több tucat magyar nyelvi szótárunk. Sőt, manapság évente jelennek meg újabb és újabb szótárak. De ez lesz a legnagyobb. Aki a szótárakkal akar megismerkedni, vagyis a magyar nyelv szókincsének különféle szempontok szerint való összegyűjtésével és közreadásával, az az egyik itt található szótárházban sok időt eltölthet. Összegyűjtöttük a magyar nyelv jellemzőit. Mert a magyar nyelv sokban különbözik a többi, főleg a környező nyelvtől. Hangzásában, nyelvtanában, szókészletében, megfogalmazásmódjában…
- Én ne tudnám, ne oktass itt engem…
- S mivel a szavak nem csak a léleknek a tükrei, hanem a különböző történelmi korszakoknak is, ezért megtalálhatók a 20. század, a háború utáni időszak, a rendszerváltás utáni korszak divatos szavai, kifejezései is.
- Igen, sajnos én is értesültem a háborúkról, meg ezekről a belső változásokról… S azt is mondják, hogy valamiféle határok vernek éket a magyarul beszélők közé. Itt a szomszédban is lett valamilyen határ…
- Van bizony, és vigyázni is kell, mert egyrészt óvatosan kell róla beszélni, másrészt pedig ha kézi telefonálunk (távolba beszélünk), akkor ügyelni kell, hogy azt ne egy másik állam telefontarifájával tegyük.
- Már megint kezdesz nagyon eltelni magatokkal. Nincs már hangotok, hogy távolba kiáltsatok, ezért kell kézbe beszélni? Na mindegy, az utódok mindig korcsabbak az elődöknél. De a költők, írók, diákok, ugye szépen beszélnek magyarul?
- Persze, hogy szépen. Legjobb íróink-költőink szóanyagát szótárakban gyűjtöttük össze,
ezek az írói szótárak. Azért is van szükség ezekre, mert a mai diákok nem mindig értik jól azokat a szövegeket, amelyeket egy-két vagy több száz éve írtak. Ahogy Te nem érted a kultúrát, a kódolást, a mobiltelefonozást, úgy a mai diákok nem mindig tudják, nem értik pontosan, hogy mit jelentenek ezek a sorok: „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja / Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta / Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben / Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben…”
- Azért azt szeretném halkan megjegyezni, hogy én tudom, mit jelent a kultúra, de én azt magyarul is tudom. A mai deákok nem értik azt, hogy ég, határ, mező?
- De ezeket a szavakat éppen értik. Persze a ma már nemcsak a napmelegtől ég valami, hanem a diákok azt mondják: „égek a szüleim előtt”, és ekkor nem feltétlenül lángolnak, meg azt is mondják „leégtem”, s ekkor sem szenesedtek el, hanem csak azt akarják közölni, hogy nincs pénzük. A határ kapcsán is inkább az itt található (egy ideje most újra nem található) határállomásra gondolnak, a mező szóról sem elsősorban a kék búzavirág, a pacsirtaszó, a lepkék és szöcskék jutnak eszükbe, hanem „A számítógépes tárnak meghatározott adatok bevitelére, kihozatalára, illetve előkészítésére szolgáló, címmel megjelölt részére”.
- Rossz lehet nekik, de nekünk sem volt mindig jó. Kufsteinban például meglehetősen rossz volt, azután nem volt mindig tüzelőnk, Újhelyben sokat fáztam a levéltárban, és nem mindig jött szekér, amelyre fölkéredzkedhettem volna… Úgyhogy én nagyon megértem a mai fiatalokat, ha nem ismerik a határt, a mezőt, a kopár sziket és a tikkadt szöcskenyájat, a torsot. De majd ti, tanárok megtanítjátok nekik…
- Részben megtanítjuk… de mielőtt ebbe belemennék, csak megjegyezném, hogy nekünk sincs mindig tüzelőnk, meg falusi iskola se mindenhol, a diákok gyakran mondják, „ez gáz”, meg azt is mondják, „gáz van, ha nincs villany…” És most sem jár mindig szekér Újhely és Széphalom között… De mi most nem panaszkodni jöttünk ide, hanem ünnepelni. Igen, szeretnénk a diákokkal és persze minden múzeum- vagy ligetlátogatóval megismertetni a régi szavakat, szólásokat. Vendégeink a múzeumban barangolva a szókészleti csoportok, kis szóházak, szótárházak között, saját maguk is rádöbbenhetnek arra, hogy milyen érdekes a nyelv. Ráadásul közben kis feladatokat is megoldhatnak: találgathatnak, hogy melyik szó honnan érkezett, emlékezetükből összegyűjthetnek szavakat, szólásokat bizonyos fogalmakra, sőt ki is találhatnak új szavakat, mintegy kiegészíthetik a kiállítást. Ezt a módszert múzeumpedagógiának nevezik.
- Várj csak, hadd értelmezzem: A múzsák ligetének neveléstana? Nem egészen értem, de a gyerekek mindig szerették a fölfedezést, a játékot – gondolom, hogy ezt a jó tulajdonságukat megőrizték.
- A gyerek örök, kedves Mester.
- No, remek, látom, hogy alig férsz a bőrödbe, hogy eldicsekedhess vele, mi lesz még a múzsák ligetében!
- Szó szerint így van, kedves Mester! A Magyar Nyelv Múzeumának állandó kiállítása ugyanis tovább épül, és egy év múlva újabb stációk, állomások nyílnak meg. Itt szó lesz majd a magyar nyelv nyelvrokonságáról, a magyar nyelvemlékekről, a nyelvjárásokról, a szaknyelvekről, az anyanyelvi mozgalmakról, a magyar nyelvnek a világ nyelvei között elfoglalt helyéről… és bizony ebben a házban kell helyet kapnia annak a sok nyelvészi, írói, közéleti fáradozásnak, amely a magyar nyelv ügyében folyt. A magyar nyelvről szóló vallomásokból ma már köteteket állítottak össze, az egyik éppen a te epigrammád, A mi nyelvünk címet viseli.
- Azt bizony érdekes lesz, ha ennyi minden belefér abba a gabonatárolóba, azaz akadémiai házba, vagy a múzsák ligetének otthonába. De hát a nyelv élete nagyon hosszú, évszázadokat, évezredeket fog át, őseinket utódainkkal, és engemet is veletek. Tényleg, miként vélekedtek manapság a nyelvújításról, amelynek, szörnyűség kimondani, mégiscsak én voltam valami mozgonya…
- Sokféleképpen vélekednek róla, kedves Mester. Sokan csak nevetgélnek a mesterkélt szavakon. Ez a mozgony is furcsa egy kicsit, mi ma mozdonynak mondjuk. A nyelvújítás is kapott egy kis házat… majd nézd meg este, ha hazamentek a gyerekek. A lényeg, hogy magyarul beszélünk. Mert ugye ez volt a nyelvújítás fő célja: a magyar nyelv fenntartása, korszerűsítése, gazdagítása. A nyelvújítás annyira jól sikerült, hogy egyrészt ma Magyarországon mindenki beszél magyarul, másrészt nem nagyon akarnak beszélni a magyarok idegen nyelveken…
- Ez már baj. No mindegy, mindig voltak gondok, de a lényeg, hogy él a magyar nyelv, s hogy most ilyen sokan jönnek Kisbányácskára, hoppá Széphalomba, ez azért azt jelenti, hogy fontosak nektek őseitek eszméi, tehát nem éltünk hiába. Ez jól esik, és nem is titkolom, mi 19. századi emberek még szeretjük és vállaljuk az érzelmeinket. Hogy én itt egy ilyen kiállítóóhelyet kaptam, amelyet szépen fel is újítottak, s úgy jönnek oda, mint egy szent helyre, nos, erre álmomban sem gondoltam. S hogy most itt lesz Európa első nyelvi múzeuma, ez is megkapó élmény, ahogy a diákok szokták mondani, „ez sem semmi”. Én egyébként szeretem hallgatni ezeket a gyerekeket, gyorsbeszédűek, mindenféle tarka ruhában és hátizsákkal járnak, fülükbe valami füldugaszt tömnek, de láthatóan nagyon jó nekik… Mondd, halkan kérdezem meg, nehogy hiúnak tartsanak: tudják, hogy ki voltam én? Kazinczy?
- Mester, szerintem tudják. Benne vagy a tananyagban. Széphalom ma a leglátogatottabb irodalmi emlékhely. Tudod, hogy neveznek? „A széphalmi remete”. De azt is mondják, hogy „a széphalmi szent”. Itt, a múzeum alapításánál egy ferences atya azt mondta, Kazinczy Szent Ferenc…
- Ez már sok is nekem. Talán érdemes volt élnem. Tudom, hogy sok gondotok van, de annyi mindent túléltünk már. Én szurkolok nektek. És köszönöm Pásztor Emilnek, hogy kitalálta ezt a múzsák ligetét, a megyének, hogy is mondják most, Borsod-Abaúj-Zemplén megyének, hogy felkarolta, a tudósoknak, a népművelőknek, a tanároknak, hogy továbbadják az eszmét, őrizni és gyarapítani a magyar nyelvet, mert mégiscsak ez az egyetlen dolog, amely összetart bennünket, és azt már mi is tudtuk, s azóta sem találtak ki jobbat: az ember a megtartó hagyományaiban, közösségében érezheti csak jól magát… Hogy is mondtam úgy kétszáz évvel ezelőtt? „Szép és dicső dolog a haza jövendő boldogságán dolgozni, kilesni a rejtekben levő talentumot és az mívelésbe hozni…” Folytassátok!

Széphalmon egy hiedelem szerint Kazinczy Ferenc, a Mester éjjelente itt járkál a parkban. Sétál, körülnéz, megállapít, vizsgálgatja a park fáit, elzavarja a kóbor kutyákat. A szellemektől félnek az emberek, ezért a parkot éjjel mindenki messze elkerüli. De azt is mesélik, hogy az éjszakában olykor fények gyúlnak, elmúlt magyarok dicsfényei, a Halotti beszéd, az Ómagyar Mária Siralom ismeretlen szerzőjének mécsesei, Janus Pannonius, Balassi Bálint fáklyái, a nagy magyar nyelvészek, szótárírók, grammatikusok, úgymint Sylvester János, Szenci Molnár Albert, Apáczai Csere János, a híres Bolyaiak, Széchenyi István, Vörösmarty Mihály Fogarasi János, Czuczor Gergely „körmére égett” gyertyái – és néha már villanylámpák is pislákolnak, olyan jeles magyar írók, költői kis, húszwattos lámpácskái, ócska neonfényei, amelyek mellett körmölték a szép, az örök magyarságnak szóló tanulmányaikat, írásaikat, verseiket. Itt a széphalmi múzsák ligetében olykor hallatszik a névtelen rovásírók karcolásának hangja, felhangzik egy ugor ének, egy szolgálóleány gyermekringató éneke, egy török dal. Olykor keveréknyelveken énekelnek, olykor Vajda János, Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Pilinszky János, Illyés Gyula, Tamási Áron, Sütő András szólal meg, alig hallhatóan. A magyar nyelv nagyjai, a névtelen, gyermekének magyar dalt dúdoló szolgálólánytól a neves költőkig, írókig beköltöztek ide a ligetbe, a magyar nyelv otthonába.

Széphalom nem csupán egy szép halom, hanem a magyar nyelv szimbóluma!

Dr. Horkovics-Kováts János: Magyar szópárhuzamok

Dr. Horkovics-Kováts János





Amikor ezeket a gondolatokat papírra vetem 2006 májusát írjuk. Az utolsó 10 évben a legtöbb könyv, ami a kezembe került, őstörténeti témakörű volt. A világ minden részéről sikerült különböző könyvekhez hozzájutnom, melyek a magyarságról és az ősi hun múltunkról írtak.
Egyre jobban izgatott a Kárpát-medence etnikumának a kialakulása. Itt persze nem az utolsó évezredre gondolok, hanem sokkal régebbi időkbe szeretnék elkalandozni. Az olvasott könyvek egyre jobban erősítették bennem a felismerést, hogy a ma magyarnak nevezett nyelvet, már évezredek óta beszélik itt a Kárpát-medencében.
Ezt megerősítették azok a hírek is, mint amit pl. a genetikusok állapítottak meg. Ugyanis ők azt állítják, hogy a Kárpát-medence népe genetikailag 40 000 éve alig változott, illetve változatlan.
Ehhez jöttek Varga Csaba zseniális logikával levezetett könyvei, nyelvünk gyökrendszeréről, és rovásírásunk 40-50 000 éves múltjáról. Ezeket az adatokat tudomásom szerint csupán az Európai adatok alapján állította össze. Szóval sok minden kavargott az agyamban, amit logikai rendszerbe próbáltam összefoglalni. Itt kezdetben csupán egy pár címsort szeretnék egymásután felsorolni.

• <LI class=MsoNormal>A Biblia azt állítja, hogy a Bábeli nyelvzavarig egy nyelv létezett. <LI class=MsoNormal>Mario Alinei prof. azt állítja: az etruszk az ős magyar nyelv egyik formája(nyelvjárása) <LI class=MsoNormal>Varga Csaba rengeteg szópárhuzammal bizonyítja az ógörög nyelv csángó magyar eredetét. <LI class=MsoNormal>Az ujgur nyelvben északnyugat -,,Kínában,,- temérdek magyar szó megtalálható. Sőt még olyan szavainknak is megtalálhatók a megfejtéseik, amelyekről már mi elfelejtettünk, de használunk.: pl Hunyad – ujgurul hun őrzőt jelent. <LI class=MsoNormal>A mongol nyelv több mint 1500 magyar szóval dicsekszik, ehhez hasonló számmal a kazakok is előjöhetnek. <LI class=MsoNormal>A török nyelvben nem nagy nekirugaszkodással rövidesen összehozunk durván 2000 magyar szót. <LI class=MsoNormal>De csodák csodájára az ősrégi szanszkrit nyelv is hemzseg a magyar szavaktól. <LI class=MsoNormal>Már talán nem is kell csodálkoznunk, amikor Bobula Ida közel 2000 szumír szó magyar párhuzamát publikálja. Nem beszélve a nyelvtani egyezésekről.
• Ha nyugatra tekintünk, ott sincs ez másként. A kelták nyelvéből, akik valaha egész nyugat – északnyugat Európát belakták megismerhetünk dr. Timaru Kast könyvéből 1650 szópárhuzamot.

Most megállok az eurázsiai kontinensen és nem bandukolok át a tengeren, mert hát ott is folytathatnám észak-Amerikában a dakotákkal a lakotákkal és a siuxokal, vagy az aymara indiánokkal Equadorban stb.

Ezek után vajon állítható az a képtelenség, hogy a magyarok a népvándorlás alkalmával végigjárták a világot és minden lehető nyelvből összelopkodták nyelvüket?

Ezt az állítást a magyar nyelv logikája és szerkezete egyértelműen kizárja. Elég ha ezzel a témával kapcsolatban valaki elolvassa Varga Csaba könyvét a magyar gyökrendszerről és szavaink ebből való kialakulásáról.
Ezt úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas fát, melynek minden ága tovább oszlik, de az ágacskák kapcsolata visszakövethető egészen a törzsik, illetve a gyökerekig. No most már, ha bármely szavunk ebbe a csodálatos rendszerbe beleillik, mind gyöki szerkezetével, mind a képi mondanivalójával, akkor biztosan magyar szóról van szó.

Követve a fenti nemzetek nyelveinek szópárhuzamait a magyar nyelvel, nagyfokú bizonyossággal megállapítható a szóátvétel iránya.
És itt jön a döbbenetes eredmény! A szóátvételek szinte mindig magyarból mentek át az idegen nyelvekbe. Az átvevő nyelvekben hiányzik a gyökrendszerbe való beilleszthetőségük.
Szinte azt kell mondanom, hogy azzal a fogalommal, hogy idegen nyelv most már óvatosan kell bánnom, mert lehet hogy pontosabb definíció lenne a magyarból kialakult ,,leánynyelv” megfogalmazás.

Miután most már bátran állítom, hogy a ma magyarnak nevezett nyelv Európa, de talán a világ legősibb nyelve, mely megmaradt napjainkig mint egy élő dinoszaurusz, felvetődik ennek a sok népnek a rokonsága a Magyarokkal kapcsolatban.

Tekintsük meg testvéreinket egy kicsit figyelmesebben és adjuk össze a 2x2-t, hátha ki jön belőle a négy és nem maradunk csökönyösen az öt mellett?

Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy a kelták mint nép a Kárpát-medencében alakultak ki, és innét rajzottak szét szerte Európába. Ne felejtsük, hogy a Kárpát-medence őshonos nyelvét csupán Árpád bejövetele óta nevezzük magyarnak, megtisztelve nyelvünket a bejövő talán legnagyobb törzsének a nevével. Hogy azelőtt ezt a nyelvet pontosan hogy hívták, nem tudom, de az biztos, hogy egy kőkori, ősi nyelvről van szó.

Szóval kik is a kelták? Hát bizony ők a nyugaton szétszóródott azon testvéreink, akik még Árpád bejövetele előtt részben elhagyták hazánkat és most őket Íreknek, Skótoknak, Bretonoknak és Etruszkoknak hívják. Sajnos ők elvesztették nyelvüket, és most már csupán vallási különbséggel próbálják megtartani identitásukat.

Gondoljanak bele, ha mi rádöbbentjük testvéreinket az ősi testvéri kötődéseikre, mennyire megváltozna pl. Amerikában a velünk szemben álló hozzáállás, ha az ott élő közel 50 millió Ír és Skót testvérünk támogatásunkra sietne.

De hagyjuk a politikát és nézzük a közvetlen nyugati szomszédjainkat az Osztrákokat és Bajorokat. A Bajorok magukat Bajovároknak nevezik. Miből ered ez a szó? Hát a testvér kelta bajókból és a testvér avar keverékből. Csak később lettek belőlük a germánok által leigázott bajorok és osztrákok.
A deli szomszédaink az Olaszok, elődjeinek nagy többségét éppen az Etruszkok teszik ki, akik megalapították gyönyörű fővárosukat - Rómát. Ezeknek az imperiális politikájuk következtében alakultak ki az úgynevezett modern (?) európai nyelvek, mint a spanyol, portugál, francia, angol de maga az olasz is.

Van az emberiségnek egy veleszületett tulajdonsága, mégpedig az, hogy testvérét, családját, nemzetét előnyben részesíti. De ez a tulajdonság erősen követhető az állatvilág legkülönbözőbb vonalán is. Hát használjuk végre ki ezt a tulajdonságot és egyszer bátran döbbentsük rá világszerte testvéreinket a családi hovatartozásukról. A testvéri szeretet biztos nem fog kárára válni az emberiségnek.

Varga Csaba, az általam nem eléggé dicsért műveiben, gyönyörűen rávilágít a különböző nyelvek szópárhuzamainak statisztikai jelentőségére. Ugyanis pontos számításokkal bizonyítja, hogy két nyelvben két ugyanolyan szó azonos értelemmel, milyen elenyésző valószínűséggel fordulhat csupán elő, amennyiben a két nép nem élt egymás mellet, illetve nem azonos gyökerű.
No most én végigfutok egy pár nyelven és nem csak egy pár szópárhuzamot fogok felállítani, hanem szavak seregeit.
OK.. Legyen mindegyikből mondjuk kilencven a papíron való elférhetőség miatt.
A többit megtalálja az érdeklődő a megfelelő könyvekben.
Ehhez kívánok Önöknek jó ráeszmélést és gyönyört a testvéreink nyelveinek tanulmányozásában.
A felsorolt szópárhuzamok: magyar-kelta, magyar-ujgur, magyar-sumér, magyar-szanszkrit, magyar-ógörög, magyar-latin, magyar-mongol, de lehetne folytatni a magyar –török a magyar- baszk , magyar –örmény stb. nyvekkel. Az összehasonlítások örömét ezúton másnak is meghagyom. A szavak egy része fonetikusan van leírva. Az esetleges pontatlanságokért elnézést kérek.

Kelta - Magyar

Fair-Vár mar-már pacáil-pakol
Fear-férfi mír-morzsa puiciúil-pokol
Fiar-ferdít rinc-ráng,ringat faichill-figyell
Fuarán-fúrás rionn-róni faigh-fog
Mair-marad fiuch-fô imigh-megy
Mart-marha borr-forr cabhall-kabát
Fual-folyás leian-leány gean-gyám
Fuileadan-(folyó)véredény furán-fúrás bisigh-bôsít
Maille- mellé fiar-ferdít maze-mezô
Moal-málé maigh-magyaráz mez-méz


Pus-pusmog sann-szán ban-banya
Bat-bot seáp-csap bain-bánya
Gabh-kap séimhigh-simít bénaid-bánt
Bobán-góbé seinn-zene meth-metél
Acaoineadh-könnyes maith-méltó nuadhu-nádor
Égen-igény feadail-fütyöl dám-támasz
Ceann-kán-fônök fid-fa eadan-edény
Cuan-kanyar tapa-tapog tonn-tenger
Cunús-gonosz mínigh-mond nemed-menedék
Sábh-szab mná-nô fonn-vonz


Luadar-lódul caor-kerek,kör cuaolle-kalló
Imigh-megy car-kerék koll-kallódik
Iarr-jár carr-karéj yar-jérce
Tar-tér call-kell cath-csata
Corraigh-kerül gorm-korom cóitin-kötény
Sith-siet coir-kár tóch-tôke
Fuadar-fut corróg-forog tóg-tákol
Rith-rajt cur-kör ceawch-csuk
Tanaigh-tűnik cealg-csalik chich-csecse
Achair-akar chell-csel dúidin-duda







Magyar - Ujgur:


Kap- kapmak Bôszít- buzulmak Csiklik- redzsiklik
Söpör-szüpürmek Bukás-putlas Csipked-csimdas
megtisztítani-szürgen Bűvöl -büje, büjebol Csók- csokkine
Adni-ödne Csacsog –csacsras Tömör,Vas- tömör tömördek
Ugrik-jügür Kicsi-kicsik Csö (lovat biztató szó- csu
ér – erek Csalán-csakak Döcög-dübcsek
bátor- bátur Csap- csap Dörög- güldör
szakál- szakal ôrzô pár- Csardas Dug- tyk,tykmak
atya-ata Csatol –csatmak Máj- dzsiger
anya-ana Csökken-csökken Gége- gel


Gôgös- Gög ucs( mennybe repülni) kocsi- kos
homok –kum koros - kéris
jegyezni- jezik környék - körnidzsek
kever –kaur nyal- jala
kökény-kökend macska- müsük
kellék-kereklik göndör-bödür
késik- kecsikmek kavar- kavur
kévéz – kévez patkó- taka
nyűgôs- jögösüs padló-padval
rák- rák kisértet - kisi ertilet(egy ember elhalastotja)


sikoltás - csíkaras tanya –tanha(teljesen egyedüli)
só-sor papucs- tapust
sok - dzsök Tas –Tas(kôszivü-bátor)
suba –dzuva Tölt-toldur
szám- szán Türtôzik- tuzit
szeplô- szepkin Vezér- vezér
szörny – szörün Zokog- zokuldas-bokuldas
szűz – kiz Kapu- kapö
tagol- takbol Ól – hoila
tar – takr Szó- szöz

Szótár-szözluk Ökör- ököz
Tudás- tonede-tonus Majom-majmun
Kegy- kedzsür Csalogány- csalgan=éneklô
Öccs- üke Tô(növény töve) - tövi
Sárga- szárök Arany - altun
Zöld- zezild(jezild) Tűz - ates
Tojó(tyúk) – tochu Szemüveg- közeneg







Magyar - Sumér:

Abrázat- Abru azaad csuka-suga gúzs-guz
Abrosz- Ubarasu dalia-deli göröngy-girin
Aka-akó darab-dar derék-dirig
Bab-ubub bánya-banü deszka-dusuge
Bába-baba barack-baru dézsa-dusu
Babona-babuna barázda-bar dolog-dugluag
Babrál-babar birka-birga gally-gal
Borda-barda bolond-balandu ganaj-gan
Csata-sata bolt-baltu kád-kad
Csipke-siip gát-gutu kakas-gagasu

Kalapács-kalappatu konkoly-kankal megye-mada
Kantár-gantur kór-guur méh-me
Kapa-kapa hála-haala mér-mer
Kapta-kabta hiba-hipü mészáros-masaru
Karácsony-guurasumu hörcsög-ursag mocsár-musir
Kása-kas huszár-gisar munka-muunga
Kasza-kaz irha-irih néma-numu
Katona-kadunu jegenye-iagina ösztön-astin
Király-kuruigi kabát-gubbutu kosár-kusurra
Kocsonya-kusunu kacsa-kusu kuckó-kuku

Kúp-guub pocok-pusru párba-barnu
Kuruzsol-kuruslu pohár-bahar sás-sasa
Labda-libdu palást-palasutu sáv-saba
Lepény-lebenu pálca-palusu séta-sid
Lencse-lubsu palota-balatu suba-suba
Lom-lum pap-pap súly-sul
Lúg-lug pára-bara sulyok-suluag
Párol-barlu paraszt-baarasutu szablya-zublu
Patak-badag parázs-bar szakács-sakasu
Pecsenye-pes párduc-baartusu szarka-sarraku




Magyar – Ógörög


Velő - müelo- sz csizmadia-szüszmatia ház-hász
Gyűrű - güro- sz (kerek) cipô-szüpö édes-édesz
Savanyú - zumono- sz biztos-pisztosz kellemes-kallimosz
Apó, após - apphu- sz cölöp-szkolop mérges-márgosz
Kampó - szkambo- sz (görbe) pokróc-pikrosz nézés-neoszisz
Gyönyörű - gonüro -sz csendes-cendesz az-osz
Forró - purro- sz segít-szegít penész-pinosz
Fiú, fijú - hüjo- sz most-moszt retesz-rütész
Kapa - szkaposz esik-eszik szurtos-szürtosz
Kád - kád-osz füles-filesz fényes-phanosz

Kör - gür-osz ôriz-oüriz ék-éké
Őr - oür-osz ôr-oür üres-eürosz
Luk - lak-osz citera-kithara fülemüle-filoméla
Szirt - szirt-isz bolond-bolinda gólya-güalon
Szó, szav - pszof-osz szomszéd-szümpszuaté hosszas-hosszosz
Rokon - progon-osz korpa- kureba izom-iszma
Ár (érték) - ár-osz (haszon) szekrény- szekarion kalap-kalüpto
Iker - ikel-osz (hasonló) gonosz-agoniosz inas-inasz
Kapor - kuper-osz andalog-anthologe fonák-fenaksz
Liszt - aleszt-osz (őrölt) dél-dejlé fakó-fakosz

Rizsa, rizs - orüza Vörös - eürosz
Áld - alth (segít, üdvözít) Mocsaras - muszarosz (szennyes, piszkos)
Árok – oruk Fény - fain
Kút - kut-osz Főz, fő - fóz (pirít, süt)
Tábor - taphro-sz Eredj! - erejde! (eredj, kotrodj)
Hiéna - hüaina Út - oud-osz
Rág - rago-(szétszaggat, tép) tróg-(rág) Gyere! - deüri!
Horog - korok-sz Himbáll - hübball (aláfordul, aláhjlik)
Karéj - khoreja (kör) Halk - holk-osz
Piros – pürrosz Zeng, cseng, peng - ftheng

Ügyes – hügieisz Ecet-oszüté
Teljes - teleiosz Fekély - szfakel-osz
Csinos - sztenosz Baj - boa
Kopasz - kopasz
Alusz- ik - alussz-, alu-, (henyél, álmos) alusz (restség, henyélés) alu-ma (álom)









Magyar – Szanszkrit:

Agg-agh ér-ár csák-cákh
Arat-arv rés-ris csap-csap
Szeg-szagh ragya-ráds ég-agnis
Szö-szi lé-lí gyám-jam
Szöv-sziv lobog-lábh kiált-khjá
Dús-dús lép-laip tapad-tup
Dárda-dár suhan-szu tör-tar
Durcz-dhars dívik-div idô-it
Taszít-tasz hat-pat iram-ir
Tapad-tap tol-tul ill-il


Jár-já kártol-kart mag-mah
Hiány-há sarol-csár mar-mar
Garád-garh ondó-und marad-mur
Kasza-kasz viskó-vic bot-badh
Kong-kan fartat-vart berreg-barh
Kunyhó-kut válik-val pohos-bah
Kaczag-kakh vál-vil beszél-bhas
Kupak-kup metsz-mas bujik-bhud
Kurjant-kur mond-man pata-pat
Karc-karc meder-mid piti-pi

Villan-vail irigy-írszi
Hab-ap kérd-gardh
Teli-tal máll-mall
Idv-íd Kampó-kamp
Zarándok-szar Int-ní
Gyalu-dal Tenyész-tan
Üget-ikh


Magyar – Latin:

Szeg-seko piszkál-piskis szappanlé-saponatum
Szegô-sektor nép-nepos szarv-sarvus
Eredeti-hereditarius puszta-posito tud-tudo
Rovátkás-rabdotos polyva-palea irigy-ira
Torzsa-thyros sír-sirus vígad-vigendo
Poronty-parentes tart-tardo vagyok,való-volo
Pall-pello tégla-tegile tapló-tepeo
Ész-assis templom-templum rág-rodo
Ék-akies kapu-kaput rab-rapio
Öröm-oramen híány-hiátus lé-luo

Ég-ignis magas-magnus szöv-suo
Idô-ito marcangol-mordeo tör-tero
Hiu-hio marad-moror csel-scelus
Garád-gyro bot-batuo csalárd-scelerat
Kaczag-cachinnor berreg-barrio csille-scale
barrioKupak-cupula kamp-camus csípô-scapula
Sarol- sarrio gyalu-dolo csáp-scapus
Metsz-meto kér-quaero csatorna-scotia
Mond-moneo arat-aro csámpás-scambus
Meder-madeo szakad-seco csattan-scateus


Szervez-servio száraz-surulo Marad-morando
Soroz-sero szálka-surculus Morcos-martos
Sorozat-series sűrü-surkularius Morzsa-morsa
Sors-sors serken-surgo kullog-kolligo
Sorsolás-sortitio surran-surripio ad-addo
Szerénység-serenus szár-sarissa martalék-mordeo
Szörpöl-sorbeoszirt-syrtis szármány-sarmenta Mamlasz-mammulatus
Cseresznye színü-cerasinum szárad-seresco pergô-pergit
Cserfa-cerrus kampít-kampio Bólint-bolon
Szár-surus kötöz-katadeo seper-szeperat

Magyar - Mongol:

Író-urag bélyeg-belge bika-buqa
Alma-alima betü-bicsig béklyó-bugaju
Árpa-arbai bilincs-bilisük borsó-burcsai
Árkány-arganj borju-biraju csôdör-csovidar
Oroszlán-orszlan bor-bor saru-csarug
Ól –ail búcsú-bosig sereg-cserig
Bátor-bátor bölcs-bögrcsi csepp-csöb
Bojtorján-baldurjana bôséges-bögen csökken-csökö
Balta- balta bögöly-bögüne som-csöm
Béka-baga búza-búdai tábor-dobqur


Gyürű-dörô karika-garxi kebel-kebeli
Dél-dül kölyökkutya-gölök kép-keb
Tűr-dűr iker-ikeri köpenyeg-kebeneg
Örökké-űrd ér-íru kender-kencsir
Ölyv-elé gyárt-jar kicsi-kicsig
Eme-eme,nô tű-jű küllô-kili
Érdem-erdem gyúr-júr karvaly-kirgui
Erô-erke ildom-dzildam kék-kök
Üröm-erme gyümölcs-dzims kökörcsin-kögoldzirgene
Kar-gar ír-jur kende-kündü
Köszön-küse csapda-qabqan homok-qumai
Kôris-kürüs kantár-qantarja kor-qurom
Orosz-oros kos-chus szatócs-sadaja
Szakáll-sagal szálfa-sál szám-sana
Szeplô-sebke serke-sirke tanú-tani
Zerge-serke sár-siroi tarló-tarij
Söpör-sűr szűnik-sönö tepsi-tebsi
Süldô-silüge tár-tár teker-tegerme
Sárga-sira tyúk-takija teve-teme
Tengely-tenggelik tôr-tór torma-turma
Tenger-tenggis tükör-tögerik tömény-tümen
Túzok-tódog törvény-törö ok-ug
Ige-ige ökör-ükör ünô-une
Ürge-ürge ôr-üre



Most ugorjunk egy úgynevezett szláv-nyelvcsaládba sorolt bolgár nyelvbe, akikrôl tudjuk, hogy elszlávosodott hun testvéreink.

Magyar- Bolgár:

Bük-buk kocsány-kocsan róka koma- kuma lisza
Kakas-kokoska kocsma-kröcsma kutya-kucse
Tepsi-tepsija macska- macska barázda-brazda
Tabló-tablo szoba- szoba sonka-sunka
Lucerna-ljucerna mostoha-mascsecha szita- szito
Gereblye-greblo gesztenye-keszten karfiol- karfiol
Kulcs-kljuc zseb- dzsob tészta-teszto
Vihar-vichör vasvilla- vila kupa-kupa
Udvar-dvor rozsda-rözsda ebéd- objad
Kukorica-kukoruz sapka- sapka puska- puska


Szemét- szmet bolha-bölxha
Buzogány- buzdugan dinnye-dinja
Pogácsa-pogacsa Szappan-szapun
Kormány-kormilo Rák-rak
Báty-batko Tiszta-csiszto
Csizma-csizma Szalma-szlama

Ha ezen rövid gyűjteményt, mert valóban rövid, ha a sok száz meg helyenként több ezer szópárhuzamot veszem figyelembe, összevetem a tamana eredményeivel, mely 94 ősi Kárpát-medencei magyar egy-két szótagos nevet mutat be négyszázhetvenöt azonos párjával az öt földrészen, akkor gondolom nem csak nekem adatik meg az a szabadság, mely átvilágít azon a történelmi ködön, mely övezi ősmúltunkat.

Dr. Horkovics-Kováts János

Nógrády Mihály:Geluból Gyalú lett





AnonymusGesta Hungarorumát több történész és nyelvész megbízhatatlan munkának tartja, nem szavahihető történeti forrás, állításaiból kiindulni nem szabad.<SUP>1</SUP> Annál is inkább mert írója valamilyen oknál fogva nevét titokban akarta tartani, nem számolván azzal, hogy névtelen írások méltatlanok a teljes elismerésre. Azonban ez a történelmi munka, bárki írta is, megkülönböztetett elbánásban részesül. Szövegét állandóan tanulmányozzák, próbálnak logikus értelmet adni neki.
Itt az 1977-es kiadás egy részét vesszük jelentéstani vizsgálat alá. Összehasonlítjuk az eredeti latin szövegben levő neveket melyek magyar megfelelője nem a legjobban sikerült fordítói gondossággal készült. Ha figyelembe vesszük, hogy a tulajdonneveket minden nép a saját anyanyelvéből képezte, akkor nem helyes az olyan álláspont amely látszólag értelmetlen régi neveket átalakít olyanná amelyek beleillenek a mai névtani irányvonalba.
Ez a résztanulmány tulajdonképpen szembehelyezkedés nyelvészeink és történészeink idejétmúlt és dogmává merevedett elgondolásaival Árpád népét és a Kárpát-medence őslakosságát illetően. Ugyanis krónikáinkban lejegyzett vezérnevek nagy többsége a török nyelv segítségével oldható meg míg az általuk leigázott helyi lakosság vezetőinek nevei a sumér nyelvvel mutatnak kapcsolatot. E nevek tisztán és világosan kimutatják azt a nyelvet amelyből származnak. Nincs szükség hangértékek átalakítására, hogy beleilleszkedjenek mai névrendszerünkbe.
Vizsgálódásunkat a 24. szakasznál kezdjük melynek címe: De terra ulta siluana (Az erdőntúli föld), helyes latinsággal írva De terra ultra silvania lenne. E csekély helyesírási hiba ellenére a magyar fordítás elfogadható, bár a mai olvasók számára inkább Erdély földjét kellett volna írni és zárójelben megmagyarázni a különbséget.
Nos, ebben a szakaszban tuhutum par horca [helyes jelentése: horkával egyenlő tuhutum] de a fordító tuhutum patrem horca-nak olvassa és Horka apja Tétény értelemmel fordítja magyarra, az ótörök tuhutum méltósági címet vagy inkább katonai rangot Tétényre változtatva.
A történet szerint, ami a 25. szakaszban folytatódik, Tuhutum meg akarja magának szerezni Erdélyt és elküld egy Agmánd apa nevű kémet a terület és lakosainak kifürkészésére. A kém jelenti, hogy ott sót bányásznak és aranyat mosnak a folyók homokjából tehát érdemes lenne azt elfoglalni. Szerinte azt a földet hitvány blaszok és szlovének [a krónikában: blasij et sclaui] lakják kiknek más fegyverük nincs csak íj és nyíl. Vezérük neve Gyalú [a krónikában: gelu].
A latin szövegben írt blasij szó végén a j hangot jelölő betű először megmagya- rázhatatlannak tűnik de lehetséges, hogy az író az -i&shy; származékragot jelölte hibásan j-vel. Ez esetben a név blasii lenne de ettől függetlenül mind a három név rosszul lett átírva magyarra.
A v>b hangcserével blasi-nak írt szó tulajdonképpen kelta csoportot jelöl: keltaiak, keltákhoz tartozók. Tehát nem odavalók hanem ott tartózkodók. A krónikás blaszinak értette a vlaszit. A szó végén levő utolsó előtti -i a latin többesszám jele, így a vlasz tőszó a Vlach, Wallach, Wallon, Welsh népnevek sorába illik bele melyek eredetileg kelta törzseket jelöltek.<SUP>2</SUP> A mai Belgium egy részét is a kelták utódai lakják: a vallonok. A népszerű belga felsőkabátot régen vallon kabátnak hívták más országokban, innét származik a magyar ballon kabát elnevezés v>b hangcserével.
A másik népnév a sclaui amit a fordító szlovén-nek értelmez. Mai latin helyesírással sclavi, mely a sclavus (rabszolga) többesszáma. Németben és franciában még mindig használatos mint sklave és esclave.
Tehát Anonymus keltákat és rabszolgákat örökít meg a helyi uralkodó neve Gelu mellett. Ez a név amit a fordító önkényesen Gyalú-nak ír a magyar szövegben, az eredeti latin okmányban még Gelou és Geleou alakban is szerepel. Ami azt jelentené, hogy a krónikás a név utótagját (-lu, -lou, -leou) szokatlan volta miatt hol így, hol úgy írta. Küszködött a hosszú ú latin hasonmásának megfelelő betűket találni.
E név nem vezethető le egyetlen beszélt nyelvből sem de az önkényes Gyalú hangalak sem meggyőző. Ugyanis a gyalú egy famunkáló szerszám neve és módfelett alkalmatlan vezérnévnek. Megfejtéséhez útmutató lehet a lakosság íj és nyíl (a krónikában: arcum et sagittas) fegyvere amiről Agmánd apa számolt be Tuhutumnak. Ez pedig a sumér nyelv irányába tereli a kutatót. Ebben a rokontalannak minősített nyelvben amely állítólag a keresztény időszámítás előtt 2000 évvel már kihalóban volt, de a Kárpát-medencében még 1100 évvel ezelőtt is neveket képeztek belőle, a következő szavakat találjuk: ge<SUB>16 </SUB>jelentése íj<SUP>3</SUP>; lu jelentése ember.<SUP>4</SUP>
Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a névtelen krónikás nem sokat tévedett a név hangértékének megörökítésében a fordító önkényes Gyalújához képest. A Gelu mai magyar értelme Nyilas, Ijjas, Ijjász lenne mely előnevek még mindig léteznek a magyar társadalomban és valószínű, hogy régen olyan egyéneket jelöltek akik az ijat ritka ügyességgel kezelték.

1 Györffy György.1990. A magyarság keleti elemei. Budapest: Gondolat. (12. oldal)
2 Lásd Charles Talbut Onions. Ed. 1985. The Oxford Dictionary of English Etymology. Oxford: Claredon Press. vagy Eckhardt Sándor. 1984. Francia-Magyar Szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó.
3 René Labat. 1948. Manuel d’epigraphie akkadienne. Paris: Kézírat. Ékjelszám 67. (Átnézte, módosította és 1963-ban kiadta Florence Malbran-Labat. Paris: Geuthner Manuels.)
4 Op. cit. ékjelszám 330.

Ikes ige - ikes iga (Lőrincze)

<o:smarttagtype namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com<img src=" http:="" www.canadahun.com="" forum="" images="" smilies="" icon_surprised.gif="" border="0" alt="" title="Surprised" smilieid="2" class="inlineimg"></o:smarttagtype> Az „ikes” igékről<o></o>
<o></o>
Arany János: Grammatika versben<o></o>
(Részlet)<o></o>
<o></o>
Mert a nyelvnek is van pestises járványa.<o></o>
Ha nem volna, csinál doktora, bábája.<o></o>
Mi a nyelvet rontja, az a legfőbb veszély:<o></o>
hogy még a paraszt is mind magyarul beszél.<o></o>
Grammatikát nem tud, hiába csináljuk.<o></o>
Úgy beszél, mint apja, nem halad a korral,<o></o>
nemes oltvány helyett él ősi vackorral.<o></o>
Ikes vagy nem ikes, azzal nem törődik,<o></o>
szóval annyi bűne, a mennyi mondása:<o></o>
ez a paraszt beszéd nagy isten-csapása.<o></o>
Törvény kell a nyelvnek, mert különben elvész.<o></o>
Törvényét ki szabja, mint az a sok nyelvész,<o></o>
az a három, négyszáz tudós képviselő,<o></o>
kik egy-egy indítványt sűrűn hoznak elő,<o></o>
sőt nem is indítványt, mert törvénnyé kenik:<o></o>
önnön bogarába szerelmes mindenik.<o></o>
<o></o>
Százötven évvel ezelőtt a mai „ikes” igék zöme nem volt ikes ige. Példák Arany Jánostól:<o></o>
<o></o>
Gyorsan úsz az égen...<o></o>
Tiszaparton táboroz a huszárság...<o></o>
„Jesszust” kiáltoz...<o></o>
Az alsó hangok mélyén kaparász...<o></o>
Daliák lelke megjelen...<o></o>
Rikoltoz a bagoly...<o></o>
Vér foly az utcán...<o></o>
Az ifjúság ... rendben Gyűl össze a hálóteremben...<o></o>
...kimondani haboz,<o></o>
Szavában ingadoz...<o></o>
Duna vize lefelé foly...<o></o>
Vérszagra gyűl az éji vad...<o></o>
...mosolygása derült életkedvet hazud.<o></o>
<o></o>
Esz a méreg, amiért ikes igéknek nyilvánították ezeket az igéket pusztán azért, mert egyes szám harmadik személyben százegynéhány évvel ezelőtt (utólag!) –ik toldalékot kaptak (ha egy embernek a fejére rendőrsapkát húznak, még nem lesz rendőr!).<o></o>
<o></o>
Hogyan is ragozták egykor az „ikes” igéket:<o></o>
<o></o>
Arany János: Most fázok, mert van benne mód..., ha elrontom a szót és fázom, nem az én hibám.<o></o>
Vörösmarty: Áll egy kislak, Emma háza, Oda vágyok én...<o></o>
Katona József: Róllad emlékezek...<o></o>
Csokonai: De nem vágyok lenni az ország szegénye... <o></o>
Ráday Pál: ...most szívből búcsúzok.<o></o>
Buga Jakab éneke: Csak úgy dohányozok, az midőn éhezek,<o></o>
<o></o>
Még a magyartanárok sem merik ikesen ragozni az ikes igék egy részét: válom a feleségemtől; majd ha újra születem; a levelekkel együtt én is lehullom; félek, hogy összeomlom; sohasem hazudom stb.<o></o>
<o></o>
Ugyanakkor a modoros ikes-pártiak néha még a nem ikes igéket is ikesen ragozzák: könyörgöm; nyöszörgöm; minden reggel edzem.<o></o>
<o></o>
Még nagyobb a keveredés a<o></o>
<o></o>
...második személyben:nem ikesen ragozott ikes igék: bújsz, ugorsz, okoskodsz, gúnyolódsz stb. (a„hivatalos” bújol, ugrol, okoskodol, gúnyolódol helyett); ikesen ragozott nem ikes igék: ásol, veszel, főzöl, mosol stb. (ásosz, veszesz, főzösz, mososz helyett).<o></o>
<o></o>
...feltételes módban: én ennék (a „hivatalos” enném helyett); ő enne (ennék helyett).<o></o>
<o></o>
...felszólító módban: azt mondod, hogy egyek (egyem helyett); ő egyen (egyék helyett).<o></o>
<o></o>
És szinte mindig „iktelenül” ragozzuk a ható alakot: én ehetek, te ehetsz, ő ehet (ehetem, ehetel, ehetik helyett).<o></o>
<o></o>
Gyakran hallottam azt az ellenvetést, hogy ezek kivételek, és a kivételek erősítik a szabályt. Hááát... Ha valaki egy régi mondást idéz, akkor ne hagyja le a végét: exceptio firmat regulam in casibus non exceptis – azaz, erősíti, ha az nem kivétel, más szóval, ha a kivétel (is) benne van magában a szabályban. Persze, az ikes igék esetén bele lehetne foglalni a kivételeket is az ikes ragozás szabályaiba, de akkor a szabály két kötetnyi lenne. Érthető, hogy annak idején volt egy másik mondás is: exceptio probat (proves, prüft stb.) regulam. Vagyis próbára teszi a szabályt: ha túl sok a kivétel, akkor nem lehet szabályról beszélni.<o></o>
<o></o>
Az ikes ige személyiségi jogainak védelmében: miért van eltiltva az alanyi ragozás lehetőségétől? Ezzel a nyelv kifejezőképességét szegényítjük. Minden külön indokolás helyett egy példa: Én a tejet nem iszom, hanem beleaprított kenyérrel eszem, de néha teát iszok.<o></o>
<o></o>
Konklúzió: Kevesen veszik tudomásul, hogy az „ikes ragozás, mint rendszer, nem él” (lásd: Nyelvművelő kézikönyv, továbbá Grétsy László kijelentését: „Az ikes ragozásról már fél évszázada tudjuk, hogy halálra van ítélve. Lőrincze Lajos, jeles elődöm már 1953-ban megírta Ikes ige – ikes iga című nevezetes cikkét.” Az ikes ragozás paradigmarendszere már annyira megromlott, megbomlott, hogy ezt a ragozási formát bűn volna védeni. Pusztul is, elég erőteljesen, de még kell egy nemzedéknyi idő, amíg végleg kiszorul a nyelvből. Nem kár érte, hiszen semmi szerepe sincs.”). Ehhez hozzátenném, hogy csak a „művelt” társaságban kell egy nemzedéknyi idő a leszokáshoz, a „műveletlen” nép sosem használta az ikes ragozást. (Persze lehet, hogy a művelt társaságnak egy nemzedéknyi idő sem elég.)<o></o>
<o></o>
Ikesigék természetesen vannak. De minden igét úgy kell ragozni, ahogy azt a kifejezőkészség (sört iszok, de a bort nem iszom, mert nem szeretem), az egyértelműség (ő ehet – ők ehetik) és a jó hangzás (válom – válok) kívánja. Ez nem zárja ki azt, hogy az „igazi” ikes igék esetében továbbra is az ikes ragozás „szabályait” alkalmazza valaki akár megszokásból, akár stílusérzéke miatt (például gondolkodom gondolkodok helyett). De senki ne várja el, hogy mások is kövessék példáját, mint egyetlen helyes stílust. S aki az eszek-iszokozok-at hallja, ne biggyessze le ajkát, ne gondolja az illetőről, hogy műveletlen bunkó, inkább nézzen utána, nem az ő műveltségében van-e valami elmaradottság (olvasta-e Lőrinczét vagy a Nyelvművelő kézikönyvet!). <o></o>
<o></o>
Mindezt pedig azért írtam, mert előttem teljesen érthetetlen, hogy a mai tankönyvekben is ugyanúgy tanítják az ikesige-ragozást, mint a fél évszázaddal ezelőttiekben! Az ugyanúgy alatt azt értem, hogy egy szó sincs arról, miszerint ez egy elavult ragozási forma. Természetesen kell tanítani, hogy valaha volt ikes ragozás, mint ahogy volt szenvedő ragozás is, de ezek ma már – legalább is kötelező jelleggel – nem használtatnak. A valóság az, hogy a pedagógusok ma is könyörtelenül beleverik a kötelező ikes ragozást a nebulók fejébe – hisz annak idején az ő fejükbe is beleverték.<o></o>
<o></o>
<o></o>
U.i.: Még néhány idézet:<o></o>
"Minden a mellett szól, hogy rázzuk le az i k e s i g á t, beszéljünk és írjunk úgy, ahogy a magyar népnek legnagyobb része: eszek, iszok, aluszok, enne, inna, ehetek, ihatsz stb. stb.... Az iskolai hagyomány nagyon megnehezíti az ikes ragozás rendezését. Hogy az irodalomban is lassanként visszatérhessünk a természetes fejlődéshez, egyelőre az ikes igéknek ragozásában teljes szabadságot kellene engedni s tartózkodni mind a reakciótól, mind pedig a radikális politikától." (Simonyi Zsigmond: Helyes magyarság. Budapest, 1914.)
Néha úgyis bajos a nyelvszokásnak megállapítása és szabályokba foglalása, sőt vannak olyan esetek is, hogy a hagyományos nyelvtani szabályok ellenkeznek az általános népies nyelvszokással. Legnevezetesebb ilyen eset, mely annyi vitára adott okot, különösen Révai és Verseghy között, az ikes ragozás kérdése. Kétségtelen, hogy a hajdani élőbeszéd pontosan megkülönböztette az egyes számban az ikes és iktelen igék ragozását, de kétségtelen az is, hogy a mai élőbeszéd s kivált a nép nyelve legtöbb vidéken nem tartja magát azokhoz a nyelvtani szabályokhoz, melyeket a tudósok a régi nyelvemlékekből vontak el. A Ny.-ről egész nagy irodalmunk van (fölsorolását l. A magyar nyelv [1891] c. munka végén). Legtöbb ide vonatkozó értekezést és apróbb fejtegetést közölt s közöl folyvást a Magyar Nyelvőr c. havi folyóirat (l. o.). V. ö. Simonyi, Antibarbarus (1879); P. Thewrewk E., A helyes magyarság elvei (1873). (Pallas nagy lexikona)<o></o>
<o></o>
Bár Révai Miklós az ikes ragozást a 19. század elején felújítja, Kazinczyék kötelezővé is teszik az irodalomban, de mivel ennek a ragozásfajtának külön funkciója már nem volt, kiszorulása folytatódik, sőt felerősödik. A 19. század végén a felszólító és a feltételes mód egyes szám első és harmadik személyében az iktelen formák terjednek el, nemcsak a beszélt és újságnyelvben, hanem egyes íróknál is (lakjam helyett lakjak, lakjék helyett lakjon, laknám helyett laknék, laknék helyett lakna). (Szathmári István)<o></o>