«Magyar anyanyelvünk sajátságosan képszerû, nem egyedülien persze a földön. Mégis csaknem szabályként fogadhatjuk el, minden szó és kifejezés helyes – magyaros –, ami valamiféle képet ízlésünkre idéz elénk. Ez fõ ereje költészetünknek is. A magyar meglepõ módon a láttatás nyelve; magasabb fokon a látomásé, a vízióé. Nyelvünk változatlan teremtõ erejét mutatja, hogy képeit a modern életbõl – az iparéból – éppoly könnyedén veszi, akár hajdan, amikor fõleg a természet nyújtotta az anyagot.»
« nem élek a fiatalok sajátos szavaival– «de az õ ajkukról szívesen hallom, ha a szó találó, s a kifejezés fordulatos [ ]. Óriási baj volna – szerintem a halál jele –, ha a fiataloknak nem volna meg minden korban a maguk frissebb, fordulatosabb saját nyelvük. Ha kimerülne a nyelv teremtõ ereje. Ha folyton megújuló világgal együtt nem újulnának meg kifejezéseink is.»
Illyés Gyula: Állati szép és oltári jó című írásából
« nem élek a fiatalok sajátos szavaival– «de az õ ajkukról szívesen hallom, ha a szó találó, s a kifejezés fordulatos [ ]. Óriási baj volna – szerintem a halál jele –, ha a fiataloknak nem volna meg minden korban a maguk frissebb, fordulatosabb saját nyelvük. Ha kimerülne a nyelv teremtõ ereje. Ha folyton megújuló világgal együtt nem újulnának meg kifejezéseink is.»
Illyés Gyula: Állati szép és oltári jó című írásából